32. fejezet

Sziasztok. Most nem mondanék semmit mert egy picit csalódott vagyok... Ezért inkább csak annyit mondok, hogy Kellemes Olvasást! 
*amúgy ha valakit érdekel, kezdek összeomlani, ami lényegében annyit jelent, hogy tényleg összeomlok úgy érzem. Szóval ha egyszer eltűnök ne csodálkozzatok kérlek, de mait lehet jövök*

Dorinaa: Hihih, köszönöm! :) És igen nagyon szerencsések. 
Stefii: Köszönöm szépen!
Lena: Köszi! :) 
Izii: Köszönöm! :) 



Minden halad szépen előre!

Kerek egy hét telt el azóta. Már itthon vagyok, suliba járok, és készülünk a fellépésre, amiből én most kimaradok. És miért? Mert most úgy döntöttem, hogy nekem van elég dolgom a sulival, és szeretnék belezáródni a dolgokba, és majd utána minden jöhet a maga dolgában. Bella folyamatosan segít nekem, és van amikor még külön foglalkozik velem, mert itt már egy csomó olyat vettek amiről én még nem is hallottam. A suliban még mindig úgy kezelnek mintha leprás lennénk. Kivéve Bella, meg ma ott ült egy csaj is táncon, akit még életemben nem láttam, de a stílusa az ott volt. Bella ismeri, és barátok is, viszont a csaj zongorázott nekünk, mármint... Itt az a módi, hogy valaki zongorázik, és lényegében mi meg arra táncolunk. Elég érdekes, amit még meg is kell szokjak. Persze a tanárnő már agyon dicsért, hogy mennyire ügyes is vagyok, amit én csak mosolyogva fogadtam, persze mások csak pufogtak ettől magukban. Ma szerencsére csak négy óránk lesz, mivel az utolsó három tánc elmarad. Ennek annyira nem örültem mert ez azt jelentette, hogy apu jön értem, és hazafuvaroz. Vagyis elméletileg ő ezt mondta.

És mi a helyzet velem meg Zaynnel? Két napja nem találkoztunk, mert a srácok gőzerővel dolgoznak, de a média már találgatja, megint együtt vagyunk, amit még nem éppen vállaltunk fel. Ennek megint én vagyok az oka, mert eléggé félek. Perrie nem nagyon ad felénk jelent és félek, hogy akkor akar valamit amikor mi már együtt leszünk, úgy tényleg. Zayn persze stabilan állítja, hogy nem fog már nekünk ártani, de én fogalmam sincsen mit higgyek erről. Anyuéknak erről egy szót nem mondtam, mert anyu már most annyira aggódik értem amikor már semmi bajom sincsen. A fejemből bambultam ki egész angolon. Alig vártam, hogy megszólaljon a csengő s végre elmehessek innen. Hirtelen csak annyit éreztem ,hogy rezeg a telefonom, majd csak gyorsan kivettem a zsebemből és Zayn neve villogott rajta. Bella is lepillantott majd csak hallottam, hogy felkuncog. Egyből meg is nyitottam az üzenetet.

"Hamarosan látjuk egymást. Már hiányzol, jah és siess majd kifelé!"

Nem értettem miért kell siessek amikor ő csak késő este fog szabadulni. Kicsit elmosolyodtam majd visszacsúsztattam a telefont a zsebembe. Az órára figyeltem, és csak sebesen írtam amit kell.

- Akkor bent maradunk? - nézett rám Bella.

- Most nem lehet. De ha gondolod holnap gyere át és akkor segíthetsz nekem. - mosolyogtam.

Ő csendben bólogatott, majd a csengő is megszólalt. Egy pillanat alatt mindent elpakoltam majd már pattantam is. Ahogy kiléptem a többiek is megindultak kifelé. Ahogy kiléptem teljesen ledöbbentem mikor megláttam Zaynt a kocsinak dőlve, majd Harryt is megláttam. Amint meglátott elmosolyodott, és ellökte magát a kocsitól. Én egyből futásnak eredtem, és a nyakába ugrottam, ő pedig a derekamnál fogva szorosan ölelt magához. Mind a ketten csak nevettünk, de éreztem ,hogy mindenki minket néz. Egymásra néztünk, majd megcsókoltuk egymást. Annyira jól esett.

- Gerlék... El fogunk késni. - nyafogott Harry.

- Kussolj. - szólt rá Zayn.

