20. fejezet

Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon de nagyon sajnálom maiért tegnap nem hoztam frisst de így mindennel elleptek tegnap, és a megfázásom sem segített ebben. Remélem elnézitek nekem, és a fejezet... Ezután még pár nyugis rész lesz, majd felpördül minden! Amúgy köszönöm  hogy ennyien jelölitek Lizzyt és írjatok neki, nem harap ám! :) 

Lena: Köszönöm, és igen! :) 
Dorinaa: Hát... Ez is nagyon hamar ki fog majd derülni ígérem! :) Itt ki fog derülni miért is dugták őt oda! 
Sophie: Na azért rendőrsége neee! xDD Kutya jó rész? Ohh... ezt még nem hallottam...Nah a mai napon is tanultam valami újat! :) 
Stefii: Jaj semmi baj. És olvasom is! :D 
Trixi: Jah... oké megvan a poén! :D Jól van na. Jaj Brigi ma olyat mondott nekem... majd mesélek! :D Igen a Limonádés gyerek. xDD ♥
Eszkii: Hihihi, hidd el hamarosan mindenre fény fog derülni! ;) 
Izii: De lesz suli... csak... Nah előbb had legyen túl ezeken amik jönnek, a suli majd a következő nagy csattanás! :D 
Lana: *Hosszúhajtesó* Amúgy tudtad, hogy Ed Sheeran nekem a *mezítlábastestvér*? n sem *pacsiii* xDDD



Fellépés!

Délután mentünk Daniellevel a próbaterembe.  A koncert hatkor lesz, és most még csak egy óra van. Én nem sok mindent tudtam csinálni, mert Olly nincs is itt, de azért valahogy csak tudtam én is próbálni. Amin elpróbáltunk minden számot legalább kétszer, megbeszéltünk hánykor, és hol találkozunk, majd mindenki a maga útjára eredt. Danielle mellettem marad.

- Szerintem én addig hazamegyek. - mondtam.

- Nyugi... Anyukád biztos jól elvan! - mondta.

Én csak mosolyogtam ezen, de tényleg kedvem lett volna hazamenni egy picit, akár még csak pár percre is. Danielle inkább azt találta ki, hogy Eljön értünk Louis, és engem elvisz Zaynhez. Én inkább ebbe semmit sem szóltam bele, csak tettem amire kért.

Amikor beléptem, egyből a cicusom rohant oda hozzám. Letettem a táskámat, majd csak Zaynt kerestem

- Zayn? - kiabáltam.

- Emelet! - jött a válasz.

Én csak sietősen szedtem a lábamat az emeletre. Zayn szobája volt az első célom. Amint beléptem, ő éppen akkor húzta magára a felsőjét. Én nagyot nyeltem mert egy pillanatra láthattam a fedetlen hátát, de gyorsan el is fordultam, és éreztem, ahogy teljesen elpirulok.

- Én inkább.... - dadogtam.

- Hé, semmiség, már végeztem.

Magához fordított, de én még mindig elpirultan álltam ott. Finom csókot lehelt ajkaimra. Elmosolyodott, majd kezét a derekamra csúsztatta, és közelebb húzott magához. Én a kezeimet a nyakán fontam össze.

- Ne légy zavarban. Semmi rossz nem történt! - mondta.

Fejemet a nyakához rejtettem el. Erre ő csak felkuncogott. Hátrálni kezdtünk, majd leült az ágyra és az ölébe húzott engem. Egy kicsit zavart, hogy most lényegében az ölben ülök, de egyben tetszett is. Hajába túrtam, ő pedig a kezét derekamon pihentette. Rám nézett és csak mosolygott.

- Beszéltem egyik nap anyuddal, és hallanod ellett volna mennyire boldog.

- Mikor, és miket mondott? - kérdeztem.

- Mikor jöttek haza apukáddal, a bevásárlásból, éppen akkor jöttem, én is és csak beszélgettem velük. Anyukád teljesen be volt zsongva, hogy odaköltözöl hozzájuk, és el sem akarta hinni, mert ő arra számított, hogy nem fogsz nekik megbocsátani.

Elmosolyodtam, mert olyan kedves volt Zayntől, hogy elmondja, s mert anyunak ekkora örömöt tudtam szerezni. Oda hajoltam hozzá, és a fejemet a nyakához hajoltam. Lassan vettem a levegőt, és egyszerűen mindent tökéletesnek éreztem.

- Ma rendelték meg anyuék a bútorokat! - mondtam.

- Ezek szerint.... - kuncogott.

- Pár napon belül nekiállhatok kidekorálnia szobámat. - mondtam és a szemébe néztem.

- És mikor akarsz szólni nekik kettőnkről? - tűrte el a hajamat, az egyik oldalamra.

- Holnap... Átjöhetnél, és utána meg elmennénk ,ahová eddig is akartad. - mondtam.

- Jó kis ötlet! - mosolygott.

Elmosolyodtam én is,majd csak egymás karjaiban voltunk továbbra is.

***

Amint megérkeztünk a helyszínre én egyből siettem átöltözni. Hamar meg is voltam evvel, majd apró loknikat varázsoltam a hajamba,egy kis smink, amiben Inai segített nekem. Soha sem volt érzékem a sminkeléshez, vagy inkább, soha nem szerettem magamat sminkelni. Amikor kész voltam, kimentünk, és a srácok már ott is voltak.

