3. fejezet

Sziasztok. Nagyon szépen köszönöm a kommentelőknek a komit. Főleg mert látom, hogy újak is írtak amit tök jó! :D A szombati napon a friss lesz, csak valószínűleg délelőtt mert délután találkozóm lesz, este pedig dolgoznom kell. Kellemes olvasást! ♥

Dorinaa: Hihihih. Köszönöm!:)
Dorka: Ha lesz időd olvass bele, hiszen minden fent van!;) Köszönöm szépen!:) 
Tamzeen: Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszetősek számodra az írásaim!:D A csere pedig mehet.
Stefii: Köszönöm!:D
Izii: Igen, innen jött az ötletem.... Kicsit rossz tudom, de idővel minden oké lesz már! Köszönöm!:D



Gyere velem!

"Nem kérdeztem többet. Kellett pár perc mire megnyugszom, majd csak újra a doboz felé fordultam és Niall is. Matatni kezdtem benne, és egy csomó képet halásztunk elő. Volt amin mi ketten vagyunk, vagy Niallel, de ezeket inkább neki adtam oda. Olyan is volt amin hárman, de olyan jó volt ezeket nézegetni. Sokat nevettem, mert már rég néztem a kiskori énemet. Érdekes volt az egy biztos."

Lehúztam a cipőmet és felültem az ágyra, majd normálisan magunk közé tettem a dobozt, és vártam, hogy mit szedek majd még ki belőle. Ő is feljebb ült, és figyelte a dobozt. Már csak egy kis fémdoboz maradt az alján.

- Nyisd ki, én nem... - ráztam meg a fejem.

Ő tette is amit mondtam. Kivette a dobozt, majd kinyitotta. Egy kicsit elmosolyodott, majd felém mutatta. Kicsit felnevettem, majd csak mosolyogtam.

- Elmondod? - kérdezte.

Kivette a karkötőt, majd a csuklómat megfogta, és elkezdte rá feltenni.

- Még a baleset előtti napokban elmentünk Londonba, csak mi ketten. Akkor láttam meg a karkötőt, de nem volt rá pénzem, vagyis lett volna, de inkább kaját vettünk belőle.

A karkötő egy pillanat alatt belopta magát a szívembe. Egy kis narancssárga több árnyalatában pompázó darab, amin apró díszek is vannak, és hihetetlenül szép. Mosolyogtam és a karkötőt néztem. Hirtelen kopogtak.

- Minden oké? - dugta be a fejét Maura. - Anyukád aggódott.

- Minden oké. - mondta Niall.

Anyu is benézett.

- Még maradunk? - kérdeztem.

- Ha akarod. - mosolygott rám.

Én is csak mosolyogtam rá. Ők is mosolyogtak majd kimentek.

- Figyi jobb ha tudsz valamit. - kezdett el suttogni.

- Mi van? - kérdeztem.

- A szüleim kicsit kombinálnak. - sóhajtott fel. - A srácoknak a csapatban már majdnem mindenkinek van csaja kivéve egyet, mert az inkább dugja őket, nah mindegy. Anyunak valamelyik nap kifakadtam, hogy sohasem találok egy jó csajt sem... - felsóhajtott. - Aztán mondta ő tud valakit. És most meg itt vagy és...

- Azt hiszem értem. - mondtam.

El sem hiszem, hogy anyám ezt tette. Nem elég, hogy így is szarul érzem magamat, erre anyám is rátesz egy lapáttal.

- Lehet egy kérésem? - néztem rá. Ő csak bólintott. - Erről a csomagról ne beszélj nekik.

Elmosolyodott, de csak bólogatott. Felvette azt a képkupacot ami az övé. Letette az asztalra őket, majd egypárat felemelt, és egy táskába csúsztatta őket. Nem mondott semmit, csak visszaült az ágyra. Teljesen felült a falhoz, majd törökülésbe ült le. Én még mindig úgy ültem ott, nem is nagyon volt kedvem máshogy elfeküdni. ez pont jó volt most. A karkötőmet néztem, és a bátyámra gondoltam. A londoni kiruccanásra, a bulis éjszakákra. Csak vele voltam hajlandó elmenni ha buli volt. Elég érdekesek voltak azok az órák, de mindegy is.

