39. fejezet

Sziasztok. Először is nagyon de nagyon boldog vagyok, mert ma annyit gitrázotam, és olyan kitartóan, hogy kevesebb mint egy óra alatt egy sima kis népdalocskát eljátszottam, és ez tök jó, jah meg rájöttem, ha magamtól csinálok valamit az jobban megy, nah mindegy! :D Köszönöm a kommenteket mindenkitől, és Eleanor csak simán kiakadt rá, de ezt majd jócskán később megtudjátok miért! kellemes olvasást! ♥

Dorinaa: Oké.. tudom és bocsi... :/

Trixi: Amúgy a te mikulásod mindig, szóval meg sem lepődök ezen.... Köszönöööm! ♥

Stefii: valahogy engem is, de hát a miki már csak ilyen! :P Köszönöm! ♥

Izii: Pontosan! :P ♥ Ez is igaz! :) 

Fellépés! 

/Perrie szemszöge/

Egyszerűen jó volt őket nézni, ahogy nevetnek, s szeretik egymást. Ahogy ott ültek hátul, teljesen elvonulva tőlünk, és ettek, meg ahogy Niall nézte Valeryt. Szinte a tekintetével falta fel. Zayn mindig is arról mesélt nekem, hogy Niall régen soha sem csajozott. Amikor szakított az exével ,mindig is csak azt mondogatta, hogy a hercegnőjét keresi. Ez szerintem nagyon is aranyos, és ahogy elnézem őket, szerintem ez egy igaz örök szerelem. olyan jó volt nézni ahogy Valery zavarba jött, de ez az élet rendje.

- Basszus késésben vagyok... - pattant fel Valery.

/Valery szemszöge/

Ijedten pattantam fel, majd felkaptam a táskámat. Niall fölé hajoltam aki csak a derekamat fogta, majd adtam neki egy csókot.

- Sziasztooook! - rohantam kifelé.

Egyenesen a fellépés helyére mentem, ahol volt egy kis öltözőnk is ahová azonnal be is mentem. Gyorsan felvettem a fekete szoknyámat, és a csipkés vajszínű felsőmet, majd a hajamat felkontyoltam, cipőcsere, majd a kiegészítők, és ki is mentem. Még volt pár percünk, így nekem hoztak vizet, majd csak beszélgettünk.

Hamarosan szóltak nekünk és felmentünk a kis részre. Nem volt színpad csak egy füves terület ahol szépen minden el volt rendezve. Amint felértünk, tapsvihar fogadott, és láttam, hogy a srácok is kijöttek, meg elég sokan voltak ott körülöttünk. Mindenki elfoglalta a helyét, én pedig a nekem kikészített székre ültem le.

- Sziasztok. - köszöntem. - Most saját számokkal készültünk nektek. Az első7 Things!

Nekikezdtünk, és egyszerűen csak énekeltem. A szám végén csak tapsot kaptunk.

- A következő számot egy olyan embernek küldeném aki nekem a mindenséget jelenti, és ő inspirált ebben a számban.

Végig csak Niallre néztem. Ő meg csak egy szívet formált a kezével és piszit dobált nekem, amin csak mosolyogtam, majd a srácok rákezdtek és én is énekeltem. Félve pillantottam Niall felé, de amikor rá néztem csak mosolygott rám.

Még három számot eljátszottunk, majd mentünk is le a színpadról. Ahogy lejöttünk, és egyenesen Niall felé vettem az irányt, aki mosolyogva karolta a át a derekamat, és csak ölelt maghoz.

- Köszönöm... - mosolygott rám, és csak megcsókoltuk egymást.

Kezem a derekán pihent, majd csak még inkább hozzá bújta. A távolból megláttam Eleanor is, aki Louissal álltak és néztek minket.

- Én azt hiszem, inkább megyek... - néztem Niallre.

- Akkor menjünk! - fogta a táskámat.

Visszamentünk a sátorba, ahol átöltöztem, egy mini nadrágba, és egy pántos felsőbe, a hajamat pedig Niall kérésére ki is engedtem. Nem nagyon volt kedvem kimenni, mert tudtam, hogy most már Eleanor is itt van.

Elköszöntem a többiektől, de Niallnek nem engedtem hogy velem jöjjön. Ő csak élvezze a fesztivált, én úgy sem vagyok az a nagy festiválra járó típus.

