18. fejezet

Jó napot mindenkinek.... Bár nekem most annyira nincs jó kedvem.... Sírógörcs.... Jah meg kiderült,hogy péntekenként kapásból 4 szakinfóm lesz, és puff.... Kb ilyen agyhalott fejem van... És meghaltam.- Tesin szánkózni voltunk, átáztam teljesen  akkor hazajövetnél megint, énekkara menetné  megint, és haza megint. Szóval a mai jó átáztatás kipipálva!!Remélem nektek is szép napotok volt! ♥ Kellemes olvasást! ♥♥

ELIZABETH FACEBOOKJA!!!!!!! JELÖLJÉTEEEEK!!!!!!!

Eszkii: Hihih, én is, és ha elkezded olvasni megtudsz mindent! :D 

Dorinaa: Holnap ígérem elolvasom mert most már semmit sem akarok csak az ágyat és aludni :3 de holnap komizok is ígérem!!!! Amúgy köszönöm! :) 

Henrietta: Köszönöm! :D 

Henikee: Köszönöm, és igen megbukik. Anyja? Mindjárt megtudod! :P 

Szimonszii: Köszönöm! :D 

Stefii: Hihihih, Nem is fogj,a de erről a Zaynről majd később! :P 

Trixi: Mondjuk a skype... igazad van... xDD Szerintem elég sokáig fog maradni! :P 

Izii: Hihihi... Itt most mindent megtudsz! Szalagcím "megjelent Elizabeth új cikke melyben fény derül az igazságra, most vegyék, most vigyék!" 

Lana: Olvasd és csodálkozz! :P Rajzból hogy lehet? Én abból ötös vagyok!!! :P Semmi baj, örülök, hogy írtál! :) 

Fordulat....

"- Anya? - sokkosan álltam ott, és csak figyeltem az előttem álló nőt."

Alig akartam felfogni amit kimondtam. A mosolya, a kinézete, teljesen édesanyám beütése volt.

- Igen... - válaszolta a kérdésemre.

Én csak ott álltam, és fel sem fogtam.

- Menjek el? - kérdezte.

- Ne! - válaszoltam hangosan.

Nem kellett sok és odarohantam és megöleltem őt. Szorosan ölelt őt, és ő is nagyon szorosan simított magához és a fejemet fogta. Hallottam ahogy sírni kezdett, én pedig csak öleltem őt. Sok ember azt mondta nekem, mikor megölelik az anyukájukat, egy megnyugvás veszi körül őket, és én is pont ezt éreztem. Megnyugodtam, és teljesen biztonságban kezdtem érezni magamat.

- Kicsikém.... - mondta mikor elengedtük egymást és az arcomat simogatta. - A hajadat meg aztán szépen elintézted. - nevetett.

- Sajnálom. - hajtottam le a fejemet.

- Jaj nem haragszom, ne legyél butus! - mondta. - Nekem tetszik!

Ettől elmosolyodtam, és kezdtem úgy érezni magamat, mintha mindig is itt lett volna velem.

- Apu? - kérdeztem.

- Este ér is de Londonba. - mosolygott.

- Miért eddig hol volt? - kérdeztem.

- Azt hiszem ezt nem itt kellene megbeszélnünk. Mindent el fogunk mondani holnap! Megfelel? - mind a két kezét arcomra tette.

Én bólogattam.

- De csak késő délután jó nekem, mert délelőtt iskola, aztán próba...

- Amúgy nem ott kéne lenned? - mosolygott.

- Gyere!

Felvettem a táskámat, majd megfogtam a kezét, és már húztam i le a termünkhöz. Amikor odaértünk már ment a zene, de n csak bementem és anyut is behúztam.

- Bocsánat! - mondtam.

- Végre... Már untam magam! - pattant fel Olly.

Anyut leültettem majd pedig én is gyorsan beálltam a többiekhez, és már próbáltunk is. Elég sokan megnézték az anyukámat, de nem érdekelt. A tánc közben teljesen nem itt jártam. Fel kellett dolgoznom, hogy anyukám itt van, hogy kicsapnak a suliból, hogy hamarosan találkozhatom apuval is.

A próba végén, csak átöltöztem, és megkértem Daniellet, hogy maradjon bent még egy kicsikét.

- Danielle ő itt az anyukám... - mosolyogtam.

- Nagyon örvendek. - kezet fogtak.

- Én örültök, hogy vigyázol a lányomra! - mondta anyu.

- Ez nem csak az én feladatom, de nagyon köszönöm.

- Csajooook... - jött be hirtelen Niall, és mögötte ott volt még Louis s Zayn. - Ohh... Bocsánat! - mondta Niall amint megpillantotta anyukámat.

