65. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne az utolsó rész. Remélem már várta mindenki. Amúgy a szavazással ellentétben NEM P. Barbi lesz a blog következő főszereplője. Gondoltam szólók. Szerintem csak holnap fogom feltenni a következő blog első részét, és a desing frissítés is holnapra várható, de lehet még ma estére *bár ez eléggé kilátástalan* Kellemes olvasást mindenkinek, és kellemes szép napot! ♥♥♥ 

Köszönöm azoknak akik ennek a történetnek a végéig itt voltak velem és kitartottak mellettem. Szeretlek titeket! ♥ 

U.I.:A fejezet vég kicsit tele van muszlim nevekkel amiért bocsika, de ha egyszer az embernek muszáj.... :P 

Csajszeee: Ez nagyon aranyos, nagyon szépen köszönöm! ♥♥♥♥
Dorinaa: Köszönöm! ♥ 
Stefii: Eltudom képzelni! :P Én benne vagyok, de nem tudom mennyire lesz időm felmenni mostanság Skypra mert mindig rohanok valamerre. xDD Köszönöm! ♥ 
Izii: Hihih, köszönöm, és remélem a kövi is ennyire tetszeni fog majd! :P 




Forever and Ever!!!!

*Nyolcadik hónapban*

Alig egy hónap van vissza a szülésig. Már nagyon félek ettől, és a hasam is elég nagyra nőtt, de evvel semmi bajom már. A sulit felfüggesztettem egy időre. A srácok már javában koncerteznek, és az albumukat terjesztik megint. Én aggódok, mert félek, hogy éppen koncertjük lesz mikor nekem beindul a szülés, és Zayn szeretne velem ott lenni mikor megszületik a kicsi. Az első gyermekünk kisfiú lesz, aminek én nagyon is tudok örülni, főleg Zayn. A nevét is tudjuk már. Jawadd Halim Malik. A Jawadd természetesen az apja után. Jelenleg  Londonban vagyunk ahol lesz pár fellépésük, azután pedig egy kicsi szünet, majd mennek Amerikába. Na hát ez az aminek én nem örülök.

Éppen ebédet főztem mikor Zayn is hazaérkezett.

- Mennyei illatok. - karolt át, és a nyakamat kezdte el puszilgatni.

- Zayn... - mosolyogtam.

- Minden rendben ment ma? - kérdezte fejét a nyakamra támasztva.

- Kicsit nyugtalankodott ma Halim, de ezen kívül minden rendben ment. - mondtam.

- Ülj csak le, pihenj, én befejezem.

Felültem a székre majd figyeltem ,hogy mit is csinál.

- És nektek hogy ment? - kérdeztem.

- Nem jól. Niall fél órát késett. - kuncogott. - Totál belezúgott a csajba.

Hát igen. Niall az utóbbi időben megtalálta a szerelmét. Az egyik rajongó az, és hát nagyon odavannak egymásért. Nekünk is bemutatta már és én nagyon ledöbbentem mikro megtudtam, hogy ki volt az. Az a lány volt aki még az esküvő előtt adott nekem egy kis plüssmacit, és leírta mennyire példaképének tart. Amikor itt volt nálunk, akkor is annyira zavarban volt, és nagyon aranyos volt velünk. Nekem lépten nyomon segített, amit nagyon meg is köszöntem neki. Ha már szerelem, akkor Harryről is mondok pár dolgot. Ő mostanában kezdett el randizni egy lánnyal, aki kiköpött olyan viselkedésre mint én, csak neki szőkés barna haja van, és más a nevünk, meg az arcunk. Eléggé nevettünk mikor ezeket észrevettük magunkon, de azért jó volt. 

- Nem baj az, most legyen ilyen, megérdemli ő is most a szerelmet. - mosolyogtam.

- Hülyébb mint volt. - röhögött Zayn, majd már merte is az ebédet.

A délután további felé együtt töltöttük. Lementünk sétálni egy kicsit, majd otthon kettesben néztünk egy filmet, és csak nevetgéltünk. Közben Jawadd is eléggé rugdalózott, amit Zayn a kezével észlelt, és csak mosolygott. Úgy döntött, hogy legyen egy kis twitcam, mert nagyon is eltűntem a világ elől. Persze a srácok is átjöttek. Leültek alaptop elé. Én nem ültem oda hozzájuk, hanem inkább csak a fotelban telepedtem le. Ahogy elkezdték már örültek voltak. Én csak nevettem rajtuk, majd kimentem, mert eléggé szomjas voltam.

- Hogy ő ki? - kérdezte Zayn. - A csodálatos feleségem.

- Azt mondják megváltozott. - mondta Niall.

- Nyolc hónapos terhesen...Azt hiszem ez nem meglepő. - nevetett.

- Gyere ide! - mondta Zayn a kezét felém nyújtva.

Odasétáltam.

- Sziasztok. - mosolyogtam.

Oldalt figyeltem miket írogatnak és láttam, hogy örülnek nekem.

- Mondjátok el nekik is a híreket. - mondta Liam.

- Kisfiam lesz és Jawadd Halim Malik lesz a neve. - mondta Zayn hatalmas mosollyal az arcán.

Én csak adtam neki egy csókot, majd inkább mentem. Visszaültem a fotelomba, és megittam a vizet, és a telefonom mentem fel twitterre. Úgy gondoltam felteszek egy képet amit tegnap csináltam lefekvés előtt, és Zayn szerinte nagyon jól néz ki.

"Tegnap esti kép. Kisfiú és Jawadd Halim Malik névre hallgat! Szeretlek kicsikém! @zaynmalik"

Alig tettem fel, de már rengetek komment érkezett a képre,amin csak mosolyogtam.

