7. fejezet

Nem jött össze, de páran megkértek, hogy tegyem fel a fejit. Csak miattuk teszem fel, rmeélem kicsit összekapjátok magatokat....

Panna: Örülök, hogy tetszik!
Alexandra: Örülök, és tudom kegyetlen vég, de több ilyen lesz még!
Lena: :)
zaynismyhero: Sajnálom, de szeretem ezt csinálni! :D




Javulás felé vezető út.......

- Szia, azt hiszem van egy kis baj... - mondta.  - Nem tudunk menni Londonba... Nem engedtek el sem engem sem Stevent. Mert, hogy nem jó ötlet, meg ilyenek.... - mondta.

- Baszki, most viccelsz velem igaz? - dühöngtem.

- Sajnálom... - mondta.

Én csak dühösen lecsaptam a telefont. És dühöngtem...

*Az utazás előtt három nappal*

Azóta a sem beszélek velük. Nem érdekel. A legnagyobb szarban hagytak ott, de még szerencsém volt, hogy Josh és Andy voltak olyan kedvesek és mondták, hogy nekik nem olyan nagy baj, betanulni még dalt. Azóta nagyon keményen próbálunk mind. A fiúk is meg én is, szóval nem unatkozom. Liam szerint bennem egy igazi küzdő szellem veszett el, szerintem meg csak szimplán ilyen vagyok.

A mai napom annyiból fog telni, hogy átmegyek Zaynékhez ebédelni, mert Trisha már nagyon erősködik ez miatt.  Reggel olyan tíz körül felkeltem és nekiláttam készülődni. Letusoltam, majd egy szakadt farmert vettem fel, föléje pedig egy szürke pólót. Egy kis fekete táskába beletettem pár fontosabb dolgot, majd felhúztam a fekete magas sarkúmat és már mentem is. Útra készen álltam. Ahogy betettem magam mögött az ajtót, Zayn éppen felém jött.

- Jó napot! - köszöntem nevetve.

- Neked is. - nevetett.

Elindultunk mind a ketten hozzájuk. Az úton inkább Londonról beszélgettünk. Elmondta, hogy ők nem lépnek fel csak elkísérnek és egy autogram osztás lesz mind a kettőnk részéről. Én elmeséltem neki, hogy mennyire is félek, de ő csak bátorított engem.

Ahogy elértünk hozzájuk, már megterített asztal várt. Én a táskámat letettem, majd Doniya jött üdvözölné és hamar a két kicsi lányt is megpillantottam. Waliyha azonnal megismert és mosolyogva futott oda hozzám. Trisha beszélt Saffaaval aki mikor rájött ki is vagyok ő is csak odasietett és megölelt. Jó volt azt érezni, hogy még ismernek engem, és nem vagyunk annyira rosszban. Amikor leültünk az asztalhoz, egy röpke kis beszélgetés majd már neki is láttunk az ebédnek. Ebéd közben mindenki csendben volt.

Ebéd után a kertben telepedtünk le, az ölemben Safaa ült.

- Izgulsz? - kérdezte Trisha.

- Egy kicsit igen. - mosolyogtam.

Safaa és Waliyha elvonultak játszani így csak mi maradtunk ott, Trisha, Yassar, Zayn, Doniya és én.

- És most is feldolgozásokat adsz elő? - kérdezte Doniya.

- Igen, az egyik a fiúké lesz. Meg ezen kívül még pár dal és kettő saját.

Mosolyogtam majd csak lehajtottam a fejemet. Még egy kicsit kérdezősködtek, majd csak más is szóba került. Szerencsére velem kapcsolatban nem éppen volt szó, aminek nagyon is örültem.

Késő este mentem haza egyedül, ami mondjuk kicsit ijesztő is volt. Ugyanis ilyenkor a parkban eléggé hülyék mászkálnak.

Amikor odaértem igazam is lett. Pár részeg pasi ott ittak, meg mit tudom én mit csináltak. Amikor megláttak egyből elindultak felém. Rajtam kitört a pánik. Szívem hevesen vert, és izzadt a tenyerem. Gyorsabbra vettem lépteimet, de ők is. Csak lehajtottam a fejem és próbáltam minél hamarabb kijutni. Egy pasi elém jött, és bűzlött a piaszagtól. A másik két haverjával körbevettek.

- Mi van cicus? - kérdezte az egyik.

- Engedjetek! - mondtam.

