16. fejezet

Sziasztok. Nagyon köszi mindenkinek a komit. Viszont a kövit csak hétfőre tudom hozni mert nagyon el vagyok havazva a hétvégére, elég sok munkám van. Remélem megértitek, és nem haragszotok rám. tényleg bocsánat! 

Trixi: Háháhá! Köszönöm szépen! :)

Dorinaa: Mert... Mert szeretem itt abbahagyni a dolgokat! :P 

Beaa: Köszönöm! 

Fruzsi: Semmi baj, ha kellek írj csak rám, és amint tudok válaszolok! Ennyire hatott? Húha... akkor örülök neki! :) 

Stefii: "mint" Én örülök, hogy felvidítottalak! :) ♥

Izii: Muhahaaa! Ez van ;) Valami elérhetőséged esetleg nincs? 

Zsófii: Köszönöm! :) 

Bogi: Hát az nem szép dolog. De ugye már minden oké igaz? 

Meglepiii.... Szép kis este! :P 

Idegesen jöttem ki, és mást sem akartam csak elhúzni innen. De az öltözőben egy nagyon de nagyon meglepő meglepetés ért engem. Kék szempárral néztem szembe akinek a kezében egy kis doboz volt és éppen a ruhám fölé akarta tenni, mikor ebben elég szépen meg is zavartam.

- Öhm... Izé... - pirult el.

Annyira aranyos volt, de én is eléggé elpirultam ettől. lehajtottuk a fejünket mind a ketten. Komolyan mondom úgy nézünk ki mint két szerelmes kamasz akik félnek elmondani mit is éreznek egymás iránt. Pedig ő tegnap elmondta, és én is. Szeretem őt...

- Még nem indulatok el Amerikába? - kérdeztem azonnal.

- Most indulunk... Csak ezt akartam odaadni neked! - odajött hozzám és átadta a dobozt, majd megölelt és már ment is.

Én csak értetlenül pislogtam magam elé.

Percekkel később tértem csak magamhoz és mosolyogva néztem a kezemben szunnyadó dobozra. Finoman nyitottam ki, és egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra amikor megláttam a doboz tartalmát. Egy ezüst karkötő pihent benne pár kis cédulával együtt, meg egy papírral. A karkötőt gondolkodás nélkül a kezemre tettem, majd a lapot kinyitottam, és olvasni kezdtem.

"Kedves Valery.

Annyira, de annyira köszönöm neked a tegnapot. Ami pedig a randit illeti... Azt hiszem hamarosan úgy is találkozunk, és akkor majd beiktatunk egyet. Remélem ez nem baj. Mert én nagyon szeretném... A karkötő pedig remélem tetszik.

Üdv: Niall!"

Felkuncogtam, majd gyorsan átöltöztem, és a levéllel a kezemben indultam el kifelé, majd eltettem a ki papírt is a táskámba. A karkötő eszméletlenül tetszett nekem.

Elővettem a telefonomat a zsebemből, és egyből hívtam is Liamet.

- Szia húgi! - köszönt bele.

- Szia. Esetleg beszélhetnék pár szót Niallel? - kérdeztem.

- Át is adom! - mondta.

Alig kellett várnom egy picit, mire egy vigyorgó hang köszönt nekem, s én is neki.

- Csak meg szeretném köszönni a karkötőt. Nagyon tetszik!

- Semmiség. Inkább én örülök, hogy tetszik. Féltem, hogy nem fog.

- Pedig de... - mosolyogtam.

Nem olyan sokáig beszéltünk mert Paul rájuk parancsolt, de legalább beszélhettem vele. Mosolyogva indultam el haza, de még út közben beugrottam a kávézóba is, ahol nem várt képek fogadtak. A pulthoz mentem, rendeltem s a mellettem heverő újságra pillantottam.

"Tegnap elsöprő sikert aratott Liam Payne kishúga Valery és a csapta..."

Mosolyra húztam a számat, de a kiscsaj már jött, és hozta is a kávémat.

- Jaj te vagy Valery igaz? - mondta mosolyogva.

Én kedvesen bólogattam neki.

- Észbontóak voltatok tegnap! Annyira de annyira jók voltatok. Imádtalak titeket!

Kicsit furcsa volt ez a hirtelen letámadás, de nagyon tetszett, még közös képet is csináltunk, majd én fizettem és már mentem is haza.

Otthon, vagyis Liam lakásán, anyuk éppen készülődtek hazafelé.

- Mikor jössz akkor haza? - kérdezte anyu.

- Hát nem tudom... - mondtam. - Pár hét múlva utazom a srácok után, aztán szerintem haza is tudok menni.

- Kicsim... nem félsz, hogy kicsapnak a hiányzások miatt? - simította meg anyu az arcomat.

- Nem... Jó jegyeim vannak, és mindenből eddig van elég jegyem!

Még elég sokat beszélgettem velük, majd hosszas búcsúzkodás után ők elindultak haza, én pedig egyedül maradtam a nagy házban. Még elég korán volt, így úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni. Egy virágos harisnyát, fekete szoknyát, és egy fekete cipőt húztam fel, fölsőnek pedig egy fekete pántos felsőt amire egy pulcsit kaptam csak fel, meg persze a sálam. Egy kisebb táskába eltettem pár holmit, majd fogtam a kulcsot, bezártam az ajtót és már mentem is.

Egyenesen a közeli parkba mentem le. Semmi más célom nem volt, csak egy kicsit kimozdulni, és szabadnak lenni.

Amikor az órára néztem, pont időben voltam. Egyenesen a sulihoz mentem fel, hogy megvárjam a barátaimat, és együtt menjünk el valamerre. Felültem Tyler kocsijának a motorháztetejére, és csak vártam őket.

- Jaj a kocsim. Szállsz le de azonnal, rossz kislány! - kiabált nekem Tyler.

- Pedig olyan kényelmes! - mondtam.

Mindegyikük odajött hozzám, majd megbeszéltük, hogy lemegyünk Adamhez, mert a kis csapatunk meg még pár haverja átjön hozzájuk.

***

Estére tényleg egy népes csapat összejött. Én cseppet sem bántam, mert mindenki nagyon jó fej volt, és ami meglepett, hogy semmi pia sem volt, csak a cigijuk.

Kint csináltak a fiúk tábortüzet, és csináltam pár képet, nagyon jó volt, meg persze a májvacukor sem maradhatott el szalonnasütés és minden ami ide való! Énekeltünk is, meg gitároztunk, engem kifaggattak a srácok erről a One Direction dologról. Szóval egész jó volt az este!