20. fejezet

Sűrű bocsánatkérésekkel jövök megint. A rész azért késett, mert a hétvégén hulla voltam, mert a péntekem koncerttel ment el, és vasárnap mire hazaestem a netem is befuccsolt, és tegnap is szüntet mondott, ma végre van, amiért hálával tartozom neki. Remélem nem haragszotok rám! ♥Kellemes olvasást!♥

Stefii: Hamarosan majd változni fog minden, csak idők kérdése! 
Soós Zsófia: Köszönöm, de a díjakat márt nem fogadom el mert mg sem érdemlem őket! Még egyszer köszi! 
Izii: Hihih, köszönöm, és lesz még pár ilyen fordulata majd Harrynek, de az majd odébb lesz! 




Út a javulás felé.

*Aileen szemszöge, már Londonban*

Egy hete jöhettem vissza Londonba. Maura szerencsére megengedte, hogy Niallnél lakjam mint eredetileg. Mikor kijöttem a kórházból Bobby és Niall meg Maura már átpakoltak a házukba, én pedig annyira hálás voltam ezért. Harry alig akar magamra hagyni. Lassan kezdem visszanyerni mindazt amit eddig eldobáltam. Kezd visszaszállni a bátorságom, és miegyéb. Bár nem nagyon akarom elhagyni a házat, részben a rajongók miatt akik eléggé rám vannak szállva.

- Minden rendben van húgi? - ölelt át Niall.

Éppen a reggelimmel babráltam. Amióta csak tudja hogy már a fogadott tesója vagyok, a húgi lett a nevem.

- Persze. - motyogtam.

- Mind aggódunk érted. - fogta meg az arcomat, hogy a szemébe tudjak nézni. - Tudom, hogy nagyon szarul érzed most magadat...

- Ezt eltaláltátok. - motyogtam. - Niall én nem tudom meddig bírom.

Hirtelen kitört belőlem a sírás ő pedig szorosan átölelt.

- Sokáig. - suttogta a fülembe.

- Hiányzik... - szipogtam.

- Ha ennyire rosszul vagy, hazamehetsz ám. Anyu biztos örülne neked. - nézett újra rám és letörölte a könnyeimet.

- Nem. Maradok. Egyenlőre itt a helyem úgy érzem. Kicsit most jobb ha távol vagyok Írországtól. - sóhajtottam.

- Akkor pedig egyél, aztán meló! - puszilt bele a hajamba.

Tettem is amire kér. Két szelet nutellás kenyeret megettem majd pedig felöltöztem, és visszatértem a munkába. Szerencsére a főnököm megértette amin átmentem, és azt is engedte, hogy folytassam a melót Amelia mellett. Amikor leértem a barátnőm egyből a nyakamba ugrott és sírni kezdett. Egyszer volt bent nálam a kórházban még kint, és azóta nem is láttam. Szorosan ölettük egymást.

- istenem, de jó, hogy jobban vagy! - nyomot két puszit az arcomra.

- Evvel én is egyet értek. - mosolygott a főnöknő rám.

Megköszöntem, majd gyorsan rendet tettünk, és már nyitottunk is. Elég lassan telt el a délelőtt, de a déli ebédszünetben eléggé megrohamoztak minket, így időm sem volt figyelni a gondolataimra. Kettőkor már mindenki elment, csak néhány fiatal volt, aki alaposan megnézett, és amikor rájuk néztem pirulva fordították el a fejüket. Egy újságot bújtam.

"Úgy tűnik Harry Styles és a volt barátnője Aileen között újra fellángolt valami. Úgy tudjuk igazából nem is szakítottak mint ahogy pletykálták, hanem a lány édesanyja kórházban tartozódása miatt utazott haza, majd az édesanyja halála után a lány idegileg összeroppant. Harry a lány távolléte alatt teljesen összetört. Nem figyelt oda a munkájára, sokkal több volt a feszültség, és a verekedés is. Úgy tudjuk Harry amikor megtudta mik történtek Aileen és a menedzsere között összekaptak, és ez majdnem a srác távozását jelentette. Evvel kapcsolatban Harry pár napja nyilatkozott is, már hatalmas mosollyal az arcán.

- Ami történt megtörtént. Ezt nem lehet visszafordítani. A menedzserünket kicsit lehűtöttem, ahogy kellett, és Aileen is már újra itthon van. Nekem most ez a fontos, és a csapat. Mindig is ők lesznek a családom.

Úgy tűnik Harry Styles szíve végleg foglalt. Reméljük hamarosan újra együtt lehet majd őket látni, és Aileen is nyilatkozni fog kettejükről."

Morogva dobtam arrébb magamtól az újságot, és nem érdekelt semmi sem. Kezeim közé rejtettem el a fejemet, és nem is akartam tovább ezt olvasni. Nyugalmat akarok most már, és nem hülye cikkeket.

Ahogy eljárt a munkaidőm, nehezen kaptam össze magamat. Nagyon fáradtnak éreztem magamat, amiért ilyen hirtelen este vissza a melóba. Ahogy kiléptem Harry édes mosollyal az arcán, a kocsijának dőlve várt rám. Arcorma azonnal hatalmas mosoly kúszott fel, és odasiettem hozzá. Átöleltem a derekát, és ő is az enyémet, majd csak álltunk és öleltük egymást.

- Hiányoztál. - suttogtam a fülébe.

- Te is nekem édesem. - rám nézett majd száját az enyémre nyomta.

Hirtelen egy vaku dörrent el, én pedig ijedten rezzentem össze. Harry azonnal nyitotta az ajtót, én pedig beülte. Hihetetlen, hogy ezek mindig képesek elcseszni egy jó pillanatot. Harry idegesen ült be a kocsiba, elindította majd elhajtottunk.

- Ma nálam alszol. - vigyorgott rám.

- Tessék? - néztem rá.

- Ma nálam leszel egész nap és holnap. - mondta.

- Niall nem tud róla...

- De tud. Elkértelek tőle, és hoztam pár ruhát is. Kérlek... - rám nézett egy pillanatra majd újra az utat nézte.

- Rendben. - sóhajtottam fel.

- Haragszol rám mi? - hallottam a hangján a csalódást.

Kezemet a válton pihenő kezére helyeztem.

- Egyáltalán nem. Inkább örülök. Olyan rég voltunk kettesben. - motyogtam.

Csibész mosoly jelent meg arcán, majd csak újra kifelé bámultam vigyorogva. Hamar megérkeztünk a lakására. Ahogy kiszálltunk a garázsban, ő még hátranyúlt ahonnan a fekete táskámat vette elő, gondolom a ruháimat hozta el benne. Belépve a házba jóleső érzés lepte el a testemet. Megint ott vagyok ahol minden kezdődött. Első randi, a kicsi Lux és a többi szép emlékem. Arcomra mosoly kúszott, majd letettem a cuccaimat a helyére.