*15 évvel később, Jawadd Halim Malik szemszöge*

Éppen anya laptopját bújom, mert ezen rengeteg kép van fent ami még kiskorunkban készült. A nagyobbik húgom Fatin aki alig egy évvel fiatalabb nálam, ő is nagyon de nagyon akarja már látnia képeket. A kisebbik húgom Nasirah az ölemben ül és két apró kezével kapaszkodik az asztalba. Ő éppen tegnap múlt négyéves. Anyu meg éppen a kisöcsémet Latifet pelenkázza. Ő pedig egy éves. Elég nagy a családunk,de senki sem panaszkodik, mert mindenünk megvan, és imádjuk egymást. Nem piszkálom a húgaimat,mert nagyon szeretem őket, csak úgymint a kisöcsémet. Apura szoktam néha dühös lenni, főleg mikor még kisebb voltam, és anyu három gyerekkel volt itthon, főleg mikor az egyik még kisbabavolt. Anyu szokat sírt mert mi sem voltunk éppen jó gyerekek, de azóta már tudom, hogy mi miért van, és tudom, hogy én vagyok az akinek segíteni kell itthon, meg a nagyobbik húgomnak. Szerencsére apu ma jön haza, alig két hónapos távollét után. Mind nagyon izgatottak vagyunk már! Főleg Nasirah aki rettentően apás. Hamar megtaláltam a megfelelő mappát, és meg is nyitottam, és mondhatni nagyokat nevettünk. Hamarosan anyu is lejött kezében Letifel.

- Min nevettek ennyire? - kérdezte, majd megnézte mit is csinálunk.

Ő is elmosolyodott, majd a húgom átvette tőle a kisöcsénket.

- Anyu, ha tehetnéd visszatekernéd az időt? - kérdeztem.

- Pontosan hogy éred kicsim? - kérdezte.

- Mikor mi még nem voltunk. Mert tudjuk, hogy sok bajt okozunk.

- Jaj kicsikéim.

Átölelt minket.

- Soha egy pillanatra sem tekerném vissza az időt. Igen voltak rossz napok, de titeket soha nem bírnálak elveszteni.

- Szeretünk anyu! - mondta Fatin.

Adtunk anyunak egy puszit, és jól megöleltük őt, majd nézegettük tovább a képeket. Elég sok képen a bácsikáinkkal voltunk. Nem hiszem ,hogy olyan sok gyerek elmondhatja magáról, hogy négy bácsikája van. Bár ami engem illett Liamet annyira nem tekintem bácsikámnak, hiszen Lillybe, a lányukba, eléggé szerelmes vagyok. Együtt nőttünk fel, és ne hiszem, hogy ő tekint így rám, de hát soha nem lehet tudni. Liaméknek Lilly mellett van még egy kislányuk, Rosalinda. Harry bácsiéknak egy kislányuk van. Niall bácsiéknak ikreik lettek, és hihetetlen mennyire apjuk lett. Louiséknál pedig már ott van két kisfiú az egyik nyolc a másik pedig 10 éves.

- Fatin segítenél megteríteni? - kérdezte a konyhából anyu.

Én az egyik oldalamra fogtam Nasirahtot, a másikra pedig a kisöcsémet, majd bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Apu hamarosan megjön, vagyis remélem, mert nagyon jó lenne ha családiasan történne az ebéd.

- Megjöttem! - hallottam apu hangját.

Nasirat felkapta a fejét, majd már rohant is kifelé. Én felvettem Latifet és már mentem is. Ahogy kiértem Nasirat már apu kezében volt és Fatint is már ölelte. Én is odamentem és megöleltem aput.

- Vigyáztatok anyura?-  kérdezte.

Mi csak bólogattunk. Elengedett minket, majd már ment is oda anyuhoz. Szorosan megölelte, és láttam, hogy egy kicsit meg is emelte őt, anyu szemeiből pedig folytak a könnyek.

- Minden rendben volt? - kérdezte anyutól.

- Igen, nagyon segítőkészek voltak. Még Nasirat is segített nekem. - mosolygott.

Apu azonnal megcsókolta anyut, én pedig csak mosolyogtam ezen. Azt hiszem mindenki számára példakép a saját családja, pont mint nekem. Mert én is úgy akarok szeretni egy lányt, ahogy apu teszi ezt anyuval.

- Gyertek együnk. - mosolygott anyu.

 Mind leültünk az asztalhoz, majd Fatin segített anyunak bepakolni. Ahogy leültünk mindenki enni kezdett, és aput folyamatosan faggattuk. Anyu persze csak nevetett ezen.

Ebéd után mindenki az asztalnál maradt.

- Lenne egy kis ajándékom. - mosolygott apu. - A srácokkal beszélgettünk és arra gondoltunk, hogy mindenki, mármint a bácsikáitok, és a gyerekek, meg mi mind, elmehetnénk nyaralni.

- Ez nagyon jó. - mosolyogtam.

- Louis ötlete Dubai volt.

- Én elmennék de Latif...  Őt még nem fogják repülőre engedni.

- De igen. Ugyanis magángéppel megyünk!

Erre mind ledöbbentünk. Apu magángépén még soha nem voltunk. Teljesen bezsongtunk, de viszont csak nyáron megyünk mai még jócskán pár hónap. Apu behozta a cuccait, majd mi a nappaliba mentünk, míg anyuval elrendeztek pár dolgot. Az én ölemben volt Latif aki már békésen szunyókált. Úgy döntöttem leteszem az ágyába. Felvittem őt, majd lefektettem. Amikor kijöttem láttam, hogy anyu és apu Nasirt szobájából jötte ki.

- Köszönöm fiam. - adott anyu egy puszit az arcomra.

- Ez csak természetes! Anyu te is pihenj le. napok óta talpon vagy.

- Tessék? - kapta fel a fejét apu.

- Anyu alig tud aludni Latif miatt. Szinte egy pillanatot sem alszik, napközben pedig állandóan van valami dolga.

- Gyere csak.

Erre apu felkapta anyu és pedig csak nevettem, és lementem hogy hagyjam őket. Lent leültem Fatin mellé.

- Mi volt ez a nagy nevetés? - kérdezte.

- Beköptem anyut, hogy napok óta nem alszik. Apu pedig alvásra fogja. - nevettem.

- Végre. Legalább alszik egy kicsit. - sóhajtotta Fatin.

