7. fejezet

Nem jött össze, de páran megkértek, hogy tegyem fel a fejit. Csak miattuk teszem fel, rmeélem kicsit összekapjátok magatokat....

Panna: Örülök, hogy tetszik!
Alexandra: Örülök, és tudom kegyetlen vég, de több ilyen lesz még!
Lena: :)
zaynismyhero: Sajnálom, de szeretem ezt csinálni! :D




Javulás felé vezető út.......

- Szia, azt hiszem van egy kis baj... - mondta.  - Nem tudunk menni Londonba... Nem engedtek el sem engem sem Stevent. Mert, hogy nem jó ötlet, meg ilyenek.... - mondta.

- Baszki, most viccelsz velem igaz? - dühöngtem.

- Sajnálom... - mondta.

Én csak dühösen lecsaptam a telefont. És dühöngtem...

*Az utazás előtt három nappal*

Azóta a sem beszélek velük. Nem érdekel. A legnagyobb szarban hagytak ott, de még szerencsém volt, hogy Josh és Andy voltak olyan kedvesek és mondták, hogy nekik nem olyan nagy baj, betanulni még dalt. Azóta nagyon keményen próbálunk mind. A fiúk is meg én is, szóval nem unatkozom. Liam szerint bennem egy igazi küzdő szellem veszett el, szerintem meg csak szimplán ilyen vagyok.

A mai napom annyiból fog telni, hogy átmegyek Zaynékhez ebédelni, mert Trisha már nagyon erősködik ez miatt.  Reggel olyan tíz körül felkeltem és nekiláttam készülődni. Letusoltam, majd egy szakadt farmert vettem fel, föléje pedig egy szürke pólót. Egy kis fekete táskába beletettem pár fontosabb dolgot, majd felhúztam a fekete magas sarkúmat és már mentem is. Útra készen álltam. Ahogy betettem magam mögött az ajtót, Zayn éppen felém jött.

- Jó napot! - köszöntem nevetve.

- Neked is. - nevetett.

Elindultunk mind a ketten hozzájuk. Az úton inkább Londonról beszélgettünk. Elmondta, hogy ők nem lépnek fel csak elkísérnek és egy autogram osztás lesz mind a kettőnk részéről. Én elmeséltem neki, hogy mennyire is félek, de ő csak bátorított engem.

Ahogy elértünk hozzájuk, már megterített asztal várt. Én a táskámat letettem, majd Doniya jött üdvözölné és hamar a két kicsi lányt is megpillantottam. Waliyha azonnal megismert és mosolyogva futott oda hozzám. Trisha beszélt Saffaaval aki mikor rájött ki is vagyok ő is csak odasietett és megölelt. Jó volt azt érezni, hogy még ismernek engem, és nem vagyunk annyira rosszban. Amikor leültünk az asztalhoz, egy röpke kis beszélgetés majd már neki is láttunk az ebédnek. Ebéd közben mindenki csendben volt.

Ebéd után a kertben telepedtünk le, az ölemben Safaa ült.

- Izgulsz? - kérdezte Trisha.

- Egy kicsit igen. - mosolyogtam.

Safaa és Waliyha elvonultak játszani így csak mi maradtunk ott, Trisha, Yassar, Zayn, Doniya és én.

- És most is feldolgozásokat adsz elő? - kérdezte Doniya.

- Igen, az egyik a fiúké lesz. Meg ezen kívül még pár dal és kettő saját.

Mosolyogtam majd csak lehajtottam a fejemet. Még egy kicsit kérdezősködtek, majd csak más is szóba került. Szerencsére velem kapcsolatban nem éppen volt szó, aminek nagyon is örültem.

Késő este mentem haza egyedül, ami mondjuk kicsit ijesztő is volt. Ugyanis ilyenkor a parkban eléggé hülyék mászkálnak.

Amikor odaértem igazam is lett. Pár részeg pasi ott ittak, meg mit tudom én mit csináltak. Amikor megláttak egyből elindultak felém. Rajtam kitört a pánik. Szívem hevesen vert, és izzadt a tenyerem. Gyorsabbra vettem lépteimet, de ők is. Csak lehajtottam a fejem és próbáltam minél hamarabb kijutni. Egy pasi elém jött, és bűzlött a piaszagtól. A másik két haverjával körbevettek.

- Mi van cicus? - kérdezte az egyik.

- Engedjetek! - mondtam.

Ők csak felnevettek, majd az egyik egy hatalmasat ütött az orromra, én pedig a földre zuhantam le. A másik a kezemre lépett, és iszonyatos fájdalom lepte el a testemet, felsikítottam. Ekkor az egyik befogta a számat, majd tépni kezdték a ruhámat. Ekkor csak annyit észleltem, hogy valaki kiüti az egyiket, majd az a földre kerül. A másik két fiú is megtorpant majd fogták magukat és elhúztak onnan. Hirtelen Zaynt láttam meg, majd Harryt és Louist. Liam telefonált.

