Oldalak

2012. október 31., szerda

18. fejezet

Először is nagyon de nagyon köszönöm nektek a komikat. Amúgy elmondom nektek, hogy elég nagy Ed Sheeran fan vagyok, és gondoltam őt is beleépítem a történetembe. Remélem tetszeni fog, és jól esett, hogy az előzőt nem tartottátok laposnak, ezért jön most egy kis amolyan... Várva várt rész! Azt hiszem sokan már felsóhajtotok  hogy "Végree!" Lelki szemeim előtt látom az arcokat. Na de nem rabolom az időt. Kellemes olvasást! Üdvözlettel: Elizabeth *Lizzy*! :D 

Trixi: Hát ő már csak ilyen! :D Nagyon köszönöm! :) 
Dorinaa: Igen megtudod, de az elején már tépni fogod a hajad a végén meg már nem! Muhahaaa! xDD 
Stefii: nagyon köszönöm! :) rendicsek, írok is neked, amúgy válaszoltam az előzőre... Csak kicsit röviden! :D xDD
Izii: Júúúj, amúgy köcönöööm! De mik ki nem derülnek, és amit ott beszéltünk remélem egyszer összejön majd! ;) Köszönöm! 
Zsófii: Majd megmondom neki! ;) Köszönöm! 
Bogi: Köszönöööm! :D ♥


Egy délelőtt Zaynnel... Most komolyan felkértek? Ááááh! 



Niall éppen kérdezett volna tőlem valamit mikor Liam benyitott. Felsóhajtottam, Niall pedig csak megforgatta a szemeit. Ő kiment, én pedig felvettem a táskámat, majd pedig már mentem is. Amikor kicsit lenéztünk az aulára, már elég sok rajongó tolongott ott, ami engem roppantul idegesített. Semmi rosszat nem akarok rá mondani, hiszen nagyon jó rajongók, de egy kicsit mérges leszek ha végig ez lesz, hogy semerre sem tudunk majd elmenni. Paul már várt ránk, majd közölte velünk, hogy hátul megyünk ki, mert ott senki sincsen.
****
Másnap eléggé korán keltem fel. Valamiért eléggé nyugtalanul aludtam, pedig teljesen egyedül voltam, mert Louis átment Harry szobájába, hogy ne zavarjon. Én belementem, de azért egy kicsit rosszul is esett, pedig nagyon el akartam vele egy kicsit beszélgetni. Hirtelen kopogtattak az ajtón.
- Gyere! - szóltam.
- Jó reggelt! - jött be mosolyogva Zayn.
Én is mosolyogtam rá, majd csak vártam, hogy elmondja miért is jött hozzám.
- Találtam egy rajzot... - majd felém mutatta.
- Ez meg honnan?
A kezében az egyik álomfogós rajzom díszelgett, én pedig csak furcsán figyeltem őt.
- Az mindegy. Ma megyek egy tetováló szalonba. Lenne kedved jönni?
Mosolygott és a rajzot lebegtette a kezében. Tudtam mire is gondol, és a rajz is egy vázlat volt, pont ezért, és most itt a lehetőségem...
- Azt hiszem igen... - mondtam.
Ő csak rám kacsintott, majd szólt, hogy öltözzek, és akkor már megyünk is. Én tettem is amire kért. Amint kiment, bezártam az ajtót, majd pedig egyenesen a szekrényhez mentem és ki is vettem belőle pár ruhát. Egy kék felsőt választottam, sárga rövidnadrággal, és egy sárga topánkát. Egy kisebb táskába összepakoltam pár holmit, a telefonomat zsebre vágtam és már mentem is. Zayn szólt a többieknek, majd pedig már mentünk is.
Kint még mindig sokan voltak. De amint sikerült a körülöttünk lévő tömeget egészen minimálisra süllyeszteni, már sokkal jobban éreztem magamat. Bemenetünk kávéért, majd azzal a kezünkben mentünk a városon keresztül. Feltettük a napszemüvegünket, és csak beszélgettünk.
- Hogy bírod elviselni ezt a tömeget? - kérdeztem.
- Az elején nagyon nehéz volt. De már megszoktam... Mindenhol ez van, már az x-faktoros fellépések után is ezek voltak. Szép lassan hozzászoktam, de nem is bánom. - mondta. - És a csapatotok még meg van? - érdeklődött.
- Igen meg! - mosolyogtam. - Hamarosan lesz is egy fellépésünk!
- És a suli? - érdeklődött. - Gondolom azért ott nem ilyen engedékenyek.
- Hát nem. - kuncogtam. - Eléggé kegyetlenek, főleg a tánctanárnőm, aki helyettesíteni szokott. Múltkor is úgy zavart el óráról!
- Ügyes vagy! - nevetett rajtam.
Nem sokáig beszélgettünk már, hiszen megérkeztünk a szalonhoz. Ahogy beléptünk meglepetten vettem észre, hogy Ed Sheeran is bent van, s Zaynnel üdvözölték egymást, és nevetve beszélgettek. Én megszeppenve álltam csak. Nagyon is bírom a csávót, és még a zenéjét is.
- Szia, biztos te vagy Valery, örvendek! - nyújtotta a kezét.
- Én is nagyon örülök Ed! - mondtam.
Zayn felénk fordult, majd Ed felé adta a rajzot.
- Ez nagyon jó... - mondta. - Neked lesz? - nézett rám.
- Igen!
- Na akkor gyere! - mosolygott rám kedvesen.
Zayn felé pillantottam akit valaki más vett kezelésbe. Nem szóltam egy szót sem.
A tetkó hamar fel lett vitetve a bőrömre, és Ed hamar a kezei közé vett. Én a másikszabad kezemmel a telefonomat nyomkodtam, twitterre mentem föl.
"Ez valami hihetetlen... Ed Sheeran csinálja a tetoválásomat! Eszméletlenül jó kedvem van. Köszönöm @edsheeran!"
Majd csak kinyomtam és visszatettem a zsebembe.
- És mióta vagy itt? - kérdezte Ed.
- Tegnap jöttem.
- Eddig milyen?
- Nagyon jó! - mosolyogtam. - Csak kár, hogy még két nap és haza kell menjek.
- Nem maradhatsz tovább?
- De maradhatnék, csak hát a suli... - sóhajtottam.
- Hányadikas vagy? Én azt hittem már érettségid is megvan.
- Majd csak lesz. Ez az utolsó előtti évem.
- Minek tanulsz?
- Hát a Londoni balettiskolában járok.
Sokat beszélgettük, és megtiszteltetésnek éreztem ,hogy agyon dicsért, meg is kért, ha majd Londonban lesz újra táncoljak majd a koncertjén. Én persze örömmel mentem ebbe bele. Hiszen ő mégis csak Ed Sheeran! És a fiúknak amúgy sem kellenek háttértáncosok, hiszen... Hát ők a One Direction... Ők maguk a megtestesül hülyeség! Csak elrontanák az egészet ha táncosok lennének a háttérben. 
***
Amikor visszaértünk a szállodába Liam eléggé ideges volt. És persze a tetoválásom miatt, de megmondtam neki, hogy én nagyon de nagyon szerettem volna, és hogy nagyon is jó munkát végeztek vele.
- Bakker Ed csinálta. - ujjongtam örömömben. - Ez olyan jó!
- Furcsa vagy mondták már? - nézett rám Zayn.
A srácokkal egy szobámban voltunk, és ők készülődtek a fellépésre.
- Amikor ott voltunk halál nyugodtan beszélgettek, itt meg teljesen megörülsz! - nevetett Zayn.
Én is nevettem magamon, majd átmentem a szobába, hogy én is nekilássak készülődni. De előtte még bementem a fürdőbe, és egy gyors képet csináltam a kész műről, feltöltöttem és írtam hozzá pár sort.
"Egy hihetetlenül szép mű! @edsheeran egy isten vagy! Imádom! Akkor hamarosan, Londonban! :D"
Elküldtem, majd facebookon profilképnek is beállítottam, válaszoltam a haverok leveleire, és nekiláttam felöltözni. Egy fekete felsőt vettem fel, kék farmerrel, és tornacipővel. A telefonomat zsebre vágtam, a belépőmet, is eltettem, aztán pedig megfésülködtem és már mentem is. A folyosón csak Niallel találkoztam össze.
- A kérdésed... - kezdtem bele.
- Igen, csak annyi lett volna, hogy eljönnél-e velem esetleg randira? - zavarba jöttem és szemlátomást egy kicsit ő is.
- Örömmel! - mosolyogtam rá.
- Csak mára akartam.. de...
- Valószínűleg csak ha hazajöttetek... - mondtam.
Felsóhajtott, majd megöleltük egymást. Egyáltalán nem akart elengedni, de én sem őt. Egymás szemébe nézünk, majd ő újra csak megcsókolt, de már jóval bátrabbak voltunk mint az első csóknál. A gyomrom teljesen összeszorult mikor a nyelve találkozott az enyémmel. Hajába túrtam, ő pedig szorosan húzott magához.
Amikor ajkaink elváltak, egymásra néztünk.
- Akkor... - kezdtem belel.
- Én szeretném, ha már végre a barátnőmnek mondjalak. - egyenesen a szemembe nézett.
Lerítt róla, hogy minden szava teljes igazság. Én elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Ezt igennek vehetem? - nézett rám.
Én mosolyogva bólogattam, majd megölettük egymást.
- Na gerlék nagyon örülök, de menjünk mert elkésünk! - csapott közénk Louis.
Egyből szétváltunk, én pedig eléggé zavarba jöttem, főleg maikor a többieket is megláttam, főleg Liam mosolygós arcát. 

