22. fejezet

Sziasztok. Egy kicsit elszomorított ez a kevés komment, remélem erre többet kapok, De azért volt időm, felnéztem, és ezért fel is tettem, plusz egyik olvasó Stefii is kérte, hogy tegyem fel, ezért itt is van. Remélem tetszeni fog mindenkinek. Jó olvasást! 

Dorinaa: Köszönöm szépen, hát igazán remélem hogy jól fog sikerülni és tetszeni fog majd. 
Stefii: Köszönöm! És a sulival szerencsére nincs bajom, jó jegyeim vannak, amiért teperek is de a blogra mindig lesz időm, nem hagyok cserben senkit sem! :) 
Izii: Köszönöm szépen! :D ♥


Utálom őket, de a srácok mindig itt vannak, és Alan is jó fej! :D

Lent szóltam anyunak, hogy egy kicsit elmegyek a sétálni. Amikor kiléptem, semmi konkrét úti célom sem volt, csak menni akarok.  Csendben haladtam az utcán, és a közeli park fel vettem az irányt. Ahogy beértem, járkáltam egy kicsit. Olyan rég voltam itt, mindent látnom kell. Mi változott, mi maradt a régi. Halk kuncogásra lettem figyelmes, majd egy padon megpillantottam Rose és Justint. Rose a srác ölében ült. Szóval ezek még mindig együtt vannak... Hát ez remek. felsóhajtottam majd hátat fordítottam és elindultam abba az irányba amerről jöttem. Sietős léptekkel indultam el. Semmi kedvem nem volt vele jó pofizni, főleg amilyen veszekedéssel hagytam őt itt.
Amikor visszaértem,  a nappaliba vetettem le magamat, egyenesen a kanapéra.  Annyira dühít ez az egész, és kis nyuszi vagyok amiért megfutamodtam. El kellett volna mennem előttük, hogy beolvashassak nekik, vagy csak megmutattassam, hogy itt vagyok, talán egy kicsit is érdekel...
Nemsokára valaki csengetett.
- Majd én kinyitom. - keltem fel a fotelból.
Az ajtót nyitottam ki, mikor két felettébb ismerős arc jelent meg előttem mosolyogva. Legszívesebben rájuk csaptam volna, az ajtót de nem tettem. A mellkasomon összefontam a kezemet s csak figyeltem őket.
- Mit akartok? - kérdeztem.
- Láttunk a parkban... Miért nem jöttél oda? - kérdezte Rose kicsit megszeppenve.
- Túl jól elvoltatok, hogy megzavarjalak titeket! - mondtam nem éppen kedvesen.
Láttam rajta, hogy nem éppen érzi magát a beszélgetésben kellemesen, Justinra néztem aki szinte villámokat szórt a szemével.
- Mesélj milyen London, és a suli? - kérdezte.
- Minden oké, a suli király. Jobb mint itt volt.
- Hallottam a bandátokat, és nagyon jók vagytok, és tényleg ennyire jóban vagy Eddel?
- Köszi, és igen.
- Esetleg be tudnál hozzá juttatni?
Van pofája ezt kérni tőlem? Ez aztán a pofátlan tett.
- Sajnos nem, a legjobb barátnőm az akit bejuttatok.
- Egy nagy kurva vagy. Rose a legjobb barátnőd... - kiabálta Justin.
- Csak ő éppen tesz a fejemre!
Rájuk csaptam az ajtót.  A szemeimet ellepték a könny. Soha sem bírom ha megbántanak. Felfutottam a szobámba és bezárkóztam. Leültem majd egy gyors kép, mait fel is töltöttem.
"Lehet nem vagyok tökéletes, de azt ki az igaz barátom. Mondjatok bármit, ennél rosszabb sértést még nem nagyon kaptam. Köszönöm élet..."
Elküldtem és kiléptem. bekapcsoltam a tv-t és Liamék voltak éppen adásban. Kicsit felültem, hogy jobban lássam. Egy kanapén ültek, és egy pasas kérdezte őket.
- Liam mesélj egy kicsit, ha jól tudom  az elmúlt hónapban volt egy kis családi költözködés.
