Pusszy Lizzy! :D ♥
demon: Szia, itt kiderül minden! :D És hidd el kellemes csalódás lesz!
A dal, és egy kis meglepetés.....
Reggel eléggé fáradtan ébredtem fel. Tudtam, hogy ma elég furcsa egy napom lesz, és nem mellesleg még hosszú is. Fáradtan indultam el a fürdőbe, és végeztem el a reggeli dolgaimat.
Egy fekete csőfarmert, és egy rövid ujjú felsőt vettem fel. Hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Egy egyszerű fülbevalót vettem fel, majd egy-két karkötő és már készen is voltam. A gitáromat a tokjába tettem bele majd, egy válltáska elpakoltam a cuccaimat, majd lent felvettem a cipőmet és mentem is. Ahogy a parkon átmentem nem voltak éppen sokan, csak egy-két cigarettázós gyerek.
A suliba érve nem valami sok ember fogadott, így simán átjutottam a haverjaimhoz, akik mint mindig David paltojánál gyülekeztek. Amikor odamentem ők csak mosolyogtak.
- Gratulálok a turnélehetőséghez! - mosolygott Miriam.
A többiek ugyan így gratuláltak nekem és megöleltek. Kérdezték a dallal hogy haladok, én elmondtam nekik miről szól meg minden, és nagyon tetszett nekik. Amikor a csengőt meghallottuk, már mentünk is be énekórára.
Eléggé szerettem, nem csak azért mert magam is énekes vagyok hanem, azért mert a terem eleje az kapásból egy kisebb színpad volt, és a padok helyett egy emelvényes rész volt, és ez nagyon feldobta az egész termet.
Ahogy bementünk mindenki elfoglalta a helyét. Én és a barátaim mindig is a leghátsó sorban ültünk, mert amikor valaki éppen énekel mi azzal bíztatjuk, hogy táncolunk és jól érezzük magunkat. A tanárunk is bejött. Egy férfi és nem lehet több 25 évesnél, amúgy meg Jerad a neve és mi simán tegezzük őt.
Ekkor hirtelen megszólalt a hangosbemondó is.
- Elnézést, hogy megzavarom az órákat, egy diákotok sikeres eredményére szeretném felhívni a figyelmet. Danielle Elizabeth Momsenre, akiről mint tudjátok nagyon jó hanggal rendelkezik. A tegnap a One Direction menedzsere egy elutasíthatatlan ajánlatot kínált neki amit el is fogadott. Elizabeth a nyáron a fiúkkal turnéra megy Amerikába. Egy nagy tapsot neki, és sok sikert! - mondta az igazgató.
A teremben hatalmas tapsvihar és éljenzés tört ki. Én kicsit elpirultam, majd csak nevettem, de még a tanárom is tapsolt.
- Látom Zayn jó hatással volt rád! - nevetett a tanárom.
- Mi van velem? - lépett be Zayn és a többi fiú.
Én csak röhögtem. Amikor már bent voltak, láttam hogy a csajok előttünk csak odáig vannak.
- Remélem nem várod el, hogy felmásszunk! - dünnyögte Lou.
- Pedig úgy gondoltam! - mondtam.
- Na told le a seggecskéd! - mondta.
- Ne sértegesd a hátsó felemet! - nevettünk.
Lementem és megöleltem őket. Majd Niall ált elém.
- Na a dalt akkor meghallgatnánk! - mondta.
- Azt hittem délután átmegyünk hozzátok, és ott akarjátok meghallgatni. - mondtam.
Ők addigra már leültek előre.
- Hát délutánra Josh és Andynek kell bemutatni, hogy valami gitáros és más alapja legyen a dalnak! - mondta Liam.
- Na ezt Niall mondhattad volna tegnap! - mondtam.
Ő csak mosolygott és nevetett.
- Paul, Dylan, Steven gyertek ide! - mondtam nekik.
Ők egyből odajöttek hozzám. Ők egy szó nélkül felkeltek és kijöttek. Megbeszéltem velük az akkordokat, és a dobolást is valamennyire. Paul és Dylan gitározott még Steven a dobokhoz ült le. Még egy kicsit beszéltünk, majd a mikrofon állvány kitettem a színpad elejére, és a mikrofont is bekapcsoltam.
- A szám címe, I'll always remember you!
Erre láttam, hogy Zayn is felkapja a fejét.
Paul kezdett el gitározni, majd én kezdtem el énekelni, s sorban mindenki bekapcsolódott, amikor nekik is kellett. A szám közben egy csomószor lehunytam a szememet, mert kicsit jobb volt. És a dalt kinek írtam? Hát természetesen Zaynhez. Bár egy kicsit elkésve de azért nagyon is jókor. A tanáromnak is hamar leesett a dolog, ugyanis a szeme csak köztem és Zayn között villogott. Én szinte az egész dal ideje alatt őt néztem. Amikor nem akkor végig néztem a többieken, és láttam rajtuk, hogy tetszik nekik amit csinálok.