Ők csak felnevettek, majd az egyik egy hatalmasat ütött az orromra, én pedig a földre zuhantam le. A másik a kezemre lépett, és iszonyatos fájdalom lepte el a testemet, felsikítottam. Ekkor az egyik befogta a számat, majd tépni kezdték a ruhámat. Ekkor csak annyit észleltem, hogy valaki kiüti az egyiket, majd az a földre kerül. A másik két fiú is megtorpant majd fogták magukat és elhúztak onnan. Hirtelen Zaynt láttam meg, majd Harryt és Louist. Liam telefonált.

- A mentők úton vannak! - jött oda.

- Semmi baj... - nyugtatott Zayn.

- Mit keresel itt? - kérdeztem, alig jött ki hang a torkomon.

- Elfogott a rossz érzés.... és jöttünk! - mondta.

Fogta a pulcsiját és levette majd az orromhoz tette. Alig telhetett el pár perc mikor a szirénázást hallani kezdtem. Örültem, mert a kezem annyira fájt, hogy az valami hihetetlen, és a vér is eléggé folyt az orromból. A srácok ott voltak velem, majd amikor a mentősök is odaértek, átadtak nekik. Ők azonnal a hordágyra tettek és már vittek is. Rendőröket is láttam, de a srácokkal voltak jobban elfoglalva. Engem azonnal vittek is.

***

Már egy kortetemben fekszem, és kicsit jobban vagyok. A csuklom egy kicsit az orsócsontom eltört, és így gipszben van. Az orrom le van tapasztva, és ahol tépkedték rólam a ruhát ott pedig kék és zöld foltokkal vagyok ellátva. Anyu azonnal futott is be hozzám. Zayn és a srácok is bent maradtak velem, még Andy is Josh is bejöttek, mert aggódtak értem. Miriam is benézett, de nem tudott sokáig maradni.

Reggel arra keltem fel, hogy az orvosok ébresztenek. Megvizsgáltak, és mindnet rendben találtak. Először Zayn jött be, éppen a telefont nyújtva felém. Átvettem tőle. 

- Igen? - szóltam bele.

- Liz ugye jól vagy? - hallottam meg Niall aggódó hangját.

- Igen jól köszi! - mondtam mosolyogva. - És te jól vagy?

- Liz istenem... Engem most hagyjunk. Annyira aggódtam...

- Nem kell, hiszen semmi bajom. Zayn és a többiek pont időben jöttek.

Még egy kicsit beszéltünk, mert annyira aggódott miattam, majd csak letettük. Harry mellém ült le az ágyra. Louis pedig befeküdt mellém. Nem hagyott békén, egész végig csak nevettünk. Majd csak bekapcsoltuk a tvt. A híradót néztük meg.

- Tegnap este súlyos balesetet szenvedett Elizabeth Momsen. - na basszák meg, hogy ilyen hamar tudnak mindnet... - Éppen hazafelé tartott késő este, mikor a házától nem messze lévő parkban három ittas fiatal rátámadt. Az balesetben barátai segítettek neki, a One Direction. Az ügyről Zayn Malik és Liam Payne nyilatkoztak tegnap este.

Majd bevágtak egy videót ami itt kint készülhetett.

- Lizzy már jól van, bent alszik. - mondta Liam.

- Meséljétek el mi történt!

- Erről még nem nyilatkozhatunk! - mondta Zayn. - Most Liz állapota a fontos, úgyhogy ha lehet hagyják őt most!

Majd még beszélt pár szót a nő és már másik hír jött.

- Zsír, még soha nem szerepeltem a reggeli híradóban! - mondtam nevetve.

A fiúk is nevettek. Lényegében elég szarul érintett, de most nem tehetek róla. Nem sokkal később az orvos jött be.

- Még ma hazamehet! - mondta. - Minden rendben van, majd csak a gipsz leszedésre kell visszajönnie! Olyan egy hónap múlva! - mondta.

- Mi? Nem! - ideges lettem egy kicsit. - Mármint én holnap elutazom. És... nyár végéig haza sem jövök!

- Akkor megadom a számom, és majd hívjon föl, hogy merre jár, beutalom öt majd abba a kórházba ahová kell! - mondta kedvesen.

Én teljesen megnyugodtam. Amikor anyu bejött egy táska volt a kezében, s a fiúkat kizavarta. Segített kikelni az ágyból, majd a táskával bevonultam a fürdőbe. Levettem a borzalma köpenyt és kivettem a táskából a fehérneműimet. Nagy nehezen de sikerült felvennem, majd a ruháimat is. Egy laza melegítőalsó, és egy póló. Majd jöhetett a deszkás cipőm, és már majdnem készen is voltam. Amikor kimentem már csak Harry volt bent.

