17. fejezet

Tádááá. itt is lenne a friss fejezet, és azt hiszem egy kicsit.... Hát hogy is mondjam... Akcióval teli lett! A végére... Hát... azt hiszem pár emberrel nem akarok találkozni este mert kinyírnak... Igen ezt rád értettem Trixikém! ♥ Na de nem rabolom az időtöket! Kellemes olvasást! :D ♥ 

Eszkii: Köszönöm, és örülök, hogy beszélgettünk! :D ♥

Trixi: mamás még nem szólt rád? xDD Amúgy meg mit akarsz... Neked is van cicád! :P Milyen Laci? Dobos Laci? ♥ Amúgy mivel kell megbízni? Kicsit lemaradtam. :$ Jah hogy az... oké leesett! xDD 

Dorinaa: Bele is akartam írni, hiszen Louis csaja! :D Ohh. Utólag is BOLDOG SZÜLINAPOT! ♥♥♥

Stefii: nyugalom... arra is hamarosan sor kerül. Muhahaaaa! xDD 

Izii: Várj.... Bocsi jelenleg nincs eladó virtuális kiscica!!! xDD bocsi de ezt muszáj volt! :D Szeretleeek! :D 

Egyenes út lefelé! 

Reggel még borzasztó korán volt mikor felkeltem, olyan öt óra lehetett még csak.  Amikor kiszálltam az ágyból, sokkolva láttam, hogy Zayn a kis kanapén ül, és alszik. Itt aludt bent? Istenem de aranyos! Arcorma egy kis mosoly kúszott fel. Hajamat gyorsan felkötöttem, felkaptam a ruháimat, majd egy pokrócot terítettem rá, és egy puszit nyomtam a fejére. A kiscicám fejére is adtam egyet, majd halkan mentem is kifelé. Lent felöltöztem, és már siettem is. A város még alig ébredezik, de hát ez nem is baj.

Alig hat órára vissza is értem a kollégiumba,amikor beléptem a többiek éppen akkor jöttek le.

- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.

- Jesszus te még élsz? - mondta hülyén Jerome és megölelt.

- Bunkó! - nevettem én is.

Felsiettem a szobámba, és gyorsan letusoltam, és felöltöztem. A hajamat felkontyoltam, majd a délutáni táncpróbára is összepakoltam. Lesiettem, hogy a reggelit azért még elérjem, és szerencsém is volt.

- Szia Trudy! - mosolyogtam.

- Szia Lizzy! - mosolygott vissza rám.

Leültem a helyemre, és csendben enni kezdtem.

- Szobatárs nincs kedved délután eljönni valamerre? - kérdezte Patricia.

- Nem tudok. Táncpróbára kell mennem. - mondtam.

- Te mindig táncolsz? - kérdezte Alfie.

- Igen. - mosolyogtam.

- Amúgy merre járt maga tegnap? - jött el Viktor, szúrós szeme végig engem nézett.

- Öhhm... Egy barátomnál, este koncerten, és utána egy barátomnál aludtam. - mondtam.

- Legyen szíves több időt itt tölteni, és a tanulmányaira figyelni.

- Rendben. - hajtottam le a fejemet.

Amint lement éreztem, hogy valami a vállamat fogja, és Trudy volt az.

- Ne törődj vele! - mondta Jerome. - Mindig ilyen.

- Igaza van! - mondta Trudy is.

Elmosolyodtam, majd már indultunk is a suliba. annyira ma talán nem lesz jó napom mert ének is lesz, ami... nem éppen az erősségem. És amit észrevettem, hogy a tanár is kipécézett magának, aminek nagyon nem örülök. De abból a szempontból jó, hogy soha sem olyan anyagot veszünk amit kellene hanem inkább modernebb dalokat tanít nekünk, és szerintem ez nagyon is jó, és mindig jó hangulatban telnek el az órák.

Az első pár órám gyorsan elment. Az utolsó óra ének, így mindenki a zeneterembe ment. Leültünk, és csak vártuk a tanárt. Amint belépett, én egy picit megijedtem, de azért nyugodt voltam.

