25. fejezet

Köszönöm mindenkinek a kommentet, amúgy ha sikerül megtartani az ilyen 5-6 komis állást akkor lehet naponta lesz friss! :) 

Dorinaa: Köszönöm szépen! :) 

Stefii: Júj köszönöm! :) Hát ez majd később kiderül! :P :D Jaj dehogy haragszom, megértem én! :) Semmi baj nincsen! 

Trixi: Köszi, hogy csak ekkor írsz mikor happy van! xDD Köszönöm, és tudom, hogy cuki! :P lesz az biztos, de lesznek majd... jaj dehogy mondom el, majd megtudod! :D ♥

Izii: Lesz ez még jobb is! :P Nem baj, de azért pihenj is! Köszönöm! :) 

Ausztráliai randevú! 

/2012. április 20/

Tegnap jöttem meg végre Új-Zélandra. A srácok sokfelé voltak tegnap, de egy pasas jött elém, aki egyből a hotelhoz vitt. Amint megkaptam a szobámat, kipakoltam és az ágyra dőltem le. A fiúk későn értek haza, de ami a legjobb volt a bátyám egyből úgy ölelt, hogy azt hittem ott is maradok, de tényleg. A többiek mind kulturáltak voltak. Niall is szorosan ölelt maghoz, és még két puszit is kaptam, de többet sajnos nem, mert pár rajongó azért volt.

Ami a sulit illeti... Mindenből előrehozott év végi vizsgát tettem ami lényegében annyit tesz, hogy már nagyon be sem kell mennem, aminek én nagyon örülök, mert így többet jöhetek el otthonról, és járhatom a világot, amit Liam és a szüleim is támogatnak. Ami pedig a szüleimet illeti, nagyon de nagyon imádom őket. Mindig is mellettem vannak, és továbbra is támogatnak. A banda a srácokkal eléggé feloszlani látszik ugyanis, lehet Tyler is lelép a suliból, aminek egyikünk sem örül.  Maya remekül megvan és a kishúga egy igazi tünemény. Adam és én is készülünk az évzáróra esedések fellépésre, amit nagyon várunk már. Az osztályban maradtakkal folyamatosan szervezkedünk, és alig várjuk, hogy végre kész legyünk.

Niall és én... Nagyjából nem is tudom mit kéne mondanom. Elméletileg ma megyünk el az első randinkra amit eszméletlenül várok már, meg nem is. Lehet semerre sem tudunk majd elmenni, mert nem fogja elengedni Paul őt, vagy a rajongók fogják ezt megakadályozni. De azért remélem végre sikerül összehozni valamit, mert már jó lenne. Nagyon szeretem őt, és nem szeretném ha ez miatt minden kapcsolatunk elromlana.

Reggel cseppet sem korán ébredtem fel. Ma Zayn és a bandából pár sráccal fogok délelőttömet. Hirtelen kopogtak.

- Öltözz, indulunk! - kiabálta Zayn.

Felsóhajtottam és nekiláttam felöltözni. Farmer mini nadrág, szürke felső, és egy szürke táskába eltettem pár holmit. A hajamat kifésültem és kiengedve hagytam. A napszemüvegemet a pólómra akasztottam, majd egy toms cipőt felhúztam és mentem is. Kint a srácok éppen beszélgettek.

- Mehetünk. - léptem oda hozzájuk.

Én is bekapcsolódtam a beszélgetése. Pár biztonsági végig a nyomunkban volt, ami egy picit zavart, de azért jó is volt. Fogalmam sem volt, hogy hová is megyünk, de azért tetszett, hogy így cél tudatlanul bolyongunk.

Nem sokára egy tetováló szalon előtt álltunk meg.

- Akkor én megyek, ti csak menjetek... - mondtam.

- Nem... Itt maradsz velünk.

- Majd hívjatok, ha végeztetek! - mosolyogottam, és a partot jelző tábla felé indultam el.

Ahogy leértem,egy kicsit csak ott álltam, majd egy magas sziklás felé indultam el. Láttam a fotósokat, de nem nagyon érdekeltek. Felmentem a sziklára, és leültem. Csendben néztem a tengert, a strandoló embereket, a halk tenger áramlást. Kicsit elmosolyodtam, majd pedig feltettem a napszemüvegemet.

Ki tudja mióta csücsültem, mikor hirtelen megszólalt a telefonom.

- Hali, mindjárt végzem, gyere... - szólt bele Zayn.

- Indulok! - tettem le a telefont.

A kezembe fogtam, majd már mentem is lefelé, és elindultam abba az irányba amelyből jöttem.