- A mentők úton vannak! - jött oda.

- Semmi baj... - nyugtatott Zayn.

- Mit keresel itt? - kérdeztem, alig jött ki hang a torkomon.

- Elfogott a rossz érzés.... és jöttünk! - mondta.

Fogta a pulcsiját és levette majd az orromhoz tette. Alig telhetett el pár perc mikor a szirénázást hallani kezdtem. Örültem, mert a kezem annyira fájt, hogy az valami hihetetlen, és a vér is eléggé folyt az orromból. A srácok ott voltak velem, majd amikor a mentősök is odaértek, átadtak nekik. Ők azonnal a hordágyra tettek és már vittek is. Rendőröket is láttam, de a srácokkal voltak jobban elfoglalva. Engem azonnal vittek is.

***

Már egy kortetemben fekszem, és kicsit jobban vagyok. A csuklom egy kicsit az orsócsontom eltört, és így gipszben van. Az orrom le van tapasztva, és ahol tépkedték rólam a ruhát ott pedig kék és zöld foltokkal vagyok ellátva. Anyu azonnal futott is be hozzám. Zayn és a srácok is bent maradtak velem, még Andy is Josh is bejöttek, mert aggódtak értem. Miriam is benézett, de nem tudott sokáig maradni.

Reggel arra keltem fel, hogy az orvosok ébresztenek. Megvizsgáltak, és mindnet rendben találtak. Először Zayn jött be, éppen a telefont nyújtva felém. Átvettem tőle. 

- Igen? - szóltam bele.

- Liz ugye jól vagy? - hallottam meg Niall aggódó hangját.

- Igen jól köszi! - mondtam mosolyogva. - És te jól vagy?

- Liz istenem... Engem most hagyjunk. Annyira aggódtam...

- Nem kell, hiszen semmi bajom. Zayn és a többiek pont időben jöttek.

Még egy kicsit beszéltünk, mert annyira aggódott miattam, majd csak letettük. Harry mellém ült le az ágyra. Louis pedig befeküdt mellém. Nem hagyott békén, egész végig csak nevettünk. Majd csak bekapcsoltuk a tvt. A híradót néztük meg.

- Tegnap este súlyos balesetet szenvedett Elizabeth Momsen. - na basszák meg, hogy ilyen hamar tudnak mindnet... - Éppen hazafelé tartott késő este, mikor a házától nem messze lévő parkban három ittas fiatal rátámadt. Az balesetben barátai segítettek neki, a One Direction. Az ügyről Zayn Malik és Liam Payne nyilatkoztak tegnap este.

Majd bevágtak egy videót ami itt kint készülhetett.

- Lizzy már jól van, bent alszik. - mondta Liam.

- Meséljétek el mi történt!

- Erről még nem nyilatkozhatunk! - mondta Zayn. - Most Liz állapota a fontos, úgyhogy ha lehet hagyják őt most!

Majd még beszélt pár szót a nő és már másik hír jött.

- Zsír, még soha nem szerepeltem a reggeli híradóban! - mondtam nevetve.

A fiúk is nevettek. Lényegében elég szarul érintett, de most nem tehetek róla. Nem sokkal később az orvos jött be.

- Még ma hazamehet! - mondta. - Minden rendben van, majd csak a gipsz leszedésre kell visszajönnie! Olyan egy hónap múlva! - mondta.

- Mi? Nem! - ideges lettem egy kicsit. - Mármint én holnap elutazom. És... nyár végéig haza sem jövök!

- Akkor megadom a számom, és majd hívjon föl, hogy merre jár, beutalom öt majd abba a kórházba ahová kell! - mondta kedvesen.

Én teljesen megnyugodtam. Amikor anyu bejött egy táska volt a kezében, s a fiúkat kizavarta. Segített kikelni az ágyból, majd a táskával bevonultam a fürdőbe. Levettem a borzalma köpenyt és kivettem a táskából a fehérneműimet. Nagy nehezen de sikerült felvennem, majd a ruháimat is. Egy laza melegítőalsó, és egy póló. Majd jöhetett a deszkás cipőm, és már majdnem készen is voltam. Amikor kimentem már csak Harry volt bent.

- Megkérhetlek valamire? - néztem rá.

- Persze! - jött oda mosolyogva.

- Segítesz kifésülni a hajamat? - mosolyogtam és elpirultam.

Ő mosolyogva bólogatott, majd bementünk a fürdőbe és a kezébe adtam a fésűmet. Ő szépen elkezdte fésülni a hajamat.

- Jobban érzed magad?- kérdezte.

- Igen, sokkal. Amúgy köszi még egyszer amit tegnap tettetek értem!