Teljesen egyetértettem vele. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, és nem nagyon beszéltünk egymáshoz. Fatin kiköpött anyu. Jelenleg ő is táncol, és Danielle csapatának a tagja is. Eldöntötte, hogy ah továbbtanul csakis a Balett iskolába, hiszen anyu is ott tanít, és nagyon szeretné, hogy ő tanítsa, pont int régen. Én határozottan apu vagyok. Művészeti iskolába járok, és festek ,rajzolok, mindnet csinálok, és még a deszkázást is elnéztem tőle. Nasirt még olyan vegyes. Mert ő szeret táncolni apuék számaira, és mindig valamit rajzol. Latif meg még egyenlőre rejtély. De anyuék azt mondták, hogy ők nem erőltetik azt hogy táncosok vagy énekesek legyünk mint ők. Inkább engedik, hogy mi döntsünk, és ha valami nem jött be akkor mást is kipróbálunk. Ez persze a legjobb dolog, hiszen soha nem találhatja kel elsőre a jövőnket, de ha egyszer csalódtunk ők itt vannak és támogatnak és löketet adnak nekünk.

Csengettek, és már pattantam is fel. Ahogy kinyitottam Niall állt előttünk és Mily a felesége a kicsikkel. És még Danielle és Lilly is eljöttek.

- Gyertek, de csak halkan! - mondtam.

Odébb álltam és ők bejöttek. Lilly jött be utoljára. Elkaptam a csuklóját, és visszahúztam, a már becsukott ajtónak nyomtam.

- Miért nem válaszolsz a leveleimre? - kérdeztem.

- Én csak... - éreztem ,hogy egyre inkább felgyorsul a szívverése.

- Én komolyan gondoltam mait írtam, de ha te nem... - elengedtem őt.

Ő hirtelen megfogta a kezemet és magához rántott, majd ajkait az enyémnek nyomta.

- Én ezt gondolom. - mondta és lehajtotta a fejét.

Én felemeltem a fejét, majd még egy puszit nyomtam a szájára, és bementünk a többiekhez, és úgy tettünk mintha mi sem történt volna. Beérve a nappaliba Fatin már Niall ikreivel kezdett el játszani. Hamar apu is lejött hozzánk.

- Sziasztok! - ölelt meg mindenkit, az ikreknek pedig egy puszit nyomott a fejére. - Lizzy alszik.

Kicsit láttam furcsán néztek.

- Drága fiam beköpte az anyját, hogy napok óta nem alszik a kicsi miatt, én pedig alvásra fogtam őt! - nevetett apu.

Niall lepacsizott velem, majd csak nevetettünk.

- Akkor megvárom míg felébred, mert beszélnem kell vele. - mondta Danielle.

- Mivel lenne kapcsolatos? - kérdezte apu.

- Rengeteg rajongó ír nekem, hogy Lizzyt soha nem látják a fellépéseinken. És szeretném megkérni, hogy jöjjön, mert akkor most már énekelhetne is.

Hamarosan a kisöcsém eszméletlen sírására eszméltünk fel.

- Megyek. - kiabálta le nekünk anyu.

- Lekötöm de tényleg. - morogta apu majd már ment is fel.

Elmosolyodott ezen mindenkit. Lillyre pillantottam aki ahogy rá néztem azonnal elkapta a tekintetét, és elpirulva nézte a földet. Ezen csak mosolyogtam.

*Fatin szemszöge*

Anyu a pár nappal ezelőtti ajánlatot nehezen de elfogadta. Engem pedig rávett arra, hogy én is lépjek fel. Nagyon örültem, ennek, mert anyu azért eléggé híres ami azt illeti, és nekem meg sokat jelent, hogy vele együtt léphetek fel. Twitterre mentem fel.

"Hamarosan próba, anyuval lépek fel. Ez csodálatos!"

Ahogy beléptem a terembe, anyu már bent volt és Daniellevel beszélgettek. Ahogy megláttam anyut az állam padlót fogott. Egy csipkemintás pántnélküli felső volt rajta, és egy kopott farmer, meg magas sarkú. Képeken láttam ilyen ruhában már, de élőben még csodálatosabban néz ki.

- Nem jó? - kérdezte anyu.

- Szerintem gyönyörű vagy anyu! - mondtam és gyorsan odamentem hozzá és megöleltem őt.

Elmondták, hogy milyen szám lesz, és anyunak már csomó ötlete volt a mozdulatokkal kapcsolatban. Egy idő után a rádiót felhangosítottam mert apuék bent lesznek, és nagyon de nagyon akarom őket hallgatni. Hamarosan kezdődött is az adás.

- Köszöntjük a stúdióban a One Direction csapatot.

- Hali. - köszöntek apuk.

- Srácok... ha jól tudom, most egy időre felfüggesztettétek a turnétokat. Erre a döntésre miért jutottatok?

- Mivel mindegyikünknek már családja van, ezért most egy kicsit a családdal akarunk lenni. - mondta Niall.

- Niall... Ikreid vannak, hogy bírod?

- Már ovisok a kis pöttömök, és imádom őket. Nagyon jól bírom, semmi gond nem volt. Max az elején, hogy keveset tudtam aludni, de már semmi probléma nincsen.

A többi srácot is kifaggatta.

- De azt hiszem akiről több szót kell ejteni az te vagy Zayn. Négy kisgyermek apja vagy.

- Kettő már nem annyira kicsi. - kuncogott.

Ezen én is csak mosolyogtam.

- Te és Lizzy is félig muszlim vallásúak vagytok. Van valaki a családban a gyerekek közül aki gyakorolja a vallásotokat?

- A nagyfiam annyira nem, a nagyobbik lányom ő igen. Vannak olyan dolgok amit az anyjával együtt csinálnak. De én megmondtam nekik és meg is fogom hogy semmit sem erőltetek. Ha akarják csinálják, ha nem, nem. - mondta apu.

- Terveztek még kisbabát? - kérdezték tőle.

- Nincs róla szó. De még turné megy addig nem is nagyon szeretnénk. - mondta.

- Miért?

- Rossz látni, hogy egyedül kell nevelnie a négy gyereket. Persze a két nagyobbik mindenben segít, de azért a picinek anya kell még.

