17. fejezet

17Túlságosan boldog vagyok ahhoz, hogy megfosszalak titeket a dupla résztől, meg amúgy is eleve így írtam már meg! Remélem tetszeni fog, és jönnek majd a komik! :D Szeretlek titeket! ♥ 
U.I.: Amikor ezt a fejezetet én sírtam, nem tudom ti hogy fogjátok majd bírni... De írjátok majd meg ha akarjátok.

demon: Annyi kulisszatitkot elárulok, hogy Zaynnek még rengetek beleszólása lesz majd! 
Trixi: Én is szeretlek! És ne hidd, hogy béke lesz, mert nem lesz béke! 
Lena: Azt hiszem erre a Zaynnes kérdésre demonnál válaszoltam! 
Zsóffi: Én nekem is ilyen volt a véleményem mikor írtam azt a fejit! 
Izii: Ahhoz még rengetek minden van... a boldogság nem jön olyan könnyeden. 
Bogi: Sajnos ebből még nem derül ki, de a következőből határozottan meg fogod tudni! ;) 

Az élet egy hullámvasút! 

Sikítoztam, hiszen Louis és Harry az ajtó nyílásával együtt dőltek rám. Én csak ütögettem őket, hogy szálljanak le rólam, mert nehezek.

- Jó reggelt! - röhögött Louis.

- Szálljatok le rólam! - kiabáltam.

Ők csak nevettek de nagy nehezen felkeltek rólam. Harry azonnal fel is segített a földről, majd Niall is Liam is jöttek oda.

- Itt meg mi történt? - kérdezte Niall.

- A két hülye! - mutattam rájuk nevetve.

Visszabújtam a takaróm alá, majd csak jól magamra húztam. Semmi kedvem sem volt kiszállni. Louis egyből elkezdett ugrálni az ágyon. Én csak morogtam, majd Niall kiküldte őket, és leült az ágyra.

- Nem megyek sehová sem! - motyogtam.

- Pedig kötelező lesz! - nevetett.

Éreztem ,hogy felém hajol és csak puszilgat. Rá néztem majd csak megfogtam az arcát, és megcsókoltam őt. Ő csak lehúzta rólam a takarót.

- Felkelni! - röhögött majd kiment. 

- Gonooosz! - kiabáltam utána majd csak kimásztam az ágyból.

Elmentem letusoltam, és csak mosolyogtam. Felvettem a fehérneműimet, majd csak egy fekete pántos felsőt, alá pedig egy nadrágot. hajamat begöndörítettem, aztán csak egy kevés kis sminket tettem fel. A telefonomat zsebre vágtam, aztán pedig már mentem is.

Kint Paul éppen nevetve jött ki Louis szobájából. Rám nézett, és csak mosolyogtunk egymásra, majd csak megláttam megint ugyan azt a párost. Mosolyogtam feléjük, majd kihajoltam, és a lent lévő tömeg sikoltozott, majd láttam ahogy a srácok is jönnek, és még nagyobb ováció kerekedett ki. Niall mögém lépett és átölelt.

- Ez olyan hihetetlen... - mosolyogtam.

- Pedig el kell hinned, és ez még csak jobb lesz! - mondta és a megpuszilt.

Összekulcsoltuk az ujjainkat majd már el is indultunk lefelé. Lényegében fogalmam sincs, hogy hová is megyünk, de mindegy is szerintem. Amikor leértünk, a srácok odamentek egy két rajongóhoz, de nem volt sok időnk, vagyis erre következtettem, mert Paul nagyon sürgetett minket kifelé.

Amikor kiértünk, beültünk a kocsiba.

- Pontosan hová megyünk? - kérdeztem.

- Próbálni! - nekünk lesz holnap koncert, de te nem fogsz fellépni! - nevetett Louis.

- És miért nem? - kérdeztem.

- Mert nem! - mondta. - Mert másnap reggel kéne menned vissza Londonba, és úgy gondoltunk inkább ne lépj fel! - mondta Niall.

