65. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne az utolsó rész. Remélem már várta mindenki. Amúgy a szavazással ellentétben NEM P. Barbi lesz a blog következő főszereplője. Gondoltam szólók. Szerintem csak holnap fogom feltenni a következő blog első részét, és a desing frissítés is holnapra várható, de lehet még ma estére *bár ez eléggé kilátástalan* Kellemes olvasást mindenkinek, és kellemes szép napot! ♥♥♥ 

Köszönöm azoknak akik ennek a történetnek a végéig itt voltak velem és kitartottak mellettem. Szeretlek titeket! ♥ 

U.I.:A fejezet vég kicsit tele van muszlim nevekkel amiért bocsika, de ha egyszer az embernek muszáj.... :P 

Csajszeee: Ez nagyon aranyos, nagyon szépen köszönöm! ♥♥♥♥
Dorinaa: Köszönöm! ♥ 
Stefii: Eltudom képzelni! :P Én benne vagyok, de nem tudom mennyire lesz időm felmenni mostanság Skypra mert mindig rohanok valamerre. xDD Köszönöm! ♥ 
Izii: Hihih, köszönöm, és remélem a kövi is ennyire tetszeni fog majd! :P 




Forever and Ever!!!!

*Nyolcadik hónapban*

Alig egy hónap van vissza a szülésig. Már nagyon félek ettől, és a hasam is elég nagyra nőtt, de evvel semmi bajom már. A sulit felfüggesztettem egy időre. A srácok már javában koncerteznek, és az albumukat terjesztik megint. Én aggódok, mert félek, hogy éppen koncertjük lesz mikor nekem beindul a szülés, és Zayn szeretne velem ott lenni mikor megszületik a kicsi. Az első gyermekünk kisfiú lesz, aminek én nagyon is tudok örülni, főleg Zayn. A nevét is tudjuk már. Jawadd Halim Malik. A Jawadd természetesen az apja után. Jelenleg  Londonban vagyunk ahol lesz pár fellépésük, azután pedig egy kicsi szünet, majd mennek Amerikába. Na hát ez az aminek én nem örülök.

Éppen ebédet főztem mikor Zayn is hazaérkezett.

- Mennyei illatok. - karolt át, és a nyakamat kezdte el puszilgatni.

- Zayn... - mosolyogtam.

- Minden rendben ment ma? - kérdezte fejét a nyakamra támasztva.

- Kicsit nyugtalankodott ma Halim, de ezen kívül minden rendben ment. - mondtam.

- Ülj csak le, pihenj, én befejezem.

Felültem a székre majd figyeltem ,hogy mit is csinál.

- És nektek hogy ment? - kérdeztem.

- Nem jól. Niall fél órát késett. - kuncogott. - Totál belezúgott a csajba.

Hát igen. Niall az utóbbi időben megtalálta a szerelmét. Az egyik rajongó az, és hát nagyon odavannak egymásért. Nekünk is bemutatta már és én nagyon ledöbbentem mikro megtudtam, hogy ki volt az. Az a lány volt aki még az esküvő előtt adott nekem egy kis plüssmacit, és leírta mennyire példaképének tart. Amikor itt volt nálunk, akkor is annyira zavarban volt, és nagyon aranyos volt velünk. Nekem lépten nyomon segített, amit nagyon meg is köszöntem neki. Ha már szerelem, akkor Harryről is mondok pár dolgot. Ő mostanában kezdett el randizni egy lánnyal, aki kiköpött olyan viselkedésre mint én, csak neki szőkés barna haja van, és más a nevünk, meg az arcunk. Eléggé nevettünk mikor ezeket észrevettük magunkon, de azért jó volt. 

- Nem baj az, most legyen ilyen, megérdemli ő is most a szerelmet. - mosolyogtam.

- Hülyébb mint volt. - röhögött Zayn, majd már merte is az ebédet.

A délután további felé együtt töltöttük. Lementünk sétálni egy kicsit, majd otthon kettesben néztünk egy filmet, és csak nevetgéltünk. Közben Jawadd is eléggé rugdalózott, amit Zayn a kezével észlelt, és csak mosolygott. Úgy döntött, hogy legyen egy kis twitcam, mert nagyon is eltűntem a világ elől. Persze a srácok is átjöttek. Leültek alaptop elé. Én nem ültem oda hozzájuk, hanem inkább csak a fotelban telepedtem le. Ahogy elkezdték már örültek voltak. Én csak nevettem rajtuk, majd kimentem, mert eléggé szomjas voltam.

