Oldalak

2013. április 4., csütörtök

64. fejezet

Sziasztok. Hát ez az utolsó előtti rész. Tennék olyan ajánlatot mint az előzőekben, hogy x számú komi és friss holnap, de holnap az együttesem próbál, aztán angolra megyek majd melózni. Szóval csoda ha majd éjfélre haza fogok esni. xDD Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Hihihih, köszönöm, remélem ez is tetszeni fog majd! 
Stefii: De mondtam, csak lehet nem hallottad! :) Még egyenlőre csak utolsó előtti ez! :) 
Izii: Köszönöm, és igen itt már lehet majd olvasni! :D 




Esküvő 2. rész!


"Megtapsoltuk őt, majd Zayn állt fel, és ment ki a mikrofonhoz.
- Drága egyetlenem... - mosolygott rám. - Nem indult valami zökkenőmentesen az életünk, és voltak nagyon rossz pillanatok is. De ezek a mélypontok segítettek rájönni, hogy mennyire is fontos vagy nekem. Ingen, beismerem én is félreléptem, de nem akartam. - evvel eszembe juttatta azt a pillanatot amikor Perrie még tönkreakart minket tenni. - Sokan szenvedtek miattam, de te a legjobban. De...Örülök, hogy ennek végre, és végre minden rendben. Most már az enyém vagy és soha nem foglak elhagyni téged, titeket! - kacsintott rám.
Elmosolyodtam, majd ahogy visszajött megcsókoltam őt. Én következtem, mert nekem is lett volna még mondanivalóm."
Kiérve már kezdtem is.
- Először is szeretném megköszönni Zaynnek, Liamnek, Niallnek, Harrynek és Louisnak, hogy a hírnevük ellenére is kiálltak mellettem csak úgy mint Eleanor. Neked külön köszönettel tartozom Danielle, a támaszért, a rengetek mindenért, és azért mert segítettél az álmaim megvalósításaiban. Zayn. Azt hiszem egy élet nem elég ahhoz, hogy azokat a tetteket megköszönjem amit értetem teszel, tettél. Segítettél nekem a szüleimet megtalálni, és nélküled most nem lennének itt. Köszönöm neked is Yassar, hiszen ebben neked is szereped volt. Zayn végig velem voltál mikor beteg voltam, mikor semmi mára nem vágytam csak magányra, és megértésre. Te mindig velem vagy, és én ennél többet nem is szeretnék kérni tőled!
Ahogy befejeztem megtapsoltak, majd könnyes szemekkel visszamentem és leültem a helyemre. Zayn azonnal megragadta a kezemet a fejemet pedig a homlokának támasztottam.
- Mindig veled leszek, örökkön örökké! - suttogta.
Elmosolyodtam, majd egy finom csókot lehelt az arcomra. Mindenki enni kezdett, én pedig alig ettem egy pár falatot. Hamarosan Danielle jött oda hozzám a kicsi Lillyvel a karjaiban. Lilly aranyosan mosolygott rám, majd átvettem tőle, és a karjaimban dédelgettem őt.
- Köszönöm amit mondtál. - mondta.
- Én köszönöm amit tettél értem. - mondtam. - Nem tudom hol lennék most ha nem vagy te és a srácok.
- Szijaaaa.... - vigyorgott Zayn Lillyre.
Ezen csak nevettem. elkezdett vele hülyéskedni. Lilly pedig a karjaimban csapkodott a karjaival, és olyan édes volt.
- Ha nem haragszotok mi most megyünk. Lillynek pihenni kell. - sóhajtott Danielle.
- Ez csak természetes!
Zayn adott egy nagy puszit a picinek, én pedig megöleltem s tőlem is kapott egy puszit, majd megöleltem Danit és Liamet akik már mentek is. Amint Zayn betolta a kajáját, mondta, hogy van egy kis dolga majd már ment is. Láttam, hogy a srácokat kezdi el összegyűjteni, majd elmennek valamerre. Furcsán kémleltem, hogy merre is mentek el.
Hamarosnak ki is jöttek. Zaynnen már a kopott farmerja, és a fekete inge volt amit feltűrt a könyökéig. Elmosolyodtam. Odamentek  a mikrofonhoz és egy kicsit rendezkedtek, majd Niall leült a székre a gitárjával, a többiek is leültek, és a kezükben mikrofon volt. Zayn elszedte a mikrofont az állványról.
- Megszeretném kérni az én gyönyörű feleségemet, hogy jöjjön ide. - mosolygott.
Én felálltam, majd lassan odamentem elé. Ő megfogta a kezemet. maga mellé fogta a mikrofonját. -
- Ezt a dalt csak neked éneklem, mert ez olyan mintha rólad szólna... - nyomott egy puszit a fejemre, majd intett Niall felé.