Én csak bólogattam. Végül is valamennyire igazuk van. Csendben ültem csak.

Pár percnyi út után érkeztünk csak meg. Egy hatalmas stadion előtt álltunk. Kiszálltunk a kocsiból, és egyenesen bementünk. A színpad már a helyén volt, és minden más is. A fiúk egy pillanat alatt a színpadon voltak, és csak hülyéskedtek. Én csak ott álltam és nevettem rajtuk. De elkezdődött a melójuk.  Elkezdték játszani a One Thinget.

Én csak halkan énekeltem és a telefonommal pedig készítettem róluk egy-két képet. A szám felénél járhattak, mikor valaki a nevemen szólongatott. Megfordultam, és két öltönyös pasas néztek engem. A srácok is elhallgattak.

- Danielle Elizabeth Momsen? - kérdezte az egyik.

- Igen én vagyok.. Maguk kik? - kérdeztem.

- A londoni gyámhivataltól vagyunk. - közölte mereven.

- Gyámhivatal? Itt valami tévedés van... - néztem rájuk zavartan.

- Magas Danielle, itt nincs tévedés. - szólalt meg a másik.

- Ezt önnek hoztuk. - mondta a másik.

Hirtelen az öltönyébe nyúlt, és egy borítékot vett elő. Átnyújtotta nekem, amit át is vettem, aztán sarkon fordultak és kimentek.

- Folytassátok! - mondtam a srácoknak.

Így is tettek. Én leültem, és kinyitottam a borítékot. Vagy négy lapot találtam, de az elején kezdtem.

Kezeim remegtek, de csak olvastam a sorokat. A sorok, melyek csak ártatlan sorok, teljesen szívembe téptek. Nem akartam elhinni ami benne állt. Egyszerre forrt bennem a düh és a bánat. Majd a harmadik lapon anyu írásával találtam szembe magamat.

"Kedves Lizzy!

Remélem amikor eme sorokat olvasod, nem fogsz rám nagyon haragudni. tudom, hogy már egészen kicsi korodban el kellett volna mondanom, de soha sem voltam erre képes. De jogod van tudni mi történt, és miért is velem vagy.

Fiatal koromban el kellett távolítani a méhemet, és ezért nem tudtam gyereket szülni. A legjobb barátnőm terhes volt veled, mikro egy szörnyű autóbaleset érte. Azt hitték, hogy meghaltál, de beindult a szülés, és te épségben jöttél világra. A kórházban megkért, hogy vigyázzak rád, és a testvéredre Dylannel. Így  is tettem..."

Nem bírtam tovább olvasni. Dühös voltam, nagyon is. Elővettem a telefonomat, és már azonnal hívtam azt a személyt akit életemtől kezdve anyunak hívtam, pedig csak egy hazug ember. A srácok is elhallgattam. A papírokkal a kezemben felálltam és csak idegesen járkáltam.

- Szia kincsem... - szólt bele vidáman.

- Kincsem? Mégis mikor akartad elmondani? - kérdeztem kiabálva.

- Lizzy kérlek nyugodj meg...

- Nyugodjak meg? Lassan 17 éve hazugságban életem... - előtörtek belőlem a könnyek.

- Nem mertem.. Féltem hogy elszöksz.

- Elszököm? Ha Zaynnel lettem volna most már azt sem tudnád élek-e vagy sem! - kiabálta. - De nyugodj meg, most már csak a hírekből fogsz rólam hallani! - lecsaptam a telefont.

Könnyeim utat törtek, majd csak leültem az első székbe amit találtam.

- Mi a baj? - jött oda Niall.

Én csak átöleltem és sírtam.

- Beszélnem kell Dylannel.. - szipogtam.

A levelet összetűrtem és eltettem a zsebembe. majd otthagytam a srácokat és kimentem az előcsarnokba. Egyből hívni kezdtem őt.