- Hogy ő ki? - kérdezte Zayn. - A csodálatos feleségem.

- Azt mondják megváltozott. - mondta Niall.

- Nyolc hónapos terhesen...Azt hiszem ez nem meglepő. - nevetett.

- Gyere ide! - mondta Zayn a kezét felém nyújtva.

Odasétáltam.

- Sziasztok. - mosolyogtam.

Oldalt figyeltem miket írogatnak és láttam, hogy örülnek nekem.

- Mondjátok el nekik is a híreket. - mondta Liam.

- Kisfiam lesz és Jawadd Halim Malik lesz a neve. - mondta Zayn hatalmas mosollyal az arcán.

Én csak adtam neki egy csókot, majd inkább mentem. Visszaültem a fotelomba, és megittam a vizet, és a telefonom mentem fel twitterre. Úgy gondoltam felteszek egy képet amit tegnap csináltam lefekvés előtt, és Zayn szerinte nagyon jól néz ki.

"Tegnap esti kép. Kisfiú és Jawadd Halim Malik névre hallgat! Szeretlek kicsikém! @zaynmalik"

Alig tettem fel, de már rengetek komment érkezett a képre,amin csak mosolyogtam.

*15 évvel később, Jawadd Halim Malik szemszöge*

Éppen anya laptopját bújom, mert ezen rengeteg kép van fent ami még kiskorunkban készült. A nagyobbik húgom Fatin aki alig egy évvel fiatalabb nálam, ő is nagyon de nagyon akarja már látnia képeket. A kisebbik húgom Nasirah az ölemben ül és két apró kezével kapaszkodik az asztalba. Ő éppen tegnap múlt négyéves. Anyu meg éppen a kisöcsémet Latifet pelenkázza. Ő pedig egy éves. Elég nagy a családunk,de senki sem panaszkodik, mert mindenünk megvan, és imádjuk egymást. Nem piszkálom a húgaimat,mert nagyon szeretem őket, csak úgymint a kisöcsémet. Apura szoktam néha dühös lenni, főleg mikor még kisebb voltam, és anyu három gyerekkel volt itthon, főleg mikor az egyik még kisbabavolt. Anyu szokat sírt mert mi sem voltunk éppen jó gyerekek, de azóta már tudom, hogy mi miért van, és tudom, hogy én vagyok az akinek segíteni kell itthon, meg a nagyobbik húgomnak. Szerencsére apu ma jön haza, alig két hónapos távollét után. Mind nagyon izgatottak vagyunk már! Főleg Nasirah aki rettentően apás. Hamar megtaláltam a megfelelő mappát, és meg is nyitottam, és mondhatni nagyokat nevettünk. Hamarosan anyu is lejött kezében Letifel.

- Min nevettek ennyire? - kérdezte, majd megnézte mit is csinálunk.

Ő is elmosolyodott, majd a húgom átvette tőle a kisöcsénket.

- Anyu, ha tehetnéd visszatekernéd az időt? - kérdeztem.

- Pontosan hogy éred kicsim? - kérdezte.

- Mikor mi még nem voltunk. Mert tudjuk, hogy sok bajt okozunk.

- Jaj kicsikéim.

Átölelt minket.

- Soha egy pillanatra sem tekerném vissza az időt. Igen voltak rossz napok, de titeket soha nem bírnálak elveszteni.

- Szeretünk anyu! - mondta Fatin.

Adtunk anyunak egy puszit, és jól megöleltük őt, majd nézegettük tovább a képeket. Elég sok képen a bácsikáinkkal voltunk. Nem hiszem ,hogy olyan sok gyerek elmondhatja magáról, hogy négy bácsikája van. Bár ami engem illett Liamet annyira nem tekintem bácsikámnak, hiszen Lillybe, a lányukba, eléggé szerelmes vagyok. Együtt nőttünk fel, és ne hiszem, hogy ő tekint így rám, de hát soha nem lehet tudni. Liaméknek Lilly mellett van még egy kislányuk, Rosalinda. Harry bácsiéknak egy kislányuk van. Niall bácsiéknak ikreik lettek, és hihetetlen mennyire apjuk lett. Louiséknál pedig már ott van két kisfiú az egyik nyolc a másik pedig 10 éves.

- Fatin segítenél megteríteni? - kérdezte a konyhából anyu.

