18. fejezet

Oké. Én egyszerűen imádlak titeket de tényleg! Nagyon jó olvasást! ♥♥♥♥
Jah és így bevezetés képen, itt kiderül miért volt Zayn olyan szar kedvű! 

Trixi: Nagyon köszi! Ez kedves volt! 
demon: Hát hidd el... eszébe fog jutni! ;) 
Lena: Háhá, megtudod hamarosan, amint elolvasod a fejit! 
Franci: Ez nem lesz ennyire megríkató! :D 
zaynismyhero: Hát nagyon is! :D 
Bogi: Köszönöm szépen! :) 
Zsófii: Ez nagyon kedves tőled! Béke az még nem lesz, de... bonyodalom az lesz bőven!

A meglepetések ereje!

Amint kezdetét vette a koncert, én csak figyeltem őket, és mosolyogtam, meg énekeltem velük. Lenyomtak vagy három számot, majd jöhettek a twitteres kérdések. Elég sok hülyeség volt köztük. Makarénáztak, meg Niall külön kis ír táncot is lejtett, amin csak mosolyogni tudtam.

- Ha nem bánjátok, most egy pillanatra kihívnám ide az én egyetlenemet! - mondta Niall.

Bennem az ütő is megállt. Niall mutatta, hogy menjek ki, de mozdulni sem bírtam.

- Egy kicsit félős! - röhögött Harry.

Niall kifutotta, majd csak megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni a színpadra. Amint a közönség is látott, csak sikoltoztak. A kint elhelyezett kanapéig mentünk majd csak összekulcsoltuk a kezünket.

- Tudod Lizzy... Bár nem szóltál nekünk, de mi tudtuk amit tudtunk. - nevetett Louis.

Láttam ahogy Niall zsebre vágta a mikrofonját, majd mögém lépett és egyszerűen csak eltakarta a szememet. Nem tudtam mi a fene folyik itt. Majd hirtelen kórusba mindenki énekelni kezdte nekem a Boldog szülinapot, mire Niall elvette a kezét a szemem elől. Döbbenten néztem csak. Egy csodaszép torta volt előttem, amin gyertyák égtek.  A srácok csak a mikrofonba énekeltek, én pedig alig akartam elhinni. A könnyek a szememet ellepték, majd csak Niall ölelt át és énekelte a dalt.

- Boldog szülinapot! - suttogta a fülembe és egy puszit nyomott a fejemre.

- Nagyon köszönöm!

Megöltem őt, majd sorban a srácokat is.

- Kívánj! - mondta Louis.

"Életem szerelmével töltsem az időm további részét, és minden legyen tökéletes!"

Kívántam, majd elfújtam a gyertyákat.

- Most pedig egy dalt a szülinaposnak! - jelentette be Louis.

Ekkor hirtelen elkezdték játszani a One Thinget! Én csak nevettem ezen, majd csak énekeltem velük. Aztán pedig egy dalt még előadtak, majd lejöttünk a színpadról. Felvágtuk a tortát, és csak ettünk.

/Zayn szemszöge/

Éreztétek már valaha azt, hogy szerettek valakit, de ezt még magatok sem tudjátok? Mert én így érzek. Azt hiszem szeretem, de... Egy másik hang belül azt mondja, hogy csak egy szemét kis dög vagyok.

Amikor együtt voltunk, tényleg önmagam voltam. És csak ő jelentette a mindenséget nekem. De voltam olyan hülye, hogy hallgattam azokra akik azt mondták: "Ha híres leszel nem lesz rá időd!" Nagyon megbántam. Emlékszem amikor szakítottam vele, hetekig bántott a dolog. Mert olyan rossz volt. Nem ölelhettem át, nem csókolhattam meg, nem túrhattam gyönyörű szőke hajába. hiányoztak a kék szemei, és az a hatalmas mosoly ami mindig ott csüngött az arcán.

Amikor már újra itt voltam, és felvettem vele a kapcsolatot, határozott céljaim voltak. Mindnet visszatenni a régi kerékvágásba. Újra magaménak akartam tudni őt. De ez nem így sült el. Niall azonnal érdeklődni kezdett iránta, és láttam, hogy Lizzy is iránta. Egy kicsit megtörtem, de nem adtam fel. Voltam olyan zakkant, és segítettem Niallnek... Elmondtam pár érdekesebb dolgot róla, és ő csak úgy itta a szavaikat. Látszott nagyon is rajta, hogy szerelmes belé.