- Tudom ezt nem így kellene... - kezdett bele Niall. - De esetleg nincs kedved egy hétre vagy kettőre kijönni Londonba? De csak ha van kedved!

Rá néztem, de ő csak a paplant bámulta.

- Ha anyu elenged. - mondtam.

Végig figyeltem az arcát. Láttam ahogy elmosolyodik, amitől nekem is mosolyognom kellett. Mondta, hogy akkor menjünk le. Mind a ketten felálltunk, majd már mentünk is lefelé. Ha őszinte akarok lenni, nagyon is akartam, hogy Londonban legyek. Végül is egyszer  Bryan is mindig mondta, hogy egyszer úgyis vissza fogunk majd oda menni.

Lent, én nem nagyon akartam semmit sem mondani, inkább ráhagytam Niallre. Bementünk a nappaliba, de én egy kicsit mögé bújtam el.

- Szeretném megkérdezni, hogy Aileen kiköthetne velem pár hétre Londonba?

- Ez hogy jutott eszetekbe? - kérdezte anyu.

- Mesélt nekem az utolsó kiruccanásukról Bryannel, és mondta, hogy majd egyszer vissza akar menni, én meg felajánlottam. - mondta könnyedén Niall.

Anyu felsóhajtott.

- Rendben benne vagyok, de most nyomás haza, mert holnap suli. - állt fel anyu.

- A jegyet bízd rám, de holnap után reggel össze legyél pakolva mert indulunk! - mosolygott rám Niall.

- Köszönöm! - öleltem meg, és a fülébe suttogtam.

Ő csak halkan felkuncogott, majd már öltöztem is. Ahogy kiléptünk ő mér megragadt a kezem, és egy lapot adott a kezembe, majd mosolyogva visszament a házba. Beültünk a kocsiba, majd megnéztem a lapot, amin a neve állt és egy telefonszám. Összetűrtem és a zsebembe süllyesztettem.

- Ugye tudod, hogy holnap el kell kérned magad a suliból. - mondta anyu.

- Tudom. - mondtam.

Ő rám mosolygott majd az útra nézett. A kezemre pillantott.

- Az honnan van? - mutatott a karkötőre.

- Még Bryan vette Londonban.

Mosolygott, de nem mondott rá semmit sem. Hazaérve én egyenesen felmentem a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót, és leültem a laptopom elé. Felnyitottam, és bekapcsoltam. Az egyik képkeretre néztem amin én és Bryan voltunk még Londonban. Elmosolyodtam majd újra a gépem fölé emelkedtem. Felmentem tweitterre, ahol már minden televolt Niallel. Lépekkel amik ott készültek náluk a háza előtt, amikor beszélgettünk, és sajnos én is rajta vagyok ezeken. Láttam sok lány azt kérdezgette ki vagyok én, ami megijesztett, de próbáltam nem evvel foglalkozni.

Nem olyan sokáig voltam fent, mert semmi jót nem találtam. Kinyomtam a gépemet, majd már mentem is a fürdőbe. Próbáltam minél előbb letusolni, és ágyba kerülni. Tusolás közben végig azon járt az agyam, ha most ezzel az egy kis öleléssel ennyi lány utálót szeretem magamnak, mi lesz Londonban? Nem érdekel. Jól akarom magamat érezni, annak ellenére, hogy mások mit fognak majd erre mondani.

Ahogy végeztem, belebújtam a pizsimbe, és már dőltem is be az ágyba. A plafont néztem és gondolkodtam. Anyu és Maura most biztos odáig vannak, hogy Niall elhívott Londonba, és reménykednek abban, hogy lesz valami. De biztos, hogy nem. Hiszen Niallt kicsi korom óta azért ismerem,és soha nem tekintettem rá más szemmel,nem is nagyon tudnák. Ő csak egy barát.