33. fejezet

Sziasztok. Öhhm... Hát izé... Hol is kezdjem el... Köszönöm, hogy érdeklődtetek felőlem, és hát már egy kicsit jobban vagyok. Vagy a suli miatt vagyok ennyire kikészülve, vagy valami más miatt nem tudom, de nagyon kész vagyok még mindig. És miért a suli miatt? Nem a tanulmányok miatt mert az megy nagyon is... más miatt.... *gitározással, zenével  s sok-sok könyvel kúrálom magam* Na de ne rólam beszéljünk. Kellemes olvasást! :D 
U.I.: Holnap szerintem este leszek, mert ma négy szakinfóm volt, és a szemem kezdi feladni.

Dorinaa: Köszönöm, és Perrie... hát vele kapcsolatban lehet még esik pár szó majd később. 
Csajszeee: Köszönöm! :) 
Trixi: Köszönöm baba! ♥
Lena: Nem fogok! Köszönöm! :)
 Stefii: Jaj de aranyos ez tőled, köszönöm! ♥ És sajnos ez nem megy, mert nekem ti fontosabbak vagytok mint a saját állapotom!!!!!!
Izii: Hát.. Nem tudom ebben mennyire lehet segíteni..De megoldom amilyen hamar csak lehet! Még mázli, hogy csak majdnem! Nem örültem volna, ha baj lesz!!



Egy kis randi!

Már majdnem 10 óra volt mikor sikerült felkelnem. Nagyot nyújtózkodtam,aztán pedig nekiálltam felöltözni. Egy melegítőnadrágot kaptam magamra, és egy laza topot, majd a hajamat kontyba kötöttem. Megmostam az arcomat, majd a telefonommal a kezemben mentem le. Ásítottam egy nagyot, majd a nappaliban láttam az öcsémet aki a laptopját bújta. Egy kicsit mosolyogtam, majd a konyhába vettem az irányt. Amint beértem megdöbbenten láttam Zaynt, aki egy mosolyt küldött csak felém.

- Jó reggelt! - köszöntem anyuéknak.
Majd csak odaléptem Zaynhez, és a karjai közé ékelődtem, és a derekát öleltem át, ő pedig a nyakamat ölelgette. Anyura néztem aki egy mosolyt küldött felénk, majd megfogta aput, és bementem a nappaliba. Felnéztem rá, ő pedig egy csókot nyomott az ajkaimra.
- Mi járatban? - kérdeztem tőle.
- Még nem volt alkalmad a szobádat megmutatni, a másik pedig, hogy arra gondoltam elmehetnénk egy kicsit városba. - mondta.
- Most? - kérdeztem tőle.
- Igen, nem jó? - kérdezte.
- Nekem csak délután lenne jó...
- Húgi, ma ne várt Bellát, mert ma megyek hozzá, és lófrálunk. - kiabálta Adil.
- De ráérek! - néztem Zaynra.
Ő nem értett semmit sem, amin csak nevetni tudtam. Összekulcsoltuk az újainkat, majd az emelet felé kezdtem el húzni őt. Készségesen jött velem együtt. Felérve bementünk a szobámba, amit már megszokásból zártam be magunk után, majd láttam Zaynnen a döbbenetet, amitől egy kicsit elbizonytalanodtam, de inkább nem szóltam egy szót sem. Csendben figyeltem amint végig nézi a szobát, és a falon lévő képeken megakad a szeme, majd odamegy és mosolyogva végignéz rajtuk.
- Csodálatos a szoba. - mosolygott. - Nagyon ügyes vagy.
Elmosolyodtam, majd kiharcolt magának egy képet, végül hagyta, hogy felöltözzem. Egy farmert húztam fel, hozzá egy pántos fekete felsőt, majd a zöld kardigánomat. Kimentem, felhúztam a csizmámat, majd a telefonomat a zsebembe tettem.
- Csinos! - mosolyogva húzott magához Zayn.
Elmosolyodtam és egy csókot adtam neki. A csók közben, Zayn hirtelen kihúzta a hajgumit a hajamból.
- Így már sokkal jobb! - mondta hatalmas mosollyal az arcán.
 Felnevettem, majd pedig megfésülködtem és indultunk is. Lent szóltam anyunak, hogy elmegyünk. Ők csak bólogattak, majd Zaynnel kézen fogva elindultunk London utcáin. magához ölelt, és csak most néztem jobban végig rajta. Szakadt farmer, póló és a tipikus bőrdzsekije. A haja szanaszét állt, de ettől még inkább jobban tetszett. Rám nézett, n pedig egy kicsit elpirulva, hajtottam el a fejemet. Még inkább magához ölelt.
- Merre megyünk? - kérdeztem.
- Nem tudom mennyire jártál már a London Eyenél?
- Mindig csak távolról néztem. - mondtam.
Ő csak mosolygott, amit nem igazán értettem. Nem nagyon gondolkodtam el azon, hogy felmegyünk rá, mert számomra egy kisebb vagyon lenne, és most még pénzem sincsen rá, mert az öcsikémre költöttem mindent.
Nem kellett sok, és tényleg ott kötöttünk ki a Temze partjánál. Amint odaértünk elég sokan minket néztek, de Zayn nem törődött evvel és előre ment. Beszélgettek, majd minket beengedtek, és még voltunk bent páran, de már indultunk is. Végig Zaynt öleltem, és kifelé bámultunk, és ő is. Amikor felértünk a legtetejére, csak gyönyörködtem.
- Tetszik? - kérdezte Zayn halkan.
- Csodálatos.
Elővettem a telefonomat, és csináltam pár képet, amíg Zayn a derekamnál fogva ölelt magához. Olyan kellemes volt ez az egész, és nekem nagyon is  tetszett.
Amikor leértünk kézen fogva mentünk ki, és a közeli kávézóba vettük az irányt. Beérve, egy kis eldugott helyre ültünk le egymás mellé. Leadtuk a rendelést, majd csak vártunk. Átkarolta Zayn a vállamat, és magához húzott. Odabújtam és a képeket néztem amit az óriás kerékről csináltam.
- Jó képek. - motyogta Zayn, és a fejét a fejemre tette.
Elmosolyodtam, majd kiválasztottam az egyiket, és feltöltöttem twitterre, majd írtam hozzá.
"Életemben először jártam a London Eyeon... Elképesztő... @zaynmalik1D köszönöm!"
Elküldtem és még megnéztem pár dolgot, majd megláttam, hogy Zayn teltette a képet, de csak mosolyogtam. Ő végig figyelte, hogy mit csinálok. Engem nem zavart, hiszen nincs mit tagadnom előle. Amint kihozták az innivalókat, Zayn egy pillanatra sem engedett el.
- Amúgy Danielle mondott pár dolgot.
Jaj ne... Azt hiszem tudom miről fog most nekem beszélni.
- Nem mersz megnyílni, nem mersz soha sem kilépni, és táncolni, és csak úgy ott lenni. Mindig elbújsz a pólódba. - mondta.
- Nem az én világom a mini top meg a miniszoknya. - sóhajtottam.
- Nem is baj, de... - mondta. - Csak próbáld meg. Nem kell ilyennek lenned, csak a fellépések kedvéért, légy olyan amilyen nem vagy. Csak próbáld meg....
Lágyan bólogattam, majd beleszürcsöltem a kávémba. Mondjuk ebben talán igaza van. Egy szereplésen sem szakadtam el a kis pólóimtól, toppoktól, míg a többiek egy szál kis melltartóban meg mini topokban szaladgáltak. Ha ők képesek rá, én is