14. fejezet

Sziasztok. Jupii hosszú hétvége van... Remélem ti is annyira örültök neki mint én. Jelenleg nem is vagyok otthon. Kint vagyok a semmiközepén...De szó szerint  Ma erdőben voltam, és szavasokat nézegettünk,és nem is egyet láttam... Képeket is hozok de majd később. Még csak annyit, hogy a kövi feji szerdán jön,és DUPLA lesz! 

Trixi: Akkor majd hamarosan egyet beiktatunk. Háháhá! :) ♥

Dorinaa: Most már semmi sem! :) 

Fruzsi: Jaj semmi baj! :) Köszönöm szépen! ♥

Stefii: Figyelj... Ha neked tetszik akkor írd meg!!!!! A másik kérdésedre majd szerdán adok választ, mert most nem otthon vagyok. Köszönöm! ♥

Zsófii: Jesszsusom... Ugye minden rendben van? :O :O :O

Izii: Köszönöm, örülök, hogy tetszik! :D 

Egy csodálatos srác, egy csodás ajándékkal! 

Pár nap múlva koncert és én teljesen be vagyok már zsongva. Elég sok minden történt velem ebben a pár napban. Csináltattam egy orr piercinget, meg egy tetoválást is. S ami a legjobban meglepődtem, hogy sem a szüleim sem a bátyám nem csináltak belőle balhát. Zayn egyenesen örült ennek, és én is annak, hogy ennyire örül neki. Niall pedig csak megdicsért, hogy bátor volt tőlem, amiért mind a két dolgot be vállaltam, mert neki kevés bátorsága van ehhez. Ennek nagyon is örültem. És mi is van köztünk? Rengeteget beszélgetünk, de egyikőnk sem lépett még. Én azért mert félek, őt pedig nem tudom.

A srácok holnap indulnak Amerikába, addig pedig megnézik a fellépésünket, ami előreláthatólag ma lesz. Nagyon korán keltem fel, s nem tudtam mit csináljak. A plüssmacimmal együtt az ablakba ültem ki, s csak bámultam a tájra.

Hirtelen az ajtóm nyitódását hallottam, s odakaptam a fejemet. Niall aranyos arcával találtam szembe magma.

- Azt hittem alszol... - lépett beljebb.

- Nem tudok... - sóhajtottam.

Betette az ajtót, én jobban összehúztam magam, ő pedig leült elém.

- Mitől félsz? - kérdezte.

- Attól, hogy szar leszek, lámpalázas és totál elfelejtek mindent.

Láttam arcán egy kis mosolyt amit nem is igazán értettem.

- Liam rengeteget mesélt már rólad. Hogy mennyire tehetséges táncos vagy, ha ki kell állnod valahová akkor te soha sem vagy lámpalázas....

Nem engedtem, hogy folytassa, gyorsan közbevágtam.

- Ez mind nagyon jó... - mosolyogtam. - És ha tánc akkor tényleg odateszem magam. De ez most más. Ez éneklés, s itt nem szabad elrontanom semmit sem.

- Szóval az miatt aggódsz, hogy elrontod és mindenki rajtad fog nevetni... - sóhajtotta.

Én csak bólogattam.

- Ez miatt nem kell aggódnod. Szerintem nagyon de nagyon jók lesztek. És mi is ott leszünk, hogy lássunk titeket.

- Félek, hogy Liam nem lesz túl boldog ettől... Így is sok bajt okozok neki.

- Ezt hogy érted?

- Piercing, tetoválás... Szerintem nagyon utál. Lehet, hogy nem haragszik de... Szerintem igen.

- Jaj dehogy is. Nekünk is azt mondta, hogy nagyon jól áll neked, és egyáltalán nem haragszik.

Nagyon is megnyugtattak Niall szavai. Egy jó szoros ölelést kaptam tőle. Ahogy a fejemet a nyakához hajtottam, egy mély levegőt vettem. Olyan jó volt érezni az illatát, és szinte már kábított a mesés illata. Ő a derekamat ölelte, én pedig a nyakát karoltam, és csak öleltük egymást.

- Jaj bocsi... - hallottunk meg egy hangot, mi pedig egyből szétváltunk.

- Maradj csak... - néztem Dani felé.

- Én úgy is megyek. Ügyes légy! - kacsintott rám Niall majd pedig kiment.

