52. fejezet

Sziasztok. Először is nagyon de nagyon sajnálom amiért tegnap nem volt friss de egy táskát varrtam reggeltől késő estig, s semmi időm nem maradt géphez jutni. Másodszorra pedig nagyon de nagyon de nagyon nagyon köszönöm a kommenteket, és egyszerűen imádlak titeket! ♥ Kellemes olvasást mindenkinek! 

Stefii: Köszönöm. És nem, a kövi nem Zaynes lesz! :D 
Saciika: Hihihihi. Köszönöm! :D 
Szimonszii: Köszönööööm! :D 
Henikee: Júúúj köszönöm, jól esett, hogy ezt mondat! :$ :D
Henrietta: Jaj pirulok.... :$ ÉS nem baj, örülök, hogy ennyit írtál, jó volt hallani a véleményed! :D Köszönöm! ♥ 
Izii: Én már annyira nem. Hiszen érettségi is lesz, és én szarok rendesen már tőle. xDD Köszönöm! :D




Nyugis nap!

Alig pár nap van a szalagavatóig, és egyre inkább izgatott vagyok. Ma együnk el ruhát nézni Danival, aki már látott egyik nap egy nagyon szép ruhát, és egyből rám gondolt. Megmondtam neki, hogy semmi habos-babos darabot nem akarok, csak egy szimpla estélyit, és én akkor nagyon boldog leszek.

Suli után egyből mentünk is a városba, hogy körbenézzünk. Dani egyből ahhoz az üzlethez vezetett ahol a ruhát látta.  

Amint kivettem a ruhát a helyéről, és könnyedén felém mutatta, egyből tudtam, hogy ez lesz az én ruhám. Gyönyörű halvány karamellás szín, könnyed szabása, és egyszerűen úgy cakk pakk tetszet az egész ruha.

- Egy gyönyörű! - mosolyogtam.

- Tudtam én, hogy tetszeni fog! - nevetett Dani.

Elmentem, hogy gyorsan felpróbálhassam. Az öltözőbe lépve, hátat fordítottam a tükörnek, és gyorsan nekiláttam felpróbálni a ruhát. Ahogy magamra vettem lassan fordultam meg, és egyszerűen nagyon tetszett ami a tükörben fogadott. Arcomra hatalmas mosoly kúszott fel, és mozogni kezdtem. tetszett amiként az anyag finoman siklott raktam. Kopogtak, és én kikukucskáltam, és Dani kíváncsi tekintettel nézett rám. Én csak behívtam őt, és láttam rajta a döbbenetet.

- Jesszusom de jól nézel ki! - kapta a kezét a szájához.

- Köszönöm. - mondtam kissé zavarban.

- Ezt kötelező megvenni, akárki akármit is fog mondani! - mosolygott Dani.

Teljesen egyetértettem vele, majd pedig ő kiment, én pedig visszaöltöztem, és a ruhát visszatettem a vállfára. Kilépve Dani éppen valakivel beszélgetett, majd rám mosolygott, de addig én a pénztárhoz léptem. A ruhát odaadtam a kedvesen mosolygó nőnek.

- Nagyon jó választás. - mondta kissé elpirulva.

Megköszöntem neki, majd csak felhúztunk rá egy kis zacskót, és már mehettem is. Odamentem Danihoz, aki már felém is nézett, és indultunk is. Út közben bemenetük kávéért is, aztán egyenesen hazáig gyalogoltunk. Végig beszélgettünk, és én már tényleg kezdtem egyre izgatottabb lenni, hogy mi is lesz majd.

***

Estefelé átmentem Zaynhez, aki már nagyon örült nekem. A kanapén ültünk, ő ölelt engemet, míg kezeink összekulcsolva voltak. Valamiért éreztem, hogy Zayn kicsit feszült mint szokott.

- Mi a baj? - néztem rá.

- Csak az agyam kattog pár dolgon. - mondta.

- Elmondod? - kérdeztem mosolyogva.

Ő felsóhajtott.

- Tokióban a srácok felhoztak egy témát ami azóta eléggé megragadt bennem.

- Szabad tudnom róla? - tettem a kezem a mellkasára.