Én az egyik oldalamra fogtam Nasirahtot, a másikra pedig a kisöcsémet, majd bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Apu hamarosan megjön, vagyis remélem, mert nagyon jó lenne ha családiasan történne az ebéd.

- Megjöttem! - hallottam apu hangját.

Nasirat felkapta a fejét, majd már rohant is kifelé. Én felvettem Latifet és már mentem is. Ahogy kiértem Nasirat már apu kezében volt és Fatint is már ölelte. Én is odamentem és megöleltem aput.

- Vigyáztatok anyura?-  kérdezte.

Mi csak bólogattunk. Elengedett minket, majd már ment is oda anyuhoz. Szorosan megölelte, és láttam, hogy egy kicsit meg is emelte őt, anyu szemeiből pedig folytak a könnyek.

- Minden rendben volt? - kérdezte anyutól.

- Igen, nagyon segítőkészek voltak. Még Nasirat is segített nekem. - mosolygott.

Apu azonnal megcsókolta anyut, én pedig csak mosolyogtam ezen. Azt hiszem mindenki számára példakép a saját családja, pont mint nekem. Mert én is úgy akarok szeretni egy lányt, ahogy apu teszi ezt anyuval.

- Gyertek együnk. - mosolygott anyu.

 Mind leültünk az asztalhoz, majd Fatin segített anyunak bepakolni. Ahogy leültünk mindenki enni kezdett, és aput folyamatosan faggattuk. Anyu persze csak nevetett ezen.

Ebéd után mindenki az asztalnál maradt.

- Lenne egy kis ajándékom. - mosolygott apu. - A srácokkal beszélgettünk és arra gondoltunk, hogy mindenki, mármint a bácsikáitok, és a gyerekek, meg mi mind, elmehetnénk nyaralni.

- Ez nagyon jó. - mosolyogtam.

- Louis ötlete Dubai volt.

- Én elmennék de Latif...  Őt még nem fogják repülőre engedni.

- De igen. Ugyanis magángéppel megyünk!

Erre mind ledöbbentünk. Apu magángépén még soha nem voltunk. Teljesen bezsongtunk, de viszont csak nyáron megyünk mai még jócskán pár hónap. Apu behozta a cuccait, majd mi a nappaliba mentünk, míg anyuval elrendeztek pár dolgot. Az én ölemben volt Latif aki már békésen szunyókált. Úgy döntöttem leteszem az ágyába. Felvittem őt, majd lefektettem. Amikor kijöttem láttam, hogy anyu és apu Nasirt szobájából jötte ki.

- Köszönöm fiam. - adott anyu egy puszit az arcomra.

- Ez csak természetes! Anyu te is pihenj le. napok óta talpon vagy.

- Tessék? - kapta fel a fejét apu.

- Anyu alig tud aludni Latif miatt. Szinte egy pillanatot sem alszik, napközben pedig állandóan van valami dolga.

- Gyere csak.

Erre apu felkapta anyu és pedig csak nevettem, és lementem hogy hagyjam őket. Lent leültem Fatin mellé.

- Mi volt ez a nagy nevetés? - kérdezte.

- Beköptem anyut, hogy napok óta nem alszik. Apu pedig alvásra fogja. - nevettem.

- Végre. Legalább alszik egy kicsit. - sóhajtotta Fatin.

Teljesen egyetértettem vele. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, és nem nagyon beszéltünk egymáshoz. Fatin kiköpött anyu. Jelenleg ő is táncol, és Danielle csapatának a tagja is. Eldöntötte, hogy ah továbbtanul csakis a Balett iskolába, hiszen anyu is ott tanít, és nagyon szeretné, hogy ő tanítsa, pont int régen. Én határozottan apu vagyok. Művészeti iskolába járok, és festek ,rajzolok, mindnet csinálok, és még a deszkázást is elnéztem tőle. Nasirt még olyan vegyes. Mert ő szeret táncolni apuék számaira, és mindig valamit rajzol. Latif meg még egyenlőre rejtély. De anyuék azt mondták, hogy ők nem erőltetik azt hogy táncosok vagy énekesek legyünk mint ők. Inkább engedik, hogy mi döntsünk, és ha valami nem jött be akkor mást is kipróbálunk. Ez persze a legjobb dolog, hiszen soha nem találhatja kel elsőre a jövőnket, de ha egyszer csalódtunk ők itt vannak és támogatnak és löketet adnak nekünk.