Még kérdeztek tőle, majd lejátszottak egy számot tőlük. Én kinyomtam és felálltam, majd anyu hatalmas mosollyal nézett rám, de kezdtük is a próbát. Láttam már felvételt fellépéseiről, és táncáról. De azt hiszem ezt a mai napot soha nem fogom elfelejteni. Anyu úgy mozgott, hogy meg sem látszott rajta, hogy évek óta nem lépett színpadra, a hangja pedig csodásan szólt.

Otthon már apu várt minket és Latif a nappaliban volt a bátyámmal.

- Hogy ment? - nézett rám Halim, de csak suttogott.

- Anyu csodálatos. Pontosan olyan mint a videókon, sőt még jobb!

- Köszönöm kicsim! - éreztem anyu pusziját a fejemen.

Apu leült a fotelba, anyut pedig az ölébe ültette, én pedig Nasirattal kezdtem el játszani. Láttam, hogy ők mosolyognak ránk.

 - Gondoltad volt ezt anno? - kérdezte anyu halkan aputól.

- Őszintén? Nem. - válaszolt apu. - De megérte.

Megölte anyut, aki a fejét a vállára hajtotta.

- Apu, amúgy mi betervezett gyerekek voltunk? - kérdezte a bátyám.

- Halim te nem... - kuncogott anyu.

- Kicsit hülye voltam, és meg is lett a kára, de azt hiszem soha nem bánom meg! - mosolygott a bátyámra apu.

- Te kicsim és Nasirt tervezve voltatok.  Latif viszont nem. - mondta anyu.

Mindegyikünk mosolygott.

- Kérdezhetek még valamit? - hallottam bátyám hangján az aggódást.

- Persze. - válaszolta anyu.

- Ha esetleg apu haverjának a lányának udvarolnék, nagyon mérgesek lennénk.

- Én megmondtam. - morogta anyu apura. - Persze, Lilly nagyon aranyos lány!

- Honnan... - kérdezte Halim.

- Anya vagyok, hidd el észreveszem.

Felállt majd megölelte a bátyámat. Apu is megmondta, hogy nem zavarja. Eszembe jutott közben a másik bácsikám is. Adil, anyu testvére. Most is azzal a Bellával vagy kivel van, de átköltöztek Los Angelesbe. Nagyon ritkán jönnek haza, de ha jönnek ,mindig hoznak nekünk valamit.

Apu testvérei rendszeresen jönnek el hozzánk, pont mint a nagyiék is, és olyan jó mikor az asztalnál ülünk, és mindenki itt van. Apu mesélte, hogy ez a ház, amiben most mi lakunk, már akkor is itt lakott amikor még anyuval nem voltak együtt. Ennek örülök,mert itt van minden olyan emlékük ami össze tartja a családot is.

Hihetetlenül büszke vagyok, hogy az ő gyerekük lehetek. Ennél szebb dolgot nem is kívánok már az életben. Engem nem érdekel, hogy mi lesz a jövő, csak az, hogy velük semmi ne legyen, mert jelenleg miattuk vagyunk olyanok amilyenek. Anyu au ami miatt elkezdtem táncolni, aki miatt küzdök, mert tudom, hogy ő megtudta csinálni akkor én is. Nekem a tökéletes szerelem nem a filmekből él, hanem a szüleim szemében. Mert én soha nem látok őket veszekedni, soha nem néznek egymásra úgy, hogy menten megütlek vagy hasonló. Apu úgy néz anyura, mint valami hős Rómeó a szerelmes Júliájára.  Csak ez a történet nem fog így végződni. Ebben a történetben a hős szerelmes megkapta az áhított Júliáját, és tudom, ezt a történetet senki sem fogja elfelejteni. Hiszen nincs még egy ilyen gyönyörű szerelmes történet mint ami a szüleimé volt...

64. fejezet

Sziasztok. Hát ez az utolsó előtti rész. Tennék olyan ajánlatot mint az előzőekben, hogy x számú komi és friss holnap, de holnap az együttesem próbál, aztán angolra megyek majd melózni. Szóval csoda ha majd éjfélre haza fogok esni. xDD Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Hihihih, köszönöm, remélem ez is tetszeni fog majd! 
Stefii: De mondtam, csak lehet nem hallottad! :) Még egyenlőre csak utolsó előtti ez! :) 
Izii: Köszönöm, és igen itt már lehet majd olvasni! :D 




Esküvő 2. rész!

"Megtapsoltuk őt, majd Zayn állt fel, és ment ki a mikrofonhoz.

- Drága egyetlenem... - mosolygott rám. - Nem indult valami zökkenőmentesen az életünk, és voltak nagyon rossz pillanatok is. De ezek a mélypontok segítettek rájönni, hogy mennyire is fontos vagy nekem. Ingen, beismerem én is félreléptem, de nem akartam. - evvel eszembe juttatta azt a pillanatot amikor Perrie még tönkreakart minket tenni. - Sokan szenvedtek miattam, de te a legjobban. De...Örülök, hogy ennek végre, és végre minden rendben. Most már az enyém vagy és soha nem foglak elhagyni téged, titeket! - kacsintott rám.

Elmosolyodtam, majd ahogy visszajött megcsókoltam őt. Én következtem, mert nekem is lett volna még mondanivalóm."

Kiérve már kezdtem is.

- Először is szeretném megköszönni Zaynnek, Liamnek, Niallnek, Harrynek és Louisnak, hogy a hírnevük ellenére is kiálltak mellettem csak úgy mint Eleanor. Neked külön köszönettel tartozom Danielle, a támaszért, a rengetek mindenért, és azért mert segítettél az álmaim megvalósításaiban. Zayn. Azt hiszem egy élet nem elég ahhoz, hogy azokat a tetteket megköszönjem amit értetem teszel, tettél. Segítettél nekem a szüleimet megtalálni, és nélküled most nem lennének itt. Köszönöm neked is Yassar, hiszen ebben neked is szereped volt. Zayn végig velem voltál mikor beteg voltam, mikor semmi mára nem vágytam csak magányra, és megértésre. Te mindig velem vagy, és én ennél többet nem is szeretnék kérni tőled!