Ő megfogta és elmosolyodott, majd a tőle kapott gyűrűt nézte.

- A srácok azt hitték eljegyeztelek. - mondta. - És ez azóta is bennem van...

Lehajtottam a fejemet. Elgondolkodtam ezen, mert eszembe jutott ez a beszélgetés, mikor csak alvónak tettem magamat, míg ők beszélgettek.

- Eljátszottam a gondolatokkal... - folytatta tovább. - A jövőre nézve.

- Én is sokat agyalok a jövőn! - mondtam.

- És? Miket képzeltél el? - kérdezte.

- Minket, kettőnket... - egy kicsit elpirultam, hogy el kell neki mondanom ezeket. - Szeretnék mint minden lány esküvőt, gyerekeket, de... - vettem egy mély levegőt- Fiatalnak érzem ehhez magam.

- Mert az is vagy. - húzott magához Zayn, és egy csókot adott. - De n akár egész életem keresztül várni fogok.

Megsimogattam az arcát, és a homlokunkat egymáshoz nyomtuk.

- Köszönöm. - suttogtam.

Elmosolyodott.

- Alig várom már a szalagavatódat! - mosolygott rám. - Danielle szerint egyszerűen mindenkit letarolsz majd a suliban. - kuncogott.

- Hát majd kiderül. - mosolyogtam.

Odabújtam mg inkább hozzá, és ő finoman szorított magához. Arcomról a mosolyt le sem lehetett volna törölni, olyan boldog vagyok.

Reggel elég későn ébredtem fel. Nagyot nyújtózkodtam, és szomorúan vettem észre, hogy Zayn nincs mellettem. Felsóhajtottam, majd kikászálódtam az ágyból, és felvettem az egyik felsőjét, meg a nadrágomat. Lementem és a konyhában a hűtőn egy kis cetli fogadott.

"Szia Picúr. Próbára kellett mennem, de ígérem sietek haza."

Mosolyogtam, majd a kezembe fogtam a lapot, a kesze-kusza írásával, s kidobtam a kukába. Gyorsan megetettem a két kutyust, akik egy idő után a kanapé környékén foglaltak helyet. Olyan édesek voltak, hogy le is fényképeztem őket, és feltettem twitterre.

"Értelme fejek. Hiányzik nekik a gazdijuk! És nekem is!!! @zaynmalik"

Nevetve elküldtem majd pedig úgy döntöttem elviszem egy kicsit sétálni a kutyusokat. Feltettem rájuk a nyakörvet, én is felöltöztem melegebben, majd a póráz, a lakáskulcsokkal a kezemben indultam el kifelé.

Út közben voltak emberek akik megnéztek, oda is jöttek hozzám, de nem nagyon tudott zavarni. Egyre jobban megszokom, hogy az emberek megállítanak, autogramot kérnek, fényképet. Néha még jól is esik.

Elég későn értünk haza, de a kutyusok nagyon is élvezték a kis kiruccanás. A házban elengedtem őket, és csak letelepedtek a helyükre, és hamar el is aludtak. Amikor bementem, Zayn éppen a konyhában tevékenykedett.

- Szia. - köszöntem mosolyogva.

- Szia Picúr.

Odajött és egy csókot váltottunk.

- Éhes vagy? - kérdezte.

- Eléggé! - mosolyogtam.

A konyhába lépve finom illatok áradtak, és még inkább éhes lettem. Megterítettünk, és ő már tálalt is, és mind a ketten nyugodtan álltunk neki enni. 

51. fejezet

Sziasztok. Először is nagyon de nagyon köszönöm mindenkinek aki írt, és páran még újak is voltatok. Ez nagyon is jól esett. főleg, hogy mindenkit érdekel a következő történet is. Előreláthatólag 60 vagy annál egy két fejivel kevesebb lesz! Kellemes olvasást! ♥♥

Saciika: Jaj.... Ez nagyon de nagyon kedves tőled! :$ Köszönöm a tanácsot! ♥ És remélem továbbra is olvasol majd! 
Dorinaa: Hát még filózok, de sztem fel fog kerülni, nem tudom..... Köszönöm! :D 
Stefii: Nagyon szépen köszönöm, és már eléggé közel van a vége! Olyan jó, hogy emlékszel ezekre, olyan jól esik! :) 
Csajszeee: Nagyon szépen köszönöm! :D ♥
Trixi: Köszönöm! :) 
A. Kata: Köszönöm! :D ♥
Izii: Jaj nagyon köszönöm, és hidd el most tart is bennem mindenki egy keveset! :D


Csak egy kis összezörrenés!

