22. fejezet

Sziasztok. Nem tudom ki központizott annak remélem jól ment! :D Ki milyen irányba megy tovább? Nah én majd jövőre nézegetem majd az egyetemeket... Jesszusom... Már rosszul hangzik... xDD Trixi köszönöm, hogy dicséred a gitártudásom! xDD Szeretlek titeket! :D Kellemes olvasást! ♥  

Sophie: Ebből annyira meg nem tudjuk meg, a de a következőben már Adil is véleményezni fogja! :) 

Dorinaa: Amúgy nem sokáig! :D Bár ehhez nem smiley kéne. xDD 

Stefii: Semmi baj! :D Komiztam is! :D ♥

Trixi: Amúgy gondoltam, hogy bírni fogod. xDD ♥ 

Izii: Szerintem is ismered! Köszönöm! :D ♥ 

Randi! ♥ 

"Arcomon végig hatalmas mosoly ült, és Zaynnel nem is engedtük el egymás kezét. Összekulcsolt kezünket, anyu is észrevette, de csak mosolygott. Hihetetlen boldogság járta át a testemet."

Nem tudom mennyi idő telhetett el, szerintem elég sok, mert nagyon sok mindent beszélgettünk.

- Elnézést, de nekünk most már indulnunk kell. - mondta Zayn.

- Ilyen hamar? - kérdezte Adil.

- Ahol helyet foglaltam időpontra kell odaérnünk, vagy átadják a helyet. - mondta Zayn.

Istenem ez milyen terembe foglalt helyet? Remélem nem valami drága helyre. Felálltunk, majd kifelé igyekeztünk. Felhúztam a kabátomat.

- Mr. Morgen mikorra kell visszahoznom Lizzyt? - fordult vissza apám felé.

- Megbízunk benned. - apu kedvesen közölte ezt Zannyel akinek az arcán egy hatalmas mosoly volt. Elköszöntünk és már mentünk is. Ő elengedte a kezem, és a derekamnál fogva húzott közel maghoz, én pedig boldogan simultam hozzá, és én is átkaroltam őt.

- Úgy látszik örültek nekem. - mosolygott.

- Az általuk nagyra tartott barátjuk fiával járok... Ennek szerintem is örülnek! - mondtam. - De...

- Nem szeretném titkolni. Tudatni akarom az egész világgal, hogy a barátnőm vagy! - mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre.

Ettől elpirultam, és most örültem, hogy nem látja az arcomat. Szorosabban hozzá bújtam, ő pedig hallattam, hogy egy kicsit felnevet. Csendben haladtunk az utcákon, de fogalmam sem volt, hogy éppen hová is tartunk.

- Zayn. Hová is megyünk pontosan? - kérdeztem s felnéztem rá.

- Mindjárt ott leszünk ígérem! - mosolygott.

Én nem kérdezősködtem tovább inkább bíztam benne. Lassan haladtunk, s én teljesen elmeredtem a gondolataimban. Éppen a barátommal tartok egy étterembe, akivel lassan egy hónapja együtt vagyok. Soha ennyire még senki előtt nem nyíltam meg mint előtte. Többe tud rólam mint bárki más... De azt hiszem bízom benne, b1ízom mert úgy bánik velem, mint akinek a legféltettebb kincse lennék, és én nagyon beleszerettem.

Hamarosan egy éttermet láttam meg, amihez eléggé közeledtünk.

- Itt is vagyunk! - nyitott nekem egyből ajtót.

Ő is belépett, majd a kezemet fogta. Eléggé sokan voltak, elég sok fiatal, akik minket figyeltek, én pedig lehajtottam a fejemet. Megfogta a kezemet Zayn, majd a pincérrel beszélt, aki már mutatta is a helyünket. Egy elég eldugott helyre kísért minket, és ott hagyott két étlappal. Éppen készültem levenni a kabátomat, mire ő már nyúlt is, és segített nekem. Én csak elpirulva mosolyogtam,majd leültem, és ő is leült elém. Hamarosan a pincér visszajött, majd Zayn kért magának inni, és én is. Amint megint magunkra hagyott minket, már mosolyogva néztünk egymásra.

- Út közben nagyon elgondolkodtál. Minden rendben? - nézett gyönyörtű barna szemeivel az enyémbe.

- Persze, csak egy kicsit elmeredtem a gondolataimban. - mondtam és az étlapot kezdtem el bújni.

Nem kellett sok vissza is tért az üdítőkkel, majd mi leadtuk, hogy mit szeretnénk enni, és már folytatódott is a beszélgetésünk tovább.

- Min is gondolkodtál ennyire? - nézett végig rám.

