13. fejezet

Sziasztok. Őszintén mondom, még ti is okoztok nekem meglepetést. Tegnap estéhez közeledve úgy mentem el innen, hogy nem reménykedtem semmiben sem. Most meg leülök gép elé, és látom mennyien írtatok. Nagyon szépen köszönöm nektek! Imádlak titeket! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Sajnálom ha nagyon hasonlít, őszintén mondom nem direkt van ez, ez a blog már rég meg volt írva. Ha esetleg baj lenne szólj!!!!!! 
Stefii: Hihihi köszönöm! ♥ 
Dorka B.: Nagyon köszönöm! :D 
Eszkii S.: Nem te vagy az egyetlen aki így gondolta! :P De remélem azért tetszik! :D 
Henikee: Köszönöm nagyon! :D 
Henrietta J.: De az túl egyértelmű lenne, így egy kis csavarral tuningoltam! :P 
Izii: Ohh.. Hát úgy látszik még egy rejtélyes képességem van a sok közül. xDD Köszönöm! :) 



Randi egy kicsit kettesben!

Lux csak késő délután ébredt fel. Amikor pedig Lux aludt, mi csak beszélgettünk kint a teraszon. Elég sok mindent elmondtam magamról, még a bátyámmal történt dolgokat, és azt is mit is tettünk volna mind a ketten. Nagyon megrázta őt, látszott rajta. Azután azt kellett vele folyton elhitetnem, hogy semmi baj sincsen, mert ő folyton miattam aggódott. Jól esik, hogy ennyire törődik velem, mert evvel csak azt mutatja, hogy tényleg akar engem, és nem csak egy lányt a sok közül.
Ahogy Lux felkelt megint csak pörögtünk, mert ez a lány nem bírt elmaradni a seggén, de nem is volt baj, mert nagyon élveztem. Harry leült a kőpadlóra Lux pedig a lábánál járkált, de én csak egy képet csináltam, és már tettem is fel.