Niall játszani kezdett a gitárján, Zayn pedig maga elé emelte a mikrofont. Ahogy meghallottam felcsendülni a Little Thinket, elmosolyodtam. Zayn nekiállt énekelni, én pedig a gyönyörű barna szemeibe tudtam csak nézni. Ahogy énekelt nekem, ő is engem nézett. Szemeimből hamarosan könnycseppek kezdtek el lefolyni, amit ő le is törölt. Úgy a szám felénél, már ő sem bírta és a szemeit ellepték a könnyek.  Elénekelte még Niall részét, majd nem bírta tovább, és maga mellé vette a mikrofont, és könnyei arcán folytak végig. A srácok még tovább énekeltek. Átkaroltam a nyakát, és szorosan megöleltem őt, és ő is engem.
- Szeretlek! - súgta a fülembe.
- Én is nagyon szeretlek! - szipogtam.
Az emberek csak tapsoltak, én pedig Zaynre néztem és megcsókoltam őt. Szorosan öleltük egymást, és egyszerűen nem akartam őt elengedni. Rám nézett.
- Táncolunk? - kérdezte.
Finoman bólintottam. Indult a zene, majd csak táncolni kezdtünk. Fejemet a vállára hajtottam, és kellemes illatát szívtam be. Ő kezei a csípőmön voltak, és szorosan tartott magánál. Percekig táncolhattunk ott, és hamarosan egyre többen kezdtek el táncolni. Viszont én egy kicsit émelyegni kezdtem.
- Zayn üljünk le, nem érzem jól magam... - mondtam.
- Azonnal!
Gyorsan megfogott, és az asztalunkhoz mentünk. Leültünk, majd már nyújtotta is oda a vizespoharamat. Mosolyogva elvettem, majd megittam.
- Jobban vagy? - simogatta a combomat.
- Kicsit. - sóhajtottam.
- Ha akarod hazamehetünk ám. - nézett rám.
- Dehogy is!
Ezen ő is csak mosoylogni tudott.
- Minden rendben van? - jött oda aggódva anyu.
- Persze, csak egy kicsit leültem pihenni. - mondtam.
- Rendben! Csak óvatosan!
Nyomott egy puszit a fejemre és Zayn fejére is majd ment is vissza apuhoz. Mi is visszamentünk, hogy egy kicsit táncoljunk, mert azért ki akarom élvezni amit lehet. Ahogy visszaértünk, egy csomó mindenki felkért táncolni, és nagyon jól éreztem magamat. Pár óra múlva Paul jött be hozzánk.
- Srácok, egy csomó mindenki vár már rátok. Ki szeretnétek menni? - kérdezte tőlem és a srácoktól.
- Én igen. - válaszoltam.
- Akkor nyomás! - mondta Niall.
Zaynnel egymás kezét fogtuk. Kiérve tényleg sokan voltak. A srácok már mentek is elvegyülni, én pedig elengedtem Zayn kezét majd én is mentem. A lányok engem is körbevettek, de nagyon jól éreztem magamat. Autogramot osztogattunk, fényképeztünk. Nem olyan sokáig voltunk ki, mert Paul visszaküldött minket.
***
Reggel már Zayn pihe-puha ágyában, a karjai között keltem fel. Viszont esélyem sem volt menekülésre. Lábaink teljesen összegabalyodva, feje a nyakamon és kezei védelmezően tartott maga körül. Elmosolyodtam. Főleg akkor mikor megéreztem édes csókjait a nyakamon.
- Jó reggel Mrs. Malik. - durmolta.
Elmosolyodtam. Zayn és én úgy döntöttünk, hogy nem megyünk nászútra, mert nem érezzük ennek szükségét, hiszen nap mint nap együtt vagyunk, meg ha akarunk akkor lemegyünk valahová. Mosolyogva fordultam felé, és az arcát simogattam.
- Nagyon szeretlek! - mondtam.
- Én is szeretlek drágám! - mondta.
Elmosolyodtam majd egy nagyon finom csókot nyomott az ajkaimra. Odabújtam hozzá, mire ő csak a hátára fordult, én pedig a mellkasán pihentem. 

3 megjegyzés:

  1. Annyira meghatódtam imádom :) és szomorú is vagyok hogy mindjárt vége nem győzöm írni hogy mennyire jól írsz és szóhoz se jutok nagyon tetszik és örülök hogy sikeresen a történetedre bukkantam mert mindig felvirágoztad a napomat amikor fejezetet hoztál egy szó mint száz imádom és remélem hamar olvashatom a másik történeted mert a napjaim sivárrá válnának ha nem olvashatnám az írásod :)

    VálaszTörlés
  2. Annyira szép rész lett, minden a helyén volt, nagyon tetszett! Sajnálom, hogy lassan vége, de az új történtedet is várom ;)

    VálaszTörlés
  3. Mrs. Malik... Ha tudnád milyen rég várok erre a ,,mondatra“ ? *-*
    Alig várom már az ujjat, de ennek a végét nem :(
    Majd még kéne beszéljünk, péntek vagy jövőhét folyamán.
    Köviiit! Biztos imádni fogjuk mint az eddigi összeset!

    VálaszTörlés