51. fejezet

Sziasztok. Először is nagyon de nagyon köszönöm mindenkinek aki írt, és páran még újak is voltatok. Ez nagyon is jól esett. főleg, hogy mindenkit érdekel a következő történet is. Előreláthatólag 60 vagy annál egy két fejivel kevesebb lesz! Kellemes olvasást! ♥♥

Saciika: Jaj.... Ez nagyon de nagyon kedves tőled! :$ Köszönöm a tanácsot! ♥ És remélem továbbra is olvasol majd! 
Dorinaa: Hát még filózok, de sztem fel fog kerülni, nem tudom..... Köszönöm! :D 
Stefii: Nagyon szépen köszönöm, és már eléggé közel van a vége! Olyan jó, hogy emlékszel ezekre, olyan jól esik! :) 
Csajszeee: Nagyon szépen köszönöm! :D ♥
Trixi: Köszönöm! :) 
A. Kata: Köszönöm! :D ♥
Izii: Jaj nagyon köszönöm, és hidd el most tart is bennem mindenki egy keveset! :D


Csak egy kis összezörrenés!

Már legalább két hete itthon vagyunk, és minden a legnagyobb rendben megy. Visszazökkentem az iskolai menetbe, és mindent pótoltam, és a tánc is egyre jobban megy. Mint a vizsgára készülő tánc mint a suliban gyakorolt táncok. Az ének amivel készülők, az is elkészült, és már nagyon is gondolkodom rajta, hogyan is kéne megcsinálnom az egészet.

Reggel korán keltem fel Zayn mellől. Tegnap úgy döntött itt alszik velem, aminek én nagyon is örültem. Óvatosan másztam ki mellőle, felhúztam a ruháimat, és halkan összepakoltam a táskámat. Óvatosan nyitottam és tettem be magam után az ajtót, majd lementem a nappaliba, ahol anyu már reggelit csinálta és az öcsém is kómás fejjel ült, és nézett a semmibe.

- Jó reggelt! - mondtam mosolyogva.

- Jó reggelt kincsem. - mondta anyu.

- Nővérkém! - nyafogott Adil.

Én csak nevettem, aztán segítettem anyunak. Amint csináltam kaját egy tálra tettem, egy pohár innivalóval együtt.

- Hová viszed? - kérdezte.

- Zaynnek. - mondtam és már el is tűntem.

Felérve, halkan nyitottam be, a tálat letettem az asztalra, majd odamentem Zaynhez.

- Szerelmem, kelj fel... - simogattam az arcát.

- Csak öt perc... - dünnyögte.

- Kaja az asztalon, de nekem mennem kell suliba.

Ő felém fordult, majd adtam neki egy csókot, majd már mentem is. Lent elköszöntem mindenkitől, majd már mentem is. Út közben gyorsan beugrottam venni egy kávét.

Ahogy beértem, leültem a terembe, és lassan ittam a kávémat. Bella beteg, szóval most egyedül kell túlélnem a napokat.

A tokiói utazás óta minden megváltozott. Zayn és a köztem lévő kapocs, mintha napról napra erősebb lenne, aminek nagyon örülök. Egész nap csak mosolyogtam, és nagyon jó kedvem volt. Alig vártam, hogy délután legyen, s végre táncpróba. Talán ez az amit már nagyon is várok. Zayn rengeteget fejlődött az utóbbi időben. Az eleje borzalom volt, rálépett a lábamra, meg egyszerűen nem tudta az ütemet tartani, és olyan vicces volt az egész. De már nem ez van. Most már mindent pontosan csinált, és minden a legnagyobb rendben van.

Ahogy kicsengettem, Bellával már siettünk is kifelé. Ő az öcsémhez, én pedig Zaynhez. Bella és a kis öcsi még mindig együtt vannak, és tökéletesen megvannak együtt, bár anyu kicsit szigorúbban fogja, amit meg is értek, ő még 15 éves, még vigyázni kell rá, de ez őt nem is zavarja. Kiérve megöleltem Zaynt aki könnyeden fel kapott és egy kicsit megpörgetett, majd letett, és csak egy csókot nyomott a számra.

- Köszi a reggelit! - mormolta.