A dal végén Zayn volt az első aki felállt és odajött hozzám. A többiek tapsoltak.
- Én is örülök, hogy megismertelek! - mondta majd csak megölelt.
Én is megöleltem őt, és egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem éppen akadt ki. Hamar a többiek is véleményt mondtak.
HA őszinte akarok lenni, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó lett. A srácoknak nagyon is megköszöntem a segítséget aztán csak visszaültem hátra a helyemre. Miriam azonnal elkezdett áradozni, hogy Zayn le sem vette rólam a szemet, persze ezen csak nevettem, hiszen nem akarok megint vele lenni, az valahogy nem lenne jó. Az óra előtt pár perccel a srácok leléptek, én pedig nem is tudtam volna mit mondani nekik.
Az óráim többi felében elég kétséges volt. Mert elég sokan köszöntek a folyosón, meg megszólítottak. Ez egy kicsit furcsa volt, de mondhatni egész jól fogadtam. Amikor vége lett az óráimnak már mentem is kifelé. Kint már Louis várt rám. A kocsijában ült. Én csak gyorsan elköszöntem a barátaimtól, majd már futottam is oda hozzá. Bepattantam a kocsiba, ő pedig ment is. Én nem mondtam semmit és ő sem.
- Niall csak rólad áradozik! - mondta egy kis mosollyal miközben bekanyarodott egy utcán.
Én egyből rá néztem.
- Mi? - kérdeztem döbbenten.
- Niall rólad áradozik. De annyira bírom. Mikor nem vagy velünk, mindig mesél rólad meg, hogy mennyire vár, mikor velünk vagy egyből megnyekken és egy szót nem szól! - nevetett.
Ettől elpirultam majd csak mentünk tovább. Hamarosan egy nem tudom mihez értünk ki, valami raktárszerűséghez. Kiszálltunk majd Louis már ment is előre.
Ahová elérkeztünk az nem más volt mint egy kisebb próbaterem a srácoknak. Bemutattak Joshnak és Andynek majd megmutattam a számomat, és hogyan is kéne eljátszani. A két srácnak nagyon tetszett a dal. Majd Will is befutott éppen próba közben. Én a dalt végig énekeltem.
- Nagyon jó lesz! - mondta mosolyogva. - Csak azért jöttem szólni, hogy két hét múlva utazunk Lonondba és ott egy nagyobb plázában kell majd fellépned, a dallal és pár feldolgozással.
- Aszta! - mondtam nagyon vidáman.
- Ha addig még születik dal azt is nyugodtan eljátszhatjátok majd ott.
Még pár szót váltottunk majd ő ment is. Én nagyon is feldobódtam. Két hét múlva meglesz az első nagyszabású fellépésem. Csendben örültem magamnak. Két hét... Addig is nagyon sokat kell készülnöm, és a dalomat is jól be kell magolnom majd.
A fiúk elláttak pár dologgal majd gyalog el is indultam haza. Útközben, egész végig csak mosolyogtam és próbáltam felfogni mi is történik éppen velem. Alig egy hete még egy kisvárosi csaj voltam.... Most meg... Turnéra megyek a One Directionnal és én is ismert lehetek. Pár hét múlva pedig már Londonban leszek és fellépés. A dalomat más is hallani fogja, de vajon mi lesz a vélemény? Vajon olyan rossz leszek, hogy nem találom el a hangokat? Bár, előtte alaposan belerázom magam... De mondjuk annyira nem lesz vészes szerintem, vagyis csak remélem.
Amikor hazaértem anyuhoz mentem először. Részletesen beszámoltam neki mindenről, bár egy kicsit nem örült, hogy két hét múlva el fogom utazni, de azért persze örült, hogy végre azt tehetem amit szeretek.
Átmentem a házhoz majd, gyorsan ettem pár falatot. A gépemmel együtt a nappaliban telepedtem le. Felléptem twitterre. Meglepően sok ember kezdett el követni, még magam is alig akartam elhinni.
"Helló Mindenki! Nagyon jól esett a mai nap. A sok köszönés és minden. A dalom aratott ma a suliban, ami jól esett, és @zaynmalik sem haragudott meg rám. Szeretleeek még ha te nem is. @Louis_Tomlinson és én jót beszélgettünk, és kicsit meg is lepett, de nem gond! Na puszikaaa, lehet most pár napig nem leszek...."
Elküldtem majd körbenézegettem. Facen felmentem gyorsan chatre is. Miriamnek azonnal mesélnem kellett, és elmondtam neki, hogy mi is lesz pontosan. Majd ő is bejelentette, hogy szeretné ha egyik hétvégén amikor itthon vagyok még egy közös programunk lenne a csapattal.
