18. fejezet

Először is nagyon de nagyon köszönöm nektek a komikat. Amúgy elmondom nektek, hogy elég nagy Ed Sheeran fan vagyok, és gondoltam őt is beleépítem a történetembe. Remélem tetszeni fog, és jól esett, hogy az előzőt nem tartottátok laposnak, ezért jön most egy kis amolyan... Várva várt rész! Azt hiszem sokan már felsóhajtotok  hogy "Végree!" Lelki szemeim előtt látom az arcokat. Na de nem rabolom az időt. Kellemes olvasást! Üdvözlettel: Elizabeth *Lizzy*! :D 

Trixi: Hát ő már csak ilyen! :D Nagyon köszönöm! :) 

Dorinaa: Igen megtudod, de az elején már tépni fogod a hajad a végén meg már nem! Muhahaaa! xDD 

Stefii: nagyon köszönöm! :) rendicsek, írok is neked, amúgy válaszoltam az előzőre... Csak kicsit röviden! :D xDD

Izii: Júúúj, amúgy köcönöööm! De mik ki nem derülnek, és amit ott beszéltünk remélem egyszer összejön majd! ;) Köszönöm! 

Zsófii: Majd megmondom neki! ;) Köszönöm! 

Bogi: Köszönöööm! :D ♥

Egy délelőtt Zaynnel... Most komolyan felkértek? Ááááh! 

Niall éppen kérdezett volna tőlem valamit mikor Liam benyitott. Felsóhajtottam, Niall pedig csak megforgatta a szemeit. Ő kiment, én pedig felvettem a táskámat, majd pedig már mentem is. Amikor kicsit lenéztünk az aulára, már elég sok rajongó tolongott ott, ami engem roppantul idegesített. Semmi rosszat nem akarok rá mondani, hiszen nagyon jó rajongók, de egy kicsit mérges leszek ha végig ez lesz, hogy semerre sem tudunk majd elmenni. Paul már várt ránk, majd közölte velünk, hogy hátul megyünk ki, mert ott senki sincsen.

****

Másnap eléggé korán keltem fel. Valamiért eléggé nyugtalanul aludtam, pedig teljesen egyedül voltam, mert Louis átment Harry szobájába, hogy ne zavarjon. Én belementem, de azért egy kicsit rosszul is esett, pedig nagyon el akartam vele egy kicsit beszélgetni. Hirtelen kopogtattak az ajtón.

- Gyere! - szóltam.

- Jó reggelt! - jött be mosolyogva Zayn.

Én is mosolyogtam rá, majd csak vártam, hogy elmondja miért is jött hozzám.

- Találtam egy rajzot... - majd felém mutatta.

- Ez meg honnan?

A kezében az egyik álomfogós rajzom díszelgett, én pedig csak furcsán figyeltem őt.

- Az mindegy. Ma megyek egy tetováló szalonba. Lenne kedved jönni?

Mosolygott és a rajzot lebegtette a kezében. Tudtam mire is gondol, és a rajz is egy vázlat volt, pont ezért, és most itt a lehetőségem...

- Azt hiszem igen... - mondtam.

Ő csak rám kacsintott, majd szólt, hogy öltözzek, és akkor már megyünk is. Én tettem is amire kért. Amint kiment, bezártam az ajtót, majd pedig egyenesen a szekrényhez mentem és ki is vettem belőle pár ruhát. Egy kék felsőt választottam, sárga rövidnadrággal, és egy sárga topánkát. Egy kisebb táskába összepakoltam pár holmit, a telefonomat zsebre vágtam és már mentem is. Zayn szólt a többieknek, majd pedig már mentünk is.

Kint még mindig sokan voltak. De amint sikerült a körülöttünk lévő tömeget egészen minimálisra süllyeszteni, már sokkal jobban éreztem magamat. Bemenetünk kávéért, majd azzal a kezünkben mentünk a városon keresztül. Feltettük a napszemüvegünket, és csak beszélgettünk.

- Hogy bírod elviselni ezt a tömeget? - kérdeztem.

- Az elején nagyon nehéz volt. De már megszoktam... Mindenhol ez van, már az x-faktoros fellépések után is ezek voltak. Szép lassan hozzászoktam, de nem is bánom. - mondta. - És a csapatotok még meg van? - érdeklődött.

- Igen meg! - mosolyogtam. - Hamarosan lesz is egy fellépésünk!

- És a suli? - érdeklődött. - Gondolom azért ott nem ilyen engedékenyek.

- Hát nem. - kuncogtam. - Eléggé kegyetlenek, főleg a tánctanárnőm, aki helyettesíteni szokott. Múltkor is úgy zavart el óráról!

- Ügyes vagy! - nevetett rajtam.

