7. fejezet

Sziasztok. Nagyon örülök a kommenteknek. Most nincs különösebb hozzáfűzni valóm mert Zaynt hallgatom - élőben - éppen és mint akit lelőket! xDD *mondjuk Niallt várom de mindegy*

A fordulatot úgy kb a 9. fejire teszem és nem tudom, hogy tetszeni fog-e. csak remélem  hogy igen! na de nem locsogok itt tovább! Jó olvasást! 

Stefii szerint érdekes hatással van rá a blog! Van más ilyen jelentkező is? Mert ha igen tudni akrom, és hogy mit váltott ki felőletek! xDD

Tirxi: Ez nagyon édeees vooollt! Köszönöm! :$ mi van a skaval? xDD 

Dorinaa: Azááám! :D Hát semmi rosszat! :D 

Fruzsi: Hát ezzel kapcsolatban... Nem akarok szomorú lenni, de  sajnos nem... Jaj köszönöm szépen! :)

Stefii: Jó lenne, de sajnos nekem is tanulnom kell, és így, hogy két naponta van ez nekem tökéletes. Remélem nem haragszol. Húha... ez jó. Köszönöm! :D 

Izii: Jaj.... Nagyon köszönöm! ♥♥

Lena: Nagyon köszönöm! :) 

Zsófii: Nagyon köszönöm! :) 

Bogi: Az aranyooos! :) 

Eljössz velem? 

A szatyrokat az pultra tettem, majd a nappaliba érve, bekapcsoltam a tv-t és valami zenecsatornára kacsoltam, s felhangosítottam a zenét. Gyorsan felfutottam, majd egy térdnadrágot, és egy rövid ujjút húztam fel, a hajamat pedig felkontyoltam. Fogtam a laptopomat, majd lementem és a konyhába mentem. Gyorsan valami fincsi recept után néztem, és meg is találtam amit kerestem.

Végigolvastam, majd pedig nekiláttam megcsinálni. Miközben főztem énekeltem, és táncolgattam is. Hol egy One Direction számot adtak, hol pedig más tök jó előadókat.

Amikor még főtt a kaja, leültem egy kicsit gépezni. Felnéztem pár helyre, és döbbenten tapasztaltam a sok változást. Egy csomó mindenki ismerősnek jelölt facebookon, és twitteren is jó pár követőm lett. De persze ezek nagy többsége az osztálytársam volt.  A legtöbbjüket visszakövettem, meg minden ilyesmi. Majd már twitteltem is.

"Csak suliba mentem, és már egy rakat ember jelölget. Ezt nevezem... "

Elküldtem majd pedig ránéztem a kajára, ami lassacskán már kész is volt. Elzártam a tűzhelyt, majd pedig kicsit vártam még vele.  Visszanéztem facebookra, és már jött is pár értesítésem, amit azonnal meg is néztem.

"Holnap tánc, és ha nem fáradsz el akkor go deszkázniiii! :D"

Adam szavain csak nevetni tudtam. Írtam neki, hogy rendben, majd mondta, hogy vigyek magammal egy deszkát, de hát sajnos nem tudok, mivel ami nekem van az otthon van. Azt, mondta hoz nekem, és én ennek nagyon is örültem.

nyolckor csendben ettem pár falatot, de mivel Liam még mindig nem ért haza, így felmentem a szobámba, majd pedig elpakoltam a táskámat, a cuccaimat előkészítettem, majd pedig letusoltam, és már dőltem is le az ágyba.

Reggel nem nagyon siettem a felkeléssel, mert elő két órám nem is lesz, a többi meg csak tánc lesz. Ez egész könnyű nap. Amikor felkeltem, csendben felhúztam egy piros csőnadrágot, majd egy fekete pólót, mait betűrtem a nadrágomban. Egy fekete tornacsukát vettem fel hozzá,  a hajamat kifésültem. Egy fekete oldaltáskába eltettem a balett cuccaimat, majd pedig a telefonommal a kezemben,  csendben lementem.

Amikor leértem már nem csak a bátyám hanem Dani is lent volt!

- Jóóó reeegeeeeel! - mentem be mosolyogva.

Ők is elmorogtak egy jó reggeltett amin csak nevetnem kellett.

- Amúgy nagyon finom volt a vacsi! - dicsértek meg mind a ketten.

Én csak mosolyogtam ezen. Hirtelen rezgett a telefonom, majd amikor kivettem, Harry neve villogott rajta. Mosolyogva vettem fel.

- Szia! - szóltam bele vidáman.

- Jó reggelt. - hallottam meg mosolygós hangját.