- Semmiség! Csak olyan furcsa, hogy még mindig ennyire akarod a fellépést, igazi küzdő ember vagy!

- Küzdök az álmaimért! - mosolyogtam. 

Egy kicsit csend lett, majd újra megszólalt.

 - Most, hogy így négyszemközt vagyunk... - kezdett bele. - Niall bejön neked?

- Öhhm... Hát... - éreztem ahogy az arcom vörösödik.

- Ezt igennek veszem! - nevetett.

- És én neki? Mármint, szerinted?

- A nyaklánc után még kérdezed? Azt hittem egyértelmű! - kacsintott rám.

Én csak elvörösödtem. Befejezte a hajam fésülését majd kimentünk. A többiek már ott voltak. Amikor kiléptem én a vörös fejemmel, ő meg a mosolygós arcával, hát, nem kell többet mondanom.

- Nem akarom tudni mi történt ott bent! - nevetett Louis!

- Anyu? - kérdeztem terelve a témát.

- Hát éppenséggel nem annyira tudott bejönni, így ő otthon vár téged! - mondta Zayn.

Én egy picit megijedtem. Ahogy elintéztük a papírokat és elindultunk kifelé, meglepődve láttam mennyi ember van kint. Paul jött hozzánk.

- A kocsi kint van az ajtónál! - mondta.

Zayn a fejemre tette a sapiját majd ő és Harry átöleltek és már mentünk is kifelé. Kezeimet magamhoz szorítottam, és azonnal beültem a kocsiba. A kocsiban ülve visszaadtam a sapit, majd csak beszéltünk.

Hazaérve anyu már ebéddel várt. Adtam neki egy puszit majd Dylan is lejött. Rá annyira nem haragudtam de azért rá is mert végül is ő is kiszállt ebből a zenekar dologból. Amikor ettem átmentem hátra, hogy összepakoljak. Miriam jött át segíteni nekem.

- Nem akarsz kibékülni velük? - kérdezte miközben kihoztam a bőröndöket.

- Nem! Szarban hagytak, én ennyivel le is zártam az egészet! - mondtam kicsit feszülten.

Két nagy bőröndöt nyitottunk ki majd csak egy egyikbe olyan ruhát tettünk el amikre a fellépésekre lesz inkább szükségem. A másikba inkább laza könnyű cuccokat tettünk el. Majd még pár táskába tettünk ruhákat, és egy külön táskába cipőimet tettem el. Magas sarkút alig tettem el inkább bakancsot és tornacipőt. Amikor ezzel megvoltunk mind a ketten a gép elé ültünk le. Úgy döntöttünk twitcamozunk egyet. Ki is írtam, majd hamarosan fel is léptünk, amint láttam mint száz felett volt a nézetségünk már az elején.

- Sziasztook! - köszöntünk egyszerre.

- Ez itt a leges legjobb barátnőm Miriam! - mondtam mosolyogva.

Majd csak nézegettük miket írogatnak.

- Elég sokan írtátok, hogy gyógyuljak meg, vagy hasonlókat. - a gipszes kezemet felmutattam. - Köszönöm jól vagyok, és köszönök minden kedves kívánságot nektek!

Majd bemondtam, hogy a Londoni konci nem marad el és hogy mindenkit várok is. Elég sokat voltunk fent, de elbúcsúztunk és mentünk is. Miriamtól könnyes búcsút vettem.

- De ott elszel igaz? - kérdeztem tőle.

- Ki nem hagynám! - nevetett.

Elköszöntünk majd ment is. A szobámban még volt egy kis dolgom. El kellett tennem a piperecuccaimat és a kiegészítőket. Amikor ezekkel is megvoltam, már mentem is aludni. Eléggé rosszul aludtam, rémálmom volt. Így sajnos már nyolckor fent voltam. Felvettem a szürke melegítő nadrágom és egy pántos felsőt, majd egy szürke Ucla pulcsit. Hajamat nagy nehezen megfésültem és valahogy felkötöttem....

6. fejezet

Sziasztok....Na most alkut kötünk... Összejön 6 komment és jön a friss! Sok sikert és jó olvasást! :D


demon: Azt hiszem kapizsgálod már a történéseket! :D ♥
Dorinaa: Köszönöm szépen! ♥

Egy csodálatos ajándék...

Percekig csak egymás szemébe néztünk.

- Miért nem akarsz elköszönni tőlem? - kérdeztem.

Kicsit tényleg furcsa volt, hogy a srácoktól elköszön tőlem meg nem. Esetleg nem tetszem neki? Oké ez most hülye kérdés volt, mert én szeretem őt, de nem várhatom el azt, hogy ő is szeressen engem, ugyanis sok más csaj járkál még az utcán akik jobban megérdemlik őt mint sem én.