- Húgi... - mondta szomorúan.

- Elmondta? - szipogtam.

- Alig pár perce... - mondta.

- Most mi lesz? - kérdeztem sírva.

- Először is nyugodj meg... Nem megyünk semmire azzal ha kiakadunk. A srácok?

- Éppen próbálnak. De én pár nap múlva visszautazom, mert felvesszük az albumot... - motyogtam.

- Ne aggódj. Én holnap elköltözöm innen. Egy szobát berendezzek neked? - kérdezte.

- Igen kérlek, mindnet vigyél el onnan!

Elköszöntem tőle, majd csak letettem, és sírtam tovább. Pár percig csak ott álltam, majd erőt vettem magamon, elmentem a mosdóba. Megmostam az arcomat, elővettem a telefonomat, hogy megnézzem a dátumot. Sokkolt... Alig fogtam fel, de hirtelen csak elmosolyodtam. Ma van  a17. szülinapom. Jesszusom mennyire nem is nézem a dátumokat. De a srácok fel sem köszöntöttek, biztos nem tudják, de nem is baj, jobb ha nem tudnak erről. Nem szeretem ha mindenki gyorsan ajándékokkal lep el.

Vettem egy mély levegőt, majd visszamentem a srácokhoz.

- Most nem... - mondtam majd csak egy távoli részbe leültem.

Felmentem twitterre majd csak írtam is.

"Az ember azt hiszi igazságos és békés világban él. Majd egyszer rájön 17 éven át élt hazugságban. Köszönöm kedves élet...!"

Elküldtem majd csak úgy döntöttem beszélnem kell valakivel, de nem tudom kivel. Miriam biztos nem ér rá... felsóhajtottam, majd csak Paul intett, hogy mehetünk. Én felkeltem majd csak mentem is. A srácok beavattak, hogy ma városnézés lesz. Én nem mondtam erre semmit sem. Egyedül hátra ültem a kocsiba, majd az utolsó lapot vettem elő.

"Kicsi lányom...

Ezt a levelet utolsó napjaimban írom már. nem is tudom mit mondjak. Szeretlek, és... Mindennél jobban azt akarom, hogy velem legyél, de sajnos ez nem lehetséges. Érzem, hogy napról-napra gyengülök. Szeretlek és ne okold ez miatt Roset, ő lányaként fog felnevelni téged..."

Nem akartam végig olvasni, csak felsóhajtottam, és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Ekkor egy étterem elé parkoltunk le. Kiszálltunk és mindenki bement. Bent egy srác kedvesen üdvözölt, minket és egy eldugott helyre kísért minket. Leültünk. Két oldalamon Harry és Niall ült, míg velem szemben Louis alaki mellett Liam és Zayn. Kértünk inni, majd leadtuk a rendelést.

Én csak ott ültem és csendben néztem ki a fejemből.

- Oké, ebből leég volt. Mi a fene történt, és kik voltak azok a pasik? - fakadt ki végül Niall.

- Éreztétek már úgy magatokat, hogy hirtelen úgy éreztétek, hogy nincs senki sem, csak ti egyedül? - kérdeztem.

Nem nagyon jött felém válasz, csak elővettem a zsebemből, az agyon gyűrt levelet.

- Az anyám meghalt, 17 évig egy idegen házban életem!

Az asztal közepére dobtam a borítékot. Niall és Zayn húzták el először.

- Ez komoly? - döbbent le Liam.

Én könnyes szemmel csak bólintottam. Éreztem ahogy a sós könnyek végig folynak az arcomon. A szívem majd meg hasadt. Niall visszatette a lapokat, majd a többiek is végig olvasták. Niall átölelt én a fejemet a vállára hajtottam, és a könnyeim csak folytak. Mind két kezével átölelt majd csak a hátamat simogatta. Éreztem ahogy Harry is simogatja a hátamat. Kicsit tényleg nagyon jól esett.