- Miért kerestél? - kérdeztem.

- H át csak arra gondoltam, hogy esetleg eljönnél-e velem egy randira?

Egy pillanatra lefagytam, majd egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra.

- Igen örömmel! - mosolyogtam.

- Akkor még kereslek, és nagyon köszönöm!

- Én köszönöm!

Elköszöntük, majd letettük a telefont. nem mondtam semmit sem, csak fogtam a cuccaimat, és egyenesen el is indultam a suliba. Kicsit féltem is, hiszen Danielle elmesélte milyen Harry, és nem hiszem, hogy Liam örülne, ha vele lennék.

Nagyon de nagyon boldog voltam, és ez egész nap látszott rajtam. Folyamatosan pörögtem, s volt, hogy szünetekben Harry felhívott, hogy beszélgessünk. Elmondta, hogy holnap este vinne el, én pedig boldogan mentem bele. Persze arra is megkért, hogyha lehet erről ne beszéljek senkinek sem. Én engedelmeskedtem neki, és alig vártam, hogy holnap meglegyen az első randink is.

Amikor végre vége lett a táncnak, eléggé ki voltam  Teljesen szétpörögtem a fejemet, s deszkázni se volt már nagyon kedvem. Viszont Adam nem hagyott békén, így képtelen voltam felsóhajtani, és fáradtan eltolni a seggemet deszkázni. Péntek van, így elég sokan voltak már a parkban, de olyan szép volt minden. Nem a deszkások, hanem a park ahol van. Én és Maya az egyik rámpa tetején telepedtünk le. Maya nagyon jó fej csaj. Éppen olyan hülye mint én, és ő el tudja különíteni a viccet a komoly dolgoktól.

Fent ültünk a rámpán, és csak nevettünk mindenfélén. A fene se tudja mennyi lehetett az idő mikor csörgött a telefonom, Liam keres.

- Szia! - köszöntem a telefonba mosolyogva.

- Esetleg nem tudnál hazajönni? Beszélnünk kell... - hallottam a hangján egy kis aggodalmat.

- Minden oké? - kezdtem én is aggódni.

- Csak gyere... - mondta.

Letettük.

- Mennem kell, a bátyám hívott. - mondtam.

Adam és Tyler is odajöttek, majd nagy nehezen de elengedtek, csak gyorsan számot cseréltem velük, és Adam olyan cuki volt, hogy a deszkáját - amit végül is nekem hozott - odaadta. Majd csak felöltöztem, a deszkára pattantam és már mentem is haza.

Miközben hazafelé tartottam, volt pár autós aki nem díjazta a közlekedési stílusomat, de erre olyan nagy igényt nem tartottam.

Amint hazaértem besiettem. Danielle és Liam a kanapén beszélgettek, d e még egy másik lány is ott volt, akiről gőzöm se volt, hogy ki. Kezembe fogtam a deszkát, és bementem hozzájuk.

- Megjöttem, mi a baj?- érdeklődtem.

Leültettek.

- Először is ő itt Eleanor, Louis barátnője!

Amint meghallottam Lou nevét arcomra hatalmas mosoly kúszott.

- És mi a baj? - kérdeztem rá, mert még mindig nem értettem, hogy mi is van.

- Az van, hogy alig pár hét múlva megyünk turnéra. És itt kell hagyjalak, de nem akarlak! - esett pánikba Liam.

- Nyugalom!

- És arra a következtetésre jutottam, hogy a csajok szívesen lennének veled amikor csak tudnak!

- Ez tök jó! - mosolyogtam. - Mármint, hogy a csajok vállalják! De előre szólok nehéz eset vagyok.

- Jobb ha rá hallgattok! - nevetett Liam.

Még jó pár órát beszélgettem a lányokkal, s Liammel, akit megnyugtattam, hogy semmi bajom sem lesz, és megnyugtattam avval is, hogy vannak haverjaim is akikhez minden bizonnyal sokat fogok lemenni, náluk aludni, vagy valami ilyesmi.

Amikor felvonultam a szobámba, átöltöztem, majd a házim fölé görnyedtem. Egy kicsit elgondolkodtam. Ha ők hamarosan turnézni mennek, akkor egyáltalán miért vagyok én olyan fontos Harry számára, hiszen hamarosan annyit csajozhat, hogy az csak na. Ez egy kicsit nagyon zavart, de megpróbáltam minden ilyen fránya gondolatomat elűzni a fejemből, s arra akartam csak gondolni ami rám vár holnap, és az elkövetkezendő napokba.