3. fejezet

Sziasztok.Örülök nagyon, hogy olvassátok, de arra kérnélek titeket, hogy egy komit vagy legalább a komment alatt lévő kis "kedvelési" gombot nyomjatok.

Köszönöm azokat akik olvassák és valami formában ezt is megnyilvánítják... ♥

Evelyn: Imdát örömmel tölt elnek el a szavak, és bocsi, csak most tombol a nyár és ezer felé figyelek, de persze, örömmel benne is vagyok! ♥ 

A csodás találkozás, fellééépééés! :D 

Nem értettem mit mondott. Ház? Mégis melyik? Aztán beugrott. Itt Bradfordban volt egy ház amit mindig is meg akart venni. Végül is közel van, és tippnek egész jó. Felvettem egy melegebb pulcsit és már mentem is. Láttam, hogy anyuék már itthon vannak így észrevétlenül elosontam a háztól, és egyenesen az álomház felé vettem az irányt. Egy pillanatra mikor átvágtam a parkon azt hittem eltévedtem, de amint megláttam a házat ami mellett reggelente elmegyek picit megnyugodtam, de ugyanakkor egy még nehezebb súly került a vállamra. Az ajtó előtt álltam.

Szívem majd kiugrott a helyéről. Kezemet a kilincsre tettem és benyitottam. Egyre jobban remegtem, és amint az ajtó kinyílt egy nagyon kellemes illat csapta meg az arcomat. Beléptem, betettem az ajtót.

- Halihó! - mondtam rekedtesen.

Ekkor a az egyik helyről zajt hallottam, Zayn tűnt fel, mögötte pedig még páran. Amint megláttam őt könnybe lábadt a szemem. Azonnal egymás felé futottunk. Átkaroltam a nyakát és könnyeim útnak eredtek. Ő szorosan karolta át a derekamat majd megpörgetett a levegőben. Nem akartam elengedni őt.

- Istenem... - suttogta a fülembe. - El sem hiszem...

- Én sem... - szipogtam.

Elengedtem és csak egymás szemébe néztünk.

- Hiányoztál, és sajnálom, hogy nem kerestelek... - kezdett el mentegetőzni.

Én a kezemmel azonnal befogtam a száját.

- Ne hogy mentegetőzz. - mosolyogtam.

Ő is mosolyogott, elvettem a kezem és megint megöleltük egymást.

- Szóval, megvetted! - elengedtem őt.

Letöröltem a könnyeimet majd csak körbepillantottam amennyire csak tudtam.

- Szerinted tétlenül nézzem, amint kézről kézre jár? - kérdezte nevetve.

- Az nem te lennél!

Nevettünk, majd beimitált a nappaliba. Elég nagy volt. Páran a tv előtt ültek.

- Srácok! - mondta Zayn. Ők felkeltek.

A kanapé mögé léptek, s csak neki dőltek. Láttam rajtuk, hogy nem igazán tudják ki vagyok. Egyedül Louis mosolygott úgy mint egy őrült. Ahogy a srácokon végignéztem, egy gyönyörű kék szemű fiúval találkozott a tekintetem. Bájosan mosolyogtunk egymásra, de fogalmam sem volt miért ragadtam le ennyire. Niall egyszerűen megbabonázott.

- Ő itt Danielle Elizabeth M... - Zayn nem tudta végig mondani.

- Zsííír! - ujjongott Louis majd egyből megölelte. - Végre, azt hittem sosem látlak!

- Kösz Louis, te is hiányoztál! - mondtam nehezen.

Alig kaptam levegőt annyira szorított.

- Húh, de megváltoztál, mármint... - mondta kicsit zavartan Niall.

Elpirultam ettől.

- Ez bóknak veszem! - mondtam halkan.

A többiek nem mondtak semmit sem.

- Zayn, emlékszem lém Miriamre?

- Igen! - mondta.

- Holnap mikor jöttök a sulihoz, ő hozzá menjetek!

- És te? - hallottam a kérdést Niall felől.

- Én is ott leszek nyugi! - nevettem. - De bármennyire is maradnék nekem mennem kell!

- Maradj már itt! - mondta Louis.

- Nem lehet! pedig maradnék, hiszen Louis, azokat a napokat soha nem lehet elfelejteni, de pihennem kell!

Nem vártam meg a válaszokat. Nyomtam egy puszit Zayn arcára és már el is viharoztam. A parkon ár haladva emlékek hada romozott meg.  A pillanat amikor először találkoztam Louissal. Azonnal egy hullámhosszon voltunk, és a többiek idegeire mentünk. Azok után nagyon jó barátok lettünk, de sajnos semmi nem tart örökké.

Hazafelé egy kicsit pityeregetem, majd amikor a házba értem ettem egy-két falatot, majd letusoltam és kidőltem az ágyban.

