2. fejezet

Itt is lenne a második adag. Remélem tetszeni fog, és köszönöm a 4 rendszeret és az egy komizót is! Nagyon sokat jelent ez nekem! :D ♥♥♥


Evelyn: Én örülök, hogy tetszik, és a folytatás is remélem pont ennyire fog majd tetszeni, vagy még egy picit jobban! :)




Egy izgalmakkal teli nap!




Zayn Malik nekem twittelt.
"@danielle. lizzy a bölcsességeim mind a tied, pont mint a szívem!"
Be volt téve még egy kép is, gyorsan azt is megnyitottam. Egyik közös képünk volt, amikor éppen ő ad nekem egy puszit, az arcomra. El sem bírtam hinni. A telefont az asztalra tettem le, majd Miriam kezébe nyomtam. Ő csak döbbenten nézett rám. Én a döbbenetből, mosolygásra és örömre váltottam át. Visszavettem a telefonomat, és kommenteztem is.
@zaynmalik ami akkor volt mélyen belém égett, fáj..."
Majd kiléptem és a többiekre figyeltem. Vagyis inkább próbáltam.Alig tudtam mert Zaynen agyaltam. Mosolyogtam és egyszerűen csak nem bírtam megmaradni.
- Te aztán szerelmes vagy! - nevetett Zora.
- Nem csak... Alig egy éve nem hallottam róla semmit sem. És amit most írt istenem...
- Jesszusom de elpirultál!- nevetett Steven.
Nevettünk mind, de próbáltuk nagyon halkan tenni. Az osztályból láttam többeken, hogy figyelnek engem. Ettől kicsit megijedtem, ezek szerint ők is látták, vagy mi? És ha igen akkor mi lesz? Mármint tudtommal, vannak páran akik Zayn után epekednek. Az óra végéig beszélgettünk, és a srácok kifaggattak a Zayn ügy miatt.
Amint kicsengettek már mentünk is tovább. Én elváltam a többiektől, mert mennem kellett a buli szervező brigádjával találkozni. Mosolyogva mentem a tornaterembe. Bent már hangos beszélgetést hallottam. Belépve minden felé papírok és egyéb cuccok voltak.
- Kedves jó napot! - kiabáltam.
Láttam ahogy páran összerezzennek, amin csak nevettem. Ők is köszöntöttek engem. Egy kört alkottak, én pedig csatlakoztam. A cuccaimat egy zsámolyra tettem le, majd leültem törökülésbe és csak hallgattam a fejleményeket.
- One Direction belement, hogy itt legyenek a bulin és már holnap jönnek.
Lizát néztem. Ő volt az egyik tanárunk, és egyben a szervezés elnöke is. Ahogy közölte, hogy ki jön a szívem eszméletlen dobogni kezdett. Mert ez azt jelenti, hogy Zayn is itt lesz.
- Danielle mi pedig téged szeretnénk arra megkérni, hogy vezesd körbe őket! - mosolygott rám.
- Istenem köszönöm! - felpattantam, adtam neki egy puszit, felkaptam a gitárom és rohantam órára.
Pault már egy csomószor hallottam énekelni és most pont rá van szükségem. Rohantam a folyosón, és nem tagadom, jó párszor meg is botlottam. Az ajtó elé érve, kopogtam. Amikor a tanárnőm is válaszolt benyitottam.
- Elnézést, Pault szerezném elrabolni! - nevettem.
- Miért is? - kérdezte a tanárnő!
- Na de tanárnő! - mondta Miriam.
Az osztályból nevetés tört ki.
- A bulival kapcsolatban.
A tanárnő mosolyogva bólintott, Paul pedig értetlenül nézett rám. Szóltam neki, hogy siessen. Ó összecuccolt majd már jött is. Nevetve ragadtam meg a csuklóját és futni kezdtem. Éreztem, hogy majdnem orra bukott de azért csak futott ő is. Elég sokáig futottunk mire kiértünk. Kint szinte ugráltam örömömben. Paul értetlenül nézett, és csak lihegett.
- One Direction jön... - ujjongtam. - És szeretnék veled fellépni.
- Mi van? Velem? - arcára döbbenet ült ki.
- Igen veled nagyokos! Kérleeek! - könyörögtem.
- De miért én?
- Mert már hallottalak énekelni és nagyon tetszik.
- Rendben! - felsóhajtott.
