28. fejezet

Sziasztok. Na a mai próba kb. annyiból állt, hogy énekeltünk, és az egészből egy paródiát csinálunk majd! Szóval... Elég jól elvoltunk. Majd hasikerül megvágom akkor majd hozom! Remélem várjátok már! :) 

Kellemes olvasást! :) 

Lena: Köszönöm, és majd mindjárt kiderül minden! 

Trixi: Köszönöm, és a mai napot is! :D 

Dorinaa: Hát... majd ki fog derülni! :) 

Stefii: Meg fognak, és semmi baj! :) Majd máskor! 

Izii: Eddig még marad... :) 

Emi: Ha adsz egy címet amire le tudom írni neked akkor leírom.

Egy kicsit lágyabb! 

Reggel elég későn keltem fel. Nagyon sokat gondolkodtam...Leginkább Zaynre gondoltam. Felsóhajtottam, majd megtöröltem a szemeimet, amint láttam, hogy csupa könny az egész. Viszont ami meglepett, hogy Bella nem volt sehol, csak egy cetlit amint ez állt.

"Adillal elmentünk parkba...Szerintem már nem jövök vissza. Remélem jól vagy, nagyon sokat sírtál este!"

A lapot összegyűrtem majd kidobtam. Felálltam, és kicsit megszédültem ezét visszahuppantam az ágyra. Szokott ilyen elfordulni, de most a kelleténél is hosszabb ideig tartott, mire újra jól lettem. Amint újra jól lettem bementem a fürdőbe. A szemeim megint csak eléggé vörösek voltak, és a szemem alatt is hatalmas karikák utaltak arra, hogy nem alszok jól. Kifésültem a hajamat és visszabotorkáltam az ágyamba. Bekapcsoltam a laptopomat, és csak felnézegettem erre-arra. Twitteren egy hatalmas koppanás ért. Mindenki rólam, Zaynről és Perrieről beszélt. Az egyik kis komment eléggé tetszett.

"Én láttam őket már élőben együtt. Szerintem Layn sokkal édesebb együtt mint Zerrie. Remélem hamarosan minden oké lesz!!"

Elmosolyodtam, mert igazán kedves volt tőle. A trendek között megláttam a Layn szócskát, és alig akartam elhinni. Eddig szidtak most meg mellettem állnak? Érdekesek. De olvasgattam tovább.

"A szakítás tanúja voltam. A szemközi utcán voltam mikro Lizzy zokogva jött ki. Zayn utána rohant de nem ment semmire vele, Perrie pedig mosolyogva figyelte őket. Azt hiszem kezdem megutálni Perriet!!!"

Majd Zayn kiírásával is találkoztam.

"Megérdemeltem... Köszönöm aki aggódik. Ő kijátszott velem, és az a személy sínylődte meg akinek semmit sem akartam ártani. De ha ő nem lehet az enyém, inkább senki. Az első szerelem felejthetetlen..."

Az utolsó mondatát teljesen tisztában voltam, hogy nekem küldi! De úgy döntöttem válaszolok rá.

"@zaynmalik1D Az első szerelem felejthetetlen, az első csalódás életre szóló."

Elküldtem, de hamar jött is rá a válasz.

"@elizabeth_jade Az első csalódás életre szóló. Azt a fájdalmat amit okoztam, soha nem felejtem el. Tudom nem bocsátasz meg nekem..."

Egy kicsit elmosolyogtam a szemeim könnybe lábadtak.

"zaynmalik1D Ebben a pár napban többet szenvedtem mint kellett volna. Te voltál ki igazán beengedtem az életembe. Hiányzol ezt nem tagadhatom de...."

Nem tudtam már mit írni inkább elküldtem.

"@elizabeth_jade @zaynmalik1D Olyannyira hihetetlenek vagyok, mert én már itt sírok ezeken."

Elmosolyodtam Eleanor írásán. Inkább lecsuktam a gépet, és lementem, lent megint csak egy cetli fogadott.

"Kicsim el kellett vinni a nagyit haza. Adil és Bella elmentek. Szerintem későn érünk haza, és ők is. A sütiket vidd át Zaynnek, tegnap elfelejtettem."