Csengettek, és már pattantam is fel. Ahogy kinyitottam Niall állt előttünk és Mily a felesége a kicsikkel. És még Danielle és Lilly is eljöttek.

- Gyertek, de csak halkan! - mondtam.

Odébb álltam és ők bejöttek. Lilly jött be utoljára. Elkaptam a csuklóját, és visszahúztam, a már becsukott ajtónak nyomtam.

- Miért nem válaszolsz a leveleimre? - kérdeztem.

- Én csak... - éreztem ,hogy egyre inkább felgyorsul a szívverése.

- Én komolyan gondoltam mait írtam, de ha te nem... - elengedtem őt.

Ő hirtelen megfogta a kezemet és magához rántott, majd ajkait az enyémnek nyomta.

- Én ezt gondolom. - mondta és lehajtotta a fejét.

Én felemeltem a fejét, majd még egy puszit nyomtam a szájára, és bementünk a többiekhez, és úgy tettünk mintha mi sem történt volna. Beérve a nappaliba Fatin már Niall ikreivel kezdett el játszani. Hamar apu is lejött hozzánk.

- Sziasztok! - ölelt meg mindenkit, az ikreknek pedig egy puszit nyomott a fejére. - Lizzy alszik.

Kicsit láttam furcsán néztek.

- Drága fiam beköpte az anyját, hogy napok óta nem alszik a kicsi miatt, én pedig alvásra fogtam őt! - nevetett apu.

Niall lepacsizott velem, majd csak nevetettünk.

- Akkor megvárom míg felébred, mert beszélnem kell vele. - mondta Danielle.

- Mivel lenne kapcsolatos? - kérdezte apu.

- Rengeteg rajongó ír nekem, hogy Lizzyt soha nem látják a fellépéseinken. És szeretném megkérni, hogy jöjjön, mert akkor most már énekelhetne is.

Hamarosan a kisöcsém eszméletlen sírására eszméltünk fel.

- Megyek. - kiabálta le nekünk anyu.

- Lekötöm de tényleg. - morogta apu majd már ment is fel.

Elmosolyodott ezen mindenkit. Lillyre pillantottam aki ahogy rá néztem azonnal elkapta a tekintetét, és elpirulva nézte a földet. Ezen csak mosolyogtam.

*Fatin szemszöge*

Anyu a pár nappal ezelőtti ajánlatot nehezen de elfogadta. Engem pedig rávett arra, hogy én is lépjek fel. Nagyon örültem, ennek, mert anyu azért eléggé híres ami azt illeti, és nekem meg sokat jelent, hogy vele együtt léphetek fel. Twitterre mentem fel.

"Hamarosan próba, anyuval lépek fel. Ez csodálatos!"

Ahogy beléptem a terembe, anyu már bent volt és Daniellevel beszélgettek. Ahogy megláttam anyut az állam padlót fogott. Egy csipkemintás pántnélküli felső volt rajta, és egy kopott farmer, meg magas sarkú. Képeken láttam ilyen ruhában már, de élőben még csodálatosabban néz ki.

- Nem jó? - kérdezte anyu.

- Szerintem gyönyörű vagy anyu! - mondtam és gyorsan odamentem hozzá és megöleltem őt.

Elmondták, hogy milyen szám lesz, és anyunak már csomó ötlete volt a mozdulatokkal kapcsolatban. Egy idő után a rádiót felhangosítottam mert apuék bent lesznek, és nagyon de nagyon akarom őket hallgatni. Hamarosan kezdődött is az adás.

- Köszöntjük a stúdióban a One Direction csapatot.

- Hali. - köszöntek apuk.

- Srácok... ha jól tudom, most egy időre felfüggesztettétek a turnétokat. Erre a döntésre miért jutottatok?

- Mivel mindegyikünknek már családja van, ezért most egy kicsit a családdal akarunk lenni. - mondta Niall.

- Niall... Ikreid vannak, hogy bírod?

- Már ovisok a kis pöttömök, és imádom őket. Nagyon jól bírom, semmi gond nem volt. Max az elején, hogy keveset tudtam aludni, de már semmi probléma nincsen.

A többi srácot is kifaggatta.

- De azt hiszem akiről több szót kell ejteni az te vagy Zayn. Négy kisgyermek apja vagy.

- Kettő már nem annyira kicsi. - kuncogott.

Ezen én is csak mosolyogtam.

- Te és Lizzy is félig muszlim vallásúak vagytok. Van valaki a családban a gyerekek közül aki gyakorolja a vallásotokat?

