21. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne a friss! :D Örülök, hogy komiztatok, és hogy jókat kaptam vissza az új desingre! :D Itt egy kicsit már megzavarok mindenkit, de nem baj! :D Remélem tetszeni fog. Amúgy erősen gondolkozok már a könyv újrakezdésén, de most inkább a bandámra figyelek, oda és... Mindent megpróbálok megtenni, hogy minden ok legyen!  Kellemes olvasást!!! ♥

Dorinaa: Hihih, igen,a titok... Hidd el még lesz bőven! :P 
Henikee: Ugye tudod, hogy imádlak? Imádom a liláááát! ♥ 
Szimonszii: Testvérek? Azért annyira merész még nem vagyok! :P De köszönöm! :D 
Henrietta: Júúúj köszönööööm! :D 
Trixi: Nem csak te! ;) Igen.... Ááhhh... szeressük az apukákat! :P 
Izii: Hát igen...De innen már kiderül, hogy mi is lesz! :D 
Lana: Nagyon köszi testvérkém! :D Hihihi xDD 


Újra együtt a család, bemutatkozás!

Reggel nagy zajra riadtam fel az ágyból. Azonnal felhúztam a papucsomat és már siettem is le. Lent csak azt láttam, hogy bepakolták a bútorokat. Én csak a fejemet fogtam mikor megláttam őket, és a hajamat gyorsan felkötöttem. Megdörzsöltem a szemeimet és a konyhába battyogtam be.

- Jó reggelt, szia Adil, és néni! - mondtam fáradtan és kinyitottam hűtőt.

Hirtelen leesett amit mondtam, és becsaptam a hűtőt, az öcsém hatalmas vigyorral az arcán figyelt engem.

- Adil! - kiabáltam.

Én csak odasiettem és megöleltük egymást. Szinte ugyan akkorák voltunk, talán ő egy picivel nagyobb nálam. Csak ott álltunk, mind a ketten mosolyogtunk és öleltük egymást.

- Annyira jó végre találkozni vele Elizabeth!

- Csal Lizzy, kérlek! - mosolyogva elengedtem őt, hogy jobban szemügyre vegyem.

Nem csodálom, hogy bomlottak utána a csajok. Nadrágját pont úgy hordta mint Zaynék, és a stílusa nem is nagyon sokban tért el ettől. Annyira jó volt őt látni, Még egyszer megöleltem őt, és ő is megölelt engem.

- A hajadat ugye nem szándékozod levágni? - kérdeztem.

- Nem! - mondta.

- Akkor jó.

Mind a ketten csak mosolyogtunk.

- Gyertek enni! - mosolygott apu.

- Bocsánat... De maga ki? - kérdeztem a nőre névre.

Furcsán figyeltem őt, mert tényleg nem tudtam ki ő, de azért biztos valami fontos szerepe van mindenben,mert itt van, és az asztalnál ült.

- Jaj bocsáss meg kicsim. Én Rosabell, Bryan anyja vagyok! - mosolygott.

- Ezek szerintem a nagyim! - mosolyogtam.

Megöleltük egymást, majd leültünk az asztalhoz, Adil pedig velem szemben ült le. Anyu tálalta a reggelit, én pedig csak nyugodtan mertem magamnak.

- Kicsim a bútorok itt vannak, nekilehet állni bepakolni. - mondta anyu.

- Mi lenne ha ma felpakolnánk, és holnap nekiállnék pakolni? - néztem rá.

- Rendben. - forgatta a szemét anyu. - De csak azért mert tudom fontos ez a nap...

Puszit nyomott a fejemre, majd leült mellém.

- Miért mi lesz? - kérdezte Adil.

- Lizzy áthozza ma a barátját, hogy bemutassa nekünk. - mondta apu.

- Barát? - húzta fel a szemöldökét.

- Nyugi, bírni fogod! - mosolyogtam.

- Ez zsír. Ma megismerem a nővéremet és még a pasiját is. Ez tök jó nap!