2012. október 29., hétfő

17. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne  a friss. Annyi hozzáfűzni van csak, hogy eléggé lapos lett, de a kövi már jobb lesz! Meg még annyi, hogy ha van valaki aki középsulis és nagyon de nagyon csillagos nyelvtanból és kedve lenne esetleg a könyvemet bétáznia az könyörgöm keressen fel mert kéne, és akinek nem mellesleg idege is lenne hozzá. Nagyon örülnék. Végül is van időtök mert harmadik fejit írom és még nyugi van, csak gondoltam szólok, és akinek kedve lenne az írjooon! :D 
Nagyon szépen köszönöm a komikat! 
*A sok szemszög miatt ne rémüljetek meg, amint elolvassátok érteni fogjátok! Muhahaaaaa* 

Stefii: Háháhá! Köszönöm! Hát sajnos nem jött össze, a mindent befejezni dolog, de hamarosan mindennel meg leszek. Nagyon kedves vagy! Amúgy rég beszéltünk már. :/
Dorinaa: Hát annyit elárulhatok, hogy annak is itt lesz az ideje... Hamarosaaan! Csak nyugalom! :D 
Izii: Ohh... Akkor azt hiszem tudom ki vagy, de nem akarok nevet mondani  mert nem tudom publikus-e. De ha gondolod nyugodtan írj rám! :D 
Zsófii: Nagyon köszönöööm! :D 
Bogi: Nagyon köszi! :D Aranyos tőled! :) 



Álomvárosban! vajon elhív randira?
/Niall szemszöge, pár héttel később/

Alig várom, hogy végre itt legyen velünk. És itt is lesz velünk még olyan két-három állomáson keresztül. Ez részben Liamnek köszönhető akinek minden vágya, hogy teljesítse a kishúga kérését, nekem pedig egy álom.  Egyszerűen annyira várom már. A hét rossz volt mert nem láttam őt, viszont elég sokat dumáltunk. reggel eléggé beindultam, és pörögtem.
- Niall állj már le. - röhögött rajtam Zayn.
- Neeeem! - vigyorogtam rá.
- Na én megyek. Paul elvisz, majd jövünk! - mondta Liam.
Amint lement, én szendviccsel a kezemben ültem le a tv elé.
- És kinél fog majd aludni? - kérdeztem.
- Gondolom a bátyával! - mondta Zayn.
- De... Danielle... - néztem rá.
- Ne avatkozz ebbe bele. Majd ők lerendezik, te pedig nézd a tvt!
Morcosan néztem rá, de tényleg jobbnak láttam ha inkább a tvt nézem




/Valery szemszöge/

Végre el jött az ideje, hogy kint legyek a srácokkal. Ma utazom Los Angelesbe, és pár nap múlva remélhetőleg randim lesz Niallel. Vagyis nagyon is mert, tegnap elég sokáig beszéltünk telefonon. A sulival minden oké, persze még mindig vannak nem is egy ember aki gúnyt űz belőle, de azt hiszem túl lehet élni. A banda még mindig megvan, és nagyon is jól megy a formánk. Amikor haza érek az után egy héttel, elméletileg, megint lesz egy fellépésünk, egy bárban amit már nagyon várok.
A gépen eléggé nyugodtan telt az utam. Egyedül ültem, senki sem zargatott, és valahogy most ennek roppant mód örültem. Idő közben át is öltöztem hiszen vicces lenne, meleg ruhákban kilépnem a 25-30 fokokba.
Amint leszállt a gép, én már teljesen fel voltam spanolva. Életemben most először járok Los Angelesben.
Amikor leszállt a gép, már izgatottan vártam, hogy végre kint legyek. Fogtam a cuccaimat, és Liam már mosolyogva intett nekem.
- Sziaaa! - öleltük meg egymást.

- Hogy utaztál? - nézett rám.
- Nagyon jól! - mosolyogtam rá.
Fogtuk a cuccunkat, kint pedig már Pault is láttam akinek mosolyogva köszöntem. Bepakoltunk a kocsiba, majd Liam mondta, hogy a szállodába megyünk utána pedig amerre szemem kívánja. Nagyon is volt hová mennem. Először is szerintem a part lesz a cél, vagyis csak remélem.
A szállodához érve, felmentünk, és egyből a srácok támadtak le. Niall már mosolyogva ölelt magához, és én is csak mosolyogtam rá, majd a többiek is üdvözöltek.
- Oké, partra... Most!!! - örültem meg.
Bepakoltam abba a szobába amit mondtak, ami Losuis szobája volt. Tehát mi nem nagyon fogunk aludni. Elmentem átöltözni, majd egy kisebb táskába belepakoltam a cuccokat amiket jónak láttam ha elviszek magammal.
- Zavarok? - jött be hirtelen Niall.
- Nem! - mosolyogtam.
Belül rettenetesen megörültem.


