17. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne  a friss. Annyi hozzáfűzni van csak, hogy eléggé lapos lett, de a kövi már jobb lesz! Meg még annyi, hogy ha van valaki aki középsulis és nagyon de nagyon csillagos nyelvtanból és kedve lenne esetleg a könyvemet bétáznia az könyörgöm keressen fel mert kéne, és akinek nem mellesleg idege is lenne hozzá. Nagyon örülnék. Végül is van időtök mert harmadik fejit írom és még nyugi van, csak gondoltam szólok, és akinek kedve lenne az írjooon! :D 
Nagyon szépen köszönöm a komikat! 
*A sok szemszög miatt ne rémüljetek meg, amint elolvassátok érteni fogjátok! Muhahaaaaa* 

Stefii: Háháhá! Köszönöm! Hát sajnos nem jött össze, a mindent befejezni dolog, de hamarosan mindennel meg leszek. Nagyon kedves vagy! Amúgy rég beszéltünk már. :/
Dorinaa: Hát annyit elárulhatok, hogy annak is itt lesz az ideje... Hamarosaaan! Csak nyugalom! :D 
Izii: Ohh... Akkor azt hiszem tudom ki vagy, de nem akarok nevet mondani  mert nem tudom publikus-e. De ha gondolod nyugodtan írj rám! :D 
Zsófii: Nagyon köszönöööm! :D 
Bogi: Nagyon köszi! :D Aranyos tőled! :) 



Álomvárosban! vajon elhív randira?

/Niall szemszöge, pár héttel később/

Alig várom, hogy végre itt legyen velünk. És itt is lesz velünk még olyan két-három állomáson keresztül. Ez részben Liamnek köszönhető akinek minden vágya, hogy teljesítse a kishúga kérését, nekem pedig egy álom.  Egyszerűen annyira várom már. A hét rossz volt mert nem láttam őt, viszont elég sokat dumáltunk. reggel eléggé beindultam, és pörögtem.
- Niall állj már le. - röhögött rajtam Zayn.
- Neeeem! - vigyorogtam rá.
- Na én megyek. Paul elvisz, majd jövünk! - mondta Liam.
Amint lement, én szendviccsel a kezemben ültem le a tv elé.
- És kinél fog majd aludni? - kérdeztem.
- Gondolom a bátyával! - mondta Zayn.
- De... Danielle... - néztem rá.
- Ne avatkozz ebbe bele. Majd ők lerendezik, te pedig nézd a tvt!
Morcosan néztem rá, de tényleg jobbnak láttam ha inkább a tvt nézem




/Valery szemszöge/

Végre el jött az ideje, hogy kint legyek a srácokkal. Ma utazom Los Angelesbe, és pár nap múlva remélhetőleg randim lesz Niallel. Vagyis nagyon is mert, tegnap elég sokáig beszéltünk telefonon. A sulival minden oké, persze még mindig vannak nem is egy ember aki gúnyt űz belőle, de azt hiszem túl lehet élni. A banda még mindig megvan, és nagyon is jól megy a formánk. Amikor haza érek az után egy héttel, elméletileg, megint lesz egy fellépésünk, egy bárban amit már nagyon várok.
A gépen eléggé nyugodtan telt az utam. Egyedül ültem, senki sem zargatott, és valahogy most ennek roppant mód örültem. Idő közben át is öltöztem hiszen vicces lenne, meleg ruhákban kilépnem a 25-30 fokokba.
Amint leszállt a gép, én már teljesen fel voltam spanolva. Életemben most először járok Los Angelesben.
Amikor leszállt a gép, már izgatottan vártam, hogy végre kint legyek. Fogtam a cuccaimat, és Liam már mosolyogva intett nekem.
- Sziaaa! - öleltük meg egymást.

- Hogy utaztál? - nézett rám.
- Nagyon jól! - mosolyogtam rá.
Fogtuk a cuccunkat, kint pedig már Pault is láttam akinek mosolyogva köszöntem. Bepakoltunk a kocsiba, majd Liam mondta, hogy a szállodába megyünk utána pedig amerre szemem kívánja. Nagyon is volt hová mennem. Először is szerintem a part lesz a cél, vagyis csak remélem.
A szállodához érve, felmentünk, és egyből a srácok támadtak le. Niall már mosolyogva ölelt magához, és én is csak mosolyogtam rá, majd a többiek is üdvözöltek.
- Oké, partra... Most!!! - örültem meg.
Bepakoltam abba a szobába amit mondtak, ami Losuis szobája volt. Tehát mi nem nagyon fogunk aludni. Elmentem átöltözni, majd egy kisebb táskába belepakoltam a cuccokat amiket jónak láttam ha elviszek magammal.
- Zavarok? - jött be hirtelen Niall.
- Nem! - mosolyogtam.
Belül rettenetesen megörültem.


/Liam szemszöge/

Amikor Niallt megláttam reggel azt hittem teljesen megörült, mint aki benyomott vagy 20 tábla étcsokit és bepörgött volna tőle. Bár hamar leesett, hogy a húgom miatt ilyen. Elég furcsa, hogy ezt váltja ki belőle, de egy kicsit örülök is neki. Niall mindig is egy olyan srác volt aki ha van barátnője úgy bánik vele mint egy hercegnővel, de szó szerint. Kényezteti, lesi minden mozzanatát, és jobban vigyáz rá mint a kajára. Jó mondjuk ez nem biztos, hogy igaz, hiszen neki is voltak már elég érdekes mozzanatai. Mint például amikor Zayn megette előle az utolsó chipset és ő nem is állt vele szóba. Meg még voltak ilyen érdekes dolgok, de már kitapasztaltuk milyen és már nem piszkáljuk a kajáját.
Amikor beléptem a szobába, Niall az ágyon terült szét és a telefonomat nyomkodta.
- Bocsi haver, csak... - kezdett bele.
- Ha kéred megkapod, elmondom...
- Tetszik a háttered! - vigyorogva mutatta felém a telefonomat.
Elmosolyodtam. Én és a húgom voltunk rajta, mikor jelentkeztem a versenyre... Az előtt egy-két nappal.
- Köszi! - mondtam és zsebre vágtam.
- És téged nem zavar... Mármint..
- Jaj Niall.. Addig nem amíg meg nem bántod. Nem akarom, hogy nagyon rossz kedve legyek... - mondtam.
Tényleg... Egyáltalán nem zavar ha jár vele, csak ne bántsa meg őt. Ő is pont olyan mély érzésű mint én. Ha egyszer valakit nagyon közel enged magához, azt nehezen engedi el, és ha egy ilyen ember csúnyán megbántja, akkor elég nehezen jön ki ebből.
***
Niall és Valery már vagy 10 perce bent vannak. Vajon mi a fenét csinálhatnak? Remélem semmi rosszat! ÉS Niall is elmarad a seggén.