- Csak mert... - lehunyta a szemét egy pillanatra. - Szerettem volna ha a fiúk adják óta, mert nem kenyerem az ajándékozás... - mondta majd a zsebéből egy kis kék dobozt húzott elő.

- Mi az? - kérdeztem.

M a kezemet megfogta és a dobozt a kezembe tettem.

- Ezt amolyan: Sok sikert és kitartást ajándéknak szánom neked.

Láttam rajta, hogy nagyon is zavarban van. Elengedte a kezemet, én pedig azonnal a doboz tartalmát néztem meg. Ahogy a dobozt kinyitottam egy gyönyörű kottás nyaklánc tárult a szemem elé.

- Jesszus Niall! - mondtam.

Most viccel velem? Ilyeneket vesz nekem, de jobbra is költhetné a pénzét mint rám.

- Nem fogadhatom el... - mondtam és felé nyújtottam a dobozt.

- De igen, mert ezt neked vettem, megérdemled! - mondta mosolyogva.

Én visszahúztam a kezemet, közelebb mentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Elpirulva hajtottam le a fejemet, és ő csak mosolygott. Kintről dudálást lehetett hallani.

- Itt a taxi! - mondta Liam és kijött.

Niall és Liam fogta a cuccokat majd kimentek. Én és a többiek is kimentünk. Amikor bepakoltak, Niall megölelte a fiúkat majd engem is. Ahogy megölelt fejét a nyakamhoz hajtotta, annyira de annyira édes... Én csak mosolyogtam rajta. Elég sokáig csak öleltük egymást, majd elengedett, intett és már ment is. Mi bementünk és én alig akartam elhinni mindezt. Az a srác akit szeretek éppen az előbb adott egy ajándékot, és még meg is ölelt. Letelepedtem a kanapéra, és kivettem a doboztól a nyakláncot. Gyorsan lefényképeztem majd csak felvettem. Egy kicsit szorongattam, de csak mosolyogtam.

A fiúk is észrevették a nagy örömömet, és persze a nyakláncot is. Láttam, hogy Harry valamit súg Louisnak de nem foglalkoztam vele.

Elővettem a telefonomat. Dylant hívtam fel.

- Szia húgi! - szólt bele.

- Szia bátyus, csak azért hívlak, hogy esetleg te, Paul és Steven összeállnánk, a Londoni koncert miatt tudod. Mert akkor nem Andyt és Johst terhelném még ezzel is. És amúgy is ti tudjátok a dalokat!

- Én benne vagyok, felhívom a fiúkat, aztán majd visszahívlak! - mondta.

Megköszöntem és letettem. A fiúk csak mosolyogtak.

- Nagyon aranyos vagy, hogy inkább Andyéknek kéne megköszönni azt, hogy nem őket terheled, de

te vállalsz több erőfeszítést! - mosolygott Zayn.

- Ismersz... - kacsintottam rá.

Ő csak nevetett, én pedig csak mosolyogtam. Egy fél óra múlva vissza is hívott Dylan és vidáman mondta, hogy a srácok benne vannak. Ettől én is megörültem, és mondtam nekik, hogy olyan két óra múlva találkozzunk nálunk. A srácoktól gyorsan elköszöntem, fogtam a kis dobozomat majd már mentem is hazafelé. Nagyon gyorsan hazaértem, anyuval beszéltem, és megmutattam neki, hogy mit kaptam. Szerinte is nagyon édes Nialltól, ez a kis kedvesség. Majd gyorsan megkajáltam és már mentem is át. Ahogy átértem gyorsan átöltöztem. Egy melegítő rövidnadrágot vettem fel, egy pántos felsővel. Hajamat kifésültem majd csak lófarokba kötöttem fel. Ahogy lementem, gyorsan a CD-ket vettem elő. Elég sokat sikerült kiválasztanom, de inkább legyen több mint egy sem. Elég jó dalokat választottam, de már csak a fiúk válasza kell nekem. Egy másik füzetet is elővettem amiben ezeknek a daloknak a dalszövege van. Átnéztem őket, majd hamarosan a fiúk is megjöttek. Ajtót nyitottam nekik és megöleltem őket. Ahogy beljebb jöttek, mindenki az alaksorba vonult le. Steven a dobok mögé ült le, a két másik srác pedig a kezébe vette a gitárt. elmondtam nekik melyik számokat kéne eljátszani.

Velük annyival jobb, hogy Steven és még Paul is annak idején segítettek felvenni a dalokat, így tudják miről van szól, és Dylan, meg alapból tudja ezeket.

A saját két számommal együtt összesen van, legalább hat dal. Ezeket sikerült abból a sokból kiválasztanom. De szerintem mindegyik iszonyat jó, úgyhogy nem lesz semmi baj sem. Először azokat próbáltuk el amiket csak feldolgoztam, a végére hagytuk a saját dalokat.

