Oldalak

2013. június 2., vasárnap

21. fejezet

Sziasztok. Megint késtem tudom. Úgy hiszem magyarázattal kell szolgálnom amit meg is teszek nektek. Azért jönnek ilyen ritkán a részek mert gőzerővel dolgozok a könyvemen és elég kevés időm van bármi másra. Ezt a hírt később akartam közölni, de mivel a blogra is kihat a késés ezért úgy érzem ezt közölni kell veletek. Úgy hiszem mostantól minden vasárnap lesznek részek, de lehet ha időm adatik rá, a hét közben is bele-bele dobok párat. Remélem meg tudok nekem bocsátani. í
Kellemes olvasást! ♥ 

Do: Nagyon szépen köszönöm! ♥ 
Dorinaa: Hihih, köszönöm! :D 
Stefii: Majd ki fog derülni minden! ;) 
Izii: Több mint rendben! :P




Egy este vele! *+18*

Harry mosolyogva dobta le magát a kanapéra én pedig vigyorogva ültem le mellé. Átkarolta a nyakamat és odahúzott magához.
- És mik a hátsószándékaid? - néztem fel rá.
Arcán még nagyobb vigyor ült ki.
- Nem lehetek együtt a csajommal? - mondta. - Több mint egy hónapig nélküled kellett elboldogulnom. Eddig bírtam.
Ettől nevetnem kellett.
- Nem ér kinevetni! - duzzogott, és lenyomott a kanapéra.
A levegő is bennem maradt mikor fölén nehezedett. Szemi éhesen néztek a szemeimbe. Kezeivel könnyen támasztotta meg magát mellettem. Arcával közelített enyém felé, majd finoman rá nyomta az ajkait az enyémre. Kezeim az arcára simultak, majd a tarkójára. Harry egyre vadabbul kezdett el csókolni, én pedig finoman beletúrtam rakoncátlan göndör fürtjeibe. Egy férfias morgás hagyta el az ajkait, amitől én is belenyögtem a csókba. Ő hirtelen  felült, de magával rántott engem is. Az ölébe helyezett, majd felállt. A fenekemnél fogott, és folyamatosan csókolt. Éreztem ahogy elindul velem, a lépcsőn, de nem volt ez ellen ellenvetésem.
Hirtelen puhát éreztem a hátam alatt. Harry egy pillanatra elvált az ajkaimtól, míg jobban feltett az ágyra, de én végig szorosan kapaszkodtam bele.
- Akarlak. - morogta a fülembe.
Finoman beleharapott amitől nyögnöm kellett. Egyik keze becsúszott a pólóm alá, a másikkal pedig a fejemnél támaszkodott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ő pedig nyögve nyomta hozzám az ágyékát. Azonnal megéreztem a dudorát. Kezei gyorsan siklottak felfelé az oldalamon, majd egy gyors mozdulattal le is kapta rólam a felsőmet. Kezeim előre nyúltak, és levettem róla a felsőjét, amit ő egy mosollyal díjazott.
- Biztos vagy benne? - hajolt oda hozzám.
- Teljesen! - duruzsoltam a fülébe.
Nem mondott semmit csak a nadrágom gombjához nyúlt, és lassan kezdte el rólam lehámozni a ruhát. Nem tudom mennyire van tisztában a dolgokkal, hogy nekem ő lesz az első, de nem fogom neki elmondani, nem érdekel. Nem akarom, hogy csak ez miatt más legyen. Felkelt rólam, majd lehúzta a nadrágot, és szépen visszamászott rám. Kezeimet arcára simítottam, mire ő szinte úgy bújt bele kezeimbe. Elmosolyodtam.
- Nagyon rossz volt nélküled... - motyogta a fülemhez hajolva.
- Tudom mit éreztél. - motyogtam.
Sok minden történt mikor nem volt velem. Tudatában voltam mindennek.
- Miért akartál meghalni kicsim? Miért? - harapott bele a fülcimpámba.
Felnyögtem, és erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy beszélni tudjak.
- Anyám miatt, miattad. - nyögtem ki.
Félretolta a melltartópántomat, majd óvatosan csókokkal lepte el a helyét.
- Miattam? - dörmögte.
- Egyedül voltam, nem volt erőm visszajönni... - nyögtem ki.
Lehámozta rólam a melltartómat, majd ajkaimra tapadt. Vadul csókolt, és közben kezeivel elkalandozott a testemen. Ahol kezei érintettek, szinte felforrt a bőröm.
Percek múlva már mind a ketten meztelenek voltunk, és Harry csodálattal nézett végig rajtam, amitől elpirultam.
- Biztos vagy benne? - kérdezte.
Bólintással jeleztem akaratomat, ő pedig elvigyorodott, majd pedig az éjjeliszekrényhez nyúlt, és egy ezüst csomagolást vett elő. Egyből tudtam mi is, majd fogaival feltépte. Feltérdelt, én pedig csak lehunytam a szememet. Arra lettem csak figyelmes, hogy újra felettem van, és egyik lábamat finoman a csípőjére simítja.
- Ez lehet fájni fog... - duruzsolta a fülembe.
Átkaroltam őt, és hamar éreztem is a kíméletlen fájdalmat. Karima felszántották a hátat amitől felnyögött, és csak a nyakamat csókolta. Belőlem sikoly szaladt ki, és még inkább vert a szívem. Nem mozdult, bennem maradt, kicsit várt, hogy megszokjam őt, majd lassan megint rákezdett a tempójára. Lassan mozgott, miközben hol a nyakamat, hol pedig ajkaimat csókolta. A fájdalom elég sokáig megmaradt, de egy idő után fokozatosan minden gyönyörré alakult át. Folyamatosan nyögtem alatta, ő pedig néha egy- egy morgást hallatott magáról.
***
Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki a hajamat babrálja. Hirtelen villantak be a tegnap este mozzanatai, és csak mosolyogtam ezektől. Óvatosan nyitottam ki a szememet. Harry mosollyal az arcán nézett engem, haja kócos volt, szemei csillogtak.
- Jó reggelt. - mosolygott, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Jó reggelt. - ásítottam, és közelebb bújtam hozzá.
Lábaimmal átkaroltam az ő csípőjét. Nadrág van rajta, tehát nem aludt végig velem.
- Mennyi az idő? - kérdeztem miközben mellkasán kuporodtam össze.
- Kilenc, méghozzá reggel.
- Végig aludtam a tegnap délutánt? - néztem fel rá.
Mosolyogva bólintott.
- Basszus. - nyakába fúrtam a fejemet.
- Nem baj. Én örülök neki. Legalább most kipihented magadat! - simított végig hátamon.
Elmosolyodtam, de a fejemet nem húztam el a nyakától.
- Amúgy csináltam kávét, meg lent vár a reggelid is. - csókolt bele a hajamba.
- Köszönöm. - duruzsoltam.

Persze semmi kedvem sem volt kikászálódni mellőle. Fájt minden porcikám, és megnyugtatóan hatott rám, a tudat, hogy tegnap este ő volt az akivel megosztottam a pillanatot. 

2 megjegyzés:

  1. Ehez nem tuom mit lehet mondani. Szerintem csak annyit, hogy kövit és majd szükségem lenne rád, szeretnék pár dolgot megosztani veled. Köviiiiit!

    VálaszTörlés
  2. Várom a következő részt :)

    VálaszTörlés