Már legalább két hete itthon vagyunk, és minden a legnagyobb rendben megy. Visszazökkentem az iskolai menetbe, és mindent pótoltam, és a tánc is egyre jobban megy. Mint a vizsgára készülő tánc mint a suliban gyakorolt táncok. Az ének amivel készülők, az is elkészült, és már nagyon is gondolkodom rajta, hogyan is kéne megcsinálnom az egészet.

Reggel korán keltem fel Zayn mellől. Tegnap úgy döntött itt alszik velem, aminek én nagyon is örültem. Óvatosan másztam ki mellőle, felhúztam a ruháimat, és halkan összepakoltam a táskámat. Óvatosan nyitottam és tettem be magam után az ajtót, majd lementem a nappaliba, ahol anyu már reggelit csinálta és az öcsém is kómás fejjel ült, és nézett a semmibe.

- Jó reggelt! - mondtam mosolyogva.

- Jó reggelt kincsem. - mondta anyu.

- Nővérkém! - nyafogott Adil.

Én csak nevettem, aztán segítettem anyunak. Amint csináltam kaját egy tálra tettem, egy pohár innivalóval együtt.

- Hová viszed? - kérdezte.

- Zaynnek. - mondtam és már el is tűntem.

Felérve, halkan nyitottam be, a tálat letettem az asztalra, majd odamentem Zaynhez.

- Szerelmem, kelj fel... - simogattam az arcát.

- Csak öt perc... - dünnyögte.

- Kaja az asztalon, de nekem mennem kell suliba.

Ő felém fordult, majd adtam neki egy csókot, majd már mentem is. Lent elköszöntem mindenkitől, majd már mentem is. Út közben gyorsan beugrottam venni egy kávét.

Ahogy beértem, leültem a terembe, és lassan ittam a kávémat. Bella beteg, szóval most egyedül kell túlélnem a napokat.

A tokiói utazás óta minden megváltozott. Zayn és a köztem lévő kapocs, mintha napról napra erősebb lenne, aminek nagyon örülök. Egész nap csak mosolyogtam, és nagyon jó kedvem volt. Alig vártam, hogy délután legyen, s végre táncpróba. Talán ez az amit már nagyon is várok. Zayn rengeteget fejlődött az utóbbi időben. Az eleje borzalom volt, rálépett a lábamra, meg egyszerűen nem tudta az ütemet tartani, és olyan vicces volt az egész. De már nem ez van. Most már mindent pontosan csinált, és minden a legnagyobb rendben van.

Ahogy kicsengettem, Bellával már siettünk is kifelé. Ő az öcsémhez, én pedig Zaynhez. Bella és a kis öcsi még mindig együtt vannak, és tökéletesen megvannak együtt, bár anyu kicsit szigorúbban fogja, amit meg is értek, ő még 15 éves, még vigyázni kell rá, de ez őt nem is zavarja. Kiérve megöleltem Zaynt aki könnyeden fel kapott és egy kicsit megpörgetett, majd letett, és csak egy csókot nyomott a számra.

- Köszi a reggelit! - mormolta.

- Nincs mit, örömmel készítettem el! - mosolyogtam.

- Ma este nálam alszol! - mondta. - Anyuddal lerendeztem.

Kapott még egy puszit, majd bementünk, egyenesen le a táncterembe. Leérve, én gyorsan felvettem a magas sarkúmat, amit Daniellettől kaptam, amiben lényegében Tokiót is roptam. Letettük a cuccunkat a padra, majd pedig beálltunk, és vártuk, hogy jöjjön a tanár. Amikor megjött Zayn telefonja is rezegni kezdett, amit fel is vett.

- Nekem mennem kell... - motyogta.

- Tessék? - kérdeztem.