Danielle egyből ki is faggatott, majd szólt, hogy csinál nekem reggelit.

***

Hamar eljött a 11 óra. A gyomrom görcsbe szorult, és már legszívesebben túlestem volna már mindenen, de sajnos még csak most jön a java. Adam, Tyler és maya is átjöttek hozzánk, hogy itt öltözzünk át, és készülődjünk. Nálam inkább a lazaság, de egyben a vadság volt a jellegzetes. Nekem akarok úgy odaállni, hogy nem érzem magam jól a bőrömben, vagy hogy éppen valami más bajom van.

Letusoltam, majd pedig felvettem egy fekete farmert, egy has pólós Nirvana felsőt, és egy bakancsot. Majd a hajamat megszárítottam, fésűvel a kezemben kijöttem, majd hagytam, hogy a többiek is tudjanak menni fürödni.

Én csak fésülködve indultam el lefelé mikor hirtelen valamibe vagyis inkább valakibe beleütköztem.

- Jaj bocsika... - mondtam.

Amint felnéztem az arca akibe beleütköztem, egy hatalmas mosoly kerekedett mind a kettőnk arcára. Niallel néztem szembe.

- Semmi baj... - mondta.

Az ütközés során a vállamnál fogott, és még mindig ott pihentek a kezei. A hideg rázott ki ettől.

- Öhhm... - gyorsan elvette rólam a kezét. - Izgulsz még?

- Eléggé... - vallottam be.

Ő hirtelen a nyakához nyúlt, majd láttam, hogy egy nyakláncot vesz le magáról, majd pedig óvatosan felém nyújtja és a nyakamba akasztja. Ahogy arca közel került az enyémhez, éreztem meleg lehelletét, amitől engem teljesen kirázott a hideg. Egymásra néztünk, és amint belenéztem abba a kék szemekbe teljesen a felhők felett jártam. Túl közel volt az arcunk egymáshoz, és semmi másra sem vágytam, hogy az arca hozzáérjen az enyémhez.

Vettem egy mély levegőt, és a hevesen verő szívemet próbáltam valamennyire nyugtatni. Kezeim remegtek, a lábaim is.

- Segíteni fog... - mondta halkan.

Amint a nyaklánc már a nyakamban pihent, ő fogta a kezeit s derekam kör fonta össze, majd szorosan magához húzott. Elmosolyodtam és fülig pirultam majd pedig én is átkaroltam az ő derekát. Újra mélyen beszívtam az illatát, és csak engedtem ,hogy körbejárjon a mesés érzés.

- Hiszek benne! - suttogtam.

Elmosolyodott, elengedett, majd pedig nehezen, de mind a ketten mentünk a magunk útjára. A szívem eszméletlen gyorsasággal vert, és alig bírtam a lábamon lemenni.  Lent egyenesen a fürdőbe mentem, hogy a nyakamban csüngő darabra ránézzek.

Egy bőrnyaklánc lógott rajtam, amin egy négylevelű lóhere díszelgett. Egyből beleszerettem, főleg miután eszembe jutott, hogy neki ez a kedvenc nyaklánca, vagyis inkább a szerencse hozó amulettje, még nagyobb mosoly kúszott az arcomra.

Mosolyogva jöttem ki a fürdőből, s közben a hajamat fésültem ki. a konyhában már bent voltak a srácok, és én is mosolyogva csalatkoztam hozzájuk. A fésűt a polcra tettem, majd pedig leültem az asztalhoz. Danielle mosolyogva tette elém a rántottát, és a többieknek is előkészítette a kajájukat.

- Köszi... - mosolyogtam rá.

Liamre néztem aki a nyakamat nézte, majd egy kis mosollyal rám pillantott, majd Niallre. Én zavarba jöttem, majd pedig nekiláttam a reggelimnek. A barátaim is hamarosan lejöttek, és rávetették magukat a rántottára.

Néha-néha egy kósza pillantást vetettem Niallre, akivel néha találkozott a tekintetünk. Teljesen elvesztettem magam. Nem érdekelt már a fellépés csak az, hogy Niallel egymásra leljen a tekintetünk. Na jó... Ez egy kicsit hülyén hangzott, de sajnos ezt érzem. Evés közben a másik kezemmel a nyaklánc piszkáltam. Jó érzés volt a kezem köz fogni...