Emlékszem az utolsó szülinapjára amit együtt töltöttünk. akkor mutattam be őt a szüleimnek. Ő pedig Gyönyörűen nézett ki. Haja be volt göndörítve, és egy fehér csattal csatolta el a szemébe lógó tincseket. De egész végig csak mosolygott és mosolygott. Anyu utána pedig csak azzal áradozott, hogy sokkal gyakrabban hozhatnám őt el. A tesóimmal remekül kijött, anyuval is, és még apukámmal is.

Most pedig itt vagyunk. 17 éves lett, és Niall karjaiban heverészik. Pedig én ezt máshogy képzeltem el. Igen, eljátszottam a gondolattal, hogy pár év múlva hogyan fogjuk majd tölteni a napjainkat. Jó volt akkor erről gondolkozni. Amikor még inkább csak neki énekeltem.

Ahogy elnéztem Niallel kicsit megfájdult a szívem is. elvettem a nekem kínált tortaszeletet, majd csak leültem és enni kezdtem. A srácokkal teljesen titokban szervezkedtünk már jó pár napja. Az ajándékokat viszont majd a szállodában kapja meg mindenkitől. Mert szerencsésen mindnek vett neki valamit.

***

Ahogy a szállodába visszaértünk, én egyből felmentem a szobámba, majd csak bezárkóztam. Én minden képen úgy akarom odaadni az ajándékomat, hogy csak ketten legyünk. Mert beszélni is akarok még vele. És még a húgaim is. De addig még bőven várnom kell.

Olyan tíz felé járhatott mikor kopogtattak. Én felkeltem majd csak egyenesen kinyitottam az ajtót.

- Szia! - Lizzy mosolygós arcával találtam szembe magamat.

- Gyere... - mosolyogtam rá kedvesen.

Betettem az ajtót, majd be is zártam.

- Mi lett veled? - tért rá azonnal a lényegre. - Hiányzik a régi Zayn! - lépett közelebb hozzám.

Én nem tudtam mit mondjak neki.

- Mond el... Kérlek! - kérlelt rá.

- Így is elégé szar a helyzet Lizzy... - mondtam azonnal.

- A te bajod az én bajom is... Megfogadtuk!

- Az egy ostoba fogadás volt! - morogtam.

El kell marnom magamtól. Nem kellene, de mégis...

Az ágyamhoz mentem, és az éjjeliszekrényből kivettem a kis csomagot, majd Lizzy felé nyújtottam.

- Boldog szülinapot! - mondtam.

- Köszönöm! - küldött felém egy félénk mosolyt.

Leültünk az ágyra ő pedig kinyitotta a kis csomagot. Kíváncsian vártam, hogy mit fog hozzá szólni. Amint kinyitotta láttam rajta a döbbenetet.

- Ezt nem... - mondta összecsukta és visszanyújtotta nekem.

- De Lizzy... Ez a tied! - nevettem.

- Ez Patricia nyaklánca... - egyszerűen jó volt hallani ahogy anyukám nevét kiejti.

- És ő azt mondta annak a lánynak adjam aki megérdemli... És ez te vagy!

Elfordította a fejét.

- Zayn ne... - suttogta.

- De Kicsi... Mit ne? - térdeltem le elé. - Én még mindig szeretlek!

Egymásra néztünk, és láttam a szemében a bánatot, és a könnyeket. Nem bírtam megállni. Kezemet az arcára tettem, pont mint régen, mikor csak jobb kedvre akartam őt deríteni. Simogatta arcát ,és egy kis mosolyt láttam meg rajta. Ettől én is csak mosolyogni tudtam. Arcom közelített az övé felé. csak meg akartam őt csókolni. Semmi mást nem akartam. Csak újra érezni csókjainak mámorító ízét, és azt a fellejthetetlen érzést melyre évek óta vágyom.

Amikor az ajkam az övére ért valami újra megmozdult bennem. De nem tartott sokáig. Ő hirtelen ellökött magától.

- Ezt ne... - folytak rajt végig a könnyek.

Felállt, és elrohant a szobából. Én csak az ágynak dőltem, és a térdemre tettem a könyököm majd a hajamba tűrtem. Így is elég nagy szarban van, most meg én is. Éreztem, hogy a szemeimet ellepik a könnyek, de nagyot nyeltem, és próbáltam visszatartani.

- Haver, minden oké? - jött be Liam.

Pont rá van most szükségem. Ő majd meg fog érteni, vagyis agyon remélem.

- Elmondtad neki, mi? - leült mellém.

Én csak bólogattam.

- Igen... És megcsókoltam, vagyis egy puszit adtam neki a szájára, és azt hiszem mindnet elrontottam de rendesen! - mondtam kicsit idegesen.

- A puszit nem kellett volna... - mondta.

- Tudom csak...

- Igen tudom, nagyon szereted őt!

Még mondott pár mondatot, majd kiment, és én pedig nagy nehezen de aludni tértem.