Láttam milyen büszke magára, amin csak nevetni tudtam. Csendben megreggeliztünk, aztán csak felmentem a szobámba, ahová Adil is velem jött.

- Takaros kis szoba. - mosolygott.

- Ha kész lesz jobb lesz! - mondtam.

Leültünk az ágyamra.

- Az a laptopod? Nagyon jó... - mondta.

- Igen, úgy kaptam, és lényegében a telefonomat is, meg a ruháim nagy részt is.

- Jó barátaid vannak.

Egyre inkább belemélyedtünk a beszélgetésbe, de azért közben nekiálltunk nagy nehezen felpakolni a bútorokat, amikkel elég gyorsan meglettünk, de csak egy üres szobába nyomorgattuk be őket. Megkértek, hogy ma még az öcsémmel együtt aludjunk, de holnap már nem kell. Én nem zavartattam magamat, mert nem is annyira bántam. Délután három óra volt, mikor a szobámban ültem, és hirtelen rezegni kezdett a telefonom, gyorsan rá is néztem. Megdobbant a szívem amint Zayn neve tűnt fel.

"Egy óra és ott vagyok...Alig várom, hiányzol!!!!!!!"

Arcomra hatalmas mosoly kúszott fel. gyorsan felkeltem, majd anyuhoz mentem át, hogy segítsen egy picit nekem. Átbotorkáltunk a szobámba, ahol Adil éppen a matracon ült és olvasott valamit.

- Egy kicsit kimennél? - kérdeztem.

- Persze! Apu? - nézett anyura.

- Lent van a nagyival!

Ő hátat fordított és már ment is.

***

Anyuval ketten sikerült kiválasztani a ruhámat, és annyira örültem, hogy segítséget kértem tőle. Egy nagyon egyszerű de csinos darabnál maradtunk. Egy fekete cicanadrág, akkor egy egybe részes ruha, majd egy topánka. A hajamat kiengedtem, és egy lány hullámokat csináltam bele, anyu pedig a sminkemet csinálta meg. Amikor megláttam magamat, elégé tetszett, a sminkem. Nagyon ügyes anyukám van, az már biztos.

Már négy óra... Izgultam egy kicsit, majd hirtelen csengettek.

- Megyek.

Azonnal felpattantam és már siettem is az ajtóhoz. Amint kinyitottam, Zayn mosolyogva várt már rám. Láttam amint a szeme végig néz, majd újra végig nézet, én pedig egy picit elpirultam ettől. Én is végignéztem rajta. Egy kopott farmer, ing, amin a nyitott bőrkabátja van rajta. Arrébb álltam, hogy be tudjon jönni. Ő belépett, majd amint betettem az ajtót, ő már ajkaimra is tapadt.

- Zayn... - toltam el magamtól. - Inkább gyere!

Elmosolyodtam, majd megfogtuk egymás kezét, és beljebb vezettem a házba. Amint beértünk mindenki oda fordult. Én elpirultam, Zayn pedig kedvesen mosolygott.

- Ő itt a barátom Zayn.

- Ez most meglepett! - mosolygott apu. - De azt hiszem... Nincs miért aggódnom. Yassar fia vagy, és én bízom benned, ezért benned is!

Apuval kezet fogtak, majd egy férfias vállveregetés követte ezt. Anyu is köszöntötte őt, és ő is roppant boldog volt, amiért Zayn jött be velem és nem egy másik srác.

Leültünk a kanapéra és csak beszélgettünk. Nagyon de nagyon örültem, hogy ennyire nagyon jól álltak hozzá az egészhez. Anyu annyit hozzá fűzött, hogy bármikor jöhet amikor csak akar. Ennek roppant mód örültem. Arcomon végig hatalmas mosoly ült, és Zaynnel nem is engedtük el egymás kezét. Összekulcsolt kezünket, anyu is észrevette, de csak mosolygott. Hihetetlen boldogság járta át a testemet.