Nem sokáig beszélgettünk már, hiszen megérkeztünk a szalonhoz. Ahogy beléptünk meglepetten vettem észre, hogy Ed Sheeran is bent van, s Zaynnel üdvözölték egymást, és nevetve beszélgettek. Én megszeppenve álltam csak. Nagyon is bírom a csávót, és még a zenéjét is.

- Szia, biztos te vagy Valery, örvendek! - nyújtotta a kezét.

- Én is nagyon örülök Ed! - mondtam.

Zayn felénk fordult, majd Ed felé adta a rajzot.

- Ez nagyon jó... - mondta. - Neked lesz? - nézett rám.

- Igen!

- Na akkor gyere! - mosolygott rám kedvesen.

Zayn felé pillantottam akit valaki más vett kezelésbe. Nem szóltam egy szót sem.

A tetkó hamar fel lett vitetve a bőrömre, és Ed hamar a kezei közé vett. Én a másikszabad kezemmel a telefonomat nyomkodtam, twitterre mentem föl.

"Ez valami hihetetlen... Ed Sheeran csinálja a tetoválásomat! Eszméletlenül jó kedvem van. Köszönöm @edsheeran!"

Majd csak kinyomtam és visszatettem a zsebembe.

- És mióta vagy itt? - kérdezte Ed.

- Tegnap jöttem.

- Eddig milyen?

- Nagyon jó! - mosolyogtam. - Csak kár, hogy még két nap és haza kell menjek.

- Nem maradhatsz tovább?

- De maradhatnék, csak hát a suli... - sóhajtottam.

- Hányadikas vagy? Én azt hittem már érettségid is megvan.

- Majd csak lesz. Ez az utolsó előtti évem.

- Minek tanulsz?

- Hát a Londoni balettiskolában járok.

Sokat beszélgettük, és megtiszteltetésnek éreztem ,hogy agyon dicsért, meg is kért, ha majd Londonban lesz újra táncoljak majd a koncertjén. Én persze örömmel mentem ebbe bele. Hiszen ő mégis csak Ed Sheeran! És a fiúknak amúgy sem kellenek háttértáncosok, hiszen... Hát ők a One Direction... Ők maguk a megtestesül hülyeség! Csak elrontanák az egészet ha táncosok lennének a háttérben. 

***

Amikor visszaértünk a szállodába Liam eléggé ideges volt. És persze a tetoválásom miatt, de megmondtam neki, hogy én nagyon de nagyon szerettem volna, és hogy nagyon is jó munkát végeztek vele.

- Bakker Ed csinálta. - ujjongtam örömömben. - Ez olyan jó!

- Furcsa vagy mondták már? - nézett rám Zayn.

A srácokkal egy szobámban voltunk, és ők készülődtek a fellépésre.

- Amikor ott voltunk halál nyugodtan beszélgettek, itt meg teljesen megörülsz! - nevetett Zayn.

Én is nevettem magamon, majd átmentem a szobába, hogy én is nekilássak készülődni. De előtte még bementem a fürdőbe, és egy gyors képet csináltam a kész műről, feltöltöttem és írtam hozzá pár sort.

"Egy hihetetlenül szép mű! @edsheeran egy isten vagy! Imádom! Akkor hamarosan, Londonban! :D"

Elküldtem, majd facebookon profilképnek is beállítottam, válaszoltam a haverok leveleire, és nekiláttam felöltözni. Egy fekete felsőt vettem fel, kék farmerrel, és tornacipővel. A telefonomat zsebre vágtam, a belépőmet, is eltettem, aztán pedig megfésülködtem és már mentem is. A folyosón csak Niallel találkoztam össze.

- A kérdésed... - kezdtem bele.

- Igen, csak annyi lett volna, hogy eljönnél-e velem esetleg randira? - zavarba jöttem és szemlátomást egy kicsit ő is.

- Örömmel! - mosolyogtam rá.

- Csak mára akartam.. de...

- Valószínűleg csak ha hazajöttetek... - mondtam.

Felsóhajtott, majd megöleltük egymást. Egyáltalán nem akart elengedni, de én sem őt. Egymás szemébe nézünk, majd ő újra csak megcsókolt, de már jóval bátrabbak voltunk mint az első csóknál. A gyomrom teljesen összeszorult mikor a nyelve találkozott az enyémmel. Hajába túrtam, ő pedig szorosan húzott magához.

Amikor ajkaink elváltak, egymásra néztünk.

- Akkor... - kezdtem belel.

- Én szeretném, ha már végre a barátnőmnek mondjalak. - egyenesen a szemembe nézett.

Lerítt róla, hogy minden szava teljes igazság. Én elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Ezt igennek vehetem? - nézett rám.

Én mosolyogva bólogattam, majd megölettük egymást.

- Na gerlék nagyon örülök, de menjünk mert elkésünk! - csapott közénk Louis.

Egyből szétváltunk, én pedig eléggé zavarba jöttem, főleg maikor a többieket is megláttam, főleg Liam mosolygós arcát.