***

Este nyolcfelé a srácok elmentek, én pedig fáradtan vetődtem le a gépem elé. Twitterre feltettem a képet, majd írtam is hozzá.

"Egy csodás sráctól kaptam, egy csodás délután. Köszönöm! Imádom!"

Elküldtem de mentem is. Eléggé hulla voltam, kicsit kicsinált a próba. Átöltöztem a pizsimbe majd lefeküdtem aludni. Reggel hatkor már keltett a telefonom. Mérgesen nyomtam ki az ébresztőt, majd feltápászkodtam az ágyból. Letusoltam és már öltöztem is fel. Egy fekete mini szoknyát vettem fel, alá pedig fekete harisnyát húztam, majd csak egy fekete topp és egy szürke pulcsi. Hajamat kifésültem és úgy hagytam ahogy van. Egy fekete oldaltáskába tettem a cuccaimat majd lementem, lent egy tornacipőt vettem fel. Ettem pár falatot, majd egy flakonba öntöttem vizet, majd a táskámba tettem és már mentem is. Út közben egy újságosnál megálltam, és vettem egy újságot majd mentem is a suliba.

Az óráim dög unalmasak voltak, ezért az újságot lapozgattam. Ekkor megakadt a szemem egy cikken. Ami rólam és Zaynról szólt.

"Lehet a páros mégsem váltak el teljesen? A minap együtt sétáltam Bradford utcáin, és elég boldogok voltak. Köztudott, hogy Elizabeth turnézni megy a srácokkal, és pár hét múlva Londonban lesz az első megjelenése, és sajtó nyilatkozata is. Mi azért sok szerencsét kívánunk neki!"

Nem olvastam tovább mert csak mosolyogtam ezen. Eltettem az újságot és próbáltam az órára figyelni. Amint a napomnak vége volt egyenesen a titkárságira mentem, hogy elintézzek pár dolgot. Hát mivel lassan még egy hónap visszavan a suliból, így ki kell valahogy vennem azokat a napokat...

***

Három órakor értem haza. Elég necces volt elintézni mindnet, de sikerült. Még ezt a hetet végigmegyem, a jövő héten viszont már nem kell majd mennem. Anyuval is megbeszéltem ezt a dolgot majd csak a szobám és a ház rendbetételével foglalkoztam. Olyan tíz felé dőltem le az ágyba és nyomott el az álom.

Reggel magamtól sikeredett, még az ébresztőm előtt felkelnem. Elvégeztem a dolgaimat, felöltöztem és már indulásra kész voltam. A suliban a fiúkkal beszéltük meg a fellépést és minden mást. Majd csak a sorrendet próbáltuk felállítani, de mondtam nekik, hogy bízzák rám majd én elintézek mindnet evvel kapcsolatban.

Első órám matek volt. De a tanárunk nem jött be. Így lényegében Jared jött be, de mindenki engem faggatott.

- Tegnap láttalak az újságban, és elég furcsa volt a hír! - mondta az egyik osztálytársam. - Azt mondták újra együtt vagytok...  - ezen én csak mosolyogni tudtam.

- Az a hír nem igaz. Zayn a legjobb haverom a mai napig, és szimpla barátok vagyunk!

- Meddig maradsz még itt velünk?

- Ezen a héten leszek itt utoljára! - mondtam.

- De utána azért majd bejössz néha?- kérdezte Ashely.

- Amikor csak tudok! - mosolyogtam. - Rossz lesz, hogy reggel nem jöhetek, és az is rossz lesz, hogy innen mindenki hiányozni fog.

- Te is nekünk!

- De nyugtassatok meg, hogy valaki el fog jönni Londonba...

- Én biztosan! - mondta Jared és a haverjaim.

Majd az egész osztályom igent mondott. Ezen csak mosolyogtam.

A nap végén Liam és Louis vártak a parkolóban. Elég sokan gyűltek köréjük, de amikor megláttak azonnal hozzám jöttek. Louis iszonyat hülye módjára jött oda és ölelt meg. Ezen csak nevettem, majd Liamet is megöleltem. A fiúk azt mondták azért jöttek mert Will beszélni akar velem és egyedül nem akart jönni Louis. Elköszöntem a barátaimtól, majd beültünk a kocsiba és mentünk is.

Willhez amikor elértünk, inkább csak a próbáról és a dalról érdeklődött. De megnyugtattam, hogy minden rendben van és menni fog minden. Ekkor hirtelen Paul hívott, azonnal fel is vettem.

- Szia. - mondtam.

- Szia, azt hiszem van egy kis baj.... 

5. fejezet

Kicsit elszomorított az egy komment, remélem most több lesz... Nem akarok annyira mélyre süllyedni, hogy kommenthatár. Szóval írjatok! 
Pusszy Lizzy! :D ♥


demon: Szia, itt kiderül minden! :D És hidd el kellemes csalódás lesz! 