- A nagyfiam annyira nem, a nagyobbik lányom ő igen. Vannak olyan dolgok amit az anyjával együtt csinálnak. De én megmondtam nekik és meg is fogom hogy semmit sem erőltetek. Ha akarják csinálják, ha nem, nem. - mondta apu.

- Terveztek még kisbabát? - kérdezték tőle.

- Nincs róla szó. De még turné megy addig nem is nagyon szeretnénk. - mondta.

- Miért?

- Rossz látni, hogy egyedül kell nevelnie a négy gyereket. Persze a két nagyobbik mindenben segít, de azért a picinek anya kell még.

Még kérdeztek tőle, majd lejátszottak egy számot tőlük. Én kinyomtam és felálltam, majd anyu hatalmas mosollyal nézett rám, de kezdtük is a próbát. Láttam már felvételt fellépéseiről, és táncáról. De azt hiszem ezt a mai napot soha nem fogom elfelejteni. Anyu úgy mozgott, hogy meg sem látszott rajta, hogy évek óta nem lépett színpadra, a hangja pedig csodásan szólt.

Otthon már apu várt minket és Latif a nappaliban volt a bátyámmal.

- Hogy ment? - nézett rám Halim, de csak suttogott.

- Anyu csodálatos. Pontosan olyan mint a videókon, sőt még jobb!

- Köszönöm kicsim! - éreztem anyu pusziját a fejemen.

Apu leült a fotelba, anyut pedig az ölébe ültette, én pedig Nasirattal kezdtem el játszani. Láttam, hogy ők mosolyognak ránk.

 - Gondoltad volt ezt anno? - kérdezte anyu halkan aputól.

- Őszintén? Nem. - válaszolt apu. - De megérte.

Megölte anyut, aki a fejét a vállára hajtotta.

- Apu, amúgy mi betervezett gyerekek voltunk? - kérdezte a bátyám.

- Halim te nem... - kuncogott anyu.

- Kicsit hülye voltam, és meg is lett a kára, de azt hiszem soha nem bánom meg! - mosolygott a bátyámra apu.

- Te kicsim és Nasirt tervezve voltatok.  Latif viszont nem. - mondta anyu.

Mindegyikünk mosolygott.

- Kérdezhetek még valamit? - hallottam bátyám hangján az aggódást.

- Persze. - válaszolta anyu.

- Ha esetleg apu haverjának a lányának udvarolnék, nagyon mérgesek lennénk.

- Én megmondtam. - morogta anyu apura. - Persze, Lilly nagyon aranyos lány!

- Honnan... - kérdezte Halim.

- Anya vagyok, hidd el észreveszem.

Felállt majd megölelte a bátyámat. Apu is megmondta, hogy nem zavarja. Eszembe jutott közben a másik bácsikám is. Adil, anyu testvére. Most is azzal a Bellával vagy kivel van, de átköltöztek Los Angelesbe. Nagyon ritkán jönnek haza, de ha jönnek ,mindig hoznak nekünk valamit.

Apu testvérei rendszeresen jönnek el hozzánk, pont mint a nagyiék is, és olyan jó mikor az asztalnál ülünk, és mindenki itt van. Apu mesélte, hogy ez a ház, amiben most mi lakunk, már akkor is itt lakott amikor még anyuval nem voltak együtt. Ennek örülök,mert itt van minden olyan emlékük ami össze tartja a családot is.

Hihetetlenül büszke vagyok, hogy az ő gyerekük lehetek. Ennél szebb dolgot nem is kívánok már az életben. Engem nem érdekel, hogy mi lesz a jövő, csak az, hogy velük semmi ne legyen, mert jelenleg miattuk vagyunk olyanok amilyenek. Anyu au ami miatt elkezdtem táncolni, aki miatt küzdök, mert tudom, hogy ő megtudta csinálni akkor én is. Nekem a tökéletes szerelem nem a filmekből él, hanem a szüleim szemében. Mert én soha nem látok őket veszekedni, soha nem néznek egymásra úgy, hogy menten megütlek vagy hasonló. Apu úgy néz anyura, mint valami hős Rómeó a szerelmes Júliájára.  Csak ez a történet nem fog így végződni. Ebben a történetben a hős szerelmes megkapta az áhított Júliáját, és tudom, ezt a történetet senki sem fogja elfelejteni. Hiszen nincs még egy ilyen gyönyörű szerelmes történet mint ami a szüleimé volt...