- Nah akkor ki szeretne ma felelni nekem egyet? - kérdezte, de nagyon senki sem jelentkezett erre a feladatra. - ti választhattok dalt! Fabien gitározik.

Fabien felállta, majd felment a picike kis színpadszerűségre, leült és a kezébe vette a gitárját.

- Akkor nézzük csak... - nézett szét az osztályon. - Elizabeth.

bennem megállt a szívvers is annyi megijedtem. Felnéztem.

- Én nem szeretnék. - mondtam.

- Ettől számit a jegyed háromnegyede... - mondta.

- Nem szeretnék akkor sem. - mondtam félénken.

- Na már... Nem fogunk nevetni. - mondta Amber.

- Ki fogunk, mindenkit kinevetünk. - mondta Joy.

Én csak lehajtottam a fejemet.

- Felelsz vagy sem? - kérdezte kicsit idegese na tanár.

- Nem! - mondtam.

- Akkor távozhat!

Nem tudtam, hogy mi van, de azért tettem amit kellet. Felkaptam a táskámat, és már mentem is. Jelenleg most akkor megbuktam...Ez nem hiszem el.... Mindenből ötös vagyok, és úgy néz ki ebből meghúznak? Ezt nem hiszem el. Teljesen kétségbeesetten mentem a táncpróbára. Meg fogok bukni... Csak ez lebegett a szemem előtt. Amikor beértem, ledobtam a táskámat, és felöltöztem.

Amint Dani is beért megragadtam a kezét, és az egyik szomszédos terembe húztam át őt.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva.

- Meg fogok bukni... - mondtam.

- Várj... Ebben mi a baj?

- Mindenből kitűnő vagyok... nem bukhatok meg... - mondtam.

- Semmi baj... - mondta.

- De igen... Most megbukok, kitesznek.  - kétségbeesetten tettem a fejét a vállára.

- Megoldjuk...

- Mégis hogyan? Ha kicsapnak mehetek vissza az árvaházba.  

Kirohantam, felkaptam a táskámat, és egyenesen felrohantam a tetőre. Nem tudom miért pont ide jöttem...De azt hiszem most ez is megteszi. Leültem a földre, s csak néztem ki a fejemből. Megbukok... Miért velem történik ez? Eddig minden olyan jó volt. Felvettek a suliba, Danielle, és a barátja eszméletlen sok mindenben mellettem állnak, s akkor még ott van Zayn is... Talán ő au egyetlen amire azt mondom, hogy a leges legjobb dolog az életemben. Ő az első barátom, de nem is bánom, hogy ő az, mert ő olyan akit mindig is akartam. Kedves, figyel rám, és megtenne értem mindent.

Arcomra hatalmas mosoly kúszott amikor csak rá gondoltam. De ez hamar lehervadt rólam, mert tudtam... Vissza kell mennem oda ahonnan jöttem hiszen...Most ha megbukok kijavítani ezt már nem tudom. Viktor meg tuti kipaterol. Hogy a fenébe cseszhettem el ennyire mindent? Szemeimből folytak a könnyek, és azt sem tudtam, hogy most mit kezdjek magammal. Végül is maradt pénzem a múltkori fellépésből, talán be tudom magamat valamelyik bentlakásos suliba íratni, de ezt nagyon kétlem. De talán Danielle segíteni fog nekem.

- Elnézést... - hallottam meg valakinek a hangját.

Egyből felálltam... Őszintén eléggé megijesztett a hang. Amint a nőre néztem, kicsit lesokkoltam. Gyönyörűen nézett ki, és felettébb ismerősen nézett ki. Egy egybe részes ruhát viselt amire még felkerültek egy-pár darabok, és egy kendőt visel a fején. Szemei pont olyan barnák mint az enyémet, és olyan kedvesen mosolygott rám. hirtelen beugrott, hogy honnan is ilyen ismerős nekem.

- Anyu? - sokkosan álltam ott, és csak figyeltem az előttem álló nőt.