A dal, és egy kis meglepetés.....

Reggel eléggé fáradtan ébredtem fel. Tudtam, hogy ma elég furcsa egy napom lesz, és nem mellesleg még hosszú is. Fáradtan indultam el a fürdőbe, és végeztem el a reggeli dolgaimat.

Egy fekete csőfarmert, és egy rövid ujjú felsőt vettem fel. Hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Egy egyszerű fülbevalót vettem fel, majd egy-két karkötő és már készen is voltam. A gitáromat a tokjába tettem bele majd, egy válltáska elpakoltam a cuccaimat, majd lent felvettem a cipőmet és mentem is.  Ahogy a parkon átmentem nem voltak éppen sokan, csak egy-két cigarettázós gyerek.

A suliba érve nem valami sok ember fogadott, így simán átjutottam a haverjaimhoz, akik mint mindig David paltojánál gyülekeztek. Amikor odamentem ők csak mosolyogtak.

- Gratulálok a turnélehetőséghez! - mosolygott Miriam.

A többiek ugyan így gratuláltak nekem és megöleltek. Kérdezték a dallal hogy haladok, én elmondtam nekik miről szól meg minden, és nagyon tetszett nekik. Amikor a csengőt meghallottuk, már mentünk is be énekórára.

Eléggé szerettem, nem csak azért mert magam is énekes vagyok hanem, azért mert a terem eleje az kapásból egy kisebb színpad volt, és a padok helyett egy emelvényes rész volt, és ez nagyon feldobta az egész termet.

Ahogy bementünk mindenki elfoglalta a helyét. Én és a barátaim mindig is a leghátsó sorban ültünk, mert amikor valaki éppen énekel mi azzal bíztatjuk, hogy táncolunk és jól érezzük magunkat. A tanárunk is bejött. Egy férfi és nem lehet több 25 évesnél, amúgy meg Jerad a neve és mi simán tegezzük őt.

Ekkor hirtelen megszólalt a hangosbemondó is.

- Elnézést, hogy megzavarom az órákat, egy diákotok sikeres eredményére szeretném felhívni a figyelmet. Danielle Elizabeth Momsenre, akiről mint tudjátok nagyon jó hanggal rendelkezik. A tegnap a One Direction menedzsere egy elutasíthatatlan ajánlatot kínált neki amit el is fogadott. Elizabeth a nyáron a fiúkkal turnéra megy Amerikába. Egy nagy tapsot neki, és sok sikert! - mondta az igazgató.

A teremben hatalmas tapsvihar és éljenzés tört ki. Én kicsit elpirultam, majd csak nevettem, de még a tanárom is tapsolt.

- Látom Zayn jó hatással volt rád! - nevetett a tanárom.

- Mi van velem? - lépett be Zayn és a többi fiú.

Én csak röhögtem. Amikor már bent voltak, láttam hogy a csajok előttünk csak odáig vannak.

- Remélem nem várod el, hogy felmásszunk! - dünnyögte Lou.

- Pedig úgy gondoltam! - mondtam.

- Na told le a seggecskéd! - mondta.

- Ne sértegesd a hátsó felemet! - nevettünk.

Lementem és megöleltem őket. Majd Niall ált elém.

- Na a dalt akkor meghallgatnánk! - mondta.

- Azt hittem délután átmegyünk hozzátok, és ott akarjátok meghallgatni. - mondtam.

Ők addigra már leültek előre.

- Hát délutánra Josh és Andynek kell bemutatni, hogy valami gitáros és más alapja legyen a dalnak! - mondta Liam.

- Na ezt Niall mondhattad volna tegnap! - mondtam.

Ő csak mosolygott és nevetett.

- Paul, Dylan, Steven gyertek ide! - mondtam nekik.

Ők egyből odajöttek hozzám. Ők egy szó nélkül felkeltek és kijöttek. Megbeszéltem velük az akkordokat, és a dobolást is valamennyire. Paul és Dylan gitározott még Steven a dobokhoz ült le. Még egy kicsit beszéltünk, majd a mikrofon állvány kitettem a színpad elejére, és a mikrofont is bekapcsoltam.

- A szám címe, I'll always remember you!

Erre láttam, hogy Zayn is felkapja a fejét.

Paul kezdett el gitározni, majd én kezdtem el énekelni, s sorban mindenki bekapcsolódott, amikor nekik is kellett. A szám közben egy csomószor lehunytam a szememet, mert kicsit jobb volt. És a dalt kinek írtam? Hát természetesen Zaynhez. Bár egy kicsit elkésve de azért nagyon is jókor. A tanáromnak is hamar leesett a dolog, ugyanis a szeme csak köztem és Zayn között villogott. Én szinte az egész dal ideje alatt őt néztem. Amikor nem akkor végig néztem a többieken, és láttam rajtuk, hogy tetszik nekik amit csinálok.