- Most el kell mennem. Fontos... - nyomott egy puszit a fejemre majd elment.

Teljesen elszégyelltem magamat, majd csak könnyes lett a szemem és éreztem, hogy összepusmognak mögöttem. Gyorsan felkaptam táskámat, és kisiettem a fürdőbe. Átvettem a cipőmet, és inkább jobbnak láttam, ha felhívom aput jöjjön értem. Ő készségesen el is vállalta. Kint megvártam őt, majd amint odaért, én odasiettem és beültem mellé a kocsiba.

- Mi a baj? Olyan zaklatott volt a hangod! - mondta miközben hazafelé tartottunk.

- Zayn ott hagyott az egész suli előtt, mert gondolom a bandával kellett lennie, vagy mit tudjam én. - néztem ki az ablakon.

- Meg kell értened őt, hiszen ő azért mégsem olyant mint te aki iskolába jár, neki az együttes a fontos meg te...

- Jelenleg a banda! - mondtam.

- Hidd el eddig csak veled foglalkozott, és a bandát hanyagolta, de meg kell értened, hiszen hamarosan kezdődik a turnéjuk.

- Nekem meg csak egyszer lesz szalagavatóm. De tudom, hogy igazad van. - mondtam.

Apunak teljesen egyet kellett értenem, hiszen eddig mindig velem volt, a srácokat még én is alig ismerem, pedig már elég sokat voltam velük együtt. Otthon inkább felmentem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Odaültem az asztalhoz, és bekapcsoltam a gépet, majd csak ültem és nézegettem mik vannak kint. Elindítottam egy zenét, és twitterre mentem fel. Elég sokan írtak, de nem igazán nézegettem meg, csak egy-két emberek. Úgy egy rát töltöttem a gép előtt, mikor a telefonom rezegni kezdett. Ránéztem, és Zayntől jött egy SMS-em.

"Szia. Itthon vagyok, kérlek gyere át..."

Kinyomtam, és zsebre tettem, majd már mentem is át. Lent szóltam, hogy elmentem, és lassan battyogtam át a szomszédba. Beléve lehúztam a cipőmet, és a kabátot, majd felmentem a nappaliba.

- Itt vagyok. - mondtam.

- Kérlek bocsáss meg, én nagyon sajnálom, hogy úgy elhúztam... - pattan elém sűrű magyarázkodásával együtt.

- Megesik, semmi baj. - mondtam.

- De baj... - idegeskedett.

- Hidd el nem baj, csak az bánt, hogy az osztály előtt hagytál faképnél. - mondtam.

- Nagyon de nagyon de nagyon sajnálom!

Hirtelen szorosan átkarolt, és eléggé szorított magához.

- Zayn semmi baj! - mosolyogtam.

Elengedett és a szemembe nézett.

- Én nem haragszom! - kezemet az arcára tettem.

Ő egy pillanatra lehunyta a szemét, majd egy puszit nyomott a számra.

- Mielőtt elfelejteném. Dani érdeklődik, hogy ruha választásban segíthetne-e neked! - mondta.

- Majd felhívom! - suttogtam.

Percekig álltuk és öleltük egymást. Elengedett, és bementünk a nappaliba. Leültünk, de én csak szembe vele az ölébe ültem le. Kezeim a vállán nyugodtak, míg az övé a combomon. Homlokunk összeért, amitől elmosolyodtam.

- Szeretlek Zayn! - mondtam.

- Én is téged Lizzy, mindennél jobban!

Megcsókoltam és átengedtem magamat az érzésnek! 

50. fejezet

Sziasztok. Úgy érzem, hogy lassan ennyi volt. Nem szeretnék   többet azért rimánkodni, hogy írjatok, mert ez egy fejezetig maradna csak így. Nekem fontos amit mondok, de így, hogy ennyi rendszeressel három-négy ember hajlandó írni, úgy érzem semmit sem érek. Elkezdtem írni a következő történetet, de nem hiszem, hogy valaha is napvilágra fog kerülni. Eléggé bánt, hogy olyan hagyott cserben aki nekem fontos, és egyszerűen az én "szárnyaim" alá vettem, és most úgy nem érdekli mi van. Az utóbbi napokban balról  és jobbról kapom a rosszat... Ezt nem rajtatok akarom levezetni, de innen is kapok eleget. Szóval ha most valaki nekem sérteni akar magában tegye. Ha valakit elolvasta egyáltalán ezt a sorokat, kérem írni a fejezethez pár szót, meg ha egyáltalán érdekli majd a következő történet is, de nem kötelező, csak szeretném a véleményeket. Bocsánat amiért itt elríttam a bajaimat.... :/ Kellemes olvasást mindenkinek!

