48. fejezet

Sziasztok. Már csak két fejezet van vissza, amit holnap teszek ki, mind a kettőt egyszerre, de 49-50. fejezet címkén. Csak azért így oldom meg, mert szeretném a karácsonyi részt hétfőn kitenni, szóval holnap dupla feji lesz, aminek remélem örülni fogtok majd, és lesz ki el fogja olvasni majd. holnap szerintem csak este lesz rész, mert a délelőttöm és délutánom sütéssel telik majd el. Hmm alig várom már! ♥ Kellemes olvasást mindenkinek! ♥

Dorinaa: Nem csak te hidd el! :P Hát én is irigylem őt rendesen! :D 
Stefii: Köszönöm, és ez velem is szokott így lenni, elég gyakran! :/
Hope: Köszönöm, és a csere mehet, a komment pedig hamarosan menni fog! :) 
Izii: Én is imádom őket! :D Igen, de a karácsonyi részt szerintem imádni fogod! :D 




Terhesség, és a koncert!

Már a nyolcadik hónapot taposom, és elég jól is vagyok. Bár az elején eléggé rosszul viseltem mindent. Amikor közöltük, hogy terhes vagyok, csak a rosszat tudtam kapni. Fenyegető üzeneteket kaptam, az egyik rajongó meg is ütött, és azóta nagyon ki sem teszem a lábamat a házba, főleg amióta kikerekedtem, csak a hátsókertet láttam. Niall és a csapat persze azóta jól kiosztotta a rajongókat, és azóta persze nem kapok már ilyeneket, de azért még mindig akad egy-két ilyen emberke.
A szüleim gyakran jönnek el hozzánk, mert aggódnak értem, és még Niall szülei is elég gyakran jönnek át. Nem zavar ez vagy valami, csak szimplán néha kicsit aggaszt,hogy ennyire aggódnak miattam, amikor minden teljesen rendben van.
A srácok... Hát ők csak viccelődnek evvel, de azért ők is nagyon várják már, hogy megszülessen a pici, főleg Harry, mert lesz megint kit babusgatnia, Luxal együtt. Liam és Danielle lesznek a keresztszülei, a picinek, Niallel ezt nagyon jól megbeszéltünk, a többiek meg csak a nagybátyai, vagyis ők ezt kijelentették.
És van itt még valami ami szerintem nagyon is aranyos. Alig voltam a harmadik hónapban amikor februárban Valentin napkor elvitt Párizsba. Valentin nap volt amikor elmentünk sétálni, és csak élveztünk mindent, s amikor megkérte a kezemet. Hihetetlenül boldogok vagyunk most is, és akkor is, és egyáltalán nem bántam meg, hogy minden ilyen korán jött össze az életemben. Nagyon boldog vagyok és csak ez a fontos.
A kicsink kislány lesz, és ennek mind a ketten nagyon is örülünk. Niall annyira boldog, hogy amikor kaptunk ultrahangos képeket, egyből a hűtőn kötöttek ki, és még pár most is ott van. Pár hete fejeztük be a gyerekszobának a berendezését. Szerintem csodálatos lett, és hihetetlenül gyönyörű. A szoba teljesen rózsaszín és a kiságy felett egy faág van rajzolva amiről virágok hullnak, és még pillangók is vannak rajta. Mellette egy kis fotel, és ez a kedvenc részem a szobában. Úgy nagyon is tetszik nekem, az egész.
Szokás szerint a gyerekszobában voltam, a hintaszékben ültem, és csak a hasamat simogattam. Az időm nagy részét itt töltöm mert Niallék sokat koncerteznek én meg egyedül vagyok itthon.
- Szívem megjöttem. - hallottam meg szerelmem hangját.
Felkeltem a hintaszékből, majd már mentem is lefelé. Vagy három hónapja nem is láttam őt, és már nagyon de nagyon hiányzott nekem. Mosolyogva karoltam át nyakát és öleltem magamhoz amint leértem.
- Annyira hiányoztál. - ölelt magéhoz Niall.
Az ajtó nyitva maradt, a táskáit pedig csak azonnal eldobta amint meglátott.
- Te is nekem! - öleltem őt.
Éreztem a leheletét a nyakamon majd, hogy a lábával becsapja az ajtót.
- Most már ugye semmilyen koncert nem lesz? - néztem a szemeibe.
- Holnap lesz az utolsó! - mosolygott rám, és ajkait azonnal az enyémekre nyomta.
Finom volt és óvatos. Nem vadult el, csak finoman ízlelgette az én ajkaimat, pont ahogy szeretem, és pont olyan volt mintha ez lett volna az első csókunk.
