14. fejezet

Üdv mindnekinek. Újra itt vagyok,és nagyon de nagyon köszönöm mindenkinek a komikaaaa! ♥ Eléggé hulla vagyok,a szemem meg kifolyik a helyéről... xDDD Nah de ami lényeg. Ez most nem lett sztem annyira lényeges rész, de ígérem innentől majd minden felpezsdül...vagyis így tervezem! 

Kellemes olvasást! :D ♥

Dorinaa: Nm! :) Biztos kedves, sőt fogadni merek, hogy iszonyat cuki való életben is! :D 

Eszkii: Most ez komoly? Pityeregted?:O Köszönöm!:)

Stefii: Hát most megtudod.:P Niall reakciója....Nem nyilatkozom!

Trixi: Köscönööööm!:D Oké... Niall idegbeteg... Ha te mondod! xDD

Henikee: Nagyon köszönöm!:D♥♥♥

Szimonszii: Júúú. Köszönöm!♥♥♥♥

Henrietta: Nagyon köszönöm!:D♥♥♥

Izii: Tudom ááám! :) Ez a riporterek dolga! :/ Igen nagyon aranyosak! ♥

Lana: Csavart? Húha... Ez nem tudom mennyire számít annak, de hamarosan elég nagy csavar lesz benne! :D 

Meglepetések! 

Ma is próbám lesz a koncertre, ami előre láthatólag, pár hét múlva lesz. Aznap amikor végül is elmondtuk a többieknek, elég vegyesen ítélkeztek. De pont erre számítottam. Harry, Liam és Danielle nagyon jól fogadtál, Louis elviccelte az egészet mint eddig mindent, Nialltől nagyon semmit sem tudtam leolvasni. De legalább előttük már titkolóznom nem nagyon kell. Viszont ami zavar az Niall viselkedése. Meg sem rezzent, nem szólt semmit, csak meredt a tv-re és úgy viselkedett, mintha semmit sem hallott volna. Eléggé furcsálltam, de most mit mondhattam volna...

A próbára én értem be először. Lepakoltam, átöltözzem, a hajamat összefogtam, majd indítottam egy kis zenét, s nekiláttam a próbára. Nem kellett sok idő mire mindenki beért, és már együtt kezdtünk el táncolni, majd hamarosan Olly is beért. Ő is beállt, és már kezdtünk is. Megint iszonyatosan jó hangulat kerekedett ki, egy csomó videó is készült, meg képek, szóval nagyon jó volt minden. A próba után, Danielle megkért, hogy maradjunk még bent egy kicsit.

- Holnap mindenkit kérek, hogy itt találkozzunk, mert meg kell beszélni a ruhákat. Nem lesz olyan sok idő... - mondta.

Mindenki bólogatott, majd ment a nagyvilágba. Én is ugyan ezt tettem. A fejhallgatómat feltettem, majd pedig kapcsoltam egy kis zenét, és már indultam is vissza a kollégiumba. Ma nem fogunk Zaynnel találkozni, mert One Directionos elfoglaltságai vannak. Engem ez nem zavar, mert ha minden igaz akkor holnap este koncertre megyek.

Amikor visszaértem a kollégiumba, egyenesen a szobámba mentem be ahol nagy meglepetés várt. Egy szalagos kis doboz, és pár nagyobb zacskó.

- Megkértek, hogy ne mondjak semmit! - nevetett Patricia.

Nem értettem, majd csak odamentem, hogy megnézzem mit is rejt a doboz, és a szatyrok. Ledobtam a táskámat, aztán pedig rávetettem magamat a dobozokra. A legkisebb, de legszélesebb dobozzal kezdtem. Amint felnyitottam... Tényleg szívroham közeli állapotba kerültem. Egy laptop hever benne, és én csak tátott szájjal figyeltem. A kezeimet a szám elé tettem, és meg sem tudtam mondani, hogy most akkor mi is van. Kivettem a dobozból, és csak mosolyogtam. A borítóján angol zászló díszelgett, és csodálatosan nézett ki az egész. Az ágyam széléhez tettem, majd a szatyrok tartalmát kezdtem felfosztani. Az első szatyor tartalmában nagyon sok minden rejtőzött. Ruhák, eléggé nagy márkákkal, és el sem bírtam képzelni, mivel is érdemeltem ezt ki. Teljesen sokkolva pakolgattam ki a holmikat, és mosolyogtam mint valami őrült. A másik szatyorból is neki láttam kiszedni a dolgokat, és alig bírtam felfogni a dolgokat. Amikor megláttam a másik szatyor tartalmának alján heverő balett cipőt, egyből tudtam ki is volt az elkövető "Jézuskám". Előkotorásztam a telefonomat, majd már pötyögtem, és csörgettem is.