Steffi, Dorinaa, Izii: Nagyon köszönöm csajok!!!! ♥♥♥♥



Tokió,és gondolatok!

Alig egy napja érkeztünk meg  a nagyvárosba de a fiúknak megint ide-oda kell rohangálniuk. Szerencsére én sem unatkozom, ugyanis a szállodában találtam egy kis termet, ahol tudok próbálni, mármint táncolni. Reggel úgy döntöttem nem várom meg míg felkelnek, mert úgy is el fognak menni, inkább fogtam a holmimat, és lementem a terembe. Felvettem a cipőmet, majd nekiláttam nyújtani, aztán pedig csak a csendben ugráltam, pörögtem, és lépés lépést követett.

Leültem a padlóra, és csak azt figyeltem, hogy az ajtó kicsapódik.

- Basszus Lizzy mindenki téged keres. - idegeskedett Liam.

- Miért is? Nektek már nem el kellett volna menni? - kérdeztem.

- Zayn nem szólt? - kérdezte.

- Miről is? - kérdeztem.

- Gyere inkább! - nyafogott.

Nem engedte, hogy visszaöltözzek, hanem egyenesen felmentünk a szobámba. Amikor beléptünk, Zayn éppen idegesen járkált, de amint meglátott felsóhajtott. Liam hátat fordított majd már ment is ki.

- Mi van? - kérdeztem őt.

- Meg akartalak lepni, de megijedtem mikor nem találtalak. - hadarta.

- Várj... Mivel akartál meglepni? - értetlenkedtem.

- Ma megyünk egy kicsit várost nézni, és te is jössz velünk! - mosolygott.

Bólintottam, majd odabújtam hozzá, mert láttam, hogy azért még mindig remeg a keze egy kicsit.

- Sajnálom... - motyogtam.

- Mégis mit? - kérdezte a szemeimbe nézve.

- Hogy így eltűntem... - mondtam.

- Csak ne csináld még egyszer.

Szorosan magához ölelt, majd egy puszit nyomott a fejemre, aztán nekiálltunk felöltözni. Egy szúk fekete farmert választottam, aztán egy kicsit merészebb melltartót, Zayn egyik felsőjét választottam ki hozzá, ami egy ujjatlan darab volt. Szerencsére ő nem vette észre, hogy kicsórtam a cuccai körül aminek örültem, majd pedig Danielletől kapott virágos magas sarkút húztam fel. A hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam. Feltettem egy leheletnyi sminket, pár kiegészítőt, és már mentem is kifelé a fürdőből.

- Azta... - nézett rajtam végig Zayn.

- Nem jó? - kérdeztem. - A felsőért bocsi.

- Sokkal jobban néz ki rajtad! - kacsintott.

Elmosolyodtam, és odamentem hozzá. A többiek is bejöttek, és ők is egy kicsit megnéztek.

- Öltözzetek... - nyelt egy nagyot Harry.

Elpirultam, majd felvettem egy kötött felsőt, és a kabátomat. Zaynnel kézen fogva indultunk, de lent egy kisebb tömegbe ütköztünk bele. Ahogy kijutottunk nekiláttunk a város felfedezésének. Közben még forgattak is, és elég röhejes volt az egész, legalábbis én rengeteget nevettem. Olyan egy idióták mind, de még is komolyak, és annyira jó fejek.

