20. fejezet

Köszönöm nektek csajok. igazán aranyosak vagytok, bár mikor nem? Na jó... Jobb ha nem tudom! hahaha Mivel kértetek, ezért mára is itt a friss! Remélem tetszeni fog ez is. Kellemes olvasást kívánok! :D 

Trixi: Jóól van na! PiciNiall! :P Amúgy gondoltam, hogy az a sötétes rész tetszeni fog! xDD Amúgy meg köszönöm! :D 

Stefii: Bírom a tanárodat! :D Nagyon jó fej lehet! :D Köszönöm! :) 

Dorinaa: Nekem annyira nem jön be... valahogy szerintem most nem találtam el, de örülök, hogy neked tetszik! Köszönöm! :) 

Izii: Jah értem, így már érthető. Hát akkor ti is elvoltatok, de amúgy sztem illik is hozzád ez az Izii név. :) Köszönöm! :) 

Zsófii: Zoknis pillanatok! Ez tetszik! xDD Csak akar a tettek mezejére lépni! :P Köszönöm, és igyekezni fogok! :) 

Bogi: Semmi baj! :) Mint valami primadonna... Már mint a kesztyűs xDD  Fikája? Oké, nézz hülyének de nem értem. :$ Köszönöm, és igyekszem! :) 

Londonban... Végre már hiányoztatok! 

Reggel nagyon korán keltem fel. Minél előbbi gépet akartam elérni. Amint hazaérek tanulnom kell a másnapi dolgozatomra, amire mindenképpen bent akarok lenni, és még táncból is felmérés lesz. Még mázli, hogy Maya írt este egy SMSt. Azt is elmondta, ha erre nem érek be akkor buktam az egész évemet, és pótvizsgáznom kell majd, amit meg nagyon de nagyon nem szeretnék. Gyorsan pakoltam össze a cuccomat, hívtam egy taxit, írtam pár sort a srácoknak is. Amint kiléptem Paulba ütköztem bele.

- Máris mész? - nézete a cuccaimat.

- Ha nem érek be a holnapi dogáiamt, megbuktam erre a félévre! - mondtam.

kezébe nyomtam a leveleket, majd mentem is. A taxi már lent várt, én pedig gyorsan bepakoltam és már a reptérre mentünk.

***

Amint Londonban leszállt a gépe szokásosan eső fogadott. Leérve fogtam a cuccaimat, felhúztam az esernyőt, majd összekapartam a maradék pénzemet, és hívtam taxit, és gyorsan hazafuvaroztattam magamat.

Otthon egyenesen a szobámba mentem, ami egy kicsit elég hideg is volt. Nem volt más választásom, befűtöttem, majd valami kaját csináltam, közben pedig ezerrel tanultam. Adamet kezdtem el hívni.

- Szia csajszikám! Itthon vagy már? - kérdezte.

- Igen de ki sem látszom a tanulnivalóból. - sóhajtottam. - Amúgy azért hívtalak, hogy holnap suli után próba? - kérdeztem.

- Nem... A koncert le lett fújva ugyanis jelen pillanatban egyikünk sem tudna próbálni. Tyler eltörte a kezét, Mayának sok dolga van, most, hogy a húga megszületett, és én is olyan lette mint egy hülye köcsög. - a végét nevetve mondta el.

- Mi a francot csinált az a hülye? - nevettem. - Mayának holnap gratulálom kell, és hát... Nem vagy az! És én is alig látszom ki a papírhalmok közül...

Még elég sokáig beszélgettünk majd letettem, és alig, hogy letettem Liam is hívott. Vele már jó sokat beszéltem, mert ki is volt hangosítva és mindegyik srác valamit ordítozott bele, és Niallel is beszélgettem egy kicsit, és mindegyiküktől bocsánatot, kértem, hogy nem búcsúztam el tőlük reggel. Amikor letettük én tanultam tovább.