A dal végén Zayn volt az első aki felállt és odajött hozzám. A többiek tapsoltak.

- Én is örülök, hogy megismertelek! - mondta majd csak megölelt.

Én is megöleltem őt, és egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem éppen akadt ki. Hamar a többiek is véleményt mondtak.

HA őszinte akarok lenni, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó lett. A srácoknak nagyon is megköszöntem a segítséget aztán csak visszaültem hátra a helyemre. Miriam azonnal elkezdett áradozni, hogy Zayn le sem vette rólam a szemet, persze ezen csak nevettem, hiszen nem akarok megint vele lenni, az valahogy nem lenne jó. Az óra előtt pár perccel a srácok leléptek, én pedig nem is tudtam volna mit mondani nekik.

Az óráim többi felében elég kétséges volt. Mert elég sokan köszöntek a folyosón, meg megszólítottak. Ez egy kicsit furcsa volt, de mondhatni egész jól fogadtam. Amikor vége lett az óráimnak már mentem is kifelé. Kint már Louis várt rám. A kocsijában ült. Én csak gyorsan elköszöntem a barátaimtól, majd már futottam is oda hozzá. Bepattantam a kocsiba, ő pedig ment is. Én nem mondtam semmit és ő sem.

- Niall csak rólad áradozik! - mondta egy kis mosollyal miközben bekanyarodott egy utcán.

Én egyből rá néztem.

- Mi? - kérdeztem döbbenten.

- Niall rólad áradozik. De annyira bírom. Mikor nem vagy velünk, mindig mesél rólad meg, hogy mennyire vár, mikor velünk vagy egyből megnyekken és egy szót nem szól! - nevetett.

Ettől elpirultam majd csak mentünk tovább. Hamarosan egy nem tudom mihez értünk ki, valami raktárszerűséghez. Kiszálltunk majd Louis már ment is előre.

Ahová elérkeztünk az nem más volt mint egy kisebb próbaterem a srácoknak. Bemutattak Joshnak és Andynek majd megmutattam a számomat, és hogyan is kéne eljátszani. A két srácnak nagyon tetszett a dal. Majd Will is befutott éppen  próba közben. Én a dalt végig énekeltem.

- Nagyon jó lesz! - mondta mosolyogva. - Csak azért jöttem szólni, hogy két hét múlva utazunk Lonondba és ott egy nagyobb plázában kell majd fellépned, a dallal és pár feldolgozással.

- Aszta! - mondtam nagyon vidáman.

- Ha addig még születik dal azt is nyugodtan eljátszhatjátok majd ott.

Még pár szót váltottunk majd ő ment is. Én nagyon is feldobódtam. Két hét múlva meglesz az első nagyszabású fellépésem. Csendben örültem magamnak. Két hét... Addig is nagyon sokat kell készülnöm, és a dalomat is jól be kell magolnom majd.

A fiúk elláttak pár dologgal majd gyalog el is indultam haza. Útközben, egész végig csak mosolyogtam és próbáltam felfogni mi is történik éppen velem. Alig egy hete még egy kisvárosi csaj voltam.... Most meg... Turnéra megyek a One Directionnal és én is ismert lehetek. Pár hét múlva pedig már Londonban leszek és fellépés. A dalomat más is hallani fogja, de vajon mi lesz a vélemény? Vajon olyan rossz leszek, hogy nem találom el a hangokat? Bár, előtte alaposan belerázom magam... De mondjuk annyira nem lesz vészes szerintem, vagyis csak remélem.

Amikor hazaértem anyuhoz mentem először. Részletesen beszámoltam neki mindenről, bár egy kicsit nem örült, hogy két hét múlva el fogom utazni, de azért persze örült, hogy végre azt tehetem amit szeretek.

Átmentem a házhoz majd, gyorsan ettem pár falatot. A gépemmel együtt a nappaliban telepedtem le. Felléptem twitterre. Meglepően sok ember kezdett el követni, még magam is alig akartam elhinni.

"Helló Mindenki! Nagyon jól esett a mai nap. A sok köszönés és minden. A dalom aratott ma a suliban, ami jól esett, és @zaynmalik sem haragudott meg rám. Szeretleeek még ha te nem is. @Louis_Tomlinson és én jót beszélgettünk, és kicsit meg is lepett, de nem gond! Na puszikaaa, lehet most pár napig nem leszek...."

Elküldtem majd körbenézegettem. Facen felmentem gyorsan chatre is. Miriamnek azonnal mesélnem kellett, és elmondtam neki, hogy mi is lesz pontosan. Majd ő is bejelentette, hogy szeretné ha egyik hétvégén amikor itthon vagyok még egy közös programunk lenne a csapattal.