***

Reggel a telefonom csörgése előtt sikerült felkeltenem. Nagyon jól éreztem magamat, és tele voltam energiával. kapcsoltam a telefonomon egy kis zenét és neki is kezdtem a készülődésnek. Egy fekete elől tépett cicanacit vettem fel, föléje pedig egy hosszabb szürke pulcsit. Fölé egy piros ujjatlan felsőt amit egy övvel dobtam fel. Hajamat kivasaltam, egy kis sminket is tettem fel. 1-2 kiegészítőt is tettem magamra majd csak gyorsan megnéztem magamat a tükörben. Hiányzott még valami... Hát persze, egy kalap. Előkotorásztam a kis barna kalapomat, aztán csak a fejemre tettem. Most már teljesen tökéletes volt. Amint elmentem a tükör előtt fogtam a gitáromat, lementem és elővettem a fekete magas sarkúmat. Felvettem. Mentem benne egy kicsit, és amint megbiztosoztam benne, hogy tök jó, már indulásra készen álltam. De eszembe jutott a CD is. Visszafutottam a házba, majd gondosan eltettem a CD-t és már mentem is a suliba.

A suliba haladva elég sokan megnéztek, de valahogy nem érdekelt. A sulihoz érve már el volt kerítve kordonnal, amit több őr védett. Amikor odaértem, kedvesen beengedtek, és a barátnőimhez mentem.

- Itt aztán vannak páran! - nevettünk.

- Mit vártál? One Direction! HÚÚÚÚ! - ujjongott Paul.

Ezen mind csak nevettünk. De hamar véget ért a nevetés mert menni kellett befelé. Ahogy mentünk be gyorsan elhadartam Lizának, hogy mik a tervek, és csak mosolyogva bólogatott. Mi besiettünk, majd a szépen berendezett ebédlőt láttuk meg. Már jócskán voltak bent, de csakis a kijelölt vonal mögött.  A rajongók előtt pedig ott volt két asztal összetolva és 5 szék. Az asztalon One Direction képek, és ficek voltak kitéve. előre féltem, hogy mi lesz itt. Kintről hatalmas sikolyokat lehetett hallani, tudtuk, megjöttek. Hirtelen özönleni kezdett mindenki. Paullal azonnal odaadtuk a CD-t akinek kell mi pedig 1-1 mikrofonnal elbújtunk a helyünkre. Láttam amikor a fiúk bejöttek, és leültek a helyükre. Miriam lépett ki.

- És most, fogadjátok iskolánk aranytorkú pacsirtáját, a szépséges Elizabethet és mai partnerét Pault!

A szám is elindult. Én léptem ki a közönség soraiból először. A fiúk elé sétáltam és énekelni kezdtem. Láttam Zayn arcán a döbbenetet. Majd Paul is feltűnt. Hátrább léptünk és csak énekeltünk, aztán a kis táncunkat is előadtuk. A fiúkra pillantottam, Niall tátott szájjal nézett, a többiek csak döbbenten figyeltek, egyedül Liam nézett emberien. Nagyon jónak éreztem ezt a dalt, és Paul is egyszerűen remek. Jobb daltársat nem is választhattam volna magamnak.

A dal végén tapsvihar fogadott, a fiúk pedig felálltak és úgy tapsoltak. Alig bírtam elhinni, hogy ezt csinálják, ez nekem egy teljes elismerés. Paulala egymás kezét fogtuk, meghajoltunk majd rajtam volt a sor a köszöntővel.

- Eljött ez a nap is, a One Direction itt jár nálunk, Zayn Malik hazatért! Isten hozott Zayn, fiúk, érezzétek remekül magatokat itt nálunk. És még annyit hozzátennék, hogy talán én érzem magam a legjobban meghatva, hogy itt vagytok, és hogy tetszett az előadásom. De most a rajongók!

Intettem a többieknek. A lányok azonnal eléjük futottak majd megrohamozták őket. Én addig fogtam magam és a barátaimmal egy egyik félretett asztalhoz mentünk és oda telepedtünk le. Mi voltunk azok akik a talán nem a srácoktól voltunk annyira feldobva - na jó engem kivéve. -

A padon voltunk és hülyéskedtünk. Én és Miriam a padon ültünk vagyis inkább álltunk, és össze vissza ontottuk magunkból a hülyeséget. Elindítottak egy Nicki Minaj számot mi meg ugráltunk és táncoltunk mint az elmebetegek.

- Ha nem ezt csinálnád letagadnálak Liz! - hallottam meg Louist!

Megfordultam, ő a széken állt és minket nézett.

- Késő! Már le vagyok tagadva, te kedves répazabáló idegen! - integettem neki viccesen!

Velem van a baj, de én nem tekintem őket sztároknak. Talán azért mert  annyi időt voltam velük a népszerűség előtt, vagy nem tudom. Egyszerűen ők nekem csak 5 tök átlagos srác.

- Foglalkozz a rajongókkal, én ráérek! - mondtam.

Ő visszaült, én pedig a barátaimmal foglalkoztam. Miriam és én kimentünk egy kicsit, kint még mindig sokan voltak, és elég sok fotós is volt. Kezembe nyomott egy üveg vizet, én pedig kinyitottam és ittam belőle.