35. fejezet

Sziasztok. Láttam már tegnap is, hogy összejöttek a komik, de nem itthon voltam hanem egyik barátnőmnél, és mikor este hazaestem, nem volt erőm kitenni az új részt. Reggel is kitehettem volna tudom, de csak most tudtam leülni a laptopom elé, mert eddig ide,oda szaladgáltam és már fáradt vagyok, és nem is érzem olyan jól magamat! Na de nm rabolom tovább az időt, 5 komi és holnap megint fiss! Jó olvasást mindenkinek! 

Dorinaa: Köszönöm! :) ♥

Lena: Te kis idegen! :P Nem baj az, addig nevess amíg teheted! :D 

Stefii: Ez nagyon aranyos tőled Baba. De ha ennek vége lesz, jön a másik történetem, mert nem fogom befejezni az írást csak így, meg még annyi melepetés vár így rátok, hogy Jajaaaj! :D

Trixi: Tudom, de ebből már igen, nyugalom! :D Nem baj! :D 

Izii: De sajnos nekem igen.. :( Amúgy angolos vagy? Köszönöm! :) 

Ez most komoly? Imádom az eltemet!!!!

Pár nap telt el és én iszonyatosan boldog vagyok. Nagy rész Niall házában töltöm, és nagyon is jól érzem magamat. Niall próbál minél több időt velem lenni, de közben nem elhanyagolni a próbákat sem. Ez most így jó, mert nekem is sokat kell próbálnom, és amikor hazaesek, jó neki állni vacsorát csinálni, majd együtt vacsorázni Niallel.

Már korán reggel óta Maya, Tyler és Adam társaságában vagyok. Próbálunk ugyanis holnap fellépés lesz, és már nagyon is izgatott vagyok ez miatt. Meg van pár dalom is, aminek nekiálltunk, és elég jól haladunk vele, de ezeket a fesztiválra tartogatjuk. Éppen egy Rebecca Ferguson számot próbálunk, és már iszonyatosan jól cseng az egész. Azért éppen ez, mert Rebecca ott lesz majd ezen a fellépésen s szeretnénk meglepni őt. Alig vártam már, hogy az egészet előadhassuk.

Mivel mindennel rendben voltunk inkább mindenki ellézengett hazafelé. Most kivételesen nem Niall lakására mentem hanem inkább haza, hogy elvégezzek egy kis házimunkát, mert ahogy Liamet ismerem és az időbeosztását nem hiszem, hogy jutott valamire is a ház körül. Előhalásztam a kulcsomat majd meglepődve fogadtam, hogy az ajtó nyitva van. Bementem, és hamar Danival találtam szembe magamat.

- Szia. - mosolygott.

- Ohh, azt hittem senki sincs itt. - nevettem.

- Ez fájt.. - nevetett ő is. - Olyan rég láttalak. - ölelt magához.

Elmosolyodtam én is és csak öleltem őt.

- Niall teljesen elrabolt téged. - kuncogott.

- Én nem bánom! - nevettem.

Tényleg nem bántam, ugyanis imádom Niallt, és ez így is fog maradni. Mivel Dani szinte mindnet megcsinált, így nem nem kellett, ezért, leültünk a kanapéra, és csak beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy egy kicsit aggódok maiért még nem hívtak a Juilliardról, de ő megnyugtatott azzal, hogy esélyem sincs kiesni mert olyan hihetetlenül jó vagyok, és ezen csak mosolyogtam, mert nagyon is jól esett. Már egy ideje beszélhettünk mikor megszólalt a telefonom és egyből fel is vettem.

- Tessék itt, Valery Payne.

- Jó napot Miss Payne. A Juilliard igazgatója vagyok.

Egyből megörültem, és felpattantam.

- Csak azért hívtuk, mert sikeresen felvettük őt a dráma szakunkra, és örömmel értesítjük arról is, hogy kiváló lett a tesztje. Várjuk önt szeptemberben az iskolánkba!

Szinte sikítani tudtam volna, de csak megköszöntem és letettem, majd amikor letettem csak sikoltoztam, és ugráltam örömömben, és Danielle is értette, mert megölelt, és agyon gratulált nekem. remegő kézzel hívtam fel anyut aki úgyszintén sikoltozott örömében, apu is gratulált, majd letettük. Megkértem Danit, hogy ne mondja el a srácoknak, mert majd én el fogom nekik mondani. Erre nem is olyan sokára fény is derül, mert hallottuk, ahogy a kocsi leparkolt. Amikor bejöttek, én csak ültem és úgy tettem mint akit nem vettek fel.

- Mi a baj, picim? - jött oda egyből Niall.

- Nem mondod, hogy nem vettek fel? - hitetlenkedett Liam.

