45. fejezet

Sziasztok, nagyon örülök, hogy érkeztek komik, mert mikor tegnap felnéztem, majd nem sírtam mert senki sem írt... De ez most lényegtelen. Köszönöm annak aki írt, és előre elmondom, hogy már megírtam az összes fejezetet, és Wííí nagyon boldog vagyok mert igazán tetszik nekem a vége, és remélem nektek is tetszeni fog. Viszont lehet az utolsó kettőt össze fogom vonni, és most sem lesz meg a -en d törekszem a pontosságra, és szerintem az utolsóba még pár gondolat kerülni fog. De nem rabolom tovább az időt. kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa vagy Dodó: Oké melyikkel írjalak most? Amúgy köszönöm, és örülök, hogy írtál! 

Stefii: MEGJÖTT A LEVELED! Facen kint a kép is! ♥ Köszönöm! ♥

Izii: Az a jó ha hasonlítunk, és remélem hamarosan kiderül, hogy még miben is! :D Igen... de ígérem tetszeni fog a vége is és a következő történet is. 

U.I.: ne öljetek meg a vége miatt! :P ♥

Hogy lehetek ekkora hülye? De msot akkor igen vagy nem? 

Már december közepe van van, s lassan egy hete, hogy hazajöttem. A sajtóba is eljutotta a hír, hogy otthagytam a sulit, és hát nem kis gondot okoz ez most nekem. Teljesem rám van mindenki szállva, hogy miért is hagytam ott mindent, és hogy ekkora lehetőséggel a kezemben egy idióta vagyok. Persze nem egy ember mellettem áll, és ez nagyon is sokat jelent nekem.

Amióta hazajöttem, Eddel nagyon sokat vagyok együtt, mert már panaszkodott, hogy elhanyagolom őt. Persze a barátaimmal is tartom a kapcsolatot, ezért holnap be is megyek a suliba hozzájuk. 

Az időm nagyrészt Luxal töltöm el, mert én teljesen beleszerettem a kis csöppségbe, és amikor csak tudok vigyázok rá, meg minden amit csak Lou megenged nekem.

Niallel tökéletes a kapcsolatunk mint mindig. Imádunk együtt lenni, és most amit a leginkább várunk az nem mád mint a karácsony. Bár szerintem mind a ketten otthon leszünk a magunk családtagjával, de azért az előtte lévő napokat biztos együtt töltjük, és nagyon is várom már. Szinte már tényleg nála lakom. Nagyon sok időt töltök a házában, de ő már azzal erősködik, hogy költözzek oda. Ezt én pedig teljesen fontolóra is veszem, hiszen nekem tényleg nagyon sokat jelentene, ha együtt lehetnénk végre. Ma kivételesen Harry lakásán punnyadtam. Lux a földön ült és Harryvel játszott. Liam mellettem ült, a többiek eddig fogalmam sincsen. Ők majd később érnek ide, mert ki tudja merre járnak éppen. Niall persze tudom merre van, ő otthon Mullingraban, mert kapott pár napot, hogy haza tudjon menni.

- És akkor jössz ma velünk nem? - kérdezte Liam.

Ma este lesz egy valamiféle találkozó amire engem is meghívtak, hogy tartsak velük.

- Nem hiszem. Nem érzem magam valami jól. - vallottam be.

Tulajdonképpen már napok óta ilyen vagyok. Nem tudom miért, de csak fáj a hasam, de biztos csak valami rossz kaja miatt, vagy mit tudjam én.

- Minden oké? - kérdezte aggódva a bátyám.

- Jaj persze! - mosolyogtam.

Beszélgettünk, majd nekik készülődni kellett, én így hazamentem inkább.

Otthon már eléggé fájt a hasam, így gyorsan bevettem egy gyógyszer majd egy bögre teával leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tvt. Betakaróztam, majd csak figyeltem a képernyőt. Hirtelen nagyon rosszul kezdtem magamat érezni. Felpattantam és kifutottam a fürdőbe, ahol a WC fölé hajoltam és csak hánytam. A fene sem tudja mit ehettem ami ennyire elcsavarta a gyomromat.

- Jesszusom jól vagy? - hallottam meg Dani hangját, aki már rohant is oda.

Kezét éreztem a hátamon, mait finoman simogatja.

- Azt hiszem igen...

Húztam le az undormányt majd felegyenesedtem.

- Mi történt? - kérdezte.

- Szerintem valami rosszat ehettem... - mondtam.

Elkezdtem fogat mosni, de Dani nem net ki hanem végig ott maradt velem. Amikor végeztem a fogmosással a konyhába mentem, hogy megnézem mi is csavarta el a gyomromat. Kinyitottam a hűtőt és csak nézegettem.

