16. fejezet

Sziasztok. Elsőnek annyit, hogy lehet csütörtökön hozom a kövit, mert pénteken kirándulni megyek. Fonyódra akit érdekelne. Amúgy pedig fogadásból áll az egész. Szóval ha a barátnőm nyer mennem kell, és ma este lesz meg az eredmény. Szóval erről ennyit. A következő pedig, hogy nagyon de nagyon szeretlek titeket! ♥♥♥ Köszönöm a kommeneteket nagyon jól este! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 
U.I.: A köviben *17. fejezet* izgalmas lesz a vége, és utálni is fogtok miatta, vagyis így tippelem! :P 

Stefii: Háháhá, köszönöm! :D És nem fog menni sehová egy kis darabig! :) 
Dorinaa: Köszönöm, és maradni marad, de nem mondok semmit sem inkább, legyen minden meglepi! :D 
Csajszeee: Köszönöm! :D 
Henikee: Köszönöm! :D 
Henriette: Jaj köszönöm szépen! Nagyon aranyos vagy! ♥ 
Izii: Akkor garantálom a következő pár fejezetben kiakadsz és tépni fogod a hajadat, mert annyira ki leszel borulva! ;) ♥ 



Egy fenyegetés!

Harryvel sokat barangoltunk, de végül a jó időnek köszönhetően a St. James Park egyik kicsit elhagyatottabb részén dőltünk le a fűben. Vagyis én ültem, ő meg rám. Leültem, ő a fejét pedig az ölembe hajtotta, és kényelmesen elhelyezkedett. Engem nézett, én pedig csak göndör fürtjeibe túrtam belel. Féloldalas mosollyal nézett engem, én pedig mint egy megbabonázott kis tini lány pislákoltam az ő zöldeskék szemeibe, teljesen elvarázsolódva.

- Remélem tudod, hogy még aggódom. - mondta halkan.

- Mi miatt aggódsz? - kérdeztem.

- A Byran ügy miatt. - sóhajtott. - Nem szeretném, hogy itt hagyj!

Elmosolyodtam, és kicsit zavarba jöttem. Kezét tarkómra csúsztatta és odahúzott közel magához.

- Nem hagylak itt. - suttogtam.

Alig pár centire volt tőle az arcom.

- Ajánlom is.

Kicsit elmosolyodott, majd felemelkedett, és ajkait finoman az enyémre nyomta. A kezét nem vette le tarkómról, lágyan simogatta, míg a másikkal megtámaszkodott. Átengedtem magam az érzésnek, és alig pár pillanaton belül pillangók ezreit éreztem a gyomromban. Egy kicsit elmosolyodtam, ő pedig mosolyogva engedett el, és a szemembe nézett. Ő is mosolygott.

- Mi lenne ha ma együtt ebédelnénk? - mosolygott.

- Benne vagyok.

- Az jó. Most hazaviszlek. - mosolygott. - Nekem még el kell addig intéznem pár dolgot.

 pizzázni.

- Nyugi!

Mosolyogva felállt majd engem is felhúzott. Átölelte a derekamat, én is az övét, majd mosolyogva hazakísért. A ház előtt kicsit nehéz volt elválni, Ő a derekamat ölelte én pedig a nyakát, de valahogy sehogy sem tudtam őt elengedni. Egy hosszas csók után azért csak sikerült leindulnia, én pedig bementem, és mosolyogva felmentem a szobámba. Benyomtam a laptopomat, majd skypra mentem fel. Anyu fent volt és gyorsan hívtam is. Ő elfogadta és már mosolyogva integetett nekem, és én is neki.

- Hogy vagy bogárka? - kérdezte mosolyogva.

- Nagyon jól. - vigyorogtam.

- Hát azt látom. Az a fiú tette ezt veled?

- Nem olyan régen ment el. - mosolyogtam. - Együtt fogunk ma ebédelni.

- Ezt örömmel hallom. De vigyázz magadra kérlek.

- Vigyázok is.

- Sok rosszat írtak róla, remélem tudod.

- Tudom. - felsóhajtottam. - De nem foglalkozom evvel, sem amit rólam mondanak. Megpróbálok csak rá figyelni, és nem a múltjával. Tudom az is az élete része, de most nem érdekel.

- El sem hiszem, hogy ennyire okos kislányom van. - mosolygott.

Még jó félórán keresztül beszélgettünk. Jól esett, végre megint közel voltam hozzá. A beszélgetést azért fejeztük be mert neki mennie kellett, én pedig nem akartam rabolni az idejét. Ahogy végeztünk, egy gyors pillantást vettem twitterre. Egyből a sok levélen akadt meg a szemem. Némelyiket elolvastam, de ez tele volt mindenféle gyűlölettel, és semmi kedvem nem volt evvel. Előkészítettem a ruháimat, és gyorsan letusoltam, majd átöltöztem. Kényelmes ruhát húztam magamra, a hajamat pedig az egyik oldalamra tűztem át. Kellemesen éreztem magamat, s mosolyogva néztem a tükörbe. A telefonomat lenémítottam és a zsebembe tettem, majd már mentem is le. Lent megint az a barom volt, és Niallel beszélgetett meg Amelievel de nevetgéltek. Most akkor őt bírja engem nem? Oké ez azért kicsit durva. Amint észrevett engem is arcáról lefagyott a vigyor és komoran figyelt rám.

- Most megyek. - morogta.

Felém jött, majd a fülemhez hajolt.

- Bármit megteszek, hogy eltűnj, hamarosan meglátod.

Majd felegyenesedett és ment is. Kirázott a hideg tőle, és egy pillanatig behunytam a szememet, majd vettem egy mély levegőt és kinyitottam.

- Mit mondott? - kérdezte Niall.

- Nem lényeg. - fordultam hátat.

Mondott volna valamit mikor megint vágódott az ajtó.

- Csövi, egy a hólyag már megint mit akart? - morogta Harry.

- Amelievel barátkozott... - motyogta Niall.

- Nyugi, téged azért bír mer látja rajtad, hogy mennyire cuki vagy, és hogy Niallt boldoggá teszed. - mondta Harry a barátnőmnek. - Téged meg azért nem mert én szeretlek, viszont ez a hólyag azt hiszi csak felkurlak és...

- Oké értem. - intettem, hogy maradjon csöndben.

Bocsánatot kért tőlem, hogy ilyet mondott, majd pedig már indultunk is. A kocsijába ültünk, majd már indultunk is. Az út csendben telt el és a hólyag mondata keringett a fejemben. Vajon mikre képes? Tényleg képes lenne elküldeni? Egy nagyot nyeltem, féltem, hogy anyuval fog művelni valamit, vagy az isten se tudja mit fog majd csinálni. Kezem izzadt, és remegett egy kicsit.

- Mi történt? Olyan nyugis vagy, nem szoktál ilyen lenni. - mondta Harry néha 1-1 pillantást vetve rám.

- Semmi. Kicsit ideges vagyok. Aggódom anyu miatt, ennyi.

- Biztos? Ha van valami, tudod nekem elmondhatod. - mondta.

- Igen tudom, és köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen.

Bármennyire is el akartam neki mondani mik történtek, tudtam, hogy nem lesz szabad, ha nem akarom, hogy a banda szétszéledjen csak miattam.