26. fejezet

Sziasztok. Előre is bocsánat amiért eddig nem írtam de rengeteg minden dolgom volt. Kettőkor végeztem, hazaértem  levegőt venni sem volt időm, és már rohantam is vissza városba, ötkor fellépés, hétre itthon voltam, és most tudtam csak gép elé ülni. Hulla vagyok, alig tanultam és holnap írok két tantárgyból is! ÁÁÁ de jó! Drukkoljatok! Nah de nem zavargok, olvassatok. Sziasztok! :D *Bogi és Zsófii remélem megvagytok még*

Trixi: Hihih köszönöm! :D Hát te mindig mindent magad elé képzelsz de ez a jó dolog! :D 

Dorinaa: Ksözönöm! :) Hát erről csak annyit, hogy lesznek még evvel bajok....

Stefii: Köszi :) 

Izii: Azért ne olvadozz, nem vagyok ott, nem tudlak felszedni! Köszönöm! :) 

Meglepetééés! :D mert ebből soha sem elég! 

/2012. májusa/

Az életem csodamesés. Az osztállyal gőzerővel tervezzük az év végi szabad körös fellépésünket, aminek egy feltétele van csak ,hogy a nézőnek tetsszen, és ne legyen semmi olyan ami nem oda való. Tele vagyunk ötletekkel, és mi akarjuk a legjobb műsort összehozni. Tyler sokat javított a jegyein ami annyit jelent, hogy megnyugodtunk, hogy nem kell elmennie. A bandánkat feloszlattuk, mert semmi esélyünk sem lenne fellépésekre járni, suli, s még a év végi események. A családom elég sokat ját be hozzám Londonba, és n is rengeteget járok haza. büszkék rám, amiért ennyire tehetséges vagyok, s anyu valamelyik nap ki is jelentette, hogy el sem tudja képzelni most milyen lennék, hogy itthon járok suli. nem tudná elképzelni, mert szerinte ez az élet az enyém. Elmondtam nekik, hogy én és Niall együtt vagyunk és nagyon jól fogadták, most csak arra várnak, hogy végre vigyem őt el haza, és legyen meg az a jó kis bemutatkozásos rész. Megígértem neki, hogy meglesz, de majd csak turné után. Liammel naponta több órát beszélgetek, csak úgy mint a pasimmal Niallel. Azóta sem mondtuk el senkinek sem, de a sajtó  már kezd rájönni, mi viszont még nem mondtunk el semmit sem. Hamarosan... Ugyanis nemsokára velük megyek New Yorkba és ott már nagyon is úgy fogunk tenni mint mikor senki sem lát minket és kettesben vagyunk. Már nagyon is várom. Meg ő is hiányzik. Amit hazajöttünk Ausztriából, pár napot tudtunk együtt lenni, mert ő is hazament, s azóta megint csak turné.

Niallel éljük a szerelmespárok életét. Mikor ők lementek Svédországba, komolyan aggódtam amiatt, hogy jó-e ez az egész, de azt mondta, hogy ha aggódni merek nagyon nagy baj lesz, mert ő csak engem szeret. Olyan édesen mondta, hogy semmiféleképpen nem tudnék rá haragudni. Azóta rendszeresen beszélgetünk, és mindent tudni akar ami velem volt, és ez olyan édes. nem félt, mert tudja, hogy erős vagyok, csak egyszerűen bántja, hogy nem lehet velem. 

Reggel korán keltem. Ma az a terv, hogy egész nap a suli tánctermében fogunk próbálni. El is kell, hiszen hamarosan fellépés, és eléggé az elején vagyunk még mindennek. Ahogy felkeltem, nekiláttam felöltözni. Egy fekete farmer, fehér mintás felső és a mini farmer felsőm, majd a fürdőbe mentem. A hajamat kifésültem, majd csak egy sapkát tettem fel. Egy kisebb hátizsákba eltettem a cuccomat, majd a napszemüvegemet, telefonomat és a kulcsot a kezembe vettem és mentem is.

Amikor a sulihoz értem egyenesen a próbatermébe mentem.

- Jó reggelt! - mosolyogva köszöntem.

- Jó reggel édeske... - mondta furcsa hangon Maya.

Ez sem normális de tényleg. jaj tényleg, amúgy Maya és Tyler összejöttek, és elképesztően édesek egymás mellett, és egymással is.

felöltöztem, majd mire kijöttem már mindenki itt volt. Az előző napokban pár dolgot sikerült egyeztetnem a tanárnőmmel, és az igazgatósággal. és szerintem a többieknek is tetszeni fog. Mindenki félkör alakban leült, én pedig előttük álltam.