Ebédkor az egyik kínai étterembe ültünk be, ahol elég meleg volt, és a hangulat is kellemes volt. leültünk egy asztalhoz, majd mindenki nekiállt ledobni a kabátját, én magamon hagytam a kötött pulcsit, csak az ujját húztam fel. Rendeltünk, és csak örültködtünk. Zayn keze a combomra csúszott amin elmosolyodtam, és kezemet a kezére tettem. Halk zene szólt a rádióban, és minden olyan megnyugtató volt, eltekintve attól, hogy Harry és Louis éppen egy ötéves szintjén viselkednek. Nem mással mint az evőpálcákkal harcoltak.

- Hát nektek sem volt gyerekszobátok! - mondtam nevetve.

- Csak egy nővérem... - vigyorgott Harry.

- Nekem meg négy kishúgom!

Olyan hülyén, és büszkén mondta Louis, hogy mindenki nevetni kezdett. Körbenéztem, és elég sokan néztem ki úgy mint én, vagyis olyan lenge öltözetben voltak. Én is levettem a felsőmet, és tovább örültködtek a többiek. Amikor kihozták az ebédünket, én lefotóztam, és már tettem is fel.

"Akkor most együnk, szerelme, barátok, és két idióta kisgyerek társaságában! Jó étvágyat!!!"

***

Késő este értünk vissza, és én már eléggé fáradt voltam. Mikor hazaértünk a srácok a turnéról kezdtek el beszélné, és én teljesen lelombozódtam ettől. Novemberig el lesznek, és... Alig fogom látni Zaynt. Bedőltem a szobába, és csak a pizsimmel együtt letusoltam. Nem beszéltem egy szót sem Zaynnel. Mikor letusoltam, ő már az ágyban volt, és az igazak álmát durmolt  Odaléptem az ablakhoz, és finoman neki dőltem, majd bámultam az esti fényekben pompázó Tokiót. Könnyek szöktek a szemembe, mert bele sem akartam gondolni, mi lesz velem nélküle. Mocorgást hallottam, el akartam menni, de ő gyorsabb volt, és már ölelte is át a derekamat hátulról.

- Mi a baj Picúr? - fordított maga felé, és letörölte a könnyeimet.

- Semmi... - szipogtam.

- Ez rossz álca. Mióta visszajöttünk nem szólsz hozzám. Rosszat tettem? - kérdezte. 

- Nem akarom, hogy elmenj! - borultam a kezei közé.

Ő szorosan magához ölelt, és a hátamat simogatta.

- Nem megyek sehová sem. - mondta.

- De mész! Jövő hónapban! - mondtam, és a fejem a nyakába temettem.

- Ez miatt nem kéne aggódnod... Én mindig veled maradok. Örökre, és amúgy is egy csomószor jövök haza, az internet is ott van, mindig hívlak. Ne aggódj kérlek. Egyszer már majdnem elvesztettelek... Ez többször nem fog előfordulni.

Szorosan öleltük egymást, majd elkezdett az ágy felé tologatni, hogy le kell feküdnünk. Én be is dőltem mellé, de egy pillanatra sem engedett a szorító ölelésből. Betakart minket majd hamarosan én is elaludtam.

Reggel elég később keltünk fel, de nem is volt baj. Sokat lustálkodtunk Zaynnel az ágyban. Ő háttal feküdt, a fejem a hasán, lényegében keresztben voltam, és csak a kezeinkkel babráltunk.

- Nem akarunk felkelni? - kérdeztem.

- Határozottan nem! - kuncogott.

- Jó reggelt! - jött be hozzánk Harry.

Beszélgettünk, és lényegében csak ők, mert a mai programot vesézték ki, de így is olyan jól esett Zayn arcát figyeltem, ahogy mosolyog, ahogy beszél, és szinte mindent kizártam magam körül, csak ő érdekelt és semmi más. 

49. fejezet

Sziasztok. Nem tartok most hegyi beszédet, hogy miért nem volt rész. A lényeg lényeg annyi, hogy tegnap este kaptam egy felkérést az osztály társamtól, amit nem volt szívem visszautasítani. Gitározni fogok majd, lényeg ennyi. Kellemes olvasást mindenkinek! 

Csajszeee: Ohh....Júj...Ennyire meghatott? Jesszus....OMG! Örülök, hogy ilyen hatással vannak rád, ez tényleg nagyon jól esik! 
Stefii: Hihihih, köszönöm! Layn forever! :D 
Dorinaa: Lesz még róla szó, de majd csak később! :D 
Izii: Köszönöm! :D



Suliban, és a Tokió felé vezet út!