Ujjongva öleltem meg. Hozta a biciklijét, én pedig levettem David kocsijáról. Felültünk és csak tekertünk. Annyira felszabadultnak és vidámnak éreztem magam, hogy alig bírtam magammal. Egész úton csak mosolyogtam, és dudorásztam. A házhoz érve leszálltam majd bevártam Pault is. Átsiettünk a házamhoz, ajtót nyitottam és bementünk. Mindegyikünk a konyhát rohamozta meg először. Ittunk valamit, majd lehoztam a laptopom és valami szám után keztünk el keresgélni.
- Mit szólnál a  Cee Lo Greentől a Forget You-hoz? - kérdezte Paul.
- Na azt tök jó!
Elindítottam a számot, majd egy füzetet hoztam le. A gépet Paul elé toltam. Én a zenét hallgattam, a ritmust figyeltem, majd írni kezdtem.Eléggé kellő a dal számomra. Könnyű a részeket felosztani, felénekelni. Pont jó a dal.
Pár óra alatt elkészültem- Felosztottam, átírtam pár részt, és minden teljesen jól meg lett csinálva.Megmutattam Paulnak, aki mosolyogva olvasta.
-Ez tök jó! - mondta.
Azonnal fogtam is a gitáromat, majd elkezdtünk próbálni. Ahogy telt az idő egyre jobban belerázódtunk az egészbe. A gitár mellé más hangzást is felvettünk, amivel jobban fog csengeni majd minden. Olyan háromra járhatott az idő, mire kimondhattuk, hogy igenis jók vagyunk, összehoztuk.
Úgy döntöttem egy kis szüntet tartunk, ami nekem annyit jelentett, hogy felnéztem twitterre, Paul pedig figyelt. Amint felnéztem újabb döbbenet fogadott, Zayn kíséretében.
"@danielle,lizzy A fájdalom mulandó. Azt akkor a jövőre nézve mondtam, de már hiányzol!"
Magamba fojtva sikítottam, Paul pedig csak röhögött rajtam.
"@zaynmalik Te is nekem. De csak annyit tudok mondani, várd a holnapot!"
Elküldtem és a többiek is befutottak. Én csak ültem ott mint valami délibáb, és nem tudtam mit mondani. Paul elújságolta nekik, hogy hogyan is állunk a dallal. De előadni nem akarjuk még nekik, majd holnap. Felkeltem a székről, ittam egy pohár vizet. Kezdtem felfogni mit is írt nekem pontosan, olyan jól esett.
- Miriam, Zora egy kérésem lenne hozzátok. - fordultam a két lány felé.
- Mond! - mondták egyszerre.
- Mivel holnap jönnek a srácok, szeretném ha ti fogadnátok őket, és az ebédlőbe kísérnétek. És akkor ott elő tudjuk adni a számot. Megtennétek ezt nekem?
- Persze. De csak remélni tudom, hogy emlékszik még ránk! - nevetett Zora.
- Szerintem igen! - mosolyogtam rájuk.
Ők megöleltek és előre is sok sok siket kívántak. Hamar leléptek, mi pedig Paullal tovább gyakoroltunk. Egyre jobban kezdtem elfáradni. Olyan hét felé végszót fújtam. Megkértem Pault, hogy akkor fejezzük be. Ő is egyetértett evvel. Elköszönt majd elindult haza. Nem mentem át anyuékhoz, csak felcsoszogtam és kidőltem az ágyba. Hátamra fordultam, a plafont néztem. Ekkor eszembe jutottak a régi emlékek, lehunytam a szememet.
Egy virágokkal teli réten találtam magamat. Nem messze tőlem két nevető szerelmes pár. Én és Zayn voltunk azok. Ez volt az a nap mikor megalakult a One Direction és én voltam az aki tudott mindent erről az egészről, és részesülhettem ebben az örömben. Zayn csak mosolygott. Annyira boldog volt, hogy csak magához ölelt és puszilt össze vissza. Annyira szép nap volt. Szemem könnybe lábadt.A merengésemből a telefonom csörgése rázott ki. Amint a kijelzőre néztem a szívem is megállt, Zayn neve villogott. Kezem iszonyatosan remegett. Azt sem tudtam most mit tegyek. Felvegyem? És ha nem ő az? Egyáltalán még ki sem töröltem a számát:?Remegő kézzel nyomtam meg a zöld kis gombot.
- Haló? - hangom remegett.
- Ohhm, Daniellle?- szólt bele egy felettébb ismerős hang.
- Igen... - mondtam remegő hangon.
- Zayn vagyok! - amint kimondta a nevet arcomon könnyek folytak végig. - Jól vagy?
- Nem! - sírtam.
- Annyira... Én... Baszki, látni akarlak Lizzy! - hallottam hangján a bánatot.
- Én is! - szipogtam.
- Fél óra múlva a háznál! - mondta majd eltette.