31. fejezet

Sziasztok! :D Nagyon de nagyon köszönöm a kommenteket! Bocsássatok meg, hogy az utóbbi időben ennyire este hozom a részeket, csak most eléggé elleptek a tanulnivalók is... Holnap pl pszichológiából írunk majd, meg úgy néz ki a bizniszem is beindul, mert tegnap könyvet fűztem, és ma a barátnőm megrohamozott, hogy neki is kell, mert rohadt jó lett, és szerintem is! :D na de nem beszélek már! Kellemes olvasást! :D ♥

Dorinaa: Hihih, jól gondolod, csak a jókra egy picit még várni kell! 
Csajszee: Húú... akkor jó! Örülök, hogy ennyire tetszik! :) ♥
Tamara Golyák: Hát... felébred, és hamar minden oké lesz újra! :) 
Stefii: Hihihi! helyre fog jönni! :) 
Trixi: Naaa, szépen beszélj! :P Köszönöm, és minden rendben lesz, csak idők kérdése! :) 
Izii: Hát nem áll szándékomban kinyírni! :D 



Lassan javul minden!

Két napja itt dekkolunk a kórházban, de én még otthon sem jártam. Egy napot sem hagytam magára őt. Mindig figyeltem őt. Tegnap felkeltették a kómából, ami annyit jelent, hogy le tudták szedni a gépekről, de most már csak azt várjuk, hogy végre felébredjen. Reggel a srácok is bejöttek hozzá, és Louis folyamatosan mesélt neki, ami elég vicces volt. Dél lehetett mikor egy lány lépett be a kórterembe.

- Bocsánat... - mondta. - Elizabethhez jöttem.

Nem mondtunk semmit sem.

- Szia Bella. - szólt Danielle.

A két lány megölelte egymást, majd egy kis csokit tett az asztalra. Rám nézett, majd egy kicsit elmosolyodott.

- Ha tudnád mennyire rajong érted. - mondta.

- Ha tudnád mennyire rajongok ért.... - mondtam Lizzyre nézve.

Bella is rá nézett, majd csak megsimogatta a karját, és már elindult kifelé. Elmosolyodtam, és csak annyit éreztem, hogy a kezemben pihenő keze hirtelen mozogni kezd.

- Lizzy.... - pattantam fel és arcát simogattam.

Arcával mozgolódni kezdett.

- Ohh Allah köszönöm... - sírt Sashaa.

- Zayn... - mormolta.

Én csak felnevettem, egy hatalmas kő esett le a szívemről.

- Itt vagyok... - suttogtam halkan.

- Sajnálom... - hangja érces volt, de még így is imádtam.

- Miért sajnálkozol? - kérdeztem ,de arcát végig simogattam. - Nyisd ki a szemedet...

Éppen kinyitotta mikor egy csapat orvos jött be, és azonnal eltoltak tőle.

***

Már órák óta fent van, és csak beszélgettünk. Mindenkinek volt mindenhez valami hozzászólása, és persze Sashaa folyamatosan tömte bele a kaját, ami elég vicces is volt.

- Anyu ha még egy falatot belém akarsz nyomni, én komolyan kidobom a taccsot... - fintorodott.

- Sashaa tényleg hagyjad... Szerintem most evett eleget, majd később még eszik. - mondtam.

Ő csak felsóhajtott majd letette a tálat. Pár óra múlva pedig már csak ketten voltunk. Ő törökülésben ült az ágyon, és örült annak, hogy már semmilyen csőt nem dugtak bele. Amint belenéztem a szemébe teljesen elvarázsolt, és hihetetlen mennyi mindent ki tud belőlem váltani. Percekig ültünk és néztünk egymásra. Erre ő hirtelen lehajtotta a fejét.

- Sajnálom amiért nem hallgattam rád, hogy baj lesz...

- Egyikünk sem tudhatta, hogy ez lesz. - csúsztam oda hozzá.

Éreztem amit hirtelen gyorsabban veszi a levegőt.

- Szeretném ha megpróbálnánk megint. Újra azt akarom, hogy velem légy, hogy együtt legyünk. Nem tudom... - nagyot nyeltem, majd folytatni akartam ,de ő félbeszakított.

- Szeretném, én nem bírom nélküled. Nézd meg hova jutottam ez miatt.

Ahogy rám nézett láttam szemeiben a könnyeket, majd magamhoz öleltem és puszikat nyomtam a fejére. Ő is átölelt, és csak így ültünk. Majd hirtelen valaki megköszörülte a tokát, és amikor oda néztünk az orvos volt az.

- Elnézést, csak szólni akartam, hogy ha tudnak tegyenek valamit a fotósok meg a riporterek ellen, mert ezek egyre többen vannak. - mondta és kiment.

/Elizabeth Morgen szemszöge/

Ahogy az orvos kiment újra Zayn derekán fontam össze a kezemet és a fejemet a nyakára hajtottam. Nem érdekelt mi van most éppen. Visszajöttem a halálból, és vele lehetek. Megbocsátottam neki, és ő is nekem, és most ez a fontos. Végre azzal lehetek amivel mindig is akarok.

- Gyere.... - mondta. - Látniuk kell, hogy jól vagy...

Felsegített az ágyról, majd szorosan magához ölelt, és együtt elsétáltunk az ablakig. Finoman kinyitotta, majd csak megölelt és közelebb léptünk hozzá. Kipillantottunk és tényleg elég sokan voltak kint. Zayn intett majd csak páran sikoltoztak, egyszóval teljesen feleslegesnek éreztem magamat. Majd elkezdtek kattogni a kamerák, és engem eléggé zavartak a vakuk így Zayn vállába temettem a fejemet.

- Ez nem jó... Zavar... Fúj vaku... - morogtam.

Ő felkuncogott, majd hátraléptünk, betette az ajtót, és elhúzta a függönyöket. Felkapott a karjaiba, amit csak nevettem majd letett az ágyra és betakart. Éppen elment volna, mikor megfogtam a csuklóját év visszahúztam.

- Nem akarok egyedül aludni... - motyogtam, és éreztem ,hogy elvörösödök.

Elmosolyodott, majd lehúzta a pulcsiját, és bemászott hozzám. Finoman magához húzott, és jól betakart minket. Kezemet finoman mellkasára tettem és apró köröket rajzoltam a pólójára, ő pedig a hátamat simogatta, és ki tudja mikor sikerült is elbóbiskolnom.

Arra keltem fel, hogy valaki elég bénán elejt valamit.

- Niall.... - morogta Zayn.

- Gondolhattam volna... - motyogtam és nyújtózkodtam.

- Bocsi. - nevetett.

Én is nevettem majd megöleltem őt, és visszadőltem Zayn mellkasára. Felsóhajtottam, majd csak a fejemet a nyakába temettem, el ő pedig szorosan ölelt magához. Elmosolyodtam és lehunytam a szememet.

- Ideje enned valamit... - mondta Zayn. 

Felültem majd ő is felült, és az asztalról a kezembe nyomta anyu főztjét. Láttam, hogy megint azt főzte amit múltkor annyira megdicsértem. Elmosolyodtam és lassan enni kezdtem.