- Oké... Lizzy... - kiabálta Olly.

Én egyből oda fordultam, és  megkért, hogy egy picit ismételjük át a mozdulatokat, amivel hamar meg is voltunk, és mehetett a műsor is. Az első szám a Busy volt. nem volt itt annyira sok dolgom, mert mint a klip is tükrözi az elején egy bábuval kell ellenie, és csak legvégén kell táncolnom egy picit vele. Amint ezzel megvoltunk jött a Heart skisp a beat. Ezt már sokkal inkább élveztem. Folyamatosan mászkáltam Olly elől, valamikor táncoltam vele, de végig mosolyogtam, és annyira élveztem az egészet. A következő számoknál is nagyon de nagyon elvoltunk, majd talán az egyik legizgalmasabb szám vette kezdetét. Troublemaker.... Itt végig bénáznom kellett, amiben elég nagy tehetségem szokott lenni, ha fáradt vagyok.

Minden olyan hamar lezajlott a szemem előtt, hogy alig akartam elhinni, hogy vége ennek az egésznek. A koncert végén, Olly kiharcolt magának egy csomó képet, és még a pólómat is aláírta ami elégé vicces volt, de hát.... Nagyon jó fej. Nem nagyon maradtam a többiekkel beszélgetni, mert nagyon fáradt voltam. Elköszöntem tőlük, Zaynnel egy csókot váltottam, majd már mentem is.

Hazaérve, a táskámat a földre dobtam, le majd csak a nappaliba barangoltam. A nappaliban már anyu és apu is ott voltak, éppen egymást ölelve a tvt figyelték. Én csak beültem anyu mellé és kidőltem az ölükbe.

- Jó estét... - mondtam mosolyogva.

- Neked is!

Erre apu csak egy puszit nyomott a homlokomra.

- Hogy ment a fellépés? - kérdezte anyu és kezét a hasamon meg is éreztem.

- Nagyon jó volt, csak fáradt vagyok... - mondtam.

- Vacsorázz meg és menj pihenni! - mondta apu.

Felültem.

- Amúgy... - melléjük ültem le. - Holnap bemutatkoznám a barátom....

Egy kicsit elpirultam, amint eszembe jutott Zayn.

- Barátod? Mióta is van neked? - kérdezte döbbenten apu.

- Hát izé... Szeptember eleje óta. - mondtam, és végig a lábamat kémleltem.

- És ugye normális gyerek és... - hadarta.

- Apu ne aggódj. Hidd el szeretni fogjátok!

Én hátat fordítottam. Merítettem a kajából, amit igazán nem tudtam eldönteni, hogy mi de nagyon finom illata van. Felkaptam a táskámat, és felmentem a szobámba. letettem a cuccomat, leültem az ágyamra, majd felnyitottam a laptopomat. Amint bekapcsolt, csak enni kezdtem. Anyu is bejött.

- Ez nagyon finom! - mondtam a tálamra mutatva.

- Ennek örülök. Ugyanis egyre több ilyen lesz... Ez olyan étel amit anyukám is rendszeresen főzött otthon... Meg annyira angol ételeket nem tudok...

- Semmi baj, szerintem ez is nagyon finom! Legalább megismerem azt a kultúrát amiben te nevelkedtél! - mosolyogtam.

- Ezért is jöttem ide. El kell mondanom neked a teljes igazságot... - sóhajtott fel.

Mindig is tudtam, már az elejétől, hogy soha nem mondják el nekem a teljes igazságot. Leült az ágyamra. Én csak vártam, hogy elkezdje, de ettem tovább, a mennyei kaját.

- Az mind igaz amit elmondtunk... - mondta. - De tudnod kell... - egy nagy levegőt vett. - Amikor te megszülettél, apáddal elszöktünk... Úgy hittük, jobb életre teszünk szert, ha ide jövünk Yassarhoz, és veled teljesen új életet kezdünk. Miközben London felé igyekeztünk, engem otthon kerestek, mindennel amit csak el tudsz képzelni. Pakisztánban... Lényeg ami lényeg, ez  nagyon súlyos bún, ha elszöksz valakivel, akit a szüleid elítélnek, és akivel semmi dolgod nem lenne. Sikerült is minket elkapniuk... - itt egy kis levegőt vett, én pedig érdek feszítve figyeltem. - Fél évre börtönbe csuktak mert... Meg megszöktem egy olyan emberrel akit nem a szüleim szántak nekem!

- Én ezért ne ítéllek el anyu, szerintem én is ezt tettem volna, de... Mi volt addig velem? - néztem rá.

 - Apukád mamája vigyázott rád, és az után kerültél árvaházba. Mi soha nem akartunk oda juttatni téged de... Döntenünk kellett... Egy hülye muszlim nevelőintézetbe akartak dugni ahol ezerszer rosszabb sorsod lett volna mint ami eddig volt. Az iskola... Vernek, és komoly muszlim vallást vertek volna beléd, amit nem akartam, mert apád keresztény és én azt akartam te döntsd el mit is szeretnél. 

Én csak elmosolyodtam és megöleltem őt. Tudtam, hogy igaza volt, de nem tudtam ebben mit nem akart elmondani nekem, hiszen semmi rossz nincsen benne. Hiszen ők csak engem akartak védeni, és egymást szeretve élni az életüket, amit innentől fogva meg is lesz nekik, mert hamarosan az egész család együtt lesz, és ennek soha nem lesz vége!