- Végül is azon, hogy... Ebben az egy hónapban mennyi minden zajlott le körülöttem. Felvettek, majd kitettek a suliból, jött Dani meg a meglepő fordulat, és persze te meg a srácok is, és... Rájöttem, hogy soha ennyire senki előtt nem nyíltam meg ilyen hamar mint előtted. - lehajtottam a fejemet.

- Azt hiszem akkor nekem is egyenlítenem kell. - sóhajtott fel. - Megpróbálok én is mindent elmondani, amit jobb ha tudnod kell rólam.

Hangján hallottam a bánatot, de inkább nem kérdeztem rá, majd ő elmeséli ha akarja. Mikor beszédre nyitotta a száját a poncér visszatért és a vacsoránkat már tálalta is. Nekiláttunk enni, és végig csendben voltunk. Hamarosan pár lányt hallottunk meg.

- Az ott Zayn...Úr isten...

Nem reagáltam inkább rá semmit sem csak ettem tovább.

- Várj... Az nem az a csaj, aki...

- De az a szegény kis hülye... - kuncogott a másik.

Felsóhajtottam.

- Kimegyek a mosdóba.

Láttam rajta, hogy hallott mindent és csak sajnálkozva néz, de nem vártam, hogy bármit is mondjon csak kimentem a mosdóba. Belenéztem a tükörbe, majd megnyitottam a csapot, s egy kis hidegvizet fröcsköltem magamra, majd pedig vettem egy mély levegőt. Tudtam, hogy egyre több ilyenre kell számítsak, lélekben fel kell készüljek mindenre.

Amint kiléptem, éppen a lányokhoz beszélt, és nagyon idegesnek látszott, majd hátat fordított és visszaült. n is odamentem, de csak furcsán néztem rá. idegesen beleivott az italába, majd mély levegőt vett és kifújta.

- Mit csináltál? - kérdeztem és lehuppantam a székre.

- Semmit... - mondta.

- Ott voltál, láttam. - mutattam a lányokra.

- Csak megmondtam nekik, hogy ne bántsanak téged! - mondta.

A szememet forgattam. El sem hiszem, hogy ez miatt ennyire felhúzta magát. Csendben ettünk tovább, a vacsora után Zayn fizetett, majd elhagytuk az éttermet. Kézen fogva sétáltunk London utcáin, és csak folyamatosan beszélgettünk. Csak arra lettem figyelmes, hogy Zayn egyenesen maghoz visz, és az ajtón lépünk be. Letettük a cuccokat, és a kanapén telepedtünk le.

- Akkor mesélhetek?- kérdezte kicsit halkan.

Én egy bólintással jeleztem, hogy igen, majd már kezdte is.

- Hiperaktív vagyok nagyon. - nevetett. - Én is muszlim vagyok,apám részről, és vannak dolgok amiket be is tartok, ilyen például a ramadán is.

- És mi van a csajokkal? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Olyan nagy kapcsolatom eddig csak egy volt, előtted. Perrie volt a nevet, és jó pár hónapot együtt voltunk, mondhatni tetőtől talpig belezúgtam csajba.

- És miért lett vége? - kérdeztem kicsit félve.

- Rájuk törtem miközben éppen akcióra készültek. - hangjából hallottam a szomorúságot.

- Nagyon sajnálom!

- Én nem. - hangja hirtelen lett határozott. - Eddig azt hittem amit iránta éreztem szerelem, de... Ez amit... Irántad érzek sokkal erősebb mint amit iránta. Ezerszer többet érzek irántad!

Végig szemembe nézett, és a vágy ami benne uralkodott, teljes mértékben átjött szavain keresztül. Elvörösödve lehajtottam a fejemet és odabújtam hozzá.

Ő hirtelen megragadta a csípőmet és ölébe ültetett. Elpirultam,de nagyon is tetszett. Kezeivel arcomat simogatta, én pedig azonnal ajkaira tapadtam. Finoman beletúrtam a hajába. Kezei levándoroltak a derekamra, a csókunk egy pillanatra sem szakadt meg. Kezei a derekamon megálltak,és közelebb húzott magához. Teljes mértékig hormonjaim vezéreltek, de tudtam, hogy én ezt még nem akarom. Hideg kezeit megéreztem a derekamon amitől felszisszentem, és egy picit eltoltam őt magamtól.

- Bocsáss meg de ez nem... - felkeltem róla.

Elindultam, hogy felöltözzek.

- Ne menj... Én... Izé... Bocsánat! - hadarta,és a kezemet fogta.

- Inkább te bocsáss meg. Tudom te akarnád de...

- Te nem. Ez nem baj! - magához húzott, majd megcsókolt. - Holnap stúdiózunk, eljössz?

Kicsit furcsán néztem rá.

- Kérlek... - nézett nagy szemeivel rám.

- Rendben!

Megcsókolt, majd haza akart kísérni, de én nem engedtem neki, úgy is pár méterre lakom csak.