/Liam szemszöge/

Amikor Niallt megláttam reggel azt hittem teljesen megörült, mint aki benyomott vagy 20 tábla étcsokit és bepörgött volna tőle. Bár hamar leesett, hogy a húgom miatt ilyen. Elég furcsa, hogy ezt váltja ki belőle, de egy kicsit örülök is neki. Niall mindig is egy olyan srác volt aki ha van barátnője úgy bánik vele mint egy hercegnővel, de szó szerint. Kényezteti, lesi minden mozzanatát, és jobban vigyáz rá mint a kajára. Jó mondjuk ez nem biztos, hogy igaz, hiszen neki is voltak már elég érdekes mozzanatai. Mint például amikor Zayn megette előle az utolsó chipset és ő nem is állt vele szóba. Meg még voltak ilyen érdekes dolgok, de már kitapasztaltuk milyen és már nem piszkáljuk a kajáját.
Amikor beléptem a szobába, Niall az ágyon terült szét és a telefonomat nyomkodta.
- Bocsi haver, csak... - kezdett bele.
- Ha kéred megkapod, elmondom...
- Tetszik a háttered! - vigyorogva mutatta felém a telefonomat.
Elmosolyodtam. Én és a húgom voltunk rajta, mikor jelentkeztem a versenyre... Az előtt egy-két nappal.
- Köszi! - mondtam és zsebre vágtam.
- És téged nem zavar... Mármint..
- Jaj Niall.. Addig nem amíg meg nem bántod. Nem akarom, hogy nagyon rossz kedve legyek... - mondtam.
Tényleg... Egyáltalán nem zavar ha jár vele, csak ne bántsa meg őt. Ő is pont olyan mély érzésű mint én. Ha egyszer valakit nagyon közel enged magához, azt nehezen engedi el, és ha egy ilyen ember csúnyán megbántja, akkor elég nehezen jön ki ebből.
***
Niall és Valery már vagy 10 perce bent vannak. Vajon mi a fenét csinálhatnak? Remélem semmi rosszat! ÉS Niall is elmarad a seggén.

2012. október 26., péntek

16. fejezet


Sziasztok. Nagyon köszi mindenkinek a komit. Viszont a kövit csak hétfőre tudom hozni mert nagyon el vagyok havazva a hétvégére, elég sok munkám van. Remélem megértitek, és nem haragszotok rám. tényleg bocsánat! 

Trixi: Háháhá! Köszönöm szépen! :)
Dorinaa: Mert... Mert szeretem itt abbahagyni a dolgokat! :P 
Beaa: Köszönöm! 
Fruzsi: Semmi baj, ha kellek írj csak rám, és amint tudok válaszolok! Ennyire hatott? Húha... akkor örülök neki! :) 
Stefii: "mint" Én örülök, hogy felvidítottalak! :) ♥
Izii: Muhahaaa! Ez van ;) Valami elérhetőséged esetleg nincs? 
Zsófii: Köszönöm! :) 
Bogi: Hát az nem szép dolog. De ugye már minden oké igaz? 



Meglepiii.... Szép kis este! :P 

Idegesen jöttem ki, és mást sem akartam csak elhúzni innen. De az öltözőben egy nagyon de nagyon meglepő meglepetés ért engem. Kék szempárral néztem szembe akinek a kezében egy kis doboz volt és éppen a ruhám fölé akarta tenni, mikor ebben elég szépen meg is zavartam.
- Öhm... Izé... - pirult el.
Annyira aranyos volt, de én is eléggé elpirultam ettől. lehajtottuk a fejünket mind a ketten. Komolyan mondom úgy nézünk ki mint két szerelmes kamasz akik félnek elmondani mit is éreznek egymás iránt. Pedig ő tegnap elmondta, és én is. Szeretem őt...
- Még nem indulatok el Amerikába? - kérdeztem azonnal.
- Most indulunk... Csak ezt akartam odaadni neked! - odajött hozzám és átadta a dobozt, majd megölelt és már ment is.
Én csak értetlenül pislogtam magam elé.
Percekkel később tértem csak magamhoz és mosolyogva néztem a kezemben szunnyadó dobozra. Finoman nyitottam ki, és egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra amikor megláttam a doboz tartalmát. Egy ezüst karkötő pihent benne pár kis cédulával együtt, meg egy papírral. A karkötőt gondolkodás nélkül a kezemre tettem, majd a lapot kinyitottam, és olvasni kezdtem.
"Kedves Valery.
Annyira, de annyira köszönöm neked a tegnapot. Ami pedig a randit illeti... Azt hiszem hamarosan úgy is találkozunk, és akkor majd beiktatunk egyet. Remélem ez nem baj. Mert én nagyon szeretném... A karkötő pedig remélem tetszik.
Üdv: Niall!"
Felkuncogtam, majd gyorsan átöltöztem, és a levéllel a kezemben indultam el kifelé, majd eltettem a ki papírt is a táskámba. A karkötő eszméletlenül tetszett nekem.
Elővettem a telefonomat a zsebemből, és egyből hívtam is Liamet.
- Szia húgi! - köszönt bele.
- Szia. Esetleg beszélhetnék pár szót Niallel? - kérdeztem.
- Át is adom! - mondta.
Alig kellett várnom egy picit, mire egy vigyorgó hang köszönt nekem, s én is neki.
- Csak meg szeretném köszönni a karkötőt. Nagyon tetszik!
- Semmiség. Inkább én örülök, hogy tetszik. Féltem, hogy nem fog.
- Pedig de... - mosolyogtam.
Nem olyan sokáig beszéltünk mert Paul rájuk parancsolt, de legalább beszélhettem vele. Mosolyogva indultam el haza, de még út közben beugrottam a kávézóba is, ahol nem várt képek fogadtak. A pulthoz mentem, rendeltem s a mellettem heverő újságra pillantottam.
"Tegnap elsöprő sikert aratott Liam Payne kishúga Valery és a csapta..."
Mosolyra húztam a számat, de a kiscsaj már jött, és hozta is a kávémat.
- Jaj te vagy Valery igaz? - mondta mosolyogva.
Én kedvesen bólogattam neki.
- Észbontóak voltatok tegnap! Annyira de annyira jók voltatok. Imádtalak titeket!
Kicsit furcsa volt ez a hirtelen letámadás, de nagyon tetszett, még közös képet is csináltunk, majd én fizettem és már mentem is haza.
Otthon, vagyis Liam lakásán, anyuk éppen készülődtek hazafelé.
- Mikor jössz akkor haza? - kérdezte anyu.
- Hát nem tudom... - mondtam. - Pár hét múlva utazom a srácok után, aztán szerintem haza is tudok menni.
- Kicsim... nem félsz, hogy kicsapnak a hiányzások miatt? - simította meg anyu az arcomat.
- Nem... Jó jegyeim vannak, és mindenből eddig van elég jegyem!
Még elég sokat beszélgettem velük, majd hosszas búcsúzkodás után ők elindultak haza, én pedig egyedül maradtam a nagy házban. Még elég korán volt, így úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni. Egy virágos harisnyát, fekete szoknyát, és egy fekete cipőt húztam fel, fölsőnek pedig egy fekete pántos felsőt amire egy pulcsit kaptam csak fel, meg persze a sálam. Egy kisebb táskába eltettem pár holmit, majd fogtam a kulcsot, bezártam az ajtót és már mentem is.
Egyenesen a közeli parkba mentem le. Semmi más célom nem volt, csak egy kicsit kimozdulni, és szabadnak lenni.
Amikor az órára néztem, pont időben voltam. Egyenesen a sulihoz mentem fel, hogy megvárjam a barátaimat, és együtt menjünk el valamerre. Felültem Tyler kocsijának a motorháztetejére, és csak vártam őket.
- Jaj a kocsim. Szállsz le de azonnal, rossz kislány! - kiabált nekem Tyler.
- Pedig olyan kényelmes! - mondtam.
Mindegyikük odajött hozzám, majd megbeszéltük, hogy lemegyünk Adamhez, mert a kis csapatunk meg még pár haverja átjön hozzájuk.
***
Estére tényleg egy népes csapat összejött. Én cseppet sem bántam, mert mindenki nagyon jó fej volt, és ami meglepett, hogy semmi pia sem volt, csak a cigijuk.
Kint csináltak a fiúk tábortüzet, és csináltam pár képet, nagyon jó volt, meg persze a májvacukor sem maradhatott el szalonnasütés és minden ami ide való! Énekeltünk is, meg gitároztunk, engem kifaggattak a srácok erről a One Direction dologról. Szóval egész jó volt az este! 