Megdobbant a szívem, hogy át kell vigyem neki, de egy kicsit azért rosszul is esett. Felmentem, hogy felvegyek egy melegítőt, majd egy vastag pulcsit vettem fel, és fogtam a kikészített dobozt. Vettem egy nagy levegőt, majd kiléptem a házból, és bezártam magam mögött az ajtót, és Zayn lakása felé igyekeztem. Félve kopogtam be az ajtón. Egy kis repedést féltem felfedezni az ajtón, amit csak kémleltem és vártam, majd újra kopogtam.

- Igen? - nagy lendülettel nyitotta fel az ajtót.

A tekintetünk azonnal találkozott, majd az arcát figyeltem. Nyúzott volt, és úgy nézett ki mint aki már egy jó ideje nem is borotválkozott. Fáradtnak láttam, a szemei alatt pedig karikák tátongtak. Kezében lógott a füstölgő cigi... Kivettem a kezéből és gyorsan eltiportam.

- Ne dohányozz ennyit! - mondtam halkan.

- Rendben! - mondta határozottan.

- Anyu küldi. - mondtam.

Odaadtam neki, majd pedig menni akartam, de ő megragadta a kezemet és behúzott a házába.  Megijedtem, de talán még örültem is ennek. A szobából érezhető volt a cigi füst.

- Mennyit szívtál? - néztem rá aggodalmasan.

- Túl sokat! - kezeivel a hajába túrt majd elindult befelé.

Elindultam utána, és a nappaliban egy kisebb kupi fogadott. Beljebb léptem és az asztalon megláttam a sok üres cigi dobozt. Kisebb szívroham kapott el. Nem zavart, hogy cigizik, de ez kicsit nekem is sok volt. Bejött, majd egy teli dobozt fogott meg, és a kukába dobta amit a többi üres követett.

Nem mertem semmit sem mondani... Csak figyeltem amit csinál. Rám sem nézett, csak dobálta a cuccokat, majd csak hirtelen rám nézett. Egy melegítőt visel, és egy fehér pólót.

- Fogytál. - mondta.

Én csak lehajtottam a fejemet.

- Meddig akarjuk ezt csinálni, én egyszerűen már nem bírom.

Hangja tele volt bánattal, s mikor rá emeltem a tekintetemet, könnyeket láttam végig folyni az arcán. Még soha nem láttam fiút sírni, ezért kicsit ledöbbentem. Közelebb mentem hozzá, kezemet az arcára tettem, és letöröltem róla a könnycseppet.

- Miért csináltad? - kérdeztem.

- Ki fogsz nevetni... - mondta halkan.

- Nem foglak.

Vett egy mély levegőt majd elkezdte.

- Perrie megfenyegetett hogy mind a kettőnket bemocskol ha nem fekszem le vele. Amikor nyálasan kezdett el csevegni, akkor is tudtam, hogy azt kell mondanom amit hallani akar különben valamelyikünk rábaszik de nagyon! De nem feküdtem le vele... A többit meg már hallottad te is... - végig nagyon halk volt.

Én elmosolyodtam, majd a nyakai köré fontam a kezeimet és megöleltem őt. Talán tényleg túl hamar ítéltem el őt. Rosszul tettem, hiszen csak védelmezte magát és engem is. Ő is megölelt, de sokkal erősebben karolt át, mind eddig szokott.

- Soha, de soha nem fogok ekkora hülyeséget csinálni... Nem engedlek el többet! - suttogta, és szemeimet ellepték a könnyek.

Elengedtük egymást, majd csak megtöröltem a szemeimet.

- Egyél valamit, mert tényleg rettentően lefogytál. - hangja tele volt aggodalommal.

Szipogtam majd csak bólogattam. Kimentünk a konyhába, majd leültünk és anyu sütijét kezdtük el majszolni. Csendben ültünk, de láttam, hogy Zayn le sem veszi rólam a szemét. Ez egy cseppet zavart de inkább nem is figyeltem oda. Egy sütit betoltam.

- Az hiszem én jóllaktam. - mondtam.

- Alig ettél... Ne csináld ezt velem...

Ezen csak mosolyogtam, de tényleg nem ment le több a számon.