19. fejezet

Sziasztok. Ez a feji már Lizzy szemszögből van és remélem tetszeni fog majd. 

A következő fejezetről /20. feji/ annyit elárulok, hogy tartogatok egy kis meglepetést nektek! És garantálom, hogy az már Happy lesz és mindenkinek tetszeni fog! 

Franci: Happy lesz az biztos! :D Muhahaa! :D 

demon: Nagyon közel jársz az igazsághoz! 

Trixi: Háháh! Nyugalom, Zayn és Lizzy és Niall is boldog lesz, csak várd ki! :D 

Lena: Semmi baj! :) Ígérem a következők is tetszeni fognak! 

Izii: Ez aranyos! Nyugalom. Az ezt követő fejezet már teljesen Happy lesz, még ha az eleje annyira nem is.

Zsófii: Csakis jó lesz! :) 

Bogi: Én mondtam. Előbb utóbb mindenre fény derül! :) 

Vajon mit érez egy meggyötört szív?

Alig tudtam aludni. Egész este Zaynnen járt a fejem. Az ajándékát a kezemben szorongattam, és csak a régi emlékek jöttek fel bennem, meg az esti puszija. Újra megmozdított bennem valamit, de ez lehetetlenség. Nekem ott van Niall, és szeretem őt! De tudnia kell, hogy mi volt. Este írtam is egy levelet neki, amit reggel gondosan a szobájába tettem, az éjjeliszekrényére.

"Kedves Niall.

Este nem akartam beszélgetni veled, mert egyedül akartam lenni. Kérlek ne haragudj rám, de azt hiszem valamit tudnod kell. Este mikor Zaynnél voltam, megcsókoltam őt. Nem tudom mi ütött belém, nagyon sajnálom, és ne okold ez miatt Zaynt! Ő nem tehet semmiről sem!"

És miért a magam nevében írtam? Hát mert... A One Direction olyan elismert és világhíres együttes, amiben egy vita nem elvárt. Nem szabad, hogy miattam széthúzzon a csapat.

Reggel korán keltem, még mindenki aludt. Amennyire csak tudtam, sietősen összepakoltam. Az ajándékaimat gondosan elpakoltam, majd indulásra készen voltam. A táskát a hátamra vettem, majd a nagy táskát, csak kezembe fogtam. Lementem, de csak egyenesen a turnébuszhoz mentem. Összepakoltam egy nagy bőröndbe, majd már indulásra késznek nyilvánítottam magamat. Hívtam magamnak egy taxit...

***

Amint a gép leszállt, fáradtan, de boldogan jöttem le. Amikor kiértem, a bőröndömet húztam magma után, majd a bátyámat is megpillantottam. Gondolkodás nélkül letettem a cuccaimat, majd egyenesen oda rohantam és csak öleltem őt.  Sírni kezdtem. Miért? Végleg betelt a pohár. Eddig bírtam.

- Húgi, semmi baj! - mondta és csak ölelt szorosan, és a hátamat simogatta.

- Rose? - kérdeztem tőle.

- Keresni fog téged... - sóhajtott, majd fogtuk a cuccaimat és kimentünk. - De ha akarod akkor megpróbálom minél távolabb tartani őt!

- Megköszönném! - mosolyogtam rá.

Kint már egy csomó mindenki várt minket. Dylan jó bátyként, viselkedett, és megpróbált védeni, majd a hogy a kocsihoz értünk, én egyből beültem, ő pedig eltette a cuccaimat. Beült mellém és elindultunk.

Amint a házhoz értünk, csak egy elég tágas kis emeletes ház tárult elém. Mosolyogtam, majd Dylan egyenesen befelé imitált a házba. Egyből, felmentünk, és már a szépen berendezett szobámat mutatta.

- Van még pár doboz amit nem tudtam kipakolni. - mondta az ágyon lévő két nagy dobozta.

Én bólogattam csak ezen. Ő kiment, és betette az ajtót. Én felsóhajtottam és csak álltam a szoba közepén. Vajon Niall elolvasta már a levelemet? Mi történhet ott? ekkor hirtelen megszólalt a telefonom. Kivettem és Niall képe jelent meg. A szívem hirtelen belesajdult, de csak egyszerűen kinyomtam. Lenémítottam és az ágyra dobtam le.

Kinyitottam a dobozokat, majd nekiláttam pakolni. Még párszor csörgött a telefon, de nem is figyeltem rá. Majd amikor a dobozból kivettem a képeimet, megláttam, hogy egy ismeretlen szám keres. Egyből fel is vettem.

- Igen, itt Elizabeth. - mondtam könnyedén.

