19. fejezet

Ezer bocsi miért nem volt tegnap fejezet, csak a gépem úgy döntött behal, és egész nap nem volt hajlandó netre felengedni. Remélem elnézitek nekem ezt a kis csúszást! Tényleg nagyon sajnálom!!! 
♥Kellemes olvasást mindenkinek!♥ 

Dorina: Hát igen... Kis csavart akartam, és azt hiszem talán kicsit sok is lett... :/
Dorka B.: Nagyon köszönöm, és nem fog meghalni! Boldog véget akarok majd a blognak! :D 
Stefii: Köszönöm!
Izii: Hát nem kell sajnálnod... Tudtam, hogy ez lesz majd! :) Harryn min döbbentél le???? Köszönöm! :) 



Út a gyógyuláshoz

*Harry Styles szemszöge*

Egész éjjel alig aludtam valamit. Úgy éreztem mikor felkelek nem lesz itt velem. Gőzöm sincs még most sem mit művel velem ez a lány ennyi idő alatt, de nagyon is beleszerettem, és ezt nem fogom tudni visszafordítani. Nem engedtem el a kezét, és nem is fogom. Nagy nehezen sikerült lehunyom a szemeimet.

Arra lettem reggel figyelmes, hogy a kezeim között fogott kéz ki akarja magát húzni az enyémből. Villámgyorsan nyitottam ki a szemeimet és egy félős lány nézett rám. Fejét lehajtotta amint rá néztem. Kellett pár perc mire felfogtam mi is történik. Aileen ott volt, élt, és éppen fülig pirult. Felpattantam, és azonnal kezeim közé zártam őt.

- Pisilnem kell. - suttogta.

Elnevettem magamat.

- Segítsek, vagy fel tudsz állni? - gyorsan fogtam meg őt.

Kezeivel belém kapaszkodott, és lassan felsegítettem őt a magas ágyról. Végig fogtam mikor elértünk a mosdóhoz. Megkapaszkodott az ajtóban majd bemente és kattant a zár. Ott álltam és vártam rá. Vajon mikor kelt fel, és mennyi az idő? Nem érdekelt, jobban örültem, hogy ő él. 

Amikor nyílt az ajtó, megint megfogtam őt, és visszafektettem az ágyra. Felült, én pedig közel ültem le hozzá. Mosolyogtam mint egy idióta.

- Mikor keltél fel? - kérdeztem.

- Úgy két órája. Téged láttalak először ahogy alszol. Fel akartak ébreszteni de nem engedtem. - mondta.

- Olyan más vagy... - simítottam meg az arcát.

Lehajtotta a kezét, és kezét a kezemre tette.

- London óta minden más. - motyogta. - Anyukám meghalt aznap este, apámat lecsukták.

Rázkódott a teste. Odabújtam, ő pedig azonnal karjaimba omlott, és csak sírt. Átöleltem őt, és ringatni kezdtem őt. Nem zavart semmi sem, csak ő érdekelt.

- Most már rendben lesz, itt vagyok veled, és a többiek is.

Szorosan magamhoz öleltem őt. Ő két kezeivel átölelte a derekamat, fejet a mellkasomra hajtotta, s csak sírt. Én a hátát simogattam, s vártam, hogy mikor nyugszik majd meg.

- Nem lesz baj. - suttogtam a fülébe.

Percek múlva kezdett csak nyugodni. Én végig ott voltam, s a hátát simogattam, s az ölelésem cseppet sem lazult. Amikor sikerült megnyugodnia, kicsit elengedett majd letörölte a szemeit és rám nézett.

- Megbocsájtasz nekem? - kérdezte.

- Ez egyértelmű, de ígérd meg, hogy mindig velem maradsz. - mosolyogtam.

- Meg kell szoknom, hogy itt van valaki mellettem. - mondta lehajtott fejjel.

Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a fejére. Kicsit felkuncogott, majd csak eltűrte a haját.

- Húgi! - rontott be Niall.

Aileen ijedten kapta fel a fejét, majd megdöbbent mikor Niall hirtelen letámadt. Egy pillanatig megdermedt, majd mosolyogva visszaölelte őt. Maura és a srácok jöttek be. Sorba mindenki megölelte őt, én pedig végig őt néztem. Szemei alatt kis karikák jelentkezték, hogy már egy ideje nem aludt rendesen. Amikor megvolt a szeretgetés, újra a kezeit fogtam meg, és végig a szemébe néztem.

- Valamit mutatok. - szólalt meg Maura.

Odajött és egy lapot nyomott a kezébe. Aileen arca folyamatosan letisztult, majd egy mosoly jelent meg rajta.

- Köszönöm! - mondta. - Megnézed?

Odanyújtotta hozzám, elvettem és olvasni kezdtem. Egy gyámos papír volt, ami az ő nevére szólt. Ahogy olvastam kezdett minden letisztulni, főleg a tegnapi nap után. Maura felvette mint nevelő Aileent.

- Ez igazán kedves. - mondtam.

- A húgom. - vigyorgott Niall.

Ő elmosolyodott és kicsit lehajtotta a fejét. Annyira furcsa volt nekem.

- Olyan ááá... megszokom. - nevettem.

- Adj időt. Vissza kell rázódnom. - mondta.

- Csak mond, hogy nem teszed ezt többet.

Simogattam meg az arát.

- Egyszer már megígértem, megszegtem. - motyogta.

Kicsit felnevettem.

- Az mondjuk úgy... elveszett. Két fontos embert vesztettél el. Ez olyan érthető, hogy ezt teszed.

- Megígérem. Soha többet nem fogom ezt csinálni. - mosolygott.

Odahajoltam és egy puszit nyomtam a fejére. Ő még mindig a kezeiben szorongatta a lapot. Valamin nagyon is gondolkodott. látszott rajta, de inkább rá sem mertem kérdezni. Majd ha a többiek nem lesznek itt.

Louis egész reggel ontotta magából a vicceket, és szinte már sírva röhögtünk. Volt, hogy mi is beszálltunk, bár én inkább Aileenel feküdtem az ágyon, ő pedig rám dőlt. Lassan kettő volt, mikor Aileen már csak halkan szuszogott, én pedig a hajával babráltam.

- Mi lépünk. - suttogta Niall.

Odajött és óvatosan buszit nyomott Aileen fejére. Mosolygott, és ez engem is boldoggá tett. Niall mindig is mondogatta, hogy szeretett volna egy kishúgot, de ez neki nem adatott meg. Szerintem most a legboldogabb. Én is egy kicsit elbóbiskoltam. Arra lettem csak figyelmes, hogy valaki zörög mellettem.

- Bocsi... - pirult el Amelia.

- Semmi baj. - suttogtam. - Mit keresel itt? Várj ne. Niall.

Kaptam a fejemhez.

- Is, meg Aileen. Aggódtam miatta. - ült le a székre.

- Mindenki. de már jól van. Louis mára kicsinálta őt.

- Miért? - nézett rám.

- Legyen elég annyi, hogy sírtunk a nevetéstől. - mosolyogtam.

Kis csend lett, majd Aileen is lassacskán felébredt.