- És akkor most mit fogsz csinálni? - tette fel a kérdést Zayn.

- A bátyámhoz költözöm... Azt mondta, hogy ő már holnap elpaterol otthonról!

A srácok csak bólogattak, majd már hozták is ki nekünk a kaját. De valahogy nem volt sem kedvem sem enni. Csak ott ültem és a villámmal turkáltam a kajában. Semennyire sem tudtam figyelni. Azon agyaltam, hogy most mi is lesz. Lényegében árva lettem...

- Egyél... - mondta Niall.

- Nem vagyok éhes... - mondtam és eltoltam egy kicsit magam elől a tálat.

Ő csak felsóhajtott. A telefonom is megszólalt, aztán felálltam és kimentem az utcára. Kint Paul jött oda hozzám, és távol tartotta az embereket, én pedig felvettem a telefont.

- Hali... - szóltam bele.

- Lizzy jól vagy? - hallottam meg Miriam aggódó hangját.

- Igen jól, a helyzethez képest... - motyogtam.

- Dylan megkért, hogy segítsek pakolni, és csak annyi lenne a kérdésem, hogy tényleg mindent letegyek? mert találtam itt tök cuki gyerekkori pici ruhákat, meg plüssöket is.

- Igen, mindnet! - mondtam.

- Lizzy hallom hogy nem vagy jól.

- Hogy lehetnék jól... - elcsuklott a hangom. - 17 év... Miriam 17 év...

Egy könnycsepp kúszott végig az arcomon. Még pár szót váltottunk majd letettem, és ekkor a srácok is kijöttek már. Én egy szó nélkül a kocsihoz mentem és beültem. Majd jöttek a srácok is és egyenesen hazafelé mentünk. Én mentem be először a szállodába, majd Niall megállított, megfogta a kezemet, majd csak elindultunk felfelé.

Liam szobájában dögledeztünk. Még volt sok időn készülődni. A srácok a tv előtt ültek, én pedig csak a telefonomat nyomkodtam. Egy csomó mindenki felköszöntött. Mosolyogva olvastam el, a bátyám és Miriam sorait.

"@danielle.lizzy.. Drága pici húgom, légy erős, én itt vagyok. De en szomorkodj, ez ma a te napod, légy nagyon-nagyon boldog! Nem kell szomorkodnod! szeretlek húgi!"

"@danielle.lizzy. Hiányzol nagyon Kicsi. Remélem hamar találkozunk, mert az ajándékot már az asztalomon vár! Nagyon boldog szülinapot!!!"

Mosolyogtam ezeken, majd írtam nekik pár mondatot.

Majd kiléptem és a tvt néztem.

- A mai nap úgy tűnik Elizabet Momsennek nem megy valami jól. - hallottam meg a nő hangját és csak a tvt néztem . -  Míg a fiúk az Orlandói koncertre próbáltak, Elizabeth zokogott az előcsarnokban. Az ok egy levélben rejlik, hiszen az étteremben a fiúk maguk is látták ezt a levelet. de ami jó hír, úgy látszik Niall Horan és Elizabeth Momsen egy párt alkotnak. Egy lánynak sikerült lencsevégre kapniuk őket. - majd jött egy kép amin éppen csókolóztunk.

Felkeltem majd egyből elindultam kifelé. Szinte futottam át a szobámba, majd becsaptam az ajtót és bezárkóztam.  

Miért kell mindent elrontaniuk? Miért?

A levelet kihúztam a zsebemből és az ágyra dobtam le. Elfordultam, majd csak idegesen kezdtem el járkálni. Mi lesz most velem... Mit fogok mondani? Mit kell tennem most? Egyedül maradtam.

Sírva ültem le az ágyra, és mire azt hittem volna, hogy teljesen elborul az agyam, úgy döntöttem hogy játszok egy kicsit. A gitárommal leültem a földre majd csak gitározni kezdtem.

eljátszottam pár dalt, és éreztem, hogy egyszerre mennyire jobban érzem magam. Egy új dal is kezdett belőlem a felszínre törni. Inkább magamról szól, és arról ami eddig meg éltem, és persze az eszméletlen nagy változást is.  