- Napok óta szervezkedem, és most sikerült elérnem amit akartam. Ez az iskola egy méltányos balett iskola. Viszont azt hiszem a mi osztályunk nem éppen olyan aki minden pillanatban a hattyúk tavával hódit. Úgy gondoltam megmutathatná az iskola egy másik arcát. Modern tánc, énekkel és pörgéssel. megmutatni a leendő tanulóknak, hogy ez az iskola nem csak tanulás és gürizés, és éjjel nappali tánc, hanem, hogy itt is lehet szórakozni, és kifejtheted a másik énedet is. Szerintem mi erre képesek leszünk. Viszont a műsorkeret az marad, ami nem is baj. Csak egy előadótól választhatunk dalokat, és a lehető legjobban kell teljesítenünk. Mi vagyunk az elsők akik ezt teszik.

A többiek majd kicsattantak az örömtől, ahogy én is. Danielle is mosolyogva megtapsolt. Ő is bent szokott lenni, hogy megnézze hogy haladunk, meg hát néha egy kis segítség is kell, de már nem is kell szinte. Ki is választottuk Beyonce számait, majd ment is a munka. Én mondtam mit kéne, mutattam a többiek pedig szorgosan tették is amire kértem őket.

 Késő délután lehetett, mikor mi még mindig gőzerővel dolgoztunk, és még nagyon nem látszott, hogy készek vagyunk.

- Zavarunk... - szólalt meg egy ismert hang.

Oda figyeltünk mind, és döbbenten láttuk, hogy Niall, Liam és a többiek azok. Danielle egyenesen Liamehz ment.

- Niall! - döbbentem le.

Úgy tudtam Párizsba fognak repülni.

Egyből felé futottam, ő pedig tárt karokkal várt engem. Odafutottam, ő pedig egy picit megemelt, és csak öleltük egymást. Egymásra néztünk, és megcsókolt. Elmosolyodtam egy pillanatra majd csak egymásra néztünk, leengedtem őt és a bátyámat is megöltem majd a többieket is. Niall újra csak magához ölelt.

- Nektek nem Párizsban kell lennetek? - kérdeztem őket.

- De.. Viszont mindenki haza art jönni, így inkább ide jöttünk! - mosolygott Liam.

- Én még viszont nem tudok menni... Sajnos próbálunk még! - mondtam kicsit megbánóan.

- Akkor megvárunk. - mondta Niall.

Adott egy puszit a fejemre, majd csak leültek oldalra.

- Na akkor srácok... - kezdtem volna bele.

- Mióta vagytok együtt? - támadott le azonnal Molly.

Én csak a szememet forgattam. Nem foglalkoztam a kérdéssel, inkább csak a próbára figyeltem. Még olyan egy órát próbáltunk, majd úgy döntöttünk, menjünk haza, de holnap még összeülünk egy kicsit. Átöltöztem, és a srácokhoz csapódtam. Liam s Danielle csendesen beszélgettek, én addig Niallhöz verődtem. Ő átölelte a derekamat, én pedig csak mentem és végig beszélgettünk. Az épület aulájába érve már vártak ránk, Paul meg még egy másik pasas. Ahogy kiléptünk beültünk a kocsiba. Liam Danielle, én és Niall ültünk egybe, a többiek egy másik kocsiba. Gondolom mert akkor most hozzánk megyünk, vagy nem tudom.

A kosiban ülve végig csak ontottam magamból a szavakat.

- Igazán büszke lehetsz rá Liam. - mosolygott Dani. - Ő az első akik ilyet tett, hogy nem akarnak nagyban balettozni az év végi műsorban, s ráadásul ezen elméletileg csak végzősök vehetnek részt.

- Az én húgom! - vigyorgott Liam.

A ház elé érve mindegyünk kiszállt, majd a cuccokat behordtuk, és csak a nappaliba tettük le őket.

- Niall te... Öhhm. Maradsz, vagy hazamész? - kérdeztem.

- Ha Liam megengedi... - nézett a bátyámra.

- De csak okosan... - nevetett.

- Igeeen! - ujjongtam. - Na akkor mosás!

Liam cuccait hordtam le előbb. Amint elindítottam az első adagját, Niall volt olyan aranyos, hogy lehozta a cuccait. Letette, majd csak megölelt, és én is őt.

- A szüleidnek elmondtad? - kérdezte a nyakamba búgva.

- Igen, és nagyon örülnek. - suttogtam.

- Az én szüleim is! - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Kaptam egy csókot, és felmentünk a többiekhez.

- Mi elmegyünk bevásárolni, alig van itthon valami, nem éheztél? - aggódott Liam.

- Hétvégén akartam lemenni, ami volt kaja az nekem elég lett volna... Nem számítottam, hogy jöttök.

Kaptam még egy puszit Liamtől, majd pedig már mentek is. Niallel mi is úgy döntöttünk, hogy elmegyünk le sétálni, hiszen süt a nap, és eszméletlen szép az idő. Gyorsan átöltöztem, üzenetet hagytam a bátyáméknak majd már mentünk is. Egymás mellett mentünk, és alig vártam, hogy leérjünk a parkba.