Amikor mindnet megcsináltam amit csak lehetett, kiléptem mindenhonnan majd felmentem a szobámba, és leültem az ágyamra. Majd kifeküdtem és csak a plafont néztem. Lassan majd talán azt is ki kéne derítenem, hogy hogyan is fogunk Amerikába utazni. Kivettem a telefonomból a telefonomat, majd Zaynt megkerestem, és már hívtam is.
- Szia! - hallottam meg a mosolygós hangját.
- Szia. Csak azért zavarlak, mert még nem tudom ez az Amerika mikor és hogyan lesz! - mondtam.
- Öhhm... Hát London és onnan nyomás Amerika. - mondta.
Én egy kicist idege slettem.
- Anyu nem fog örülni ennek... - mondtam.
- Ez van, sajnálom. Amúgy Niall hazautazik ma este... Nem akarta, hogy mondjam de mondom, szóval...
- Persze átmegyek elköszönni tőle! - mondtam mosolyogva.
Még egy nagyon picit beszéltünk majd már le is tettük. Én nem öltöztem át, csak a telefonom zsebre vágtam és a fejhallgatómat a nyakamba tettem. Lementem, átmentem anyuhoz.
Enyhén szólva ideges volt... Nem éppen fogadta jól az Amerikai dolgot de sikerült megnyugtatnom, hogy semmi baj nem lesz, ha meg igen azonnal visszajövök hozzá. Amint megnyugodott én megint csak útnak eredtem. A parkban fogtam magam és leültem a szökőkúthoz. A fülesemet feltettem majd a telefonhoz is csatlakoztattam és indítottam valami zenét. Ahogy az emberek néha elhaladtak előttem, megnéztek, de nem volt vészes.
Nem sokáig ültem ott, hamar útnak eredtem. De mivel nem tudtam merre menjek - mert eddig csak kocsival tettem meg az utat - így egyből Zayn szüleihez mentem el. Az ajtónál kicsit megtorpantam, de bekopogtam. Trisha nyitott nekem ajtót, szinte alig hitt a szemének.
- Jó napot! - köszöntem.
- Alig hiszem el. Lizzy! - mondtam majd megölelt.
Én is megöleltem őt, majd beljebb hívott. Zayn a kanapén ült le. Majd Yassart is megpillantottam, az apukáját. Zayn felkelt majd odajött és megölelt.
- Kicsi! - mondta Zayn.
- Hú, eddig még nem hívtál így! - mosolyogva suttogtam a fülébe.
Majd a kutyusa is felén jött.
- Boris! - mosolyogtam majd a kutyust is megsimogattam.
- Olyan rég láttunk! - mondta Yassar.
- Igen... - mondtam kicsit elszomorodva.
- De mostantól többet lesz, ameddig itt vagyunk!
Mondta és átkarolta a vállamat, amin én csak nevettem. Zayn mondta, hogy még egy kicsit várjunk és csak aztán menjünk, én belementem. Majd Rolo és Tom is megtaláltak, a két cicája. Mind a kettőt megszeretgettem, és a kutyust is. Eléggé állatbarát vagyok, és itt mindig is ki tudtam élni magamat. Ekkor Doniya is feltűnt. Amikor meglátott nagyon megörült. Felkelt és megöleltem őt. A suliban néha összefutottunk még tavaly, de azóta nem igen láttam őt. Sokat szoktunk beszélgetni, de így iskolán kívül nem igazán.
- Kicsi, már hiányoztál! - mosolygott rám.
- Te is! - mondtam.
- Na még mindig ti vagytok a suli őrültjei? - kérdezte miközben leültünk egymás mellé.
- Az nem kifejezés. Csak azóta Paul meg Zora is csatlakozott hozzánk!
- Paul? - kicsit elgondolkodott. - Ja a lófarkas gyerek.
- Nem hívd így, igenis helyes gyerek! - mosolyogtam.
- Te meg a lófarok mániád! - nevetett.
Ezen mind a ketten nevettünk. Majd Zayn mondta, hogy indulnunk kell. De Előbb Trishaval meg kellett ígértetnem, hogy majd valamikor átnézek hozzájuk egyszer ebédre. Zayn felhúzta a kapucniját és a napszemcsijét majd gyalog eredtünk neki az útnak. Út közben, a távolból 1-2 fotóst láttunk, de úgy tettünk vele mintha ott sem lennének. Hamar elértünk ahová kellett. Belépve Niall már teljesen össze volt pakolva. Amikor meglátott, csak megnézett.
- Zayn.... - mondta.
- Bocsi haver! - mondta. - De jobb ha elköszöntök egymástól!
Ő bement mi pedig még mindig az ajtónál álltunk. Ő közelebb jött hozzám.....
szia ez isteni remélem niallal összejönnek zayn pedig legjobb barát marad lizinek és nialnak is
VálaszTörléspuszy
nagyon jó lett, siess a kövivel ;)
VálaszTörlés