***

 Délután mentünk csak vissza a hotelba. Lou éppen akkor akart elmenni a kicsi Luxal együtt. megöleltem Lout mert még nem is találkoztam vele amióta itt vagyok.  

- Hogy vagy? - kérdeztem tőle.

- Nagyon jó, és szerencsére a pici is!

A kis csöppségre néztem aki éppen bóbiskolt a babakocsiba. Mosolyogtam, majd hagytam őket had menjenek. Beszálltunk a liftbe.

- Olyan csendes vagy. Mi van veled...? - kérdezte Zayn.

- Semmi, teljesen oké minden! - mosolyogtam rá.

- Remélem is! - nevetett.

Amikor kiszálltunk, Eleanor és Louis éppen falták egymást. A szememet forgattam, majd pedig elindultam  a szobám felé.

- Valery gyere egy kicsit! - szólt Niall.

Amint megláttam őt, arcomra hatalmas mosoly kerekedett ki, és egyenesen felé vettem az irányt. Ő kilépett és beljebb tette az ajtót.

- Csukd be a szemedet. - mondta.

- Tessék? - néztem rá kérdőn.

- Csak kérlek... - mondta nagyon édes hangon.

Óvatosan lehunytam a szememet,és éreztem amint a kezemet nagyon finoman megfogja. Kirázott a hideg, és egy kis mosoly kúszott az arcomra. Lépegetni kezdtünk, amint hallottam, hogy mögöttem becsukódik az ajtó, egy kellemes illat csapott meg a szobából.

- Kinyithatod. - mondta

A kezemet nem engedte el, én pedig óvatosan nyitottam ki a szememet. A látvány teljesen sokkolt. A kanapé előtt lévő kis asztal teljesen meg van terítve, a kanapé hátrább tolva, előtte pokrócok, párnák, a függönyök elhúzva, amitől olyan kellemes sötét uralkodik a szobába, néhány gyertya világít.

- Ez... Gyönyörű... - mosolyogtam.

- Ennek örülök.

- Bocsáss meg amint nem az esti időpontban, csak... Már alig bírtam kivárni, hogy megmutassam neked. - mosolygott.

Megöleltem őt, és ő is szorosan ölelt engemet. Letettem a táskámat a napszemüveget, és a cipőmet is lehúztam. Leültünk a kanapé elő a helyekre, és Niall egyből be is takart mind a kettőnket. De nem sokáig maradt mellettem mert kitakarózott és indított valami filmet. Mosolyogva bújt vissza mellém, és magához húzott. Örömmel bújtam oda hozzá. Átkarolta a vállamat, és egy puszit nyomott a fejemre. arcomon hatalmas mosoly, és cseppet sem tudtam figyelni a filmre. Édes illatát szívtam magamba.

Félve felnéztem rá, és egyből gyönyörű kék szemével találkoztam össze. Ajkaimba haraptam, majd csak megcsókoltuk egymást. Gyengéd, finom, és mesébe illő, ennyivel tudnám csak jellemezni. Kezét az arcomra tette, és finoman simított rajta végig. Én a kezeimet a mellkasára tettem.

- Mióta árok már erre... - suttogta.

A homlokunkat egymáséhoz tettük, én pedig még mindig nem nyitottam ki a szememet. Újra egymás ajkainak estünk, és még mindig olyan finoman ért hozzám mint eddig. Picivel később Niall gyomra hangos korgással jelezte, hogy éhez. Én csak kuncogtam ezen. Ő is, majd az asztalon lévő bőgés dobozából kezdtünk el válogatni kedvünkre.

A filmből csak a végére figyeltem, ugyanis vagy ettünk, vagy egymással voltunk elfoglalva, vagy a telefonokkal. Egyszóval minden tökéletes. Amikor vége lett a filmnek, a kanapéra feküdtünk fel, egymással szemben, és csak ölelkeztünk.

- Szerinted... Vagyis szerintem... Én nem akarok már titkolózni. Azt akarom, ha megyünk valamerre fogjam a kezed, szabadon csókoljalak, anélkül, hogy el kellene rejteni azt ami köztünk van - mondta Niall.

- Én is viszont félek... - vallottam be neki.

- Mitől, én itt vagyok, és vigyázok rád! - simogatta az arcomat.

- A rajongóktól. Tudom milyen gyűlölködő üzenetet kap Danielle és Eleanor is. hiszen Eleanor milyen csodás, Danielleről nem is beszélve...

- Sokkal szebb vagy náluk. Te az én hercegnőm vagy! - mosolygott és egy csókot nyomott a számra.

Mosolyogtam rá, majd pedig a karjaiban nyomott el az álom.