- Szia, én Mark vagyok. A stúdióból hívlak, az album miatt.

- Á szia! - vidultam fel hirtelen.

- Holnap reggel be tudsz jönni? Akkor elkezdhetnénk a dalokat felvenni. - mondta mosolyogva.

- Naná. Hány körül menjek?

- Nyolc?

- Tökéletes!

- Amúgy olyan dél felé meg el kell majd menned egy fotózásra is. Az albumhoz! Nem kell különösebben készülnöd, csak hozd magadat! - nevetett.

- Meglesz! Köszi, szia.

- Nincs mit! Szia!

Letettük, majd csak folytattam a pakolást. Énekelni kezdtem. Kicsit jobb lett a hangulatom, de azért még mindig ott motoszkált bennem a rémes gondolat. Az ajándékaimat, kitettem az íróasztalomra. Mosolyogva néztem végig rajtuk. Niall ajándékát a kezembe fogtam. Egy kis plüssmaci volt, és egy karkötő. Nagyon tetszett mindegyik, és persze a többiek ajándékai is. Majd még mindig ott voltam a szatyor benne a lapokkal. Leültem majd kivettem és olvasni kezdtem őket.

"17 szülinapod alkalmából kiválogattunk pár rajongói köszöntést!"

"Kedves Lizzy. Nagyon boldog szülinapot kívánok neked, és remélem hamarosan sikerül az albumot piacra dobni! Én leszek az első aki megveszi!"

Nevetve olvastam végig a többit is. Majd láttam, hogy mindegyik néven van egy twitter cím is. Egyből bekapcsoltam a gépemet, majd összeírtam, és írtam pár sort is.

"Nagyon köszönöm a kedves kis sorokat! igazán mess ki ajándékot hoztatok nekem össze. Köszönöm!"

Elküldtem, aztán még válaszoltam pár levélre de nem nagyon foglalkoztam mással.

este elég korán ágyban voltam, de csak tvt néztem. A telefonomra néztem, amin 14 nem fogadott hívás tátongott, a legtöbb Nialltől jött. Majd láttam, hogy üzenetem is jött, amit meg is néztem. Egy jött Zayntől és egy Nialltől. Zayn levelét nyitottam meg először.

"Mindig is a kedvességedről ismertelek, de... Ezt nem kellett volna... Amúgy Niallnek lemondtam, hogy nem te csókoltál meg hanem én. És vedd fel a telefont, mert nagyon ideges... Aggódik érted!"

Felsóhajtottam majd csak Niall levelét olvastam.

"Zayn mindnet elmondott. Kérlek vedd fel a telefont! Beszélni akarok vele, aggódom és nagyon hiányzol!"

Felültem az ágyon, majd hirtelen kaptam magamon és elővettem a képeket. Az ágyon ülve nézegettem őket. Egy csomó kép volt rólam és Dylanről. Majd jöttek azok amiktől a szemem könnybe lábadt. Zayn és én voltam rajta. Mind a ketten roppant boldogok voltunk. De hol tartunk most... Szenvedek, ő is szenved. Ennek nem így kellett volna lennie. Fogtam a telefonomat, és mihelyst írni akartam, megszólalt és Zayn képe ugrott fel. Felsóhajtottam és felvettem, majd kihangosítottam, és letettem magam elő, miközben képeket nézegettem.

- Szia... - mondtam.

- Istenem Lizzy, végre! - könnyebbült meg Zayn. - Sajnálom...

- Jól vagyok, ne sajnálkozz. - mondtam és csak mosolyogtam a képeken. - Niall kiabált?

- Nem... Egész jól fogadta... - mondta.

- Ez jó... - mondtam.

Bár kicsit furcsálltam, de biztos jó oka van ennek.

- Hívd fel őt, beszéljétek meg! - mondta.

- Nem! Amíg vissza nem megyek hozzátok addig nem nagyon akarok senkivel sem beszélni.

- Miért vetted fel akkor a telefont? - kérdezett rá.

Ez nagyon jó kérdés volt. Magam sem tudom.

- Nem tudom... - mondtam kicsit elszontyolodva.

- Szeretlek... - suttogta.

Én egyszerűen fogtam a telefont és kinyomtam. Felsóhajtottam a képeket idegesen eltettem majd csak visszadőltem az ágyba. Kinyomtam a tvt, beállítottam egy ébresztőt majd aludtam is.

Választanom kell. De mégis ki között? Zayn a haverom, nem eshetek bele újra. Nem szabad! De mégis valami olyasmi kezd bennem feléledni aminek nagyon nem lenne szabad.