Ahogy befejeztem megtapsoltak, majd könnyes szemekkel visszamentem és leültem a helyemre. Zayn azonnal megragadta a kezemet a fejemet pedig a homlokának támasztottam.

- Mindig veled leszek, örökkön örökké! - suttogta.

Elmosolyodtam, majd egy finom csókot lehelt az arcomra. Mindenki enni kezdett, én pedig alig ettem egy pár falatot. Hamarosan Danielle jött oda hozzám a kicsi Lillyvel a karjaiban. Lilly aranyosan mosolygott rám, majd átvettem tőle, és a karjaimban dédelgettem őt.

- Köszönöm amit mondtál. - mondta.

- Én köszönöm amit tettél értem. - mondtam. - Nem tudom hol lennék most ha nem vagy te és a srácok.

- Szijaaaa.... - vigyorgott Zayn Lillyre.

Ezen csak nevettem. elkezdett vele hülyéskedni. Lilly pedig a karjaimban csapkodott a karjaival, és olyan édes volt.

- Ha nem haragszotok mi most megyünk. Lillynek pihenni kell. - sóhajtott Danielle.

- Ez csak természetes!

Zayn adott egy nagy puszit a picinek, én pedig megöleltem s tőlem is kapott egy puszit, majd megöleltem Danit és Liamet akik már mentek is. Amint Zayn betolta a kajáját, mondta, hogy van egy kis dolga majd már ment is. Láttam, hogy a srácokat kezdi el összegyűjteni, majd elmennek valamerre. Furcsán kémleltem, hogy merre is mentek el.

Hamarosnak ki is jöttek. Zaynnen már a kopott farmerja, és a fekete inge volt amit feltűrt a könyökéig. Elmosolyodtam. Odamentek  a mikrofonhoz és egy kicsit rendezkedtek, majd Niall leült a székre a gitárjával, a többiek is leültek, és a kezükben mikrofon volt. Zayn elszedte a mikrofont az állványról.

- Megszeretném kérni az én gyönyörű feleségemet, hogy jöjjön ide. - mosolygott.

Én felálltam, majd lassan odamentem elé. Ő megfogta a kezemet. maga mellé fogta a mikrofonját. -

- Ezt a dalt csak neked éneklem, mert ez olyan mintha rólad szólna... - nyomott egy puszit a fejemre, majd intett Niall felé.

Niall játszani kezdett a gitárján, Zayn pedig maga elé emelte a mikrofont. Ahogy meghallottam felcsendülni a Little Thinket, elmosolyodtam. Zayn nekiállt énekelni, én pedig a gyönyörű barna szemeibe tudtam csak nézni. Ahogy énekelt nekem, ő is engem nézett. Szemeimből hamarosan könnycseppek kezdtek el lefolyni, amit ő le is törölt. Úgy a szám felénél, már ő sem bírta és a szemeit ellepték a könnyek.  Elénekelte még Niall részét, majd nem bírta tovább, és maga mellé vette a mikrofont, és könnyei arcán folytak végig. A srácok még tovább énekeltek. Átkaroltam a nyakát, és szorosan megöleltem őt, és ő is engem.

- Szeretlek! - súgta a fülembe.

- Én is nagyon szeretlek! - szipogtam.

Az emberek csak tapsoltak, én pedig Zaynre néztem és megcsókoltam őt. Szorosan öleltük egymást, és egyszerűen nem akartam őt elengedni. Rám nézett.

- Táncolunk? - kérdezte.

Finoman bólintottam. Indult a zene, majd csak táncolni kezdtünk. Fejemet a vállára hajtottam, és kellemes illatát szívtam be. Ő kezei a csípőmön voltak, és szorosan tartott magánál. Percekig táncolhattunk ott, és hamarosan egyre többen kezdtek el táncolni. Viszont én egy kicsit émelyegni kezdtem.

- Zayn üljünk le, nem érzem jól magam... - mondtam.

- Azonnal!

Gyorsan megfogott, és az asztalunkhoz mentünk. Leültünk, majd már nyújtotta is oda a vizespoharamat. Mosolyogva elvettem, majd megittam.

- Jobban vagy? - simogatta a combomat.

- Kicsit. - sóhajtottam.

- Ha akarod hazamehetünk ám. - nézett rám.

- Dehogy is!

Ezen ő is csak mosoylogni tudott.

- Minden rendben van? - jött oda aggódva anyu.

- Persze, csak egy kicsit leültem pihenni. - mondtam.

- Rendben! Csak óvatosan!

Nyomott egy puszit a fejemre és Zayn fejére is majd ment is vissza apuhoz. Mi is visszamentünk, hogy egy kicsit táncoljunk, mert azért ki akarom élvezni amit lehet. Ahogy visszaértünk, egy csomó mindenki felkért táncolni, és nagyon jól éreztem magamat. Pár óra múlva Paul jött be hozzánk.

- Srácok, egy csomó mindenki vár már rátok. Ki szeretnétek menni? - kérdezte tőlem és a srácoktól.

- Én igen. - válaszoltam.

- Akkor nyomás! - mondta Niall.

Zaynnel egymás kezét fogtuk. Kiérve tényleg sokan voltak. A srácok már mentek is elvegyülni, én pedig elengedtem Zayn kezét majd én is mentem. A lányok engem is körbevettek, de nagyon jól éreztem magamat. Autogramot osztogattunk, fényképeztünk. Nem olyan sokáig voltunk ki, mert Paul visszaküldött minket.

***

Reggel már Zayn pihe-puha ágyában, a karjai között keltem fel. Viszont esélyem sem volt menekülésre. Lábaink teljesen összegabalyodva, feje a nyakamon és kezei védelmezően tartott maga körül. Elmosolyodtam. Főleg akkor mikor megéreztem édes csókjait a nyakamon.

- Jó reggel Mrs. Malik. - durmolta.

Elmosolyodtam. Zayn és én úgy döntöttünk, hogy nem megyünk nászútra, mert nem érezzük ennek szükségét, hiszen nap mint nap együtt vagyunk, meg ha akarunk akkor lemegyünk valahová. Mosolyogva fordultam felé, és az arcát simogattam.