2012. október 24., szerda

15. fejezet


A nagy utazóóó hazatért! Üdv mindenkinek. És ahogy ígértem itt a fejezet is. Elég ügyes voltam  és eléggé durva is. Muhahaaaaa. Csak remélni tudom, hogy tetszeni fog, és innentől visszaáll a kétnapos rendszer. Bocsi hogy a hosszú hétvégében nem hoztam gyakran frisst, de tényleg senki földjén éleztem az életet. Nagyon jól éreztem magamat de most hulla vagyok. De jó volt a suli mert megdicsért a tanárnőm, és csupa jó jegyeim vannak! Nagyon büszke vagyok magamra! Nem húzom tovább az időt. Jó olvasást! 

Stefii: Nagyon köszönöm szépen! :) ♥ Holnap tudok csak felnézni hozzád és olvasni... Bocsáss meg nekem ezért. 
Dorinaa: Köszönöm :) 
Trixi: Nekem is nagyon tetszik a kutyus, és köszikeee! :) 
Izii: Háháhá! Köszönöm. 
Zsófii: Júúúj? És mennyire súlyos, mármint hányas cukorbetegséged van? Köszönöm szépen! ♥
Bogi: Zsííír! Kis vizsgás... Muhahaaaa! xDD Amúgy sok sikert! Köszönöm! :) 



Azt hiszem a lépést tartani kell, sőt legyél mindig egyel előttem! 
Ahogy kiértünk a térre mindenki nekilátott pakolni, és időm sem volt arra gondolni, hogy pár perc múlva fellépés lesz s izgulnom kellene. A srácok hamar végeztek, aminek én is eléggé örülni tudtam. Kezembe nyomták a mikrofont engem pedig elfogott egy furcsa érzés, de csakis jó értelembe. Aztán jött egy kis bemelegítés, és a nép is egyre jobban kezdett minket nézni, pusmogtak is.
Kellett még egy kis idő amíg késznek mondhattuk magunkat, de olyan sok tömeg nem volt, de talán ez nem is baj. A távolból láttam a szüleimet, és a csapatot is hamar kiszúrtam.
- Ti hogy álltok a Nirvánával? É nagyon bírom őket... - mondtam mint aki nem is tud magáról. - Ezért is esett elsőként a választás egy Nirvana számra ami hozzám nagyon közel áll, és elég ismert is. Smilles Like Teen Spirit.
Sokak tapsoltak, majd mi is belehúztunk nem is kicsit. Sok járókelő megnézett minket, majd tovább ment, volt akik énekeltek velünk együtt, és még sorolhatnám a változatokat. De a hangulat az ott volt nagyon.
- A másik egyik kedvenc együttesem az... Bon Jovi s tőlük is az It's My Life!
Majd ez is elég hamar lement, de azt láttam, hogy Niall is énekel velem együtt, vagyis csak tátog, vagy nem is tudom. De nagyon jól esett.
Már csak durván három szám volt vissza, de előre éreztem, hogy nagyon jól fogunk elszórakozni.
- A következő számhoz egy haverom is segíteni fog nekem... - mondtam mire Adam letette a gitárt majd már jött is mikrofonnal oda hozzám.
- Ez a dal inkább a drága énekesünk Valery érdeme, ugyanis egyik kedvenc száma... Rihanna és Eminem - Love the way you lie
Elkezdtünk énekelni, és majdnem az egész szám alatt lecsukva volt a szemem. Nagyon jól esett, és még élveztem is.



/Niall szemszöge/

Ahogy ott állt és énekelt egyből tudtam, hogy a dalt Harry felé küldi. Hiszen a szám is erről szól. Amint vége lett a számnak Adam a helyére ment, de láttam, hogy ő fogja elmondani a kövi számot, vagyis csak sejtettem, mert azonnal szóhoz jutott.
- Hát a következő számról csak annyit... Bakker ha nem veszi észre az a srác akinek meg én falnak megyek... De tényleg. Valery... Told neki.
- Ezért még meglakolsz gonosz bácsi! - nevetett Valery elpirulva.
Majd pedig egy Taylor Swift szám következett a Youn Belong With Me. Kicsit összezavart a dolog, de vajon akkor ezt most rám érti? Hiszen amikor vele voltam, olyan kedves volt velem mindig, nyugodt, kicsit félénk, de ahogy közelebb értem hozzá ő mindig elpirul, vagy csak magához ölel. Nagyon beleszerettem  de soha sem merek lépni, egy kicsit félek, de ami ezt illeti, ma biztosan tenni fogok ezért. Szeretném ha velem lenne, ha mindig mellette lehetnék, hogy megöleljem őt, hogy szorosan magamhoz húzzam, csókot akarok neki adni... Nem csak két puszit neki... Annyira nagyon szeretném őt. Eddig egy lány iránt sem éreztem így mint iránta. Ő több mint amit Holly iránt éreztem. Érzem azt a szenvedélyt amit vele nem, azt az akaratot amit nem vele töltök el, a hiányérzetet, amikor nincs velem. Egyszerűen nagyon de nagyon akarom őt, mindennél jobban...
***
Nem sikerül nekem semmi sem. Mikor elhatároztam ,hogy na akkor ma megteszem a lépést, hát nem közbejött más? Mindenki Liam lakására gyülekezett, és időm sem volt vele beszélgetni. Gratulációk hadát kapta, és kicsit sem tudott elszabadulni. Bő kilencre járhatott mikor a szülei elvonultak aludni, és a haverjai is leléptek.
Hirtelen egy kezet éreztem a csuklómon, oda pillantottam, és már csak annyit éreztem, hogy Valery fog és húz ki a többiek közül. Én tettem is amire akart, és követtem őt. Egy pillanatra sem engedtem el őt, csak hagytam, had fogja a csuklómat. Annyira jól esett, hogy hozzám ér, egyszerűen pezsdítő érzés.
Kimentünk a kert végébe, és egyik fa mögé telepedtünk le. Egymással szemben álltunk.
- Ezt szeretném visszaadni neked. - mondta, majd megfogta a kezemet és beletette a nyakláncomat.
- Örömmel adtam neked oda. Remélem segített. - mosolyogtam rá.
- Nagyon sokat. - mosolygott rám.
Itt az idő... Most kell megtennem amit meg kell tennem.
- Valery... - kezdtem bele.
Egy pillanatra megakadtam, csak egymás szemébe néztünk, majd egy ösztönnek hála, egyenesen felé irányultam. Arcomat közelítettem felé, és éreztem ,hogy hirtelen kapkodni kezdte a levegőt, és hogy elpirult.
Ajkaimat az övére nyomtam. Egy pillanatig vártam, hogy elhúzódik-e vagy sem. Azt hittem igen de nem. Még nagyobb bátorságot adott ez nekem, és próbáltam kicsit elmélyíteni a csókot. Kezeimet a derekára tettem, és közelebb húztam magamhoz. Ő a kezét a mellkasomra tette, és pont ugyan úgy csókolt vissza, amitől nagyon megörültem. Gyönyörű ajkait az enyémnek adta, és nem is tiltakozott a csókunk ellen.
Percekig csókolózhattam vele mikor ajkaink elváltak. Egy mámor ért számomra véget. Annyira akartam őt újra megcsókolni, hogy újra csak szorosan hozzám simuljon. Rá pillantottam és láttam, hogy óvatosan az ajkába harap. Teljesen elvette már ezzel is az agyamat. Hogy lehet valaki ilyen borzasztó hatással rám? Hiszen ő is egy csaj... De ő más... Ő az akit én szeretnék örökre magamnak.
- Ugye tudod... - kezdett bele angyali hangjával.
- Szeretném ha eljönnél velem egy randira, és nagyon nem érdekel, hogy nem jó ötlet... - hadartam.
Ő elmosolyodott.
- Olyan aranyosan hadarsz. - nevetett. - És örömmel benne vagyok.
Hatalmas mosoly virult az arcomra. De ez nem tartott sokáig mert be kellett mennünk, meg ő eléggé fázott, és szerinte a többiek bent is ki lehetnek, hogy mit csinálhatunk. Én csak bólogattam. Bent elköszönt mindenkitől, mert neki holnap suli és nagyon fáradt.