Amikor mindnet megcsináltam amit csak lehetett, kiléptem mindenhonnan majd felmentem a szobámba, és leültem az ágyamra. Majd kifeküdtem és csak a plafont néztem. Lassan majd talán azt is ki kéne derítenem, hogy hogyan is fogunk Amerikába utazni. Kivettem a telefonomból a telefonomat, majd Zaynt megkerestem, és már hívtam is.

- Szia! - hallottam meg a mosolygós hangját.

- Szia. Csak azért zavarlak, mert még nem tudom ez az Amerika mikor és hogyan lesz! - mondtam.

- Öhhm... Hát London és onnan nyomás Amerika. - mondta.

Én egy kicist idege slettem.

- Anyu nem fog örülni ennek... - mondtam.

- Ez van, sajnálom. Amúgy Niall hazautazik ma este... Nem akarta, hogy mondjam de mondom, szóval...

- Persze átmegyek elköszönni tőle! - mondtam mosolyogva.

Még egy nagyon picit beszéltünk majd már le is tettük. Én nem öltöztem át, csak a telefonom zsebre vágtam és a fejhallgatómat a nyakamba tettem. Lementem, átmentem anyuhoz.

Enyhén szólva ideges volt... Nem éppen fogadta jól az Amerikai dolgot de sikerült megnyugtatnom, hogy semmi baj nem lesz, ha meg igen azonnal visszajövök hozzá. Amint megnyugodott én megint csak útnak eredtem. A parkban fogtam magam és leültem a szökőkúthoz. A fülesemet feltettem majd a telefonhoz is csatlakoztattam és indítottam valami zenét. Ahogy az emberek néha elhaladtak előttem, megnéztek, de nem volt vészes.

Nem sokáig ültem ott, hamar útnak eredtem. De mivel nem tudtam merre menjek - mert eddig csak kocsival tettem meg az utat - így egyből Zayn szüleihez mentem el. Az ajtónál kicsit megtorpantam, de bekopogtam. Trisha nyitott nekem ajtót, szinte alig hitt a szemének.

- Jó napot! - köszöntem.

- Alig hiszem el. Lizzy! - mondtam majd megölelt.

Én is megöleltem őt, majd beljebb hívott. Zayn a kanapén ült le. Majd Yassart is megpillantottam, az apukáját. Zayn felkelt majd odajött és megölelt.

- Kicsi! - mondta Zayn.

- Hú, eddig még nem hívtál így! - mosolyogva suttogtam a fülébe.

Majd a kutyusa is felén jött.

- Boris! - mosolyogtam majd a kutyust is megsimogattam.

- Olyan rég láttunk! - mondta Yassar.

- Igen... - mondtam kicsit elszomorodva.

- De mostantól többet lesz, ameddig itt vagyunk!

Mondta és átkarolta a vállamat, amin én csak nevettem. Zayn mondta, hogy még egy kicsit várjunk és csak aztán menjünk, én belementem. Majd Rolo és Tom is megtaláltak, a két cicája. Mind a kettőt megszeretgettem, és a kutyust is. Eléggé állatbarát vagyok, és itt mindig is ki tudtam élni magamat. Ekkor Doniya is feltűnt. Amikor meglátott nagyon megörült. Felkelt és megöleltem őt. A suliban néha összefutottunk még tavaly, de azóta nem igen láttam őt. Sokat szoktunk beszélgetni, de így iskolán kívül nem igazán.

- Kicsi, már hiányoztál! - mosolygott rám.

- Te is! - mondtam.

- Na még mindig ti vagytok a suli őrültjei? - kérdezte miközben leültünk egymás mellé.

- Az nem kifejezés. Csak azóta Paul meg Zora is csatlakozott hozzánk!

- Paul? - kicsit elgondolkodott. - Ja a lófarkas gyerek.

- Nem hívd így, igenis helyes gyerek! - mosolyogtam.

- Te meg a lófarok mániád! - nevetett.

Ezen mind a ketten nevettünk. Majd Zayn mondta, hogy indulnunk kell. De Előbb Trishaval meg kellett ígértetnem, hogy majd valamikor átnézek hozzájuk egyszer ebédre. Zayn felhúzta a kapucniját és a napszemcsijét majd gyalog eredtünk neki az útnak. Út közben, a távolból 1-2 fotóst láttunk, de úgy tettünk vele mintha ott sem lennének. Hamar elértünk ahová kellett. Belépve Niall már teljesen össze volt pakolva. Amikor meglátott, csak megnézett.

- Zayn.... - mondta.

- Bocsi haver! - mondta. - De jobb ha elköszöntök egymástól!

Ő bement mi pedig még mindig az ajtónál álltunk. Ő közelebb jött hozzám.....