29. fejezet

Sziasztok, nem nagyon akarok bunkó lenni, de ha... Ha ezze a fejezethez nem lesz meg a hat komment akkor csak két nap múlva hozok frisst. Amúgy a videót ne várjátok, mert mindent kidobáltunk, mert egy borzalom az egész. Kellemes olvasást mindenkinek, és köszönöm a komikat! ♥ 

Lena: Köszönöm, és... hidd el mi is élveztük de baszottul! xDDD
Stefii: Lehet egy kicsit bunkó? Nemsokára újra minden rossz lesz, de utána meg minden 100W mosoly! ♥ 
Dorinaa: NEm akarom vele összehozni, mert Niall az enyém Muhaaaa *gonoszkacaj* :D ♥ 
Izii: Igen mivel az előzőekben hallotta Perriet és Zayn veszekedni ott a nagy kis stúdiónál. 



A rossz előérzet!

Sokáig voltam nála. Kicsit sokkal feszélyezettebb volt a hangulat. Az kanapén ültünk, és magamhoz húztam a lábaimat, és felé fordultam. Végig Perrieről faggattam őt, ő pedig készségesen felelt minden kérdésemre. Láttam rajta, hogy változni akar, és azt is, hogy maga mögött akarja őt hagyni. Amíg ő beszélt, én csak arcát vizslattam, és szinte nem is hallottam amit mond. Enyhén borostás arca, a hajam kócosan a szeme elé hullott, amit folyamatosan türögetett el. Ajkaimba haraptam, és lehajtottam a fejemet. Nem szabad látnia, hogy teljesen belezúgtam, már a látványtól is.

- Minden rendben van? - kérdezte csodás mély hangján.

- Igen... - eresztettem meg felé egy kis mosolyt. 

- Biztos?  Mert hanem vagy jól szólj! - kúszott oda közel hozzám.

Szívem egy hatalmasat dobbant.

- Zayn, semmi bajom, teljesen jól vagyok. - mondtam.

Mosolyogtam rá, és csak egy kicsit megsimítottam az arcát. Egymás szemébe néztünk, és én teljesen elvesztem mogyoróbarna szemeiben. Kezeim végig arcát simogatták, és nem is állt szándékomban elengedni őt. Egymás tekintetét figyeltük csak.

- Bocsáss meg nekem mait tettem. Egy bunkó paraszt voltam. - nézett rám.

- Igen az voltál... - erre ő csak lehajtotta fejét. - De... Minden ember kap második lehetőséged az életben. - mondtam.

Erre ő felkapta a fejét, és szemei teljességgel csillogtak.

- Zayn... - kiabálta valaki.

A hanghoz hamarosan arcok is csatlakoztak. Niall, Louis, Liam és Harry. Zayn egy hatalmasat sóhajtott, majd hátravetette magát. Én lehajtottam a fejemet és összekuporodtam.

- Rosszkor? - kérdezte Niall.

- Nem. Én megyek, mer táncolni is kell valamikor...

Felkeltem. Egy utolsó pillantást vetettem Zaynre, aki kezeit az arcába temettem. Elköszöntem a fiúktól, majd már mentem is. Haza érve még mindig nem volt itthon senki sem. Összepakoltam a holmiijaimat, majd elindultam a Danielle felé. Út közben elég sok mindenen kattogott az agyam, de ezt a mobilom rezgése zavarta meg. megnéztem, s amikor Zayn nevét láttam meg arcomra mosoly húzódott.

- Szia. - köszöntem bele mosolyogva.

- Hali. Jól vagy? - aggódott.

- Nyugi... Mi bajom lenne? - kérdeztem.

- Olyan furcsa érzésem volt... Vagyis van. - mondta.

- Hívd fel a szüleidet. Lehet otthon van valami. - mondtam halkan.

Hallottam, hogy felsóhajt, majd csak elköszöntünk és letettük. A telefont a kezemben fogtam, és csak haladtam tovább az utcán. Elég sokan néztek, meg a gépek is kattogtak, de inkább nem törődtem vele. Megdörzsöltem a szememet és csak mentem tovább.

Amikor odaértem a házhoz, finoman bekopogtam.

- Szia... - nyitott ajtót Dani. - Jesszusom Lizzy...

Behúzott a házba.

- Ettél te már valamit? - aggodalmaskodott.

- Most ez komoly? Mindenki ezzel nyúz. Anyuék, Zayn...Ettem igen. - mosolyogtam.

- Zayn? - kerekedett ki a szeme.

Én egy szót nem szóltam, csak bemenetem a nappaliba és letettem a táskámat.

- Ha gondolod mehetünk. - mondta s végig furcsán méregetett.

Egy bólogatással jeleztem, hogy benne vagyok, majd ő már el is tűnt az emeleten.

/Danielle Peazer szemszöge/

Kicsit sem értettem most akkor mi is van. De egyet tudtam... Lizzy rettentően megviselt. Jó pár kilót ledobott magáról, a szemei karikásak, és olyan elveszetnek tűnt. Miközben felöltöztem, csak a gondolataim cikáztak, de inkább csak rajta, meg Zaynnen. Nagyon összeillenek de Zayn elcseszte, azóta nem is igazán beszéltem vele, meg az a kijelentése is.

Amikor lementem Lizzy már indulásra kész volt. Mosolyogtam rá, majd mentünk is. Út közben folyamatosan rezgett a telefonja, de SMS-ekkel lerendezte mindig.

- Ki zaklat ennyiszer? - kérdezte mikor már vagy huszadjára hívták.

- Nem zaklat, csak aggódik. - húzódott mosolyra a szája amikor beértünk.

A többiek is bent voltak már.

- Telefonálhatok? - nézett rám.

Én csak a szemem forgattam ezen. Ő lepakolt a szokásos kis helyére, majd kinézett az ablakon, és már telefonált is. Én csak lepakoltam, majd az egyik tanítványomhoz mentem, és ő már minta is a dolgokat, de fél füllel figyeltem a beszélgetést is.

- Szia... Nem dehogy... Zayn nyugodj meg! - kuncogott.

Zayn névre szinte mindenki odafigyelt, és ahogy reagált rá. Nem értem... Most megint együtt vannak vagy mi.

- Csak azért hívtalak, hogy táncon vagyok, és nem éppen tudom majd reagálni a jelzéseidre.

Még beszélgettek egy kicsit, de láttam, hogy a többiek is valamin beszélgettek, és fél szemmel őt nézték.  Letette, majd csatlakozott hozzánk. Ránk nézett majd várta, hogy mi is lesz. Én csak megköszörültem a torkomat, és elmondtam, hogy lesz egy fesztivál nemsokára,és arra kéne táncokat betanulni. Ők csak bólogattak, majd múltkor tanult mozdulatokkal kezdtünk el. Én előre álltam a tükrökhöz, majd indítottam a zenét, és figyeltem őket. Mindenki nagyon jól csinált mindnet, de Lizzy meglepett. Alig pár perc után teljesen leizzadt, és kapkodta a levegőt. Egy idő után már teljesen elvesztette a fonalat. Megállt, majd egyik kezét a csípőjére tette és kapkodta a levegőt.

Azonnal megállítottam a zenét, és odamentem hozzá, a többiek pedig minket néztek.

- Minden oké? - kérdeztem.

- Nem tudom... - kapkodta a levegőt.

Éppen átöleltem mikro hirtelen összeomlott a karjaimba, és finoman a földre fektettem őt.

- Basszus hívjátok a mentőket! - kiabáltam.