/Valery szemszöge/

Egyszerűen nem bírtam aludni. Végig a csókon járt a fejem, és azon, hogy randira hívott. kattogott az agyam, és el nem tudtam képzelni, hogy ő most hogyan érzi magát, vagy hogy egyáltalán tényleg így gondolta-e. Harryvel történt eset óta kicsit nagyon félek pasizni, jah és Adamot holnap ki kell nyírnom, de aztán megszeretgetem, mert ezt neki köszönhetem.
Reggel mosolyogva keltem fel, alig vártam, hogy suliba menjek. Ma csak táncom lesz ami még jobb. Felkeltem, majd felhúztam a harisnyámat, és egy laza szoknyát, egy pántos felsőt majd egy bolerót, és egy nagy sálat tekertem magamra, a hajamat erősen felkontyoltam, lábszármelegítő, majd a magas sarkúm. A táncos cuccomat, aztán a telefonomat kézbe vettem és már mentem is.
- Biztos az én tesóm vagy? - mondta lent Liam. - Nagyon dögös vagy!
- Köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen.
- Most én viszlek sulibaaa! - kiabálta Harry a nappaliból.
Én csak nevettem, majd tettem el inni, meg kevés kaját, majd szóltam Harrynek is, és már indulásra készen beültem a tök jó kocsijába.
- Nagyon jók voltatok tegnap... - törte meg a csendet.
- Köszi. - válaszoltam egyszerűen.
Még egy nagyon de nagyon kicsit haragszom rá, de nem tehetek róla. Nem találom már vele a közös hangot mint régen. Egyszerűen nem ment, és most kedvem sem volt hozzá. Amint megérkeztünk én csak megköszöntem a fuvart, majd láttam, hogy nem is kevesen vannak a suli előtt... Fotósok voltak. Felsóhajtottam, majd kiszálltam, és már mentem is. Harry egyből el is ment, így legalább vele már nem volt dolgom. A tervem, hogy egyből bemegyek nem jött össze. De idejében jött Tyler és Adam, és kimentettek, és sikeresen bejutottunk, és egyből mentem is öltözni.
A többiek gratuláltak, de volt aki lehordott, főleg amikor meglátták a piercingemet és a tetoválásomat. Amikor becsengettek, én már a teremben melegítettem. Amint megláttam a tanár a frász jött rám. A tanárnőm megint beteg és akit mostanában leküldenek egy hárpia és utáljuk egymást. Elkezdődött az óra...
- Valery Payne, maga jöjjön csak ide ki, és nézze a többieket. Itt sem volt az elmúlt hetekben, pedig tudtommal semmi baja nem volt.
Könnyeden elengedtem a fülem mellett és csináltam amit kellett.
- A fülén ül maga tán? - emelete fel a hangját.
- Minek menjek ki ha lassan egy hónapja ugyan azt vesszük és tudom? - feleseltem vissza.
Normális esetben nem teszek ilyet, csak vele.
- Ne feleseljen. Jöjjön ki és üljön le, nézze a többieket. De egy magyarázattal igazán jöhet miért nem jött be az iskolába. - mondta.
Kiálltam.
- Tudja tanárnő, nekem van egy bátyám aki híres énekes a csapatával, és amíg itthon van szeretnék vele lenni... - mondtam.
- Ez nem elfogadható válasz.
- Magának talán nem de nekem igen. Hónapokig nem is láttam őt... Maga ezt nem értheti..
- Most azonnal távozzék! - kiabált rám.
- Ahogy parancsolja.
Idegesen jöttem ki, és mást sem akartam csak elhúzni innen. De az öltözőben egy nagyon de nagyon meglepő meglepetés ért engem...

2012. október 20., szombat

14. fejezet


Sziasztok. Jupii hosszú hétvége van... Remélem ti is annyira örültök neki mint én. Jelenleg nem is vagyok otthon. Kint vagyok a semmiközepén...De szó szerint  Ma erdőben voltam, és szavasokat nézegettünk,és nem is egyet láttam... Képeket is hozok de majd később. Még csak annyit, hogy a kövi feji szerdán jön,és DUPLA lesz! 

Trixi: Akkor majd hamarosan egyet beiktatunk. Háháhá! :) ♥
Dorinaa: Most már semmi sem! :) 
Fruzsi: Jaj semmi baj! :) Köszönöm szépen! ♥
Stefii: Figyelj... Ha neked tetszik akkor írd meg!!!!! A másik kérdésedre majd szerdán adok választ, mert most nem otthon vagyok. Köszönöm! ♥
Zsófii: Jesszsusom... Ugye minden rendben van? :O :O :O
Izii: Köszönöm, örülök, hogy tetszik! :D 