- Megkérhetlek valamire? - néztem rá.

- Persze! - jött oda mosolyogva.

- Segítesz kifésülni a hajamat? - mosolyogtam és elpirultam.

Ő mosolyogva bólogatott, majd bementünk a fürdőbe és a kezébe adtam a fésűmet. Ő szépen elkezdte fésülni a hajamat.

- Jobban érzed magad?- kérdezte.

- Igen, sokkal. Amúgy köszi még egyszer amit tegnap tettetek értem!

- Semmiség! Csak olyan furcsa, hogy még mindig ennyire akarod a fellépést, igazi küzdő ember vagy!

- Küzdök az álmaimért! - mosolyogtam. 

Egy kicsit csend lett, majd újra megszólalt.

 - Most, hogy így négyszemközt vagyunk... - kezdett bele. - Niall bejön neked?

- Öhhm... Hát... - éreztem ahogy az arcom vörösödik.

- Ezt igennek veszem! - nevetett.

- És én neki? Mármint, szerinted?

- A nyaklánc után még kérdezed? Azt hittem egyértelmű! - kacsintott rám.

Én csak elvörösödtem. Befejezte a hajam fésülését majd kimentünk. A többiek már ott voltak. Amikor kiléptem én a vörös fejemmel, ő meg a mosolygós arcával, hát, nem kell többet mondanom.

- Nem akarom tudni mi történt ott bent! - nevetett Louis!

- Anyu? - kérdeztem terelve a témát.

- Hát éppenséggel nem annyira tudott bejönni, így ő otthon vár téged! - mondta Zayn.

Én egy picit megijedtem. Ahogy elintéztük a papírokat és elindultunk kifelé, meglepődve láttam mennyi ember van kint. Paul jött hozzánk.

- A kocsi kint van az ajtónál! - mondta.

Zayn a fejemre tette a sapiját majd ő és Harry átöleltek és már mentünk is kifelé. Kezeimet magamhoz szorítottam, és azonnal beültem a kocsiba. A kocsiban ülve visszaadtam a sapit, majd csak beszéltünk.

Hazaérve anyu már ebéddel várt. Adtam neki egy puszit majd Dylan is lejött. Rá annyira nem haragudtam de azért rá is mert végül is ő is kiszállt ebből a zenekar dologból. Amikor ettem átmentem hátra, hogy összepakoljak. Miriam jött át segíteni nekem.

- Nem akarsz kibékülni velük? - kérdezte miközben kihoztam a bőröndöket.

- Nem! Szarban hagytak, én ennyivel le is zártam az egészet! - mondtam kicsit feszülten.

Két nagy bőröndöt nyitottunk ki majd csak egy egyikbe olyan ruhát tettünk el amikre a fellépésekre lesz inkább szükségem. A másikba inkább laza könnyű cuccokat tettünk el. Majd még pár táskába tettünk ruhákat, és egy külön táskába cipőimet tettem el. Magas sarkút alig tettem el inkább bakancsot és tornacipőt. Amikor ezzel megvoltunk mind a ketten a gép elé ültünk le. Úgy döntöttünk twitcamozunk egyet. Ki is írtam, majd hamarosan fel is léptünk, amint láttam mint száz felett volt a nézetségünk már az elején.

- Sziasztook! - köszöntünk egyszerre.

- Ez itt a leges legjobb barátnőm Miriam! - mondtam mosolyogva.

Majd csak nézegettük miket írogatnak.

- Elég sokan írtátok, hogy gyógyuljak meg, vagy hasonlókat. - a gipszes kezemet felmutattam. - Köszönöm jól vagyok, és köszönök minden kedves kívánságot nektek!

Majd bemondtam, hogy a Londoni konci nem marad el és hogy mindenkit várok is. Elég sokat voltunk fent, de elbúcsúztunk és mentünk is. Miriamtól könnyes búcsút vettem.

- De ott elszel igaz? - kérdeztem tőle.

- Ki nem hagynám! - nevetett.

Elköszöntünk majd ment is. A szobámban még volt egy kis dolgom. El kellett tennem a piperecuccaimat és a kiegészítőket. Amikor ezekkel is megvoltam, már mentem is aludni. Eléggé rosszul aludtam, rémálmom volt. Így sajnos már nyolckor fent voltam. Felvettem a szürke melegítő nadrágom és egy pántos felsőt, majd egy szürke Ucla pulcsit. Hajamat nagy nehezen megfésültem és valahogy felkötöttem....