"Bébiszitterkedés @Harry_Style Jó kis nap! :D"
Elküldtem majd megnéztem mik jöttek, és láttam egy képet feltett Harry amit gyorsan meg is néztem.
"@AileenElizabeth Nagyon csinos! :P Lux pedig olyan édesen figyeli!"
Bár a képen nem volt rajta Lux, az arca előttem volt, hogy is nézhetett. A többivel nem nagyon törődtem. A telefont visszatettem a zsebembe s leültem hozzájuk. Hirtelen csengettek, és Harry már pattan is. Ahogy felkelt Lux odatotyogott hozzám, és pedig felálltam, és a kezeimbe vettem a kislányt. Belém kapaszkodott majd követtük őt. Kintről már hangok szűrődtek be. Kiérve alig nálam egy kicsivel magasabb nő állt és kedvesen mosolygott. Lux már mosolygott.
- Ana, ana...
Ezt már én is értettem, és óvatosan átnyújtottam Lounak.
- Elizabeth. - mosolyogtam kedvesen.
- Lou. Már annyi mindent hallottam rólad. Örülök, hogy végre találkozhattunk.
Fél kézzel is de átölelt, és kedvesen én is megöleltem őt.
- Bocsi, hogy így elrontottam a napotokat. - motyogta.
- Én élveztem nagyon. - mosolyogtam.
- És én is! - mondta Harry.
Lou alig pár perc alatt elpakolt, majd már ment is. Amint elhagyta a házat, a nappaliba mentem, ahol a kis bunki még mindig állt.
- El kéne pakolni. - mondtam.
- Szerintem meg nem! - mondta hatalmas mosollyal az arcán.
Betuszkolt, majd pedig, megint csak bent ültünk, és nevettünk.
- Kérlek mesélj még. - kért meg Harry.
- Mit tudnék? Elmondtam mindent, rád jobban kíváncsi vagyok! - mosolyogtam rá.
- A szüleim elváltak, nevelőapámmal és az anyukámmal laktam, amíg Londonba nem költöztem.
- Sajnálom, hogy elváltak. - mondtam.
- Imádom nevelőapámat. Apámmal nagyon ritkán találkozom, de nem is baj.
Ahogy rám mosolygott én is megnyugodtam. Én is kedvesen rámosolyogtam.
- Nem mondtad el miért kellett pszichológushoz menned. - mondta kicsit halkan Harry.
- Végig kellett néznem apám, hogy veri anyámat, Bryan is itthagyott, és egyszerűen nem bírtam, de a fenének sem jártam el. Inkább mindig vonatra ültem és lementem a tengerpartra. Anyu mindig kiakadt rám. - kicsit elmosolyodtam. - De engem ez nyugtatott meg.
Harry odaült mellém, és finoman magához húzott. Kezei átkaroltam, és szinte átáradt rám a nyugalmasság. Felsóhajtottam és odasimultam hozzá.
- Egyszer majd mi is lemehetnénk, megmutathatod, hol szoktál lenni. - mondta majd egy puszit nyomott a fejemre.
Ettől elmosolyodtam.
- Örömmel. - mondtam.
Még inkább ölelt magához, én meg kellemesen elhelyezkedtem. Óvatosan ránéztem. Ő kicsit elmosolyodott, majd óvatosan ajkait az enyémre helyezte. Sokkal finomabb volt velem. Kellemesen jól esett. Percekig csak ültünk ott és csókolóztunk. Hirtelen megragadott, és maga alá gyűrt, ő fölém tornyosult, de mind a ketten csak nevettünk.
- Lehet egy kérdésem? - nézett rám.
Finoman bólintottam, és csodás zöldeskék szemébe néztem.
- Lennél a barátnőm? - mosolygott rám.
Kicsit megilletődtem, de csak hatalmas mosoly futott az arcomra, és bólogattam.
- Mond ki kérlek. - simította meg egyik kezével az arcomat.
- Igen leszek a barátnőd. - mondtam kicsit nevetve.
Az ő arcára is kis mosoly kúszott, majd csak megint megcsókolt, de most kicsit vadabbul, de ezt még engedtem neki. Hirtelen megcsörrent a telefonom, majd Harry morogva elengedett, és felültünk mind a ketten. Bocsánatkérőn néztem rá, majd csak kivettem a zsebemből, és Amelie neve villogott rajta. Azonnal fel is vettem.
- Szia. - köszöntem kedvesen.
- Szia, öhhm izé, nem zavarok? - kérdezte kicsit megszeppenve.
- Mondjad csak. - mondtam.
Törökülésbe ültem, és Harry velem szemben ült le, és csak figyelt rám.
- Otthon vagy már? - kérdezte.
- Nem még Harrynél vagyok.
- Akkor...
 - Amelie fejezd be és mond. - nevettem.
- Csak izé... Ez kényes.
Valamiért elképzeltem, hogy most fülig pirult.
- Mond, nyugi nem hall semmit sem. - mosolyogtam Harryre.
- Hát Niall azt akarja, hogy menjünk el mindenfele, mert meg akar mutatni mindenkinek... de..
- Te nem akarod mert félsz...
- Igen... - mondta kicsit halkan.
- Szerintem mond el neki is mi az amitől félsz. Meg fog érteni, ő nem olyan aki ott fog hagyni. Szeret téged csajszi. De mond el neki is amit nekem.
- Mi lesz ha kiakad.
- Egy tábla csokiba fogadok, hogy nem akad ki, és itt lezárom. Kérem majd a csokit. Sziaaa.
Letettem. Most biztos mérges, de nem érdekel. Nem értem miért hiszi azt amit hisz, Niall megérti, nem olyan hülye. Visszatettem a telefonomat. Harry az ölébe húzott, én pedig csak átkaroltam a nyakát. Ő a nyakamhoz hajolt, és azonnal éreztem, ahol ajkai lecsapnak, és erősen harapja és szívni kezdi. Felszisszentem, de ő nem hajolt el. Amikor felhajolt tőlem, eltűrte a hajamat, és csak féloldalas mosollyal nézte a nyakamat.
- Enyém. - mosolygott rám.
Én csak kuncogtam, mert volt egy olyan érzésem, ennek a nyoma nem egy nap alatt múlik majd el.
- Harry nekem lassan indulnom kellene vissza.
- Elviszlek. - mosolygott.
Mind a ketten felálltunk, majd kijöttünk a kis bunkiból. Harry az asztalról felvette a mobilját, amit a zsebébe tett, a slusszkulcsot a kezébe fogta majd pedig már mentünk is kifelé.  Az ajtót bezárta, én pedig megvártam őt. A kocsihoz lépve kinyitotta nekem az ajtót, én beültem és vártam, hogy csatlakozzon, és hazavigyen.