Egy csodálatos srác, egy csodás ajándékkal! 
Pár nap múlva koncert és én teljesen be vagyok már zsongva. Elég sok minden történt velem ebben a pár napban. Csináltattam egy orr piercinget, meg egy tetoválást is. S ami a legjobban meglepődtem, hogy sem a szüleim sem a bátyám nem csináltak belőle balhát. Zayn egyenesen örült ennek, és én is annak, hogy ennyire örül neki. Niall pedig csak megdicsért, hogy bátor volt tőlem, amiért mind a két dolgot be vállaltam, mert neki kevés bátorsága van ehhez. Ennek nagyon is örültem. És mi is van köztünk? Rengeteget beszélgetünk, de egyikőnk sem lépett még. Én azért mert félek, őt pedig nem tudom.
A srácok holnap indulnak Amerikába, addig pedig megnézik a fellépésünket, ami előreláthatólag ma lesz. Nagyon korán keltem fel, s nem tudtam mit csináljak. A plüssmacimmal együtt az ablakba ültem ki, s csak bámultam a tájra.
Hirtelen az ajtóm nyitódását hallottam, s odakaptam a fejemet. Niall aranyos arcával találtam szembe magma.
- Azt hittem alszol... - lépett beljebb.
- Nem tudok... - sóhajtottam.
Betette az ajtót, én jobban összehúztam magam, ő pedig leült elém.
- Mitől félsz? - kérdezte.
- Attól, hogy szar leszek, lámpalázas és totál elfelejtek mindent.
Láttam arcán egy kis mosolyt amit nem is igazán értettem.
- Liam rengeteget mesélt már rólad. Hogy mennyire tehetséges táncos vagy, ha ki kell állnod valahová akkor te soha sem vagy lámpalázas....
Nem engedtem, hogy folytassa, gyorsan közbevágtam.
- Ez mind nagyon jó... - mosolyogtam. - És ha tánc akkor tényleg odateszem magam. De ez most más. Ez éneklés, s itt nem szabad elrontanom semmit sem.
- Szóval az miatt aggódsz, hogy elrontod és mindenki rajtad fog nevetni... - sóhajtotta.
Én csak bólogattam.
- Ez miatt nem kell aggódnod. Szerintem nagyon de nagyon jók lesztek. És mi is ott leszünk, hogy lássunk titeket.
- Félek, hogy Liam nem lesz túl boldog ettől... Így is sok bajt okozok neki.
- Ezt hogy érted?
- Piercing, tetoválás... Szerintem nagyon utál. Lehet, hogy nem haragszik de... Szerintem igen.
- Jaj dehogy is. Nekünk is azt mondta, hogy nagyon jól áll neked, és egyáltalán nem haragszik.
Nagyon is megnyugtattak Niall szavai. Egy jó szoros ölelést kaptam tőle. Ahogy a fejemet a nyakához hajtottam, egy mély levegőt vettem. Olyan jó volt érezni az illatát, és szinte már kábított a mesés illata. Ő a derekamat ölelte, én pedig a nyakát karoltam, és csak öleltük egymást.
- Jaj bocsi... - hallottunk meg egy hangot, mi pedig egyből szétváltunk.
- Maradj csak... - néztem Dani felé.
- Én úgy is megyek. Ügyes légy! - kacsintott rám Niall majd pedig kiment.
Danielle egyből ki is faggatott, majd szólt, hogy csinál nekem reggelit.
***
Hamar eljött a 11 óra. A gyomrom görcsbe szorult, és már legszívesebben túlestem volna már mindenen, de sajnos még csak most jön a java. Adam, Tyler és maya is átjöttek hozzánk, hogy itt öltözzünk át, és készülődjünk. Nálam inkább a lazaság, de egyben a vadság volt a jellegzetes. Nekem akarok úgy odaállni, hogy nem érzem magam jól a bőrömben, vagy hogy éppen valami más bajom van.
Letusoltam, majd pedig felvettem egy fekete farmert, egy has pólós Nirvana felsőt, és egy bakancsot. Majd a hajamat megszárítottam, fésűvel a kezemben kijöttem, majd hagytam, hogy a többiek is tudjanak menni fürödni.
Én csak fésülködve indultam el lefelé mikor hirtelen valamibe vagyis inkább valakibe beleütköztem.
- Jaj bocsika... - mondtam.
Amint felnéztem az arca akibe beleütköztem, egy hatalmas mosoly kerekedett mind a kettőnk arcára. Niallel néztem szembe.
- Semmi baj... - mondta.
Az ütközés során a vállamnál fogott, és még mindig ott pihentek a kezei. A hideg rázott ki ettől.
- Öhhm... - gyorsan elvette rólam a kezét. - Izgulsz még?
- Eléggé... - vallottam be.
Ő hirtelen a nyakához nyúlt, majd láttam, hogy egy nyakláncot vesz le magáról, majd pedig óvatosan felém nyújtja és a nyakamba akasztja. Ahogy arca közel került az enyémhez, éreztem meleg lehelletét, amitől engem teljesen kirázott a hideg. Egymásra néztünk, és amint belenéztem abba a kék szemekbe teljesen a felhők felett jártam. Túl közel volt az arcunk egymáshoz, és semmi másra sem vágytam, hogy az arca hozzáérjen az enyémhez.
Vettem egy mély levegőt, és a hevesen verő szívemet próbáltam valamennyire nyugtatni. Kezeim remegtek, a lábaim is.
- Segíteni fog... - mondta halkan.
Amint a nyaklánc már a nyakamban pihent, ő fogta a kezeit s derekam kör fonta össze, majd szorosan magához húzott. Elmosolyodtam és fülig pirultam majd pedig én is átkaroltam az ő derekát. Újra mélyen beszívtam az illatát, és csak engedtem ,hogy körbejárjon a mesés érzés.
- Hiszek benne! - suttogtam.
Elmosolyodott, elengedett, majd pedig nehezen, de mind a ketten mentünk a magunk útjára. A szívem eszméletlen gyorsasággal vert, és alig bírtam a lábamon lemenni.  Lent egyenesen a fürdőbe mentem, hogy a nyakamban csüngő darabra ránézzek.
Egy bőrnyaklánc lógott rajtam, amin egy négylevelű lóhere díszelgett. Egyből beleszerettem, főleg miután eszembe jutott, hogy neki ez a kedvenc nyaklánca, vagyis inkább a szerencse hozó amulettje, még nagyobb mosoly kúszott az arcomra.
Mosolyogva jöttem ki a fürdőből, s közben a hajamat fésültem ki. a konyhában már bent voltak a srácok, és én is mosolyogva csalatkoztam hozzájuk. A fésűt a polcra tettem, majd pedig leültem az asztalhoz. Danielle mosolyogva tette elém a rántottát, és a többieknek is előkészítette a kajájukat.
- Köszi... - mosolyogtam rá.
Liamre néztem aki a nyakamat nézte, majd egy kis mosollyal rám pillantott, majd Niallre. Én zavarba jöttem, majd pedig nekiláttam a reggelimnek. A barátaim is hamarosan lejöttek, és rávetették magukat a rántottára.
Néha-néha egy kósza pillantást vetettem Niallre, akivel néha találkozott a tekintetünk. Teljesen elvesztettem magam. Nem érdekelt már a fellépés csak az, hogy Niallel egymásra leljen a tekintetünk. Na jó... Ez egy kicsit hülyén hangzott, de sajnos ezt érzem. Evés közben a másik kezemmel a nyaklánc piszkáltam. Jó érzés volt a kezem köz fogni...

2012. október 18., csütörtök

13. fejezet


Sziasztok! Remélem jól van mindenki, és már várja a szüneteeet! Én nagyon, de erről majd a kövi fejinél mesélek bővebben! A könyvemmel kapcsolatban csak annyit, hogy a történet az már megvan, és már írom is, csak még a címen agyalok. Ma irodalomórán életrajzot olvastunk, nekem meg egyszer csak hoppááá beugrott egy cím. Szóval elég érdekesen tudok kijönni az ilyen dolgokból. De hát ez van. na nem rabolom az időtöket. Jó olvasást kívánok! 
*Kommentek pedig.... Hát... Lehet meggondolom a heti friss gondolatát..* 

Trixi: Az is csoda lenne ha találkoznánk... Hiányzol már :'(♥
Dorinaa: Köszönöm szépen, ez kedves! És hagyni fogom őt úgy ahogy van! 
Stefii: Háháhá! köszönöm! ♥♥♥ Mi lenne a kérésed? Mondd csak! :) 
Izii: Itt már ki fog derülni, ezt ígérem!


