27. fejezet

Sziasztok, Ma este lesz egy twitcam, FÉL NYOLCKOR!!!!!!! http://twitcam.livestream.com/dlcw1 itt tudtok minket nézni, én leszek és a legjobb barátnőm leszünk benne!!! Kérlek nézzetek minket!!! Amúgy meg hanem lesz 4-5 kommentelőnél több akkor meg megint két naponta lesznek frissek! 

Dorinaa: Köszönöm, s ki fognak, de ez még egy picit eléggé odébb lesz! 

Stefii: Köszönöm! :) 

Izii: Köszönöm! :) És én is így voltam evvel. Amúgy Zerrie fan vagyok... De hát itt nem! :D 

Csak egy nap

/Zayn Malik szemszöge/

Enyhén szólva elcsesztem az életemet. Perrie tényleg azért jött fel, hogy visszacsaljon, amit be is vettem, de nem direkt volt. Volt okom mindenre. Perrie megfenyegetett, hogyha nem fektetem meg őt, akkor komolyan be fog sározni mint engem mint Lizzyt. Amikor pedig hirtelen nyálasan kezdett el beszélgetni velem, nem értettem semmit csak mentem a fejem után. Előbb túl akartam lenni rajta, hogy aztán kilépjen az életemből. Amint megláttam, hogy ő is ott van, átkoztam Perriet. Rájöhettem volna, hogy csak azért kezdett el nyálasan beszélgetni mert ő itt van.

Reggel teljesen szétesetten keltem fel.  Sörösüvegek mindenfele, a szemeim alatt karikák, és kisírt szemek. Nem szégyellem. Sírtam miatta. Őt akartam és senki mást. Elhatároztam, hogy ma nem fogok elmenni egyik próbánkra sem, mert senkit sem akarok most látni. Felszedtem a rengeteg üveget, egy zacskóba tettem majd kint kidobtam. Lizzy ott állt a kapunál, és sírt, amint meglátott elfutott. Rohadt szarul éreztem magamat. Idegesen kidobtam a sok dolgot, majd visszamentem a házba és eszméletlen erősséggel csaptam be az ajtót. Könnyim szüntelen folytak, de egyben magamra is rettentően dühös voltam.

Felöltöztem, majd csak mentem a stúdió felé. Tudtam, hogy Perriek is ott vannak. Siettem a stúdióba. Amint beértem a srácok is ott voltak. Oda menetem hozzájuk, Niall pedig szinte szikrákat szór a szemeivel. Hamarosan a lányok is jöttek le Perrie pedig már rohant is oda hozzám. Amint odaértek, én egy kicsit meglöktem, hogy ne öleljen meg. A srácok csak furcsán néztek rám.

- Mi van? - kérdezte.

- Egy mocskos kurva vagy az van. - morogtam.

- Zayn. - mondta Jesy.

- Nem! - mondtam. - Engem fenyegethetsz bármennyire is, de Lizzyt nem. Rájöhettem volna a mocskos kis tervedre! Bemocskolhatsz, nem érdekel, de ha egy rossz szót is mondasz Elizabethről... Soha a büdös életbe ne várd el tőlem, hogy valamikor is kedves leszek veled! - morogtam rá.

Láttam, hogy megszeppent. Ezt akartam... Ezt... Kimondani amit gondolok, és azt, hogy végre belássa nem erősebb nálam. Megijedt, és elmentek a lányokkal, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Liam.

- Egy bunkó seggfej vagyok, csak az! - morogtam, majd hátra fordultam.

Megállt bennem minden ami csak tudott. Csodás barna szemeivel az enyémbe nézett. Arca pont olyan nyúzott volt mint az enyém. Csak néztük egymást, majd egy lánykarolt belé, és elhúzta onnan. Mi a franc? Miért viszi el? É ki volt az a csaj?

- Miért... - motyogtam..

- A barátnője. - jött oda Danielle. - Te meg szedd össze magadat, mert mindnet hallottunk.

- Mit mondott... - aggódtam.

- Vele beszélj...

- De...

- Zayn... - mondta Niall.

Én elhallgattam majd csak csináltuk amit kell...

/Elizabeth Morgen szemszöge/

Alig akartam elhinni amit kiabált Perrievel. A csaj pedig úgy jött ki mint akit éppen lehordtak volna valamiért. Egy kis szikra felpattant bennem, de még akkor is az bennem volt, hogy azt mondta, hogy szereti. Bellával egyenesen hozzánk tartottunk, és alig vártam, hogy végre haza érjünk.

A szobámban ülve megdicsérte, hogy mennyire gyönyörű szobám van. Én bezártam a szobámat, majd letelepedtem az ágyra. Bella ölében már ott volt a kiscica,és csak figyelt.

- A szüleid... Hogy is mondjam.. Izé.. - dadogott.

- Igen, anyukám muszlim. - mondtam.

Ő csak finoman bólogatott.

- Kiskoromban árvaházba dugtak, mert ott biztonságban voltam, mint egy ottani nevelőiskolában. Bár így is nehéz volt elviselnem az életemet. Aztán felvettek az Anubisba, és Danielle is rengeteg mindenben segített nekem. Aztán énekórán kiderült hogy amikor feleltük az a jegy az év végi jegybe is beleszámít, több mint a fele vagy mi. Én nem énekeltem, így alapjában megbuktam, ezért ott hagytam a sulit. Majd bekerültem hozzátok. - mondtam.

- Mi van Zaynnel? Olvastam a tegnapi kiírásodat.

- Én sem tudom. Amit hallottunk most az bezavart de teljesen. - sóhajtottam.

- Akkor mi volt a kirobbanó ok? - kérdezte.

- Hallottam őket, és éppen szerelmet vallottak egymásnak, majd egymásnak estek.

- Hoppá... Akkor.. Oké most engem is megzavart ez meg amit ott mondott. - nézett Bella.

Én felsóhajtottam. Majd kopogtak.

- Hozam egy kis ennivalót. - hallottam meg anyut.

Felkeltem és kinyitottam az ajtót. Ő bejött.

- Köszönjük. - mondtam egy kis mosollyal az arcomon.

- Ne búslakodj kincsem, minden rendben lesz! - mosolygott anyu.

Megöleltem őt, majd csak adott egy puszit és ment is.

- Aranyos az anyukád.

- Nagyon is szeretem. - mondtam.

Még beszélgettünk majd a cicámmal kezdtünk el játszani. Nagyokat nevettünk, mikor a cicum néha megbotlott, vagy csak dobott egy hátast. Gyorsan csináltam róla egy képet, amit fel is töltöttem.

"És akkor a cicám így szólt: nem menekülsz, megvaaagy! Aztán pedig elesett! Szeretlek kiscicám!"

Elég sokáig beszélgettünk és csak úgy voltunk. Bella nagyon kedves velem, és ő is rengeteget mesélt magról, és a végén már úgy éreztük magunkat, mint akit ezer éve ismerek. Nagyon jól esett, főleg, hogy teljesen kizártam minden rosszat magamból. Bellát megkértem ,hogy maradjon, majd miután telefonált, örömmel maradt nálunk, és ennek a szüleim is örültek.

A vacsora alatt Bella és Adil remekül elbeszélgettek, és láttam rajta, hogy azért valamit elkezdenek egymás iránt érezni. Én csak a kajámba turkáltam, teljesen nem itt jártak gondolataim.

- Egyél már kincsem... Az utóbbi napokban egy falatot sem ettél... - aggódott anyu.

- Nem vagyok éhes. - mondtam.

- Kicsim...

Én inkább felálltam, és a szobámba mentem be.