- Nagyon szeretlek! - mondtam.

- Én is szeretlek drágám! - mondta.

Elmosolyodtam majd egy nagyon finom csókot nyomott az ajkaimra. Odabújtam hozzá, mire ő csak a hátára fordult, én pedig a mellkasán pihentem. 

63. fejezet

Sziasztok. Ahogy ígértem itt is a friss! Éppen Stefiivel beszélek Skypon és nagyon jóóó! :D Akit még érdekel esetleg majd többen is lehetne, és akkor majd faggathattok! :D Na de addig... Kellemes olvasást! ♥♥ 

Dorinaa: Hihih, köszönöm! :D 
Stefii: Ne sírj... Most már csak jobb lesz! :D ♥♥♥ 
Orsolya Brigitta Ádám: Jaj nagyon köszönöm! De remélem nem okozok csalódást avval, hogy nem Zaynnes lesz.... De remélem nem lesz baj. 
Izii: Nagyon köszönöm! :D 



Esküvő

*1 hónap múlva*

Danielle és Liam kisbabája kislány lett és a Lilly nevet adták neki. Meg kell mondjam, hogy gyönyörű már most.  Olyan jó érzés, hogy a keresztanyja vagyok, és igazán amit tudok időt velük töltöm, pont úgy mint Niall. Rengeteget van a kicsivel, és látszik rajta, hogy nagyon imádja ezt az egészet. Az iskolát nem hagytam ott, csak kicsit kíméletesebben veszem magamat ha táncról van szó. Az eljegyzés, és a várandóságom eléggé nagy dobra lett verve a média által. Az első pár hát elég kemény volt, sokszor kiborultam, és legszívesebben elbújtam volna az egész világ elől. De Zayn és a család itt vannak velem, és ennél többet nem is kérhetnék. Meg persze a rajongók is. Mikor kellettek, mert padlón voltam, ők itt voltak és bíztattak, gratuláltak, és nagyon is jól esett. Sajnos még fogalmam sincs hogyan fogom kibírni az utolsó hónapokat szülés előtt. Mert imádok táncolni, mozogni, és furcsa lesz, hogy nagy hassal már nem nagyon tudok mit tenni.

Ma újra nagy nap lesz. Ma lesz, hogy hivatalosan is Mrs. Malik lesz a nevem. Nagyon is izgulok, de megpróbálok azért nyugodt is lenni a pici miatt. Úgy döntöttünk, hogy itt Londonban lesz az esküvő. Ma egész nap nem fogom látni Zaynt, csak a templomban. Reggel már úgy keltem, hogy teljesen gyomoridegem volt. Persze anyu mindent megtesz azért, hogy ez ne legyen.

Trisha hozta át a ruhámat, mert anyu a kezemet mehedizi ki éppen. Én annyira nem akartam, de mivel ő neki is volt az esküvőjén, és szerette volna ha nekem is, ezért belementem. De ahogy elnézem a kezemet, nem is nagyon bánom, mert gyönyörű. Trisha leült mellém.

- Izgulsz már? - kérdezte.

- Reggel majdnem kidobtam a taccsot. Szerinted? - kérdeztem nevetve.

- Csak nyugalom. - karolta át a vállamat. - A ruha csodálatos, tényleg jól választottál.

Ezen csak mosolyogni tudtam. Vártam amíg anyu végez, majd megnézhetem a ruhámat és végre indulhatunk is. Ahogy megvolt én már álltam is felé s a nappaliba mentem ahol apu és az öcsém beszélgettek, és indulásra készen voltak. Én gyorsan megnéztem a ruhát, és tényleg nagyon jól nézett ki. Anyu hozta a táskát, Trisha pedig fogta a ruhámat, én pedig csak mentem, és apuk is jöttek. Kiérve már volt pár rajongó. Anyuék nekiláttak pakolni és már beültek a kocsiba. Én is be akartam ülni mikro az egyik lány odajött hozzám.

- Lizzy van egy kis időd? - kérdezte félénken.

- Persze mondjad csak. - mosolyogtam rá.

A többi lány is odajött hozzánk.

- Ezt neked hoztam. - nyújtott felém egy plüssmacit amin láttam egy kis levelet is.

- Jaj nagyon köszönöm! - átvettem, és megöleltem őt.

Éreztem, ahogy remeg. A többi lány is átadott nekem egy-egy apróságot, majd pedig már mentünk is. A kocsiban a plüssmacin lévő levelet nyitottam ki és kezdtem el olvasni. Elmosolyodtam.

- Ezt hallgassátok. - mondtam majd már kezdtem is olvasni. - Kedves Elizabeth, vagy inkább Lizzy, mert tudom ezt jobban szereted. Amióta ismerlek, azóta tudom, hogy megéri küzdeni az álmainkért. Hiszen te is a semmiből nőttél fel, pont mint én. Ma családod van, híres vagy, azt tanulod amit akarsz, és minden tökéletes. Zaynnel vagy, esküvő, és gyerek. El sem tudod hinni mekkora példakép vagy nekem. - amint végig olvastam a levél, az arcomon még mindig hatalmas mosoly volt.

Olyan jól estek a sorok, de mire észbe kaptam már meg is jöttünk. Elég sokan voltak már, de a javuk mind rajongó volt. Gyorsan pakoltunk befelé, majd bementünk a nekünk kijelölt helyre, és nekiláttam átvenni a ruhámat. Nem engedtek tükör elé, ami bosszantott, főleg, hogy Trishanak el kellett mennie. Bár nem voltam sokáig egyedül, mert hamarosan Eleanor jött be. Megöleltem őt, ő pedig a hajammal segédkezett be anyunak. Hamar kész voltak mindennel. A cipőmet felhúztam, majd végre megnézhettem magamat egy tükörben. Kicsit ledöbbentem. Ott álltam a gyönyörű fehér ruhámban, a hajamba már beleaggatva a fátyol, a hajam apró loknikban omlik a vállamra le, és a smink is gyönyörű, és a kezemen végig futó mehedi is. Elmosolyodtam, és úgy éreztem ez lesz a mai egyik legtökéletesebb nap. Apu kivitte a cuccokat, majd pedig nekem is mennem kellett. Zayn és a vendégek már bent vannak, én pedig apu kíséretében fogok majd bemenni. Ahogy kiértünk a rajongók kiabáltak, és tapsoltak. Én csak mosolyogtam és kicsit intettem feléjük.