- Nincs mit, örömmel készítettem el! - mosolyogtam.

- Ma este nálam alszol! - mondta. - Anyuddal lerendeztem.

Kapott még egy puszit, majd bementünk, egyenesen le a táncterembe. Leérve, én gyorsan felvettem a magas sarkúmat, amit Daniellettől kaptam, amiben lényegében Tokiót is roptam. Letettük a cuccunkat a padra, majd pedig beálltunk, és vártuk, hogy jöjjön a tanár. Amikor megjött Zayn telefonja is rezegni kezdett, amit fel is vett.

- Nekem mennem kell... - motyogta.

- Tessék? - kérdeztem.

- Most el kell mennem. Fontos... - nyomott egy puszit a fejemre majd elment.

Teljesen elszégyelltem magamat, majd csak könnyes lett a szemem és éreztem, hogy összepusmognak mögöttem. Gyorsan felkaptam táskámat, és kisiettem a fürdőbe. Átvettem a cipőmet, és inkább jobbnak láttam, ha felhívom aput jöjjön értem. Ő készségesen el is vállalta. Kint megvártam őt, majd amint odaért, én odasiettem és beültem mellé a kocsiba.

- Mi a baj? Olyan zaklatott volt a hangod! - mondta miközben hazafelé tartottunk.

- Zayn ott hagyott az egész suli előtt, mert gondolom a bandával kellett lennie, vagy mit tudjam én. - néztem ki az ablakon.

- Meg kell értened őt, hiszen ő azért mégsem olyant mint te aki iskolába jár, neki az együttes a fontos meg te...

- Jelenleg a banda! - mondtam.

- Hidd el eddig csak veled foglalkozott, és a bandát hanyagolta, de meg kell értened, hiszen hamarosan kezdődik a turnéjuk.

- Nekem meg csak egyszer lesz szalagavatóm. De tudom, hogy igazad van. - mondtam.

Apunak teljesen egyet kellett értenem, hiszen eddig mindig velem volt, a srácokat még én is alig ismerem, pedig már elég sokat voltam velük együtt. Otthon inkább felmentem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Odaültem az asztalhoz, és bekapcsoltam a gépet, majd csak ültem és nézegettem mik vannak kint. Elindítottam egy zenét, és twitterre mentem fel. Elég sokan írtak, de nem igazán nézegettem meg, csak egy-két emberek. Úgy egy rát töltöttem a gép előtt, mikor a telefonom rezegni kezdett. Ránéztem, és Zayntől jött egy SMS-em.

"Szia. Itthon vagyok, kérlek gyere át..."

Kinyomtam, és zsebre tettem, majd már mentem is át. Lent szóltam, hogy elmentem, és lassan battyogtam át a szomszédba. Beléve lehúztam a cipőmet, és a kabátot, majd felmentem a nappaliba.

- Itt vagyok. - mondtam.

- Kérlek bocsáss meg, én nagyon sajnálom, hogy úgy elhúztam... - pattan elém sűrű magyarázkodásával együtt.

- Megesik, semmi baj. - mondtam.

- De baj... - idegeskedett.

- Hidd el nem baj, csak az bánt, hogy az osztály előtt hagytál faképnél. - mondtam.

- Nagyon de nagyon de nagyon sajnálom!

Hirtelen szorosan átkarolt, és eléggé szorított magához.

- Zayn semmi baj! - mosolyogtam.

Elengedett és a szemembe nézett.

- Én nem haragszom! - kezemet az arcára tettem.

Ő egy pillanatra lehunyta a szemét, majd egy puszit nyomott a számra.

- Mielőtt elfelejteném. Dani érdeklődik, hogy ruha választásban segíthetne-e neked! - mondta.

- Majd felhívom! - suttogtam.

Percekig álltuk és öleltük egymást. Elengedett, és bementünk a nappaliba. Leültünk, de én csak szembe vele az ölébe ültem le. Kezeim a vállán nyugodtak, míg az övé a combomon. Homlokunk összeért, amitől elmosolyodtam.

- Szeretlek Zayn! - mondtam.

- Én is téged Lizzy, mindennél jobban!

Megcsókoltam és átengedtem magamat az érzésnek!