- Igen volt. - mosolygott. - A húgom kiköltözött hozzám Londonba.
- Ha jól tudom 16 éves... Iskola?
- 16 éves... Átiratkozott  a Londoni Balettiskolába, ez volt minden álma, s sikeresen fel is vették őt. Nagyon büszke vagyok rá!
Arcomra hatalmas mosoly kúszott. Liam büszke rám, ez olyan jó.
- Los Angelesben is veletek volt. Hogy zajlott, hogy veletek volt? Nem volt neki kellemetlen, öt srác ő meg ott egyedül lány.
Erre mindegyikük csak mosolygott, főleg Niall.
- Azt én és Niall voltunk azok akik jobban meg tudtuk őt ismerni, és szerintem elképesztő személyisége van. Tiszta Liam csak lányba... - nevetett Zayn.
- Én is támogatom amit Zayn mondott. - mosolygott Niall.
Majd teljesen más témában mentek tovább. Nekem hihetetlenül jól esett. Amikor vége lett, kapcsolgatni kezdtem és hamar Alan Carrnél ragadtam le, ahol éppen Edet nyúzta.
- Ed mesélj nekem egy kicsit erről a különleges lányról...
A mögöttük lévőn tv-n éppen egy kép jelent meg amin én meg Ed vagyunk. Bakker, ez nagyon kemény. Ed is csak mosolygott.
- Ő Valery Payne, Liam Payne húga, és nagyon ja barátom. A koncerten fog táncolni, az egyetlen táncos lesz. - mondta könnyeden.
- Barátod? - incselkedett Alan.
Én röhögni kezdtem rajta.
- Igen. Olyan mintha a tesóm lenne, és ennél többet én nem is akarok tőle! - mondta.
Ed.. Te aztán tudod, hogy kell kimagyarázni a dogokat! - mondtam magamban.
- Szóval akkor Valery... Liam mutatott be vagy hogyan találkoztatok?
- Hát Los Angelesben, és Zayn hozta be őt a szalonba, mind a kettejüknek tetoválást csináltatott, és én csináltam Valeryét. Amikor megkérdeztem hová jár, ő mondta, hogy Londoni Balett iskolába, én pedig kaptam az alkalmon. s meg kell jegyezzem, nagyon jó táncos!
Alan még egy kicsit kérdezgette őt, majd a koncert került fel megint, én pedig újonnan csak kapcsolgattam. hamar a telefonom csengett, én pedig meg sem néztem ki az, csak felnevettem.
- Igen? - szóltam bele.
- Niall vagyok... Minden rendben van? Mi ez a kiírás twitteren.
- Várj felmegyek skypra!
Letettem, majd benyomtam  a laptopomat. Amikor felléptem, Niall már egyből hívott is.
- Na mesélj! - faggatott azonnal.
- A volt legjobb barátnőm itt volt, és úgy kezelt mintha mi sem történt volna, pedig elég nagy veszekedéssel hagytam itt őt. Aztán a pasija jól leosztott, hogy milyen egy kurva vagyok...
Szemeimet ellepték  a könnyek.
- Húh de megverem. Egyáltalán nem vagy az, ne is hallgass rá... - hadarta Niall.
- Köszönöm. - mondtam kis mosollyal az arcomon.
- Annyira ott lennék most veled...  - sóhajtotta.
- Hidd el én is örülnék neki... Esetleg átadnád Liamnek, hogy köszönöm amit mondott rólam!
Ő mosolyogva, igennel felelt. Egy picit ki ment, majd már jött is vissza, és elmondta, hogy szólt Liamnek, aki csak puszil engem, és mindenkit.
- És akkor mikor fogunk újra találkozni?- kérdeztem.
- nem tudom még. Remélem hamarosan, mert már most rossz nélküled!
Ettől teljesen elpirultam. Nagyon sokáig beszélgettünk, de ez nekem most nagyon kellett. Elég sokat beszéltünk magunkról, hobbikról és ilyenekről. Elég későn kapcsoltam ki a gépet, vagyis inkább Niall küldött el aludni. Én csak mosolyogva engedelmeskedtem neki.