Reggel elég korán keltem fel. Mivel nincs első két órám, ezért most van időm egy kicsit elmenni futni, majd úgy elmenni a suliba, hogy az három táncra már formában legyek. Felvettem a melegítőnadrágomat, majd a sportmelltartót, és egy vékonyabb pulcsit. Fogtam a fülesemet és a telefonomat, majd már mentem is le. Ittam pár kortyot, majd már mentem is. Indítottam egy kis zenét, majd pedig futottam is. Közben azon gondolkodtam, hogy holnap már újra  repülőn ülünk és megyünk Tokióba. Izgatott vagyok, és alig várom, hogy lássam  a nagyvárost. Út közben láttam, hogy volt egy pár ember aki megnézett, de nem éppen foglalkoztam velük. Elég sokan éppen iskolába tartottak, amin csak mosolyogtam. Pár lány egyből megállított, én pedig kivettem a füles a fülemből.

- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.

- Szia Elizabeth. - láttam rajtuk, hogy nagyon örülnek nekem.

Kértek képet, amit örömmel készítettem el velük, majd mentem tovább, mert azért nekik is iskolába kell menniük. Elég sokat futottam, és mikor már indultam vissza telefonom is megszólalt, Zayn neve villogott rajta.

- Szia. - köszöntem.

- Hali merre vagy? - kérdezte aggódva.

- Nyugi, eljöttem futni, hamarosan otthon leszek. - mosolyogtam.

- Ja... Siess! - nevetett.

Én is csak nevettem, majd letettük, és siettem is vissza. A hát elé érve vettem egy mély levegőt, majd bementem.

- Megjöttem! - mondtam.

- Zayn üzeni, ha végeztél, menj át hozzá, jah és a bőröndöddel, együtt, mert suli után indultok! - adott egy puszit az arcomra anyu.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

Felfutottam, egy gyors tusolás, majd belebújtam a halványrózsaszín harisnyámba, és erre húztam fel a nadrágomat, majd a felsőmet is felhúztam a táncos ruhákat gyorsan elpakoltam, és már nyitottam is a bőröndömet. A ruháim nagy része, már ki volt pakolva, összehajtva az asztalon, amiket gyorsan el is tettem. Csinosabb darabok is belekerültek, hiszen egy csomó helyen meg kell majd jelenniük, és nem tudhatom, hogy én is megyek vagy sem. Ahogy megvoltam mindennel, a bőröndömet összehúztam, fogtam a táskámat, és a kicsi táskát is, és már mentem is. Lent újabb búcsúzás várt rám, és aggódás, de sikerült valamennyire megnyugtatnom a szüleimet is.

Zaynhez érve, ő már nyitotta is az ajtót, majd pedig fogta a cuccaimat. Amint letettük, ő szorosan tartott, majd csak nevettünk. Ajkait az enyémre nyomta, és mohón faltuk egymást.

- Nekem mindjárt mennem kell. - finoman toltam el magamtól.

- Elviszlek! - kacsintott, és szorosan tartott magához.

- Azt megköszönném. - mosolyogtam. - Hogyan lesz akkor suli után az egész? - kérdeztem.

- Az útleveled nálam, elmegyek érted iskola után, és megyünk is a reptérre, aztán indulás Tokióba.

- Húha. Jó húzós lesz a mai napom! - mondtam.

 - Majd a repülőn alszol... - motyogta a fülembe.

- ha énekelsz akkor biztos! - mondtam átkarolva a nyakát.

- Ez csak természetes!

Szorosan öleltük egymást, majd elengedett, és adtam neki egy puszit, majd már fogta is a kocsi kulcsot, és indultunk. Beültem majd ő is, és el is indította a kocsit. Benyomtuk a rádiót, amit eléggé le is halkítottunk, de ez így most pont jól jött.

A sulihoz érve, csak odahajolt hozzám, én a hajába túrtam, és egy hosszas csókot váltottunk.

- Suli után itt várlak. - mosolygott rám.

