52. fejezet

Sziasztok. Először is nagyon de nagyon sajnálom amiért tegnap nem volt friss de egy táskát varrtam reggeltől késő estig, s semmi időm nem maradt géphez jutni. Másodszorra pedig nagyon de nagyon de nagyon nagyon köszönöm a kommenteket, és egyszerűen imádlak titeket! ♥ Kellemes olvasást mindenkinek! 

Stefii: Köszönöm. És nem, a kövi nem Zaynes lesz! :D 
Saciika: Hihihihi. Köszönöm! :D 
Szimonszii: Köszönööööm! :D 
Henikee: Júúúj köszönöm, jól esett, hogy ezt mondat! :$ :D
Henrietta: Jaj pirulok.... :$ ÉS nem baj, örülök, hogy ennyit írtál, jó volt hallani a véleményed! :D Köszönöm! ♥ 
Izii: Én már annyira nem. Hiszen érettségi is lesz, és én szarok rendesen már tőle. xDD Köszönöm! :D




Nyugis nap!

Alig pár nap van a szalagavatóig, és egyre inkább izgatott vagyok. Ma együnk el ruhát nézni Danival, aki már látott egyik nap egy nagyon szép ruhát, és egyből rám gondolt. Megmondtam neki, hogy semmi habos-babos darabot nem akarok, csak egy szimpla estélyit, és én akkor nagyon boldog leszek.

Suli után egyből mentünk is a városba, hogy körbenézzünk. Dani egyből ahhoz az üzlethez vezetett ahol a ruhát látta.  

Amint kivettem a ruhát a helyéről, és könnyedén felém mutatta, egyből tudtam, hogy ez lesz az én ruhám. Gyönyörű halvány karamellás szín, könnyed szabása, és egyszerűen úgy cakk pakk tetszet az egész ruha.

- Egy gyönyörű! - mosolyogtam.

- Tudtam én, hogy tetszeni fog! - nevetett Dani.

Elmentem, hogy gyorsan felpróbálhassam. Az öltözőbe lépve, hátat fordítottam a tükörnek, és gyorsan nekiláttam felpróbálni a ruhát. Ahogy magamra vettem lassan fordultam meg, és egyszerűen nagyon tetszett ami a tükörben fogadott. Arcomra hatalmas mosoly kúszott fel, és mozogni kezdtem. tetszett amiként az anyag finoman siklott raktam. Kopogtak, és én kikukucskáltam, és Dani kíváncsi tekintettel nézett rám. Én csak behívtam őt, és láttam rajta a döbbenetet.

- Jesszusom de jól nézel ki! - kapta a kezét a szájához.

- Köszönöm. - mondtam kissé zavarban.

- Ezt kötelező megvenni, akárki akármit is fog mondani! - mosolygott Dani.

Teljesen egyetértettem vele, majd pedig ő kiment, én pedig visszaöltöztem, és a ruhát visszatettem a vállfára. Kilépve Dani éppen valakivel beszélgetett, majd rám mosolygott, de addig én a pénztárhoz léptem. A ruhát odaadtam a kedvesen mosolygó nőnek.

- Nagyon jó választás. - mondta kissé elpirulva.

Megköszöntem neki, majd csak felhúztunk rá egy kis zacskót, és már mehettem is. Odamentem Danihoz, aki már felém is nézett, és indultunk is. Út közben bemenetük kávéért is, aztán egyenesen hazáig gyalogoltunk. Végig beszélgettünk, és én már tényleg kezdtem egyre izgatottabb lenni, hogy mi is lesz majd.

***

Estefelé átmentem Zaynhez, aki már nagyon örült nekem. A kanapén ültünk, ő ölelt engemet, míg kezeink összekulcsolva voltak. Valamiért éreztem, hogy Zayn kicsit feszült mint szokott.

- Mi a baj? - néztem rá.

- Csak az agyam kattog pár dolgon. - mondta.

- Elmondod? - kérdeztem mosolyogva.

Ő felsóhajtott.

- Tokióban a srácok felhoztak egy témát ami azóta eléggé megragadt bennem.

- Szabad tudnom róla? - tettem a kezem a mellkasára.

Ő megfogta és elmosolyodott, majd a tőle kapott gyűrűt nézte.

- A srácok azt hitték eljegyeztelek. - mondta. - És ez azóta is bennem van...

Lehajtottam a fejemet. Elgondolkodtam ezen, mert eszembe jutott ez a beszélgetés, mikor csak alvónak tettem magamat, míg ők beszélgettek.

- Eljátszottam a gondolatokkal... - folytatta tovább. - A jövőre nézve.

- Én is sokat agyalok a jövőn! - mondtam.

- És? Miket képzeltél el? - kérdezte.

- Minket, kettőnket... - egy kicsit elpirultam, hogy el kell neki mondanom ezeket. - Szeretnék mint minden lány esküvőt, gyerekeket, de... - vettem egy mély levegőt- Fiatalnak érzem ehhez magam.

- Mert az is vagy. - húzott magához Zayn, és egy csókot adott. - De n akár egész életem keresztül várni fogok.

Megsimogattam az arcát, és a homlokunkat egymáshoz nyomtuk.

- Köszönöm. - suttogtam.

Elmosolyodott.

- Alig várom már a szalagavatódat! - mosolygott rám. - Danielle szerint egyszerűen mindenkit letarolsz majd a suliban. - kuncogott.

- Hát majd kiderül. - mosolyogtam.

Odabújtam mg inkább hozzá, és ő finoman szorított magához. Arcomról a mosolyt le sem lehetett volna törölni, olyan boldog vagyok.

Reggel elég későn ébredtem fel. Nagyot nyújtózkodtam, és szomorúan vettem észre, hogy Zayn nincs mellettem. Felsóhajtottam, majd kikászálódtam az ágyból, és felvettem az egyik felsőjét, meg a nadrágomat. Lementem és a konyhában a hűtőn egy kis cetli fogadott.

"Szia Picúr. Próbára kellett mennem, de ígérem sietek haza."

Mosolyogtam, majd a kezembe fogtam a lapot, a kesze-kusza írásával, s kidobtam a kukába. Gyorsan megetettem a két kutyust, akik egy idő után a kanapé környékén foglaltak helyet. Olyan édesek voltak, hogy le is fényképeztem őket, és feltettem twitterre.

"Értelme fejek. Hiányzik nekik a gazdijuk! És nekem is!!! @zaynmalik"

Nevetve elküldtem majd pedig úgy döntöttem elviszem egy kicsit sétálni a kutyusokat. Feltettem rájuk a nyakörvet, én is felöltöztem melegebben, majd a póráz, a lakáskulcsokkal a kezemben indultam el kifelé.

Út közben voltak emberek akik megnéztek, oda is jöttek hozzám, de nem nagyon tudott zavarni. Egyre jobban megszokom, hogy az emberek megállítanak, autogramot kérnek, fényképet. Néha még jól is esik.

Elég későn értünk haza, de a kutyusok nagyon is élvezték a kis kiruccanás. A házban elengedtem őket, és csak letelepedtek a helyükre, és hamar el is aludtak. Amikor bementem, Zayn éppen a konyhában tevékenykedett.

- Szia. - köszöntem mosolyogva.

- Szia Picúr.

Odajött és egy csókot váltottunk.

- Éhes vagy? - kérdezte.

- Eléggé! - mosolyogtam.

A konyhába lépve finom illatok áradtak, és még inkább éhes lettem. Megterítettünk, és ő már tálalt is, és mind a ketten nyugodtan álltunk neki enni.