Apu már a karját nyújtotta, én pedig finoman belekaroltam. Vettem egy mély levegőt, majd indultunk is. Idegesen markoltam bele apu zakójába, de ő bátorítón rám mosolygott. Belépve mindenki ránk figyelt, de én csak őt bírtam nézni. Fehér ing, csodás zakóban, és egy kicsike virággal a zakójára tűzve. Elmosolyodott, és én is csak mosolyogtam rá. Apu lassan vezetett végég, és mindenki engem nézett. Olyan furcsa érzés volt, de próbáltam ezt avval kompenzálni, hogy csak Zaynre figyeltem, meg néha Lillyre is, aki nagy szemekkel figyelt rám. Amikor odaértünk, apu adott egy puszit a fejemre, Zaynnel kezet fogtak, majd leült a helyére. Egy pillanat mögé néztem, hogy lássam ki lesz a vőfélye és elmosolyodtam maikor Limmel találtam magam szemben. Zaynre figyeltem és a papra.

Hamar ment minden. A gyűrűt felhúzta az ujjaimra, majd én is az övére, majd jöhetett a csók is. Kicsit felnevettem mikro Zayn odahúzott magához, majd mind  a ketten megcsókoltuk egymást. A többiek csak tapsoltak és éjjeneztek. Én elnevettem magamat, majd megfordultunk, és Zaynnel összekulcsoltuk az ujjainkat. Elindultunk kifelé, kiérve pedig még inkább nagyobb hangulat volt. A rajongók is ott voltak, de nem voltak szerencsére nagyon modortalanok, inkább örültek nekünk.

- Eldobhatom közéjük?- néztem Zaynre, majd anyura.

Ők bólintottak. Lassan mindenki kijött a templomból.

- Lányok... - léptem oda a rajongók felé. - Felkészültetek?

Mondtam felemelve a csokromat.

- Ez a tied... - mondta az egyik lány.

- Ti ugyan úgy részesei vagytok az életemnek, a srácok életeinek. Megérdemlitek! - mosolyogtam.

Felemeltem, majd eldobtam, és a lányok egyszerre ugrottak, majd az egyiknek sikerült is elkapnia. Megindult felém, majd intettem Paul felé, hogy nem baj, a lány pedig odajött, és azonnal megölelt, és éreztem a könnyeit.

- Hé semmi baj! - mosolyogtam.

- Köszönöm. - nézett rám.

- Ne sírj! - adtam az arcára egy puszit, majd mennem kellett így intettem neki, és visszamentem Zayn mellé.

A kocsiban ülve végig nevettünk Zaynnel, és teljesen hülye dogokról beszélgettünk. Úton vagyunk a buli helyre, ahol remélem minden jól fog alakulni.

Odaérve egy csomó képet csináltak, majd már mennem kellett, hogy átvegyem a ruhámat, amit nagyon nem akartam, de anyu mondta, hogy nagyon fog vigyázni rá. Egy egybe részes könnyed inkább nyárias ruhát vettem fel. Nagyon jól néz ki, és talán ezért is esett rá a választásom. Beérve a nagyterembe egy hatalmas asztal volt nekünk felállítva, ahol én, Zayn, és a szüleink ültünk le a többiek meg szerte szét. Leültem Zayn mellé, aki a kezét azonnal combomra helyezte, a kezemet pedig az övére. Elmosolyodtam, és kellemesen rá dőltem.

- Had kezdjem én. - állt fel Liam.

Megtapsoltuk.

- Először is Elizabeth. Örülök, hogy már akkor ismertelek, mikor még elveszett voltál. Mert te ne ismertél akkor minket, és azért szereted Zaynt, mert ő Zayn Jawaad Malik, és nem azért mert Zayn a One Directionból. Sok rosszat megéltél, sok mindenben én is ott voltam. Tudom milyen az amikor nincs meg az amit meg kellene, hogy érdemelj. - szemeim könnybe lábadtak. - De Elizabeth egy rettentő jó példa az álmok küzdésére. Elizabeth, én és a srácok nevében is mondhatom, hogy örülünk, hogy megismerhetünk. Zayn te pedig nagyon vigyázz rá, és legyetek boldogok.

Megtapsoltuk őt, majd Zayn állt fel, és ment ki a mikrofonhoz.

- Drága egyetlenem... - mosolygott rám. - Nem indult valami zökkenőmentesen az életünk, és voltak nagyon rossz pillanatok is. De ezek a mélypontok segítettek rájönni, hogy mennyire is fontos vagy nekem. Ingen, beismerem én is félreléptem, de nem akartam. - evvel eszembe juttatta azt a pillanatot amikor Perrie még tönkreakart minket tenni. - Sokan szenvedtek miattam, de te a legjobban. De...Örülök, hogy ennek végre, és végre minden rendben. Most már az enyém vagy és sokan nem foglak elhagyni téged, titeket! - kacsintott rám.

Elmosolyodtam, majd ahogy visszajött megcsókoltam őt. Én következtem, mert nekem is lett volna még mondanivalóm. 

62. fejezet

Sziasztok. Ez a rész most kicsit rövidke lett! A következőben kicsit ugrani fogunk majd, és valószínűleg 64. fejezet várható, ami annyit tesz, hogy még két rész. De az utolsó dupla fejezet, mint azt már megszokhattátok tőlem! :D Kellemes olvasást!  ♥

U.I.:Ha holnapra meglesz a 4 komment akkor már aznap lesz friss!!!!!!!!!!

Csajszeee: Köszönöm, és igen van, és úgy nézem fel is fog kerülni! :) 

Dorinaa: Köszönöm! ♥ 

Stefii: Nem tudom...Én sem tudom mi lenne velem ha nem írhatnék. :P Kedden neked mikor lenne jó? Mert akkor úgy időzítem a tanulást. 