Hazasiettem, fogtam a táncos cuccomat, és a közeli próbaterembe mentem be. Amikor beértem felhúztam a harisnyámat, a dresst és a szoknyát, majd felvettem a cipőmet is. Elindítottam egy kis zenét, majd felkötöttem a hajamat és nekiláttam bemelegíteni, majd a táncnak is nekiestem. Az ütemet figyeltem, és a lépéseket amik egymás után következtek. Egyszerűen csak élveztem a zenét, és egyáltalán nem akartam abbahagyni. Még pár számot letáncoltam, majd amikor visszaöltöztem, és elhagytam a termet pár lányt láttam akik annyira megörültek mikor megláttak. Ezen csak mosolyogni bírtam, majd visszasiettem a házba.

Átöltöztem egy sport melltartóra, és melegítő nadrágra, majd fogtam a telefonomat, fülesemet és a napszemüvegemet, és már mentem is, hogy fussak egy kicsit. A sportos ösztönöket egyértelműen Liamtől örököltem, csak úgy mint a futásvágyakat. A suliban én is rendszederen versenyeztem is, és egész jó eredményeim voltak. Feltettem a napszemüveget, hajamat felkontyoltam aztán pedig kapcsoltam egy kis zenét és már futottam is. Nem zavart, hogy merre megyek, csak mentem, és elég gyorsan is mentem. Út közben láttam pár emberkét akik felismertek, de inkább nem is figyeltem oda. amikor a fesztivál helyszínére értem, láttam embereket, de nem igazán törődtem evvel. Majd megláttam Eleanor is, aki éppen felém integetett, majd Louis is, de én inkább fogtam magamat és futottam tovább.

***

Késő délután úgy döntöttem átmegyek Niall házához. Ahogy beléptem, egy jóleső megnyugtató érzés lepett el, mint mindig mikor belépek ide. Elmosolyodtam, majd egyenesen  a konyhába mentem, hogy csináljak valami vacsorát kettőnknek.

Elővettem a telefont a zsebemből, és őt kezdtem el hívni.

- Szia édes, minden oké? - kérdezte.

- Szia persze. Csak azt akartam, hogy ma hazajössz, vagy mire kell készüljek?

- Persze hazamegyek, ez egyértelmű! - kuncogott. - Olyan nyolcra otthon leszek.

Nem firtattam tovább, mert ha van valami úgy is el fogja nekem mondani. Amikor eltettük, folytattam főzést, közben pedig megterítettem az asztalon is. nem akartam nagy főzésbe kezdeni hiszen alig volt pár órám míg hazaér.

***

Lassan nyolc óra. Átöltöztem egy kicsit mutatósabb ruhába, majd csak tálaltam a vacsorát, és leültem, és vártam őt. Lassan nyolcat mutatott az óra, de ő még mindig nem ért haza. Kicsit furcsálltam, de nem hívtam fel.

/Niall szemszöge/

Egy utolsó szemét dög vagyok. Kilenc után estem be a házba, és csak remélni tudtam, hogy semmiről nem maradtam le. Ahogy beértem, megláttam a gyönyörűen terített asztal, amin gyertya volt, és ki volt készítve az ennivaló. Majd őt is megláttam a kanapén feküdt, és egy gyönyörű kék ruhát visel. az arcán egyből tudtam, hogy sírt. Az én szemeim is könnyben úsztok. Olyan rossz volt ez az egész, és tudom, hogy megint én szúrtam el. Óvatosan a karjaimba vettem, majd felvittem az emeletre. Betettem az ágyba, majd csak óvatosan betakartam, aztán pedig egy puszit nyomtam a fejére. Lementem, hogy elpakoljak, de olyan rossz volt, hogy ennyire el kellett most őt hanyagolnom. Hogy lehetek ekkora szemét, hogy az érdekelt, hogy bulizzak, amikor ő, aki számomra a mindenség, vacsorával vár. Amint megláttam, hogy a kedvencemet főzte, még inkább elkeseredtem, már ha lehet ilyet mondani. holnap biztosan kárpótolok mindent és mivel hamarosan itt is van a szülinapja, olyan meglepetést tervezek neki amivel remélem megbocsát nekem.