- Igen... - mondta a telefonba.

- Köszönöm! - mondtam a telefonba.

- Honnan tudtad? - lepődött meg Danielle a telefonba.

- A balettcipő elárult! - mondtam.

- Ohh... Amúgy ne csak nekem, hanem a srácoknak is. Mind benne voltak ebben.

- El sem tudjátok hinni mennyire imádlak titeket! - nevettem.

- Mi iiis! - kiabált Louis a telefonba.

Ettől csak nevettem, s váltottunk néhány szót, aztán pedig letettük. Én egyből nekiláttam elpakolni, aztán pedig le is ültem, hogy birtokba vegyem a laptopot. Az asztalon ültem, és csak babráltam vele. Nagyon jól elvoltam az biztos. Egy csomó minden kis izé rá lett telepítve, szóval unatkozni sem fogok, mert mire rájövök ezek használatára, teljesen ki leszek.

Twittere mentem fel, ahol eléggé rossz dolgok fogadtak. tele volt minden cikkel, hogy én így meg úgy, aztán pedig elég rosszakat is kommenteztek, amitől nagyon elment  a kedvem. Mindet amit tudtam elolvastam, és eléggé depis kedvem lett az egésztől, olyan rosszakat írtak rólam.

"Mit keres ez a csaj Daniellevel? Csak a pénz hajtja."

Meg még ehhez hasonló dolgok. Úgy döntöttem inkább feltöltök egy képet amelyiket valamelyik este csináltam. Amint megvoltam írtam is hozzá.

"Menekülés és megnyugvás. Újra menekülés? Nem akarom... Mit ártottam...?"

Elküldtem aztán pedig minden felé nézegetődtem, csináltam facebookot is, és csak úgy elvoltam. Pár ember perceken belül be is jelölt, akiket visszaigazoltam. Kikapcsoltam a gépet, és csak a tanulmányaim fölé nehezedtem.  A matekházival vesződtem mikor rájöttem, hogy talán még is egyszerűbb lenne ha kényelemesen tanulnék, és nem hason fekve, mert nekem ez kényelmetlen. Felültem az asztalhoz, aztán eszeveszett tempóban nekiláttam a háziknak. Az időt nem is nagyon néztem, inkább csak foglalkoztam avval amivel kell.

Amikor vacsora idő volt, csendben lementem.

- Sziasztok. - köszöntem a többieknek.

Ők is köszöntek nekem majd leültünk, és csak csendesen telt el az idő. A többiek kellemesen elbeszélgettek, de most nekem valahogy nem volt hozzá kedvem. Csendben ültem, és majszoltam a finom pirítósomat. Elgondolkodtam, hogy mi is lesz pontosan holnap. Először is, Daniellevel és a csajokkal leszek, és ruhapróba, aztán elméletileg Zaynnel töltöm a délutánomat, amiből nem tudom mennyi fog megvalósulni, de csak imádkozom, hogy minden. Olyan jó lesz ha megint a karjai közé zár, hogy a mentolos leheletét érezhetem a nyakamon, a jellegzetes cigaretta szaga...Annyira hiányzik már... Amit nem is értek ,hiszen alig telt el idő, hogy utoljára láttam őt. És ami dobni fogja még a hangulatot, hogy este koncert lesz. Egy hatalmas mosoly futott az arcomra, majd felkortyoltam a maradék teámat, és a nappaliban telepedtem le a kanapéra. Egy kicsit dekkoltam a tv előtt, majd felmentem, és letusoltam, aztán már dőltem is le az ágyra. Mikor már majdnem sikerült elaludnom, a fejem alatt a telefonom rezegni kezdett, majd rápillantottam. Zayn neve állt rajta, és hogy egy SMS jött tőle. A szívem hatalmasat dobbant, és eszméletlenül verni kezdett. Egyből meg is nyitottam a kis levelemet.

"El sem tudod hinni mennyire unalmas most nélküled. Holnapot akarok, és téged! Szeretlek, és kérlek ne foglalkozz amit rólad írnak!!!!!"

Elmosolyodtam és írtam is vissza!

"Te is hiányzol nekem. És most már biztos nem fogok! :D"

Elküldtem majd visszadugtam a készüléket, és már el is nyomott az álom.