- Mit figyelsz ennyire? - kérdezte Dani.

- Hát hogy mit ehettem.

- De akkor Niall is rosszul lenne nem? De tudtommal egészséges mint a makk. - nézett.

Felsóhajtottam. Ebben igaza volt, teljeséggel. Tényleg nem értettem, hogy mi is lehetett. Csendben beültünk a nappaliba, majd a kezembe fogtam a teámat, és ittam egy kortyot belőle. Dani folyamatosan engem nézett.

- Mi van? - néztem rá.

- Semmi...

Fordította a fejét a tv felé. Vajon mit gondolhatott?

- De valamin nagyon gondolkodtál. Min? - kérdeztem.

- Hülység... - mondta.

- Nem az, mond már! - kérleltem őt.

- De őszintén válaszolj!

Szemeivel mintha belém látott volna, de én csak bólogattam neki.

- Lefeküdtél mostanában Niallel, de védekezés nélkül...

Kicsit zavart a téma amitől el is vörösödtem, de visszagondoltam az elmúlt napokra. Amikor hazajöttem... akkor volt. Akkor feküdtünk le. Csendben bólintottam, majd szemeimet ellepték  a könnyek. Hogy lehetek ennyire felelőtlen barom, hogy nem figyeltem oda.

- Héé semmi baj sincsen...

Átölt mellém és megölelt. Könnyeimnek utat engedtem és a vállán sírtam. Ő simogatta a hátamat, amivel nem nagyon sikerült megnyugtatnia.

- Elmegyünk egy orvoshoz jó? - nézett rám.

Én bólogattam és letöröltem a könnyeimet. Felhúzott a kanapéról, majd csak felhúztuk a kabátot, és már mentünk is. Fogalmam sincsen hogy kihez megyünk, de egy picit félek, vagyis eléggé. Terhes vagyok.... Minden bizonnyal, hiszen nem ettem romlott kaját, mert amikor ettem, valaki mindig evett velem együtt, és akik ettek, senki sincs rosszul. Ahogy haladtunk az utcán egyre inkább kezdett tudatosulni bennem minden.

és ha ténylg terhes vagyok? Anyu kinyír, Liam élve megesz, és Niall... Szerintem ő is ki fog készülni ettől. És mi van ha szakítani fog velem? Ha ő ezt nem akarja, és itt hagy. És a szüleim? Szerintem olyan szidást kapok mint még soha, és Liam is meg fog utálni. A szívem a torkomban dobogott, majd a kórház elé érve kicsit visszahúztam Danit.

- Én félek... - nyögtem ki nehezen.

- Nem kell félned, a legjobb kezekben leszel.

- Nem is ettől... Mi van ha pozitív... Nem merek hazamenni.

- Én melletted leszek, nem bánthat senki sem. - mosolygott rám.

Beérve, beszélt valamit a pultossal, majd intett felém, én pedig oda is mentem hozzá. Elindultunk felfelé, de még mindig nem tudtam, hogy pontosan hová is megyünk.

Egyenesen a harmadikig mentünk majd egy női orvos ajtaján kopogtatott, akinek nem tudtam teljesen végig olvasni a nevét, mert már nyitotta is nekünk az ajtót. Beléptünk.

- Szia Dani... - ölelték meg egymást.

- Szia Molly.

- Mi a baj? - nézte végig őt.

- Nem velem, hanem a barátnőmmel.

Mind a ketten rám néztek.

- Valery igaz?

Én bólintottam, majd csak kezet fogtunk.

- Molly. - mosolygott.

Én nem mondtam semmit , csak kedvesen mosolyogtam.

- És mi lenne a gond?

Daninra nézett, majd rám.

- Napok óta nincs jól, és ma hányt is, és van egy olyan érzésünk, hogy terhes.

- Erre hamar fényt derítünk. - mondta barátságosan.

Kicsit tényleg ellazultam, hiszen nagyon lazán, és kedvesen kezelt, elkezdte mondani mit csináljak, és én tettem is amire kért. Dani közben ki is ment, így ketten maradtunk. Nekilátott vizsgálódni, én pedig nyugodtan ültem ott.

- Most hogy nincs bent Dani, tudod mit fogsz tenni ha terhes vagy? - kérdezte.

- Először is felfogom, és túlélem amit otthon meg amit másoktól kapni fogok, aztán nem tudom...

- Nem bántásból, de remélem nem látlak viszont ez miatt, csak ultrahangnál, ha pozitív.

Én csak kedvesen mosolyogtam, majd visszaöltözhettem, ő pedig elvonult. Csak ott ültem és vártam, hogy visszajöjjön.