4. fejezet

Sziasztok, el sem tudjátok hinni mennyire megörültem a kommenteknek. És ááájj de happy vagyok. Remélem most is kapok ennyit vagy még többet! :D 

A történet most kezd majd fordulatot venni remélem értékelni fogjátok. Puccaaaa!

demon: Hát jó felé jársz, és hidd el minden ki fog derülni! :D 

Evelyn: Örültem, és tényleg románc az lesz bőven...! :D 

Mini: belepirultam ebbe de tényleg. Nagyon jól esetek a szavak! Köszönöm! 

Dorinaa: Köszönöm! :$ 

Heni és stanci: Ti ketten... Ájj, szeretlek titeket, és köszönöm! :D ♥ 

ja meg még infó, ebben a fejiben mivel fordulatot vesznek a dolgok Megan Nicole helyett Miley Cyrus az énekhang, de majd kiderül miért! Vagyis remélem érthető lesz. 

Különleges, visszasatusíthatatlan késés, meg egy dal! 

Miközben ittam ő addig rágyújtott.

- Ez a Louis pont olyan mint te! - mosolygott Miriam és beleszívott a cigijébe.

- Csodálkozol, hogy jóban voltam vagyis vagyok vele? - nevettünk.

Nem nagyon beszéltünk többet. Nekem meg egy kicsit már kezdett fájni a lábam ebben a cipőben.

- Ha egy percig viselnem kell meghalok!

Mondtam Miriam felé és levettem a lábamról a cipőmet. Kezembe fogtam majd elindultunk vissza az ebédlőbe. Amikor beléptünk egy pasi lépett ki elém. Én pedig későn kapcsoltam és belerohantam.

- Ohh bocsánat! - kértem tőle elnézést.

- Semmi baj Danielle. Tulajdonképpen pont téged kerestelek!

Felnéztem rá, de nem volt éppen ismerős.

- De várj egy pillanatot hívom a fiúkat is! - mondta

 Oké egyre inkább nem értettem mit akarhat. Visszabújtam a cipőmbe de újra csak fájdalom vette át a hatalmat. Hamarosan egy rajongó tömeg indult meg, de az a pasi és Paul is elindultak felém. Mögöttük pedig a srácok voltak. Amikor a pasas és a fiúk is odaértek, megszólalt.

- Most mennyünk, beszélni akarok veletek! - mondta.

Ránéztem Zaynre aki csak értetlenül pislogott rám. A fiúk elindultak, én pedig csak követtem őket. Kint egy hatalmas kocsi fogadott minket, vagyis csak engem. A fiúk előre engedtek, és beszálltunk a kocsiba. Ahogy beültünk már indultunk is. De még mindig nem tudtam ki az a fickó, és hogy mit akarhat. A fiúk egymást nézték és nem értettek semmit.

- Will, mi a baj? - kérdezte Liam és a férfi felé fordult. 

Ááá, szóval Will a neve, de mégis kije vagy mije a srácoknak? Na majd azt is ki fogom deríteni.

- Ezt nem itt akarom megbeszélni... - mondta majd a telefonjába merült el.

Ez a pasas sem normális. Én is kezdtem kicsit ideges lenni. Rezgett a telefonom a zsebembe így előkaptam és anyu neve villogott, azonnal fel is vettem.

- Kincsem, hogy ment az előadás? - kérdezte.

- Nagyon jól ment! - mondtam, nem olyan nagy érdeklődéssel.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Öhhm, igen persze, de most megyek mert a srácok hívnak... - hazudtam és letettem a telefont.

Nem éppen volt kedvem vele most beszélgetni. Kikapcsoltam a telefonomat és visszatettem a zsebembe. A fiúkra néztem, majd csak kinéztem az ablakon és figyeltem kifelé. Ki tudja meddig utaztunk, de a kocsi fékezni kezdett. Will ment ki először, aztán pedig mi. Niall mellé álltam, és el is pirultam olyan közel álltam hozzá. Nagyon jól esett, de már mentünk is.

