25. fejezet

Sziasztok. Na Köszönöm nagyon a komikat! ♥♥♥ Egy kicsit szar napjaim vannak, lehet az idő... nah mindegy! :D Remélem tinektek sokkal jobban telnek a napjaitok! ♥ Kellemes olvasást mindenkinek  és várom a találgatásokat ehhez a részhez! :) 

Dorinaa: OMG... Tudod nehéz választani, hiszen mindegyik történet hozzám nőt! De talán az első... hiszen mindenki azt szokta feleleveníteni, és az Elizabeth név is így ragadt rám. 

Stefii: Köszönöm! :) 

Trixi: Jaj akkor ennek örülök! :) Persze, szomorú lesz! *húh ez annyira köcsögül hangzott a fejemben* 

Lena: Nagyon köszönöm! :)
Izii: Köszönöm, és hidd el az is lesz. *ez már megint olyan köcsögül jön ki 

Az új suli!

A sulihoz érve a szívem a torkomban dobogott az idegességtől. Dani biztatón rám mosolygott, előre ment, én pedig szorosan a nyomában voltam. Amint beléptünk, csak nézelődtem. Teljesen átlagos sulinak tűnt kivéve azt, hogy itt mind táncosok rohangáltak, és valami elképesztően jól néztek ki. Idegesen harapdáltam a számat. Nem tudtam merre megyünk, de amikor egyre több tanárt láttak szemeim volt egy sejtésem.

Az igazgatónál ültünk, és várjuk, hogy beérjen. Azt mondták, hogy órája van.

- Zayn tegnap nagyon nem volt toppon. - mondta Danielle. - Miután elmentél, teljesen elveszett.

- Zavarban voltam, és a szobámat tényleg el kellett rendeznem. De... Ma tuti vele leszek egész délután!

- Pedig isteni hangod van de tényleg!

Mire megköszöntem volna, bejöttek, és a nő leült a helyére, gondoltam ő az igazgatónő.

- Örülök, hogy itt vagy Elizabeth.

Nekiállt beszélni, én pedig csak figyeltem rá. Elmondta a véleményt rólam, a táncaimról, majd azt is elmondta miért tett a harmadik csoportba. Elméletileg azért mert már megvan a kellő tudásom arra, hogy az utolsó előtti évesekhez csatlakozzak be, csak ezen mg finomítani kell, amit ebben a két évben hajtanak végre. Én végig bólogattam és igeneztem. Kiküldött egy nőhöz, aki odaadott nekem pár lapot, a könyveimet, aztán pedig az órarendemet is odaadta. Bemondott egy nevet a hangosban, majd megkért, hogy várjak pár percet, közben pedig Dani el is ment. Én kicsit idegeskedtem, majd egy nagyon aranyosnak tűnő lány lépett be. haja majdnem a derekáig leért, a jobb oldalára volt tűrve, s egészen göndör volt. Beszélt pár szót a nővel, majd odajött hozzám.

- Szia Bella vagyok. - mosolygott.

- Elizabeth!

Felkeltem, és már mondta is, hogy kövessem.

- Osztályfőnökink van, szóval pont jókor jöttél. - mondta.

- Hát... Én csak reggel tudtam meg, hogy jövök. - mondtam.

- Figyelj... az is már teljesítmény.

Ezen mind a ketten csak nevettünk, és tudtam, hogy vele jóban leszek elég hamar. Amikor az ajtóhoz értünk egy pillanatra megállt Bella.

- Tudom kivagy, az osztályban sokan beszélnek rólad és... Én ki fogok állni melletted mert kedves vagy. És kérlek... Nézd el amit mondani fognak neked! - mondta halkan.

Én egy leheletnyit bólintottam aztán beléptünk a terembe. Minden szempár rám szegeződött, és pár lány el is fintorodott. Alig voltak 10-14-én.

- Köszönöm Bella. - mosolygott a tanár.

Bella helyet foglalt én pedig csak közelebb léptem a tanár felé. Egy kicsit remegetem.

- Mutatkozz be az osztálynak. - mosolygott kedvesen.

- Elizabeth jade Morgen vagyok...

Erre az egyik lány felpattant.

- Senki földjéről jöttem, és a One Direction pénzén élek... - rázta magát nagyon hülyén.

- Kussoljál! - ordította Bella.

Én csak lehajtottam a fejemet.

- Mindenki maradjon csöndben. - csapott az asztalra a tanár, én pedig inkább leültem Bella mellé és összekuporodtam.

Bellára néztem aki odakúszott hozzám, és bátorítóan rám mosolygott. Én is egy kis mosolyt küldtem feléje, majd pedig folytatódott minden. A tanár azt mondta, hogy semmi különösebb megbeszélni valónk nincs, ezért én inkább Bella segítségét kértem ,hogy mutassa meg hol is tartanak, és mit vesznek miből. Nagyon jól elvoltunk, és végig csak mosolyogtam, mert mesélt ő is pár dolgot a tanárokról. Amikor kicsengettek, együtt mentünk át a következő órára. A folyosón folyamatosan kaptam a beszólásokat, de inkább nem födődtem vele, majd befejezik.

Amikor az utolsó órámról is kicsengettek, Bellával egy kicsit még bent maradtunk a terembe.

- Lehetne egy kérdésem? - kérdezte a tanári asztalon ülve.

Én csak bólogattam.

- Úgy tudtam az Anubiszba jársz.

Ettől csak elmosolyodtam.

- Ez elég macerás egy törtnet, amit majd egyszer el is fogok mesélni, és te miért nem barátkozol senkivel? Egész nap velem foglalkoztál.

- Én ebben az osztályban senkit sem szeretek. A pénz az úr itt. Ha egy márkásabb cuccban jelensz már, akkor már azt hiszik loptad, csak mert belőlük dől a lé. Vagyis ebben az osztályban ez a divat.

- Apuci pénze... - sóhajtottam.

- Talált!

- De... Sokat olvastam már rólad erre-arra. Bocsáss meg de én még mindig nem értem ezt az egész történet ami körülötted van... - hajtotta le a fejét.

- Holnap átjössz hozzánk? Akkor elmesélek mindnet, de itt nem nagyon akarok... - mondtam.

- Rendben, s köszönöm!

- Mit? - kérdeztem nevetve.

- Azt hogy elmondod!

Felvettük a táskánkat, majd már indultunk is. Kiérve, mondta, hogy az apja már ott várja, ezért magamra maradtam, és gyalog eredtem haza. Nem siettem. Út közben egy kisboltba is beugrottam inni venni, majd felhívtam Daniellet is, hogy még egyszer megköszönjem neki, ő pedig mondta, hogy ma háromkor próba lesz, én pedig igent mondtam, vagyis ma este még táncolni is fogok jó sokáig, amit nem is bántam.

Mielőtt hazaértem, megpillantottam Zayn házát is, és gondoltam egy kicsit meglepem őt. Mosolyogva igyekeztem a házhoz. Csendben nyitottam ki az ajtót majd tettem be magam mögött. hangokat hallottam, ezért nagyon csendben indultam a nappaliba. Majd a hangok egyre jobban egy női hangra hasonlítottak, és a beszélgetésük is kirajzolódott.  Amin picit bedugtam a fejemet, a szám elé kaptam a kezemet, hogy ne sikítsak.