- A kicsi lány szépen gyarapodik... - simogatta a hasamat.
- Hiányolt ő is! - mosolyogtam.
Felnevetett, majd csak a tovább simogatta a pocimat.
- Na akkor nyomás mosni. - kuncogtam, majd felvettem az egyik táskáját.
- jaj nehogy. Majd én...
Gyorsan felkapta a cuccait, kivéve az egyik nagy bőröndöt, majd pedig egyenesen a mosógéphez igyekeztünk.  Bedobáltuk a cuccait, majd pedig elindítottuk és már mentünk is vissza. Engem leültetett a fotelba, ő pedig behozta a másik bőröndöt. Kinyitotta, majd elkezdte kipakolni a dolgokat.
- Ez Marynek hoztam.
ÉS hogy ki az a Mary? Hát a kislányunk. A Mary nevet igazából Niall akarta, és én meg az Elizabethet, szóval, elég könnyen összehoztuk a dolgokat. Egy csomó kis ruhát, meg játékot vett elő.
- Ez a kislánynak de jó sorsa van. - mosolyogtam.
- Ezt neked, mert panaszkodtál, hogy a tied már nem jó!
Mikor átvettem a dobozt, csak a telefont láttam meg, és azt hittem mindjárt megcsapkodom őt. Jól esik meg minden, de azért ezt nem kellett volna.
- Köszönöm.
Majd még egy csomó mindet hozott, és megmutatta mit vett a szüleinek.  Mindegyik nagyon tetszett, és szerintem ez a srác nagyon nem komplett. Amikor visszapakolt, fogtam a kicsinek szánt holmikat és felmentem vele az emeletre.
***
Másnap úgy döntöttem ,hogy én is elmegyek a srácokkal a koncertre. Már amúgy is régen láttam a bátyámat, és a srácokat is, mert azért három hónap hosszú idő. Elmentem tusolni, majd egy farmert, és egy rövid ujjút vettem fel, aztán a cipőmet, és végül megfésülködtem. A hajamat kiengedve hagytam, majd csak az új telefonomat a zsebembe téve, lementem, ahol Niall már várt rám.
- Hol találkoztunk a többiekkel? - kérdeztem.
- A stadionnál! - mosolygott.
Fogta a kocsi kulcsokat, majd már indultunk is. Az út elég csendesen telt el, de odaérve, már elég sokan voltak, ezért máshol kellett bemennünk.
Amikor bementünk, mindenki nagyon örült nekem. A bátyám egyből kérdezgetett mindenfélét, Harry a hasamat piszkálta, szóval azért megvolt az összhang rendesen.
- Szia... - köszönt Eleanor.
- Szia! - megöleltem őt, majd Danit és Perriet is.
- Látom remekül vagy, amúgy nagyon jól nézel ki. - mosolygott Perrie.
Én csak mosolyogtam.
- Mikorra vagy kiírva? - kérdezte Dani.
- Három hónap múlva kéne szülnöm, de eléggé félek.
- Mind ott leszünk, és drukkolunk! - szólt közbe Louis.
- Az kelleni is fog! - mosolyogtam.
hamarosan félbeszakítottak minket, mert a srácoknak menni kellett próbálniuk. Mi leültünk, és csak hallgattuk őket. Ami viszont meglepett, hogy a pici nem rugdalózott, hanem végig csendesen volt. Kezdtem egyre jobban aggódni ez miatt.
- Az normális, hogy nem rugdalózik? - kérdeztem Danitól aggódva.
- Tudja mi a jó zene.
Elkezdtek énekelni egy sokkal pörgősebb számot, amitől Mary iszonyatos rugdalózásba kezdett.
- Áááá... - mondtam, majd a hasamat fogtam.
- Minden oké...
- Ki akarok menni... - mondtam.
Ő azonnal felsegített, majd már mentünk is kifelé nagy nehezen. Amikor kiértünk leültetett, majd láttam, hogy többen odanéznek felénk. Nem akartam, hogy lássanak, vagy fújongásba törjenek ki de nem tehettünk semmit sem. Dani elindult valamiért. De hallottam ,hogy a lányok megállítják őt.
- Mi a baja?
- A kisbaba. - mondta Dani.
Láttam ahogy kikerüli őket, majd ők odajönnek hozzám. Velem egyidősek lehettek vagy fiatalabbak.
- Ugye minden rendben? - kérdezte az egyik én pedig csak rájuk néztem.
- Igen... - mondtam.
- Bocsi lányok.
Fészkelődött oda Dani majd egy vizesüveget nyújtott oda. Niall azonnal kirontott, és mit sem törődve a rajongókon odaverekedte magát hozzám, és teljesen aggódott értem.
Pár perc múlva már semmi bajom sem volt, így hátramentünk, és ott vártunk a koncertet.