Nagyot nyeltem. Niall átölelt, majd nem bírtam tovább, elnevettem magamat.

- Csak hülyülök. Szeptemberben dupla szakon kezdem az évet! - mondtam.

- Te kis... - röhögött fel Niall. - Gratulálok!

Csókolt meg, majd Liam nyakába másztam, és mindegyik srác gratulált nekem.

- A húgom a Juilliardra fog járni. Ez elképesztő. - hitetlenkedett a bátyám.

Nem beszéltünk sokáig, mert Niall el akart menni sétálni velem, én pedig örömmel mentem. Kezünket összekulcsolva hagytuk el a házat s a közeli park felé vettük az irányt. Folyamatosan beszéltem, le sem lehetne lőni annyira bepörögtem. Amikor leértünk a parkba, Niallel leültünk az egyik padra, majd az ölébe húzott, és csak megcsókolt. Kezemet az arcárán simítottam végig, a másik pedig a mellkasán pihent, míg az ö keze a derekamon. Belemosolyogtam a csókba, de olyan jól esett.

- Olyan büszke vagyok rád! - nézett a szemembe.

- Én meg rád! - mosolyogtam, és a homlokunkat egymásnak támasztottuk.

Simogatta a lábamat, amitől csak mosolyogtam. Nem tudom még meddig tudom ezt élvezni.  hiszen ő már holnap meg a stúdióba, én meg próbára, este hazaesünk, és... Annyira hiányzik már, hogy együtt legyünk, és csak úgy legyünk.

- Holnap eljössz a fellépésünkre? - kérdeztem és a szemébe néztem.

- Mindegyikünk ott lesz! - mosolygott.

Megöleltem őt, majd elég sokáig ültem az öklébe és csak csókoltuk egymást. Bár annyira sokáig nem tudtunk, mert nem is kevés embert gyúlt körénk. Inkább felkeltünk, és már mentünk is vissza hozzám. A házban már csak Liam és Danielel voltak, aminek nagyon örültem.

- Húgi egy bizonyos Lisa keresett - adta oda a telefonomat.

- Köszi. - mosolyogtam rá.

A nappaliban Niall a kanapéra ült le, s egyenesen az ölébe húzott, én meg kicsit kipirulva beleültem, majd megkeresem Lisa számár és már hívtam is.

- Szia. - szólt bele vidáman.

- Szia, na miért kerestél? - kérdeztem.

- Hát csak kell egy albérletbe egy társat találnom, és egyből te jutottál eszembe.

- Most viccel? Jaj de jó. - örültem meg.

- Nálam nem jobba, na és megcsináltatod a hajadat? - kérdezte, Niall pedig csak furcsán nézett.

- Hát a festésen kívül szerintem igen. - mondtam.

Még beszélgettünk pár szót majd letettük.

- Mi van a hajaddal? - kérdezte Niall.

- Szeretném egy kicsit levágatni, csak ennyi!

Hajtottam fejemet a vállára. Ő átölelt, és kényelmesen elhelyezkedtünk. A nyakában lévő nyakláncot kezdtem el piszkálni, és egyre inkább elálmosodtam. Pár perc múlva pedig már el is aludtam a vállán.

Amikor felkeltem a nap élesen sütött be az ablakon, én pedig csak azt éreztem ,hogy valaki fekszik mellettem, ja s hogy nem a kanapén vagyok. Megfordultam, és Niall édes szuszogó arcával találtam szembe magamat. Gyorsan lefényképeztem majd tettem is fel twitterre.

"Szereltek egyetlenem. Olyan édesen alszik, nem?"

Elküldtem majd visszatettem a kis asztalra, és maikor visszabújtam mellé, ő egyből átölelt, és a nyakamhoz hajtotta a fejét.

- Jó reggelt! - mormolta.

- Neked is. - öleltem át őt, és ő csak szorosan maghoz húzott.

Szemembe nézett.

- Este azon gondolkoztam, hogy esetleg a fellépés után pár napra átjöhetnél hozzánk. - mondta.

- És a stúdió? - kérdeztem

- Ne aggódj már! - mosolygott.

Felém tornyosult és csak csókoltuk egymást. Kezem végig siklott a felsőtestén és a hasánál megállt. hirtelen bevillant valami.

- Niall nem tudunk menni, nekem fellépésem lesz két nap múlva... - mondtam.

- Mondtam, ne aggódj! - vetett rám egy kis gúnyos mosolyt.

Ajkaimra tapadt, de engem nem hagyott nyugodni, hogy mit is tervezhet a fejében. Lassan dobáltuk széjjel a ruháinkat, és kitöröltem minden gondot a fejemből, csak rá figyeltem!