 A harag soha sem volt Payne erősség!
Amint sikerült Adamnek még egy gyors telefont lezavarnia - amint nem értek mert lassan már éjfél - mosolyogva nézett ránk, s alig vártuk, hogy mondja, hogy mi is a helyzet.
- Jövő hétre sikerült egyeztetnem egy időpontot. Színpadunk igaz nem lesz, de a többit mind meg lehet oldani. A bátyám bevállalta, hogy fuvaroz minket! - hadarta, de még semmit sem fejezett be. - Annyi lenne csak a dolgunk, hogy egy-két plakátot nyomtatunk, és terjesztjük a dolgokat. Annyira jó lesz!
- Ez annyira jó. - mondtam. - Köszi Adam...
Felkeltem s megöleltem őt.
- A plakátot bízzátok rám, én megcsinálom! - ajánlottam fel.
Ők is belementek, majd pedig fáradtan mindenki a helyére ment aludni.
Reggel Maya keltett mindenkit. Nagyon nyúzottak voltunk, de úgy döntöttem, hogy azért most én is elmegyek velük suliba. Kaptam kölcsön ruhákat, majd pedig már mentünk is a suliba. Egész jól eltelt az idő a suliig. Végig beszélgettük az időt, s a dalokat nézegettük, s próbáltam minél szívesebbeket és változatosabb dalokat találni.
Amikor beértünk, mindegyikünk ment a szekrényéhez.
- Na végre, hogy meg vagy... Merre voltál? - jött oda egyből Danielle.
- Hát nem otthon... - mondtam gúnyosan.
- Mi a baj? - nézett rám.
- Semmi... - mondtam.
- Úgy elrohantál, csak van valami, azt hittem valami bajod esett, Eleanor is aggódik érted.
- De jól vagyok.
- Liam hívott. Ma este érnek haza.
 - Remek... - becsaptam a szekrényajtót.
Mit sem törődve vele, mentem órára...
Délben csörgött a csengő, én pedig szóltam a srácoknak, hogy hamarosan találkozunk Adamnél. Fogtam a táskámat, majd gyalog indultam haza. Amikor a távolban láttam a fekete kocsit, felsóhajtottam. Ezek szerint mégsem este érkeznek meg. Nem túl nagy örömmel mentem be a házba. Hangos nevetés törte meg a csendet. Felsóhajtottam. Ledobtam a cipőmet, majd csendben bementem a konyhába.
- Szia. - mosolygott rám Niall.
- Szia! - köszöntem neki.
- Hogy vagy húgi. - jött a kérdés Liam felől.
- Jól... - válaszoltam flegmán.  - Eleanor és Danielle sajnálom a tegnapit, bunkó voltam... - mondtam.
- Haragszol rám? - jött oda hozzám Liam.
- Csak egy kicsit... - mondtam.
- Nagyon de nagyon sajnálom... - mondta.
- Semmi baj, jövő héten fellépünk. - mondtam.
Láttam, hogy egy kicsit elmosolyodik.
- Ügyes vagy...
- Köszi. - motyogtam.
- Figyi húgi... Tényleg nem akartam elrontani ezt az esélyedet. Mikor elvállaltam akkor jöttem rá, hogy mi is van.
- Ez van... Majd máskor jobban odafigyelsz.
- Utálok veled haragba lenni...
Elmosolyodtam ettől, s csak megöleltük egymást. Persze... Még mindig van bennem egy bizonyos mennyiségű harag de azt hiszem, egy olyan emberre mint Liam nem lehet haragudni. Felmentem a szobámba, majd egy táskába nekiláttam összepakolni.
- Hová készülsz? - jött be a bátyám.
- A bandához. A hétvégén ott leszek náluk... - mondtam. - De ha baj..
- Jaj dehogy baj... Csak vigyázz nagyon magadra.
- Én mindig.
Elpakoltam a cuccaimat, majd pedig még egy gyors pillantást vettem a teknősömre, majd már menni is akartam.
- Zsíír, gitározol? - állított meg Niall.
- Ha pár akkord annak számít! - nevettem.
- Nekem igen. Ha lesz időd örömmel meghallgatnám mit tudsz.
- Szavad ne feled! - mosolyogtam rá.
Elköszöntem tőlük, majd egyenesen Adamék felé vettem az irányt. Alig vártam, hogy ott legyek, s elmeséljek nekik mindent, meg persze a próbát is őrületesen vártam. Annyi ötletem lenne amit előadhatnánk, hogy az már hihetetlen.
Amikor odaértem, Adam kiskutyája egyből futott is hozzám. Én mosolyogva vettem a kezembe és simogattam őt. Majd csak a nappaliba mentem, de a szülei fogadtak.
- Szia Sarah. - mosolygott rám Adam anyukája.
- Jobban szeretem a Valeryt... - jöttem egy kicsit zavarba.
- Rendben, Adam és a többiek kint vannak a garázsban.
Letettem a kiskutyust, majd pedig egyenesen a garázs felé mentem. Az egy hónap alatt nagyon jártas lettem a házban, de kicsit jó is, mert nem érzem elveszetnek magamat. Ahogy közeledtem a garázs felé, már hallottam, hogy Tyler eszeveszett hülye módjára püföli a dobokat.
- Csak óvatosan, még szükségünk lesz rá! - nevettem.
Ők mind rám figyeltek, én pedig gyorsan felvázoltam, az ötleteimet. Egy csomó ötletet adtam, hogy mit kéne, és miért, meg ők is, hogy miért nem. Eléggé vészesen néztünk ki, de a végére csak összejött 6 dal amit mind a négyen el akartunk játszani. Annyira nagyon fel voltam már dobva. Ők annyira nem, mert már többször is zenéltek közönség előtt. Én eddig csak táncoltam nagyszínpadon, de énekelni, még nem. Nem is kicsit félek, de azt hiszem minden rendben fog majd menni.
A próba után a nappaliba mentünk, ahol Adam szülei hamar elpateroltak, és közölték velünk, hogy csak majd a hétvége végén jönnek vissza. Én nem mondtam semmit sem. Leültem a kanapéra, majd csak a kiskutyussal foglalkoztam.
- Még elkényezteted azt a dögöt! - mondta s leült mellém.
Rágyújtott a cigijére, majd pedig csak ő is megsimogatta a kutyust.
Nagyon de nagyon sokáig elbeszélgettünk. Egyszerűen nagyon jól esett az egész. Olyan sok minden feljött téma, vagy éppen olyan dolgok amikről eddig nem is beszegettünk. Nagyon jó hangulat volt. Persze Tyler és Adam folyton azt a hülye cigit szívta, de most nagyon nem tudott zavarni, mert röhögtünk ezerrel, és szerintem a kutyus is hülyének nézhetett minket.

2012. október 16., kedd

12. fejezet


 Sziasztok. Először is köszönöm a komikat, másodszor pedig pár rendszeresemről nem is hallok. Remélem jól vagytok... Háháh! Amúgy nem egyszer kaptam elég rossz megjegyzést azt illetően, hogy Sarah és Niall nem illenek össze. Sajnálom, hogy ennyire... Nem jól választottam. Először be akartam zárni a blogot, d emár nem nagyon tudok újat elkezdeni. Mert ötletem lenne, csak időm nem az előzményeket, meg minden mást megírni. Remélem nem baj... További szééép olvasást mindenkinek! 

Dorinaa: Hát, nem fogja az biztos... :)
Trixi: Nagyon köszi a "két" kommentet!
Stefii: Lényegében... Az egész csapatot szeretem, de az örök szerelmem Niall... Már ha lehet ezt mondani! Aranyos, hogy kérdezed. Lassan haladok vele a suli miatt... De azt hiszem elég szépen alakulgat, és nagyon remélem majd a nagyközönség is így fog erről vélekedni.
Fruzsi: El is fogom mesélni... Bár csak leírás szerint de el fogom... hamarosan meg is csinálom, és egy külön oldalon "Amanda" neve alatt lesz majd megtalálható!
Izii: Hidd el nagyon jó! ;) Hát... ebben nem reménykedem, inkább Niall az igazi! Háháháh! ♥


 Utálom a bátyámat!!!

