Trixi: Örülök, hogy vártod, olvasd sok szeretettel! :)
Alice: Húha, ezt jó hallani! Háháh! Ebben a fejiben kiderül! :P
Vikiii: Háháhá! Köszi!
demon: Hidd el... Ájj olvasd végig és megtudod! :D
Izii: Köszönöm!
Bogi: Köszikeee!
Innen csak felfelé vezet a kis út!!!!
Reggel álmosan fordultam a hátamra, és a plafont néztem. Alig bírtam aludni. Zayn járt a fejemben, és amit mondott. Szeret... És... Azt hiszem én is őt. De ott van Niall... Valamennyire őt is szeretem, de soha sem bánt úgy velem mint Zayn. Niall szeret engem, de nem hiszem, hogy sok értelme van ennek az egésznek. Ő félrelépett, Zayn pedig 9 hónap alatt egyszer sem. Mindig velem volt, és a legbecsesebb kincsként kezelt. Ha látott srácokat akik engem néztek, első volt, hogy még jobban magához ölelt, és megcsókolt. Imádtam, hogy ennyire féltékeny, és hogy ennyire bízik is bennem. Nem zavarta a fiú haverjaimmal voltam, és viccelődtünk. Sőt, néha még ő is beszállt. Zayn az akit én igazán szerettem, csak túlságosan is hülye voltam, és kicsit még mérges is rá.
Nagyot sóhajtva kiszálltam az ágyból, majd elmentem letusolni. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy el kell hogy mondtam ezt Niallnek, és a legkevésbé sem akarok vele összeveszni.
Amikor ezzel végeztem, felhúztam egy laza felsőt, majd egy farmer nadrágot, aztán visszacsoszogtam a szobába. Megfogtam a telefonomat és Niall hívtam. Két csengés után fel is vette.
- Örülök, hogy végre felhívtál! - hallottam meg kicsit félénk hangját.
- Beszélnem kell veled! - mondtam.
- Mondjad! - mondta.
- Szerintem ez nem fog menni... Ez így kettőnkkel. - mondtam kissé félve.
Nem tudtam mi lesz a reakciója, de nagyon féltem, hogy kiabál vagy valami.
- Én is ezt érzem... - sóhajtotta.
Hát ez meglepő...
- De nem szeretném ha haragban lennénk! - mondtam.
- Én sem. Maradjunk csak barátok... - mondta.
Még pár szót beszéltünk, majd csak letettük. Egy hatalmas kő gördült le a szívemről. Könnyeden felsóhajtottam. Úgy éreztem innentől már csak felfelé vezet az út. Visszamentem a fürdőbe. Hajamat kifésültem, és egyenesen hagytam. Pár kiegészítőt tettem még fel. A gitáromat eltettem a tokjába, majd a telefont a zsebembe és már indulásra kész voltam.
Lent Dylan és Ashley már ott voltak. Ashley hatalmas mosollyal ölelt magához. Én is megöleltem őt. Benyomtam egy szendvicset, majd Rich jött be hozzánk.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Naná! Majd este jövök! - mondtam bátyámnak.
A gitárommal már útnak is eredtem.
A stúdióhoz érve csak a régi emlék kavargott bennem, de megpróbáltam erős lenni. Belépve mosolygós arcok fogadtak és azonnal tudtam... Itt minden jó lesz! Két srác és két lány nézett engem, majd kezdődött a bemutatkozás. Mark volt a stúdiós srác, és ott volt John aki csak segített neki. Majd jött Nina és Lizbeth. Nagyon kedvesek voltak velem, és ennek roppant mód örültem. Beszélgetni kezdtünk az albumról. Elmondtam, hogy melyik dalokat akarom, majd eljátszottam őket, és Mark mosolyogva igent mondott mind a 11 dalra. Majd Mark is bejelentette, hogy a zenei aláfestést már hetekkel ezelőtt megcsinálta, és ez amolyan szülinapi meglepetés nekem. Ezen csak nevettem, de már kezdődött is a neheze.
Amikor a dalokat énekeltem, előttem volt a füzetem, és csak énekeltem. John volt olyan aranyos és egy csomószor kamerázott.
/Egy hónappal később/
Egy hét után találkoztam újra a fiukkal, és minden jó volt. Zayn és én egyre több időt töltünk együtt, és ez nekem nagyon jól esik. Majd több hetet voltam megint velük együtt összezárva a buszon. A koncertek pörögtek, az éjszakákat olvasással és zene hallgatással töltöttem. Vártam ,hogy a CDmel mi lesz, de nem nagyon jött felőle semmi érdekes.
Egy hónap alatt még a jogsit is beszereztem magamnak, aminek pluszban örülök!
Egy héttel ezelőtt jöttem újra haza, és csak pihenek. Elég sok minden változott azóta. Teljesen szerelmes vagyok Zaynbe, de persze ezt neki így a szemébe nem mondtam. Azaz idő amit együtt töltöttünk ebben az egy hónapban kicsit nagyon sok volt nekem egyszerre. Sokat beszélgettünk, és furcsa volt ,hogy este nem ölel meg, nem kapok csókokat tőle. Egyszóval hiányzott azaz idő amit együtt voltam vele. Viszont elhatároztam, ha már itt lesz elmondom neki. De addig pedig nem tehetek mást mint várok.