***

Reggel a telefonom ébresztett fel, s csak a füzeteim hegyin hátán aludtam. összepakoltam, majd valami ruha után kutattam. Egy fekete nadrág, barna övvel, fekete felső, hozzá egy kötött barna felső, és a csizmám, meg pár kiegészítő. A fürdőbe vettem az irányt, megfésülködtem és lófarokba kötöttem a hajamat. A táskámba eltettem a balett ruhámat, majd egy-két füzetet a kezembe fogtam. Lent eltettem egy flakon vizet, aztán pedig már indulásra készen voltam. A nap eléggé sütött, de tudtam, hogy ez csak látszat. A napszemüvegemet a fejemre tettem, majd a kulccsal már zártam is be az ajtót. Kint már nem kevés fotós volt. Próbáltam nem oda figyelni rájuk. A szerencsém az volt, hogy nem elől voltak, hanem egy kicsit hátrább. 

Szokásosan gyalog indultam útnak, a szemüveget feltettem, s nyugodt lépésekkel mentem az iskola felé. Páran követtek, én úgy tettem mintha észre sem vettem volna. A pakolóba érve, egyenesen a barátaimhoz mentem. Megöleltem őket.

- Jaj de  jó újra látni. - mosolygott Maya.

- Gratulálok a húgidhoz! - mosolyogtam rá.

Ő megköszönte, majd kifaggattak, hogy milyen volt Los Angelesben. Én vidáman megéltem el nekik mindnet.

- Niallel összejöttünk! - mondtam végül.

Ők ledöbbentek, de megkértem őket senkinek egy szót sem.

- És mi van ezzel az Eddel? - kérdezte Tyler.

- Hát megkért, hogy lépjek fel a koncertjén mint táncos. Én pedig elvállaltam.

- Bakker de szerencsés vagy! - mondta Maya.

Hangjából hallottam egy csöpp sajnálatot is. Ezek szerint szereti ő is a vörös hajú srácot. Tutira beszélek Eddel, hogy had jöjjön el megnézni a próbán vagy valami. A Niall dolgot megint csak felhozták, és Maya egyből kérdezgetett, hogyan is jöttünk össze meg ilyenek.

Ahogy becsengettek mentünk is órára, majd amint a tanár is bejött már osztotta is a dolgozatokat, és neki is láttunk megírni. Nem is olyan nehéz mint amire én számítottam. Azt hittem a művészet sokkal nehezebb lesz de elég könnyű kérdéseket adtak nekik, d elehet,m hogy csak én gondoltam így, mer láttam pár embert akik a hajukat tépték, persze csak képletesen értve.

Amint végeztem, felálltam és kivittem a tanárnőnek, majd visszaültem a helyemre.

- Végeztél is? - kérdezte.

- Igen! - válaszoltam.

- Minden kérdésre van válasz? - kérdezte. 

Mosolyogva bólintottam. Ő is kedvesen visszamosolygott rám, majd csak vártam, hogy vége legyen az órának. Amikor kicsengettek, az osztályom egyenesen a tornaterem felé igyekezett. Amint leértünk, bementünk az öltözőbe. Amint letettem a cuccomat, és a táskámat is letettem a zsebemben a telefonom is rezegni kezdett. Elővettem, és Ed neve villogott rajta. Mayának is mutattam, aki csak figyelt rám. Felvettem.

- Szia. - köszöntem.

- Hali csajszi. Nem zavarok?

- Nem, de siess mert táncom lesz éppen. - mondtam.

- Éppen ezért hívlak. - nevetett, én is nevettem rajta. - Mikor lenne jó próbálni. Tegnap este értem haza, és ma már esetleg ha neked is jó lenne...

- Teljesen jó nekem ma.

- Akkor jó!

- Amúgy milyen táncra gondoltál? Én táncolok egyedül, vagy ketten?

- Vegyesen. De előre szólok... Béna vagyok! - nevetett.

- Segítünk majd ezen. Amúgy lenne egy barátnőm aki nagyon rajongód, esetleg eljöhetne velem?

- Csak nyugodtan! Örömmel látom!

Pár szót még váltottunk, majd letettük.

- Szólj haza, hogy későn mész, jössz velem. - mosolyogtam rá.

Őrjöngött egy sort, és vicces volt látni, hogy a többi csaj nem ért ebből egy szót sem.

Felöltöztünk, és bementünk a terembe. Maya vidáman újságolta el a hírt Adamnek és Tylernek. Nem tartott sokáig az öröm mert a tanárnő is bejött, és kezdetét vette a felmérés. Egész jól ment azt kell mondjam. Csináltunk mindent amit kell, volt, hogy kiállítottak pár ember, volt, hogy kaptunk egy párt és vele kellett csinálni a mozdulatokat.