Izii: Hidd el ez még lesz családiasabb is! :P *Remélem* xDD

Dolgok, melyek megtörténnek! 

Hazaérve, egyenesen hozzánk mentünk át, ahol meglepett, hogy Zayn szülei is ott vannak. Persze Zayn tudta, csak elfelejtett nekem erről szólni. Mindenkit a nappaliba küldtünk. Kezeink Zaynnel össze voltak kulcsolva, és egy kicsit megszorítottam. Ő elengedte a kezemet, és a derekamat ölelte át. El mosolyodtam ettől. A kanapén ott ült anyu, apu,az öcsém, és még Zayn szülei.

- Valamit el kell mondanunk nektek. - kezdett bele mosolyogva Zayn.

Vettem egy mély levegőt.

- Négy hetes terhes vagyok. - mondtam.

- Uram isten. - anyu ledöbbent, de arcán egy hatalmas mosoly húzódott.

A többiek is ledöbbentek, de végül is mindenki csak mosolygott ezen.

- Nagymama leszek... mondta végül Trisha.

Ezen csak mosolyogtam, de Zayn mögém lépett és mindkét kezével szorosan ölelt magához. Én csak kicsit felengedtem, és kellemesen a karjaiba helyezkedtem el.

- Ez zsír. Nagybácsi leszek. - röhögött az öcsém.

Ezen csak a szemeimet forgattam. Csak Yassar volt aki még mereven ült. Ettől megrémültem.

- Apu mondj már valamit... - kérte meg Zayn.

- Nagyon örülök ennek, de tényleg. - mosolygott rám.

Lehet észrevettem, hogy eléggé feszült vagyok.

- Viszont... - Zaynre nézett.

Én is ránéztem, de csak bólintott apja felé. Yassar elmosolyodott. Én inkább nem mondtam semmit sem, mert ha akarja majd elmondja miről is van szó. Úgy fél órát voltunk még itthon, addig mindenki gratulált, és Trisha meg anyut szinte le sem lehetett lőni, annyira felpörögtek.

Hazaérve eléggé lestrapáltak. Mentem volna be a nappaliba, mikor Zayn visszahúzott. Kérdően néztem rá.

- Már egy ideje tervezem ezt, de azt hiszem ennél tökéletesebb időpontot nem találhatnék.

Hirtelen letérdelt elém és zsebéből egy bordó dobozt vett elő. Én csak döbbenten álltam ott.

- Elizabeth Jade Morgen, hozzám jössz feleségül?

A dobozban két gyönyörű gyűrű pihent.

- Igen! - vágtam rá azonnal. - Igen!

Egyből hatalmas mosoly kúszott fel az arcomra. Ő is elmosolyodott, felállt majd kivette a gyönyörű kővel ékesített darabot, és finoman felhúzta az ujjamra. Végig hatalmas mosoly volt az arcomon, és neki is. A másik ujjamon azóta is ott volt a másik piros színű gyűrű amit úgyszintén tőle kaptam még évekkel ezelőtt. A dobozból kivettem a másik darabot, és az ő ujjára húztam fel. Amint ezzel megvoltam átkaroltam a nyakát, és azonnal megcsókoltam őt. Ő  is átkarolta a derekamat, és szorosan tartott.

- Mióta, mióta tervezet ezt? - kérdeztem.

- Úgy egy hónapja, mikor Danielle mutatta a picit. Eldöntöttem, hogy megkérem a kezedet...

Elmosolyodtam és meg egy csókot nyomtam a szájára. Fejemet a vállára hajtottam, és csak percekig öleltük egymást. Hirtelen megszólalt Zayn telefonja, amit azonnal elővett és már vettei s fel.

- Hali haver! - mondta.

Arcáról egy pillanat alatt lefagyott a mosoly.

- Azonnal megyünk.

Erre csak lecsapta a telefont. Rám nézett aggódva.

- Daniellenél beindult a szülés!

Mind a ketten egyszerre indultunk kifelé. Zayn beült a volán mögé, majd én is gyorsan beültem és már mentünk is. Remélem minden rendben van vele, mert hiszen nem a kijelölt időpontban indult meg a szülése. Szegény Liam most biztos tiszta ideg, és remélem Dani jól bírja. Zaynnel hamar beértünk a kórházba. Gyorsan leparkolt, majd már siettünk is befelé. Nem kellett odamennünk a pulthoz, mert Niall már várt minket, és már mentünk is fel. Arcán hatalmas mosoly volt. Gondolom már várja,  hogy keresztapa lehessen.  Az egyik kórterembe belépve, a srácok már ott voltak. Liam szülei és Danielle szülei is ott voltak.

- Szia. - odamentem hozzá és egy puszit nyomtam a homlokára.

- Köszönöm, hogy bejöttetek. - mondta nehezen.

- Ez csak természetes! - mosolygott Zayn.

- Kaptál már valamit? - kérdeztem.

- Fogok majd később.

Liam fogta a kezét, és bátorítón mosolygott rá. Olyan aranyosak együtt. Én elmosolyodtam majd hátrébb akartam állni, mikor Liam megragadta a kezemet.

- Zayn végre! - röhögött fel Danielle.

Ezen csak mosolyogtam. Hátrébb léptem.

- Gratula matulaaa! - ölelt meg azonnal Louis.

Bejött egy orvos majd mindnek csendben maradt, és egy injekciót adott Daniellenek. Váltott vele néhány szót, majd ment is. Pár perc múlva már Danielel is sokkal jobban érezte magát.

- Mond el mindenkinek a jó hírt. - mosolygott rám Danielle.

- Most nem ez a fontos. - mondtam.

- Útban a második Direction baba. - mosolygott Zayn.

- Danielle szülni fog, lén keresztapa leszek, Lizzyt eljegyzik, és még egy baba... Emberke nem lehetne egy kicsit lassítani. - mondta Niall.

Ezen persze mindenki csak nevetni tudott. Azt hiszem most mindenkinek rá lesz szüksége, hiszen ő aztán tudja oldani a hangulatot.