A ház pont az volt ahová el kellett jönnöm. Beléptünk de Will csak ment előre. Mi szedtünk utána a lábunkat. A nappaliba ment, leültünk, ő pedig elénk állt. A telefonját a kezébe fogta és csak minket nézett.

- Arra gondoltam, én és még páran, hogy mi lenne ha Elizabeth csatlakozna hozzánk az Amerikai turnéhoz! - közölte a hírt Will.

Hogy mi van? Elnézést de én csak egy 16 éves kislány vagyok aki.... Mi? Turné? One Direction? Ez komoly?

Annyira sokkolt a hír, hogy csak ültem és bambán bámultam magam elé. Láttam ahogy a fiúk súgnak valamit, majd Louis szólalt meg.

- Mi mind nagyon de nagyon örülnénk ennek! - mondta hatalmas örömmel.

Én még mindig csak ültem ott és nem tudtam mit mondani. Láttam ahogy mindenki aki ott volt engem néz.

- Most ez vicc? - kérdeztem halkan. - Én turnézzak velük? - felálltam és idegesen járkálni kezdtem. - Ők a legsikeresebb banda, én meg... Egy kisvárosi csaj vagyok, és mi a biztosítás arra, hogy egyáltalán szeretni fognak? Őket nem én érdeklem hanem ők! - mutattam a srácokra.

- Először is nyugodj meg! Ezzel a hanggal sikered lesz, nyugodj meg! - mondta Will és egyik kezét a vállamra tette.

- De ott van még anyukám és apám is...

- Apád? Ez most komoly? Amikor nálatok voltam én soha nem láttam őt! - morogta Zayn.

- Akkor meg anyám... Nem olyan biztos, hogy elenged! - szomorodtam el.

- Azt csak bízd ránk! - mondta Will.

Pár perc csend állt be. Ők még mindig engem néztek.

- Oké megyek! - mosolyogtam. - De maga ki is pontosan?

Ők ujjongásba kezdtek én pedig csak Willt néztem.

- Will, a srácok menedzsere! - mondta mosolyogva.

- De én hogyan megyek? Mármint kocsi vagy mi... - mondtam halkan.

- Én úgy gondoltam a srácokkal a busszal, van egy üres hely még ami csak rád vár. Ha meg rosszul viselkednek megverheted őket! - nevetett.

- Te mondtad! - kacsintottam rá.

- Viszont a feldolgozások helyett kéne saját szám is!

- Meglesz!

Ekkor jutott eszembe régebben mennyi verset írtam, és ha minden igaz akkor a füzetem is megvan valahol. Azokat átalakítva nagyon jó kis dalokat tudnék összehozni. Leültem a srácokhoz akik azonnal őrületbe is kergettek engem. Mindenfélét mondtak amivel kicsit elriasztottak, de egyben már vágyakoztam is az útra.

- Oké! - álltam fel idegesen. - Én most hazamegyek, lepihenek, és anyámmal közlöm a dolgokat. Majd beszélünk este! - mondtam és már le is léptem.

Nem vártam választ csak menni akartam. A fiúk kicsit nagyon idegesítettek most. Főleg Louis. Na ő most nagyon kikészített. Olyan hülyeségeket mondott, és a koncertek, főleg amiket művelnek. Ki fogom én egyáltalán bírni? De az még durvább... Én? Velük... Turnéra megyek, az eszem eldobom lassan.

Miközben hazafelé baktattam, éreztem, hogy egyre jobban feltör a cipő, de jó, legalább holnap már tornacipőt vehetek fel. Hazaérve egyből anyuhoz mentem, éppen a konyhában főzött, Ashely és Dylan pedig ott voltak vele. Ashelyre már annyira nem is haragudtam, kedvesen mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta és odajött hozzám.

- Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled, nem akartam... - kért tőlem bocsánatot.

Oké, ez a nap egyre furcsább és furcsább.

- Semmi baj... - mondta.

Megöleltük egymást majd csatlakoztam hozzájuk.

- Anyu, lenne valami amit el kénem mondanom... - mondtam.

- Mond kincsem! - mondta és felém nézett.

Dylanék is engem néztek, én vettem egy mély lélegzetet. 

- A One Direction menedzsere Will egy remek ajánlatot adott nekem, amit a srácok és én is elfogadtam... - mondtam, és még egy nagy lélegzetet vettem. - Will meghívott az Amerikai turnéra, a fiúkkal fogok fellépni...

Lehunytam a szemem és vártam anyu sikítását és aggodalmas monológját, de nem kezdte el.  Kinyitottam a szememet, ős csak mosolygott.

- Hisz ez nagyszerű! - mondta nevetve.

- Mi van? - kérdeztem értetlenül.

- Minden álmod, hogy sikeres énekesnő legyél, hát most megkaptad, és meg is érdemled! És tudom, hogy az a kelekótya banda vigyázni fog rád! - mondta mosolyogva.

Megöleltük egymást, adott egy puszit én pedig mentem is a házhoz. Belépve kicsit kupi fogadott de most nem nagyon tudtam evvel foglalkozni. Ledobtam a cipőmet majd a papucsomba bújtam bele. Felsiettem a szobámba és gyorsan előkerestem a füzetet amibe írtam. Amikor megtaláltam szegényem kicsit elég poros volt. Leporoltam majd az ágyamra dobtam le. Felvettem egy mini nadrágot, lila pántos felsőt és föléje egy csíkos pulcsit. Hajamat pedig összefogtam, a sminket lemostam magamról. Fogtam a piszkos ruháimat - bevallom volt belőle sok - Levittem és bedobtam őket a mosógépbe. Vissza felmentem, fogtam a füzetet egy tollat és a gitárom majd lementem a nappaliba. Ekkor jöttem rá, hogy lehet a laptopomra is szükségem lesz. Azért visszamentem és leérve csak letettem az asztalra.

Ahogy a verses kis részeket olvastam kezdett bennem megfogalmazódni mibe is vágtam bele a fejszémet. Elég sok dalt kell írnom, megzenésítenem ha tartani akarom a lépést velük. Mi lesz ha nem sikerült? Egyáltalán bírni fogom a folyamatos idegeskedést és a többit? Egy próbát megér, ha nem meg kiszállok.... Ami viszont biztos, hogy Niall is ott lesz, és együtt lehetek vele, még ha csak nem is úgy ahogy belül akarom.

Ahogy a sorokat írtam, lassan kezdett bennem minden összeállni. A dal már majdnem megvolt, és a zene is kezdett valamilyen formában megragadni bennem.

A dal olyan öt felé el is készült. Ahogy olvastam lassan már énekeltem és próbáltam minél jobban megírni. Fogtam a gitáromat és játszottam rajta, próbálgattam az énekkel, és hogy mi illene hozzá a legjobban. Nyolc felé viszont már kicsit idegesített az egész. A gitáromat félre toltam és a laptopomat az ölembe tettem. Twitterre mentem fel elsőnek.

"Dalírás jellemzői: Idegtépő sorok, megzenésíthetetlenség, muzsikaság, őrület! Azt hiszem ennyivel jellemezném a mai délutánomat!"

Elküldtem és nézegettem a fiúk kiírásait. A One Directionos oldalon már hivatalosan is fent volt, hogy csatlakozom a bandához. Nem sokkal később már sok ember írt is a kiírásomhoz. Niall volt az egyik.

"Kösd fel amid van, holnap meghallgatjuk!"

Ezen csak nevettem. Felnéztem még facebookra, de ott semmi érdekes nem volt. Kikapcsoltam a gépet, majd csak átöltöztem és aludni mentem.