Amikor már a sorokat olvastam vissza, csak mosolyogtam.

- Készülődj! - dörömbölte Paul.

felálltam a földről, letettem a gitárt majd csak a fürdőbe mentem és belenéztem a tükörbe. Az arc aki onnan visszaköszönt rám, mintha nem is én lettem volna. Majd csak egy nagyon könnyed ruhát kaptam magamra. Egy szakadt farmer, és egy lila pántos felső.

Miközben a tükör előtt álltam, és készülődtem, a dalt énekeltem. Egy kevés alapozót tettem csak fel, hogy azért annyira nem látszódjon, hogy nagyon rossz állapotban vagyok.

Tettem fel pár kiegészítőt, aztán pedig csak felhúztam egy tornacsukát.

- Boldog szülinapot Lizzy! - mosolyogtam a tükörbe.

Hátat fordítottam, majd már mentem is. Eltettem a telefonomat, és egy szó nélkül elhagytam a szobát. Kiérve, amint megláttam Niallt mosolyogva mentem oda hozzá és öleltem meg őt. Ő is megölelt, majd rá néztem és megcsókoltam őt. testemet melegség járta át. De valamiért ez olyan más volt. De nem baj, biztos csak nagyon kész vagyok...

Nem is foglalkoztam evvel tovább. Egymást karolva mentünk le, majd egyenesen a kocsihoz. Legalább a szülinapomon nem kell koncerteznem, és tök jó helyről követhetem végig a fiúkat.

Ahogy odaértünk egyből bementünk és a fiúk már rohangáltak mint a mérgezett egerek.

- Esetleg egy interjúz készíthetnénk? - jött oda hozzám egy tvs csoport.

Én felsóhajtottam, de csak bólogattam. Kerestünk egy nyugis helyet, majd a nő elém állt, a kamera pedig mind a kettőnket kezdett el venni.

- Úgy tudjuk a mai koncerten nem veszel részt. Ennek mi az oka?

- Holnap korán reggel utazom vissza Londonba, és a srácok nem akarták, hogy ma fellépjek.

- Ez nagyon kedves tőlük, és miért kell visszamenned?

- Az albumom miatt. Sikerült elintézni a dolgokat, úgyhogy most már minden simán fog menni.

Mondtam egy kis mosollyal az arcomon.

- A láttak téged itt az előcsarnokban, és elég rossz állapotban voltál... Ennek mi az oka?

- Családi okok, amikről nem is szeretnék beszélni! - mondtam.

A nő csak bólogatott, majd már jött is a következő kérdés.

- Niall és te... - ettől elmosolyodtam. - Lerí rólad, hogy odáig vagy érte! Mikro jöttetek össze?

- Már a Londoni fellépés előtt. Azóta volt köztünk egy kis vita, de azt hiszem... most minden rendben lesz! - mondtam.

- Ez a vita, az volt ami még New Yorkban történt?

Én csak bólogattam.

- Zayn hogy fogadta, hogy ti ketten...?

- Azt hiszem egész jól! - mondtam nem túl biztosan. - Sajnos mostanság elég kevés időd töltök el vele.

- Köszönjük, és így a végére pedig. Az egész szerkesztőség nevében, boldog 17. szülinapot! - mondta nő majd egy kisebb szatyrot nyújtott át nekem.

- Jaj nagyon szépen köszönöm!

Mosolyogva átvettem tőle, majd megöleltem őt. Amint a kamerát is kikapcsolták a kamerás pasast is megöleltem.

Egy szó nélkül távoztak, én pedig csak a csomag tartalmát néztem, ami ahogy láttam parfüm volt, és pár kártya. De majd ha visszamentünk, akkor több időm lesz majd megnézni...