Amint sikerült jobban lennem, egyből a szekrényemhez mentem, hogy valami ruhát húzzak magamra. Nagyon egyszerű összeállítást választottam. Egy csőrfarmer, egy fehér pántos felső, és egy baglyos szürke felső. Megy egy szürke cipő. Tettem fel pár kiegészítőt, majd pedig egy kis táskába elpakoltam néhány cuccot, majd pedig már mentem is. Lent már a lányok készen voltak. Danielle bezárta az ajtót, majd gyalog eredtünk neki az útnak, ami nagyon nem volt sok. Először a lányok úgy döntöttek, hogy nézünk ruhákat. Amikor beléptünk a hatalmas áruházba tele volt minden szép alkatú csajokkal, kik a pasik hadában voltak, magas sarkú a lábukon, és egyszerűen tökéletesen néztek ki. Lehajtott fejjel haladtam el mellettük.
- Mi ez a nagy csöndesség? - kérdezte Danielle.
- Semmi... - válaszoltam rá egyből.
Hirtelen csak annyit éreztem ,hogy két kéz karol át hátulról.
- Megvagy! - röhögött Adam.
Megijedtem, majd csak én is nevetni kezdtem. Megfordultam, és Tyler meg Maya is ott voltak. megöleltem őket.
- Mikor jössz próbára? Tudod... Hamarosan fellépés! - kacsintott rám Tyler.
- Ma mikor értek rá? - néztem rájuk.
- Olyan hat felé gyere át hozzám. - mondta Adam.
Még egy pár szót beszéltünk, de Danielle hamar elrángatott tőlük. Én csak nevettem, majd pedig csak rájuk figyeltem. Elég sok helyen voltunk, de ők egyszerűen... Egyszerűen körülvettek minket, nem is kevesen. Egy kávézóba mentünk, majd pedig csak rendeltünk, és csendesen beszélgettünk. Amint kihozták a kért italt, beszélgetni kezdtünk. De ezt a telefonom eszméletlen zörgése hamar megakadályozta.
- Igen tessék? - szóltam bele a telefonba.
- Jó napot Valery. - a hangot egyből felismertem. Az igazgató volt az.
- Jó napot... - mondtam.
- Lenne egy kis problémánk... - mondta.
Nem szóltam közbe, engedtem, hogy mondja amit mondania kell.
- Mivel a verseny alatt itthon lesz a maga bátya, s a csapata, felkértük őket zsűrizni az estére. És mivel ők örömmel vállalták, így sajnos a maga csapatát ki kell hogy zárjuk.
- Tessék? - sokkolva ültem a helyemen.
- Érvénytelen lenne, ha a maga bátya értékelni a maga produkcióját.
- Ezt most nem mondja komolyan! Karácsony óta erre készülünk! - mondtam teljesen könnyes szemekkel.
- Sajnálom... A csapattársait már értesítettük erről...
Én idegességemben egyből kinyomtam a telefont.
- Mi a baj? - kérdezte El aggódva.
- Utálom a bátyámat, utálom az egész csapatot! - fakadtam ki, sírva.
Fogtam magamat, majd egyszerűen csak futásnak eredtem. Nem érdekelt semmi sem, csak hogy minél előbb odaérjek a legjobb barátnőmhöz.
Annyira boldog voltam... Megtaláltam azt amit szerettem volna csinálni, megmutatni, hogy én is képes vagyok erre. És nem csak az álmom, de még a barátaimat is cserben kellett, hogy hagyjam. Ez a legrosszabb. Én soha sem szeretem cserbenhagyni azokat, akiket szeretek, s akikre mindig számíthatok.
Amint odaértem csengettem.
- Valery... - hallottam meg Maya hangját.
- Nagyon de nagyon sajnálom... Nem tudtam, hogy ez lesz...
- Hülye vagy? Nem haragszom, sem én, sem a srácok. De te meg gyere be... - állt arrébb.
Amikor beléptem, ő egyből betette az ajtót, s szorosan megölelt.
- Annyira hülye vagy! Rád nem lehet haragudni! - mosolygott rám.
- De..
- Semmi de. Na gyere a srácok bent vannak.
Bementünk a nappaliba ahol Tyler éppen Maya macskájával vitatkozott. Én csak mosolyogtam rajta. Majd ők is üdvözöltek, és elmondták, hogy egy cseppet sem haragszanak rám, viszont én igen, a bátyámékra. Tudták, hogy ez lesz, s mégis elvállalták... Ez nagyon szemétség volt tőle. Leültem a kanapéra Maya mellé, és a cicája egyből engem vett birtokba. Kényelmesen elhelyezkedett a lábaimon, és csak kifeküdt, én pedig teljes nyugodtsággal simogattam őt.
- És most akkor mit csináljunk? - kérdezte Adam.
Hirtelen támadt egy nagyon jó ötletem.
- Nekem van pár ötletem... - mosolyogtam.
Mindegyikük rám nézett.
- Mi lenne ha a Trafalgar téren lenne egy produkciónk? - kérdeztem.
- Te zseni vagy! - pattant fel Adam. - Elintézem! - nevetett majd perceken belül le is lépett.
- Ok, ez mi volt? - kérdeztem.
- Ilyenkor éppen lép, hogy a csapatunk felfedezésre kerüljön! - nevetett Maya.
Én is nevettem, majd egyre jobban idegesített, a szüntelenül rezgő telefonom. Előhúztam a zsebemből, s Liam neve villogott. Nem törődtem vele. Felmentem twitterre.
"Köszönöm, hogy elcsesztétek a fellépésünket, de meg lehet nyugodni, a csapatunk hamarosan fel fog lépni. Az érteni fogja akire vonatkozik. U.i.: Ne hívogass, jól vagyok, senkire nincs most szükségem csak Mayára, Tylerre és Adamre! "
 Elküldtem majd pedig anyut hívtam fel.
- Kicsikém, Liam aggódik érted... - szólt bele egyből aggódva.
- Nem érdekel. Csak annyit akartam mondani, hogy nem kell eljönnötök, nem lépünk fel.
- Liam elmesélte... - sóhajtott.
- Jah akkor jó. Most megyek, a barátaim várnak!
Letettem, majd pedig kikapcsoltam a telefonomat. Az asztalra tettem le.
- Maya, esetleg itt aludhatok? - kérdeztem.
- Nyugodtan, a srácok is itt maradnak éjszakára, vagyis szerintem most már csak Tyler! - nevetett.
Mind nevettünk, majd csak beszélgettünk, és filmet kezdtünk el nézni. Én elég hamar ráuntam, így megkérdeztem, hogy használhatom-e a laptopját.
A kanapén ültünk mind a hárman, én pedig a laptopon piszkáltam. Skypra mentem fel.
"Annyira sajnálom..." jött azonnal Nialltől az üzenet.
"Niall... Most nincs kedvem erről beszélgetni, de ha tudni akarod a bátyámra haragszom."
"Akkor jó, akkor megyek..."
Egy szomorú smylit is küldött, és egyáltalán nem volt kedvem őt itt hagyni.
"Ne menj..."
Egyből hívott is.
- Fogadd el... - röhögött Tyler.
Nem tudom tudja-e hogy egyáltalán kivel beszéltem de tettem amire kér.
- Jó látni... Liam teljesen ki van... - mondta. - Oké befejezem...
- Semmi baj. És gondolom, de nagyon pipa vagyok rá.
- Nem jó haragban lenni olyannal akivel a találkozást soha sem kerülheted el.
- Tudom Niall... De... Egy olyan hónap munkáját tette tönkre amire én iszonyatosan büszke voltam.
- Hogyhogy? - kérdezte.
- Karácsony előtt nem sokkal, Maya vett be a csapatba...
- Az kemény.
- Bár így sem tudjuk felülmúlni a ti teljesítményeteket! - nevettem.
- Az akkor is más. Mi teljesen vagyunk mind. Ti megy egy csapat, dobos, gitáros, énekes. Gondolom ők már jól összeszokottak, s neked kellett alkalmazkodni.
Nem sokat beszéltünk mert Tyler nem bírt magával, s Adam is befutott. Nialltől kicsit szomorkásan váltam meg de alig vártam Adam szavait.