Miriammel szinte naponta találkozom, és elmondtam neki mindnet. Ő szerinte is jól teszem ha elmondom neki, és ő drukkol nekem.
A srácok ma jönnek haza, és Zaynt megkértem, hogy találkozzunk nálunk amint itthon lesz. Én már nagyon félek, de csak reménykedni tudok abban, hogy minden oké lesz.
Olyan hat felé elkezdtem kicsit készülődni. Idegesen néztem a tükörbe. Egy fekete farmer, és egy fekete rövid ujjú volt rajtam, és a hajam pedig teljesen egyenes. Mélyeket lélegeztem, és próbáltam teljesen lenyugodni. Telefonomat lenémítottam és a zsebembe tettem. Hirtelen megszólalt a csengő, az én szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Egyenesen lementem. Ajtót nyitottam, és Zayn mosolyogva nézett rajtam végig.
- Szia! - mosolyogtam rá.
Megöleltük egymást és beimitáltam a házba. Egyenesen felmentünk a szobámba, majd betettem magam mögött az ajtót.
- A régi szobád is ilyesmi volt! - mosolyogva nézett körbe.
- Zayn... - kezdtem bele.
Ő rám nézett én pedig rá. Jó pár lépés távolság volt köztünk.
- Az utóbbi egy hónapban nagyon sok időt voltam veled és... Én szeretlek... - mondtam majd csak éreztem, hogy elpirulok.
Arcán egy kis mosolyt láttam meg majd közelebb lépett felém.
- Mióta várom ezt a pillanatot!
Egymásra néztünk, majd egyszerűen csak arca közelített az enyém felé. Lehunytam a szemem és ajkai az enyémre nyomtam. Nyelvével finoman hozzáért az számhoz, ami azonnal nyílt, majd nyelveink lágyan simították egymást. A gyomrom egész picire összezsugorodott, a szívem hevesen vert. Ő a derekamat fogta, én pedig átkaroltam a nyakát.
Amikor elengedtünk egymást, a homlokunkat összeérintettük.
- Szeretlek! - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
Hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Most először éreztem azt, hogy... Igenis most már teljesen rendbe fog jönni az életem, és Zaynnel akarok lenni.
Ott álltunk a szoba közepén és csak öleltük egymást. Csokoládébarna szemeibe néztem, és kellemes melegség járt át. Eszembe jutottak a régi idők. Az esti séták a csodás reggelek, és a csókok. Újra ezt akartam. Boldog lenni, és élni az életemet!
- Hoztam valamit! - mosolygott rám.
Megfogta a kezemet és lementünk. Lent a táskájából egy vaskosabb borítékot húzott elő. A kezembe adta.
- Mi ez? - kérdeztem.
- Kinyitod akkor megtudod! - nevetett.
Szembe velem állt, én pedig elkezdtem kinyitni a borítékot.
Ami a borítékban várt, szinte sokként ért. A saját CDm volt az. Olyan jó volt a kezembe fogni. Nevettem, és megöleltem Zaynt, majd csak megcsókoltam.
- Khhm... - köszörülte meg bátyám a torkát.
Mi szétrebbentünk, majd csak Zayn köszöntötte őt és Ashelyt, majd elmondtuk, hogy újra együtt vagyunk, aztán én a CDt mutattam meg nekik. Nem féltem, hogy Dylan kiakad, ugyanis ő és Zayn nagyon jó haverok, és még láttam is rajta, hogy örül ennek az egésznek.
Zayn pedig egy pillanatra sem mozdult el mellőlem. Majd csak fogtuk magunkat és elindultunk sétálni. Szerencsénkre alig voltak az utcán, aminek felettébb örültünk. Ő csak átkarolta a derekamat, én pedig az övér és nevetve haladtunk, le a parkba.
Azt hiszem én most ennél boldogabb nem is lehetnék. Úgy éreztem úgy folyattuk ezt az egészet ahol abbahagytuk.
Egy padra ütünk le.
- Mit gondolsz... Örülni fog ennek valaki? - kérdeztem miközben fejemet a vállára tettem.
- Azt tudom csak erre mondani, hogy nem érdekel. Én szeretlek és ez a fontos!
Éreztem ,hogy puszit nyom a hajamba. Én ettől megborzongtam, és közelebb húzódtam hozzá.
Éjfél felé vettük csak hazafelé az irányt. Úgy döntöttünk, hogy ma Zayn nálunk alszik. Hazaérve, először én mentem el fürdeni majd ő. Mind a ketten fáradtan dőltünk le az ágyba. Az oldalunkon feküdtünk és csak egymás szemébe néztünk. Én a kezemmel végig simítottam az arcán, majd csak ő megcsókolt engem. A hátára fordult, én pedig odabújtam hozzá, és hamar elaludtunk...