Zayn furcsán nézett minket.

- Te lennél Yassar fia? - döbbent el anyu s Zaynt figyelte.

Zayn könnyeden bólintott.

- Utoljára akkor láttalak amikor éppen csak jártál. - mosolygott.

- Ez vicc... Sashaa?

Én csak mosolyogtam, majd ők is megölelték egymást. És lényegében anyu megköszönte Zaynnek amit eddig tett értem, meg minden én pedig eléggé elpirultam ettől.

- Nem akarok most bunkó lenni, de... Nekem vissza kell mennem a kollégiumba...

- Nem! - szólt bele Dani. - Először is elmondod Zaynnek ami történt, aztán mehetsz!

Erre Dani mindenkit kitessékelt a teremből. Felsóhajtottam, de nagyon nem akartam elmondani mi is történt. Ő csak átölelt, és maghoz húzott.

- Miről beszélt Dani, és miért sírtál? - nézett mélyen a szemembe.

- Ki fognak csap ni a suliból! - mondtam halkan. - Vagyis... Megbukom és lényegében visszaküldenek majd az árvaházba.

- Megbuksz? Hiszen még alig van szeptember közepe? - furcsán nézett rám. - Énekből feleltünk és a év végi jegyem háromnegyedét ezt tette ki, én meg nem feleltem.

- De miért nem? 

- Mert nem vagyok énekes, és nagyon rossz hangom van.

- Énekelsz... - mondta.

- Nem! - nevettem.

- Naaa.... - nyaggatott.

Én csak megcsókoltam őt.

- Ügyes terelés! - motyogta a csókba.

tovább csókolóztunk, majd a homlokát az enyémnek nyomta.

- Megígértem, és be is tartom. Soha nem mész oda vissza! - mondta határozottan.

Én nem mondtam semmit, csak átöleltem a derekát, és csak öleltem őt. Hirtelen megszólalt a telefonom, és egyből fel is vettem.

- Tessék...

- Siess vissza, mert Viktor keres... - mondta Jerome.

- Kösz Jerome!  - letettem. - Keresnek.

Gyorsan egy csókot adtam Zaynnek, majd futni kezdtem. Nagyon hamar ott voltam a kollégiumnál, és felsiettem szobába, ahol egyből felcsaptam a könyveimet, és úgy tettem mint aki éppen tanul.

- Álljanak el az utamból. - morogta Viktor.

a következő pillanatban már nyílt is ajtó.

- Jó napot! - mosolyogtam kedvesen.

- Maga... - nézett rám. - Jobb ha nekikezd pakolni.

Majd már ki is ment. Felsóhajtott és a fejemet az asztalba verem, és csak úgy voltam.

- Nyugi... - simította meg a vállamat Jerome.

- Ezzel nem sokra megyek...

Felnéztem rá, majd csak vissza a könyveim fölé. Hamar eltoltam magamtól, és laptopomba vetettem magamat. Felnyitottam, és fel is mentem twitterre, ahol már elég sok minden fogadott, de nem nagyon nézegettem körül.

"Hamarosan dobozolás, és go el... De hová mehetnék?? Anyuuuuu!!"

Elküldtem majd írtam Zaynnek.

"Megmondták... Lassan kezdhetek pakolni..."

alig kellett pár perc és már csörgött is a telefonom, amin Zayn neve villogott.

- Hali... - mondtam.

- Niall vagy Louis! - mondta  kapásból.

- Te most komolyan ennyi idő alatt összeszervezted nekem?

 - Igen, de szerintem anyukádhoz is odaköltözhetsz! Azt mondta, hogy oda költöznek nem messze tőlem.

- Ez jól hangzik, de anyuval is meg kell beszélnem.

Közben elindultam le, hogy megvacsorázzak a többiekkel.

- Szerintem örülne neki...

- Ezt meg miből gondolod, még csak holnap találkozom apuval, és mi van ha neki nem tetszem? - kérdeztem a kanapéra ülve.

- Imádni fog. Képzeld, végig Sashaa végig Danit faggatta rólad, de nem nagyon meséltünk neki az árvaházról, azt neked kell elmondanod.

- Köszi... Tényleg. - mondtam.

- Szeretlek! - mondta.

- Én is szeretlek! - mosolyogtam.

letettük, majd odaültem Jerome mellé.

- Ki a szerencsés lovag? - bújt oda a tányéromhoz.

- Jerome viselkedj! - szólt rá Trudy.

Én csak mosolyogtam. Csendben fogyasztottam el a vacsorámat.