Én bólintottam, majd adtam még egy puszit neki, és már mentem is. Kiérve odamentem Lucehez és Bellához, majd intettem Zaynnek, ő pedig ment is.

- Olyan édesek vagytok! - karolt belém Luce. - Mikor indultok amúgy?

- Ma suli után... - suttogtam.

A lányok bólintottak, majd bementünk a terembe, én pedig a fürdőbe mentem, hogy átöltözzek. Visszaérve meglepődtem mikor nem a tanárunkat láttam hanem Danielle mosolygós arcával találkoztam. lenyújtottunk, majd kezdetét vette a próba, vagyis inkább csak nekem, mert a többieknek nem éppen voltak hajlandók mivel nincs sitt tanár, ezért elücsörögtek, de én és Bella nagyon is elvoltunk. Kapcsolt egy kis zenét, és mi pedig csak táncoltunk.

A szünetekben Luce is lejött hozzánk, meg Danielle is ott volt velünk. Nagyon jól elbeszélgettünk, és élveztem az egészet.

- Izgulsz? - kérdezte Dani mikor már csak ketten maradtunk.

- Mi miatt? - kérdeztem.

- Hát Tokió miatt.

- Egy kicsit, de inkább várom! - mosolyogtam.

- Zayn ötlete volt, hogy velük tarts?

Mosolyogva bólogattam.

- Ő aztán tényleg szerelmes beléd! - kuncogott. - Perrievel soha sem láttam még ilyennek.

- Pontosan hogy érted ezt? - kérdeztem.

- Hát ilyen ragaszkodónak! Őt nem cipelte magával. Téged meg egy pillanatra sem akar egyedül hagyni.

Elpirultam, hogy ezeket elmondta nekem. Gőzöm sincs milyen volt előttem, de nagyon jól esett,hogy ezeket elmondta nekem. Amikor belekezdtünk az utolsó órába, már egyre inkább izgultam. Kicsengetés előtt egy kicsivel mindenkit elengedett, én pedig már öltöztem is fel, elköszöntem a barátaimtól, és Danival együtt menetünk ki. Kiérve Zayn már mosolyogva várt, és Daniellet is megöleltem, és siettem oda szerelmemhez.

***

A repülőtérre érve, rengeteg fotós volt ott, és én eléggé megijedtem mikor megláttam őket. De nem volt időm sokat ezen aggódni, mert már mentünk is a géphez, a cuccaikat pedig segítettek vinni. Beültünk a gépükre, én pedig köszöntem a srácoknak, akik jó szorosan megszeretgettek, amitől folyton csak nevetnem kellett. Majd leültünk Niallel szemben lévő székekre, és betakaróztunk. fejemet Zayn vállába fúrtam, ő pedig dúdolt nekem, és hamar el is nyomott az álom.

/Zayn szemszöge/

Lizzy csendesen aludt a vállamon, és meleg leheletét a nyakamon éreztem, amitől a hideg rázott ki, de csakis jó értelemben. A hátát simogattam, és mosolyogtam.

- Ennyire fáradt? A suli totál kikészíti. - huppant le Niall mellé Louis.

- Reggel futással kezdte a napot, aztán három órája tánc volt. - mondtam.

Annyira jól esett, hogy szinte kívülről fújom az órarendjét.

- Akkor már érthető, de nem Dani volt bent? - gondolkodott Liam.

- De. - mondtam. - Viszont kétlem, hogy ő csak ült és nem csinált semmit.

Finoman kihúztam a telefonját a zsebéből, és a képeket nézegettem, aminek a nagy része kettőnkről készült, vagy rólam. Az egyik kép nagyon is megtetszett. El sem tudtam hinni, hogy ez ő, de rá kellett jönnöm, hogy z tényleg ő, mert csak ő ilyen gyönyörű. Úgy döntöttem, miért ne, felteszem, hogy mindenki lássam ennyire szerencsés vagyok vele kapcsolatban. Átküldtem magamnak a képet, aztán már tettem is fel.

"Az én csajom... Annyira szeretlek!!!!"

Elküldtem, és én is úgy döntöttem, hogy pihenek egy kicsit.