Hallottam ,hogy többen felnevetnek, majd Zayn újra csak ajkaimra tapad. Szorosan tartott magához, én pedig egy pillanatra belemosolyogtam a csókba.

- Van egy meglepetésünk neked! - mosolygott rám.

- Mi? - kérdeztem mosolyogva.

- Meglepetés, de húzzunk már! - morogta Harry.

Felnevettem, majd beszálltunk a kocsijába. Zayn végig ölelt magához, én pedig csak mosolyogva bújtam oda. nem tudtam hová megyünk, de nem is kérdeztem, mert tudtam, hogy nekem semmit sem fog elmondani. Amikor Harry leparkolt a táskámat Zayn a csomagtartóba dobta, majd bementünk a stúdióba, bár nagyon nem értettem mit akar. Amikor felértünk, meg láttam a Little Mix tagjait, és finoman Zayn mögé húzódtam el. Kicsit féltem... Perrie csak kedvesen rám mosolygott, és fogalmam sincs mit is akarhat. Zayn bátorítóan megszorította a kezemet.

- Nyugi nem fogok senkit sem bántani. - mondta Perrie.

Én még akkor sem mentem előrébb, csak amikor Zayn a derekamat átkarolva húzott magával egy vonalba.

- A srácok említették mennyire jó énekes vagy... - kezdett bele az egyik lány.

- És gondoltuk ha van kedved felvehetünk valami anyagot. - fejezte be Perrie mosolyogva.

Én egy picit hezitáltam.

- Én nem... - mondtam halkan. - Táncosnőnek készülök nem énekesnek, és így is van elég bajom a suliban...

- Mi? - aggódott megint Zayn.

- Fel kell zárkóznom, és miattatok is kapok eleget... - mutattam a srácokra. - Nem akarok még ennél jobban kiközösített lenni. Egy barátom van, had ne keljen őt is elveszítenem.

Hirtelen beállt a csend.

- Ezt... - dadogta Zayn.

- Nem nagy baj. - nevettem.

Átkaroltam Zaynt.

- De igen. - mondta.

- Hidd el nem. - mosolyogtam rá.

Felsóhajtott, és magához szorított. Közben Harry felvilágosított, hogy apám kérte, hogy amint lehet vigyen haza. Perrie az elköszönés előtt elhívott a többiektől. Kicsit megijedtem ettől. Csendesen elvonultunk, majd betette mögöttem az ajtót.

- Figyelj... - kezdett bele. - Sajnálom amit tettem. Tényleg nem volt szándékos. Csak azt hittem miattad dobott, és egyszerűen csak jött minden, de nem akarlak titeket elválasztani. Zayntől már bocsánatot kértem, és szeretnék tőled is. Nem akarom, hogy egyből a nyakamba ugorj és barátok legyünk...

- Ne kérj tőlem olyat amit nem tudok megtenni. T miattad kórházba kerültem... Nem fogok neked megbocsátani. - mondtam halkan.

Kiérve a fiúkra mosolyogtam, majd Louis elfuvarozott haza, aminek nagyon is örültem. A kocsiban egész végig csend volt. Ő sem mondott semmit így én sem.

- Milyen a suli? - kérdezte végül.

- Hát... Nagyon jó, csak fel kell zárkóznom. Elég sok a tanulnivalóm, amit nagyon nem akarok. - mondtam.

- Pedig az jó, okosodsz! - mosolygott.

- Tudom, és nincs bajom a tanulással csak... Inkább lennék Zaynnel és veletek.

Láttam, hogy elmosolyodik ezen.

- Mi is így vagyunk ezzel főleg Zayn. Látnod kellene néha. - kuncogott.

- Miért milyen? - kérdeztem elpirulva.

- Rólad mesél, meg hogy már mennyire várja, hogy vele legyél.

Elpirulva ültem a széken, és csak Zaynen kattogott a fejem. Tényleg ennyire szeretne engemet? Mivel érdemeltem én ezt ki? Annyira nagyon szeretem őt. Louis leparkolt a házunk elé,majd egy köszönöm után, betettem a kocsi ajtaját, és elindultam be a lakásba.

Bent elég nyugis volt a helyzet. Anyu a konyhában mosogatott, apu és Adil pedig a nappaliban valamilyen meccset néznek.

- Sziasztok. - köszöntem hangosan.

Mindenki köszönt nekem is. Letettem a kabátomat, a cipőmet lehúztam és belebújtam a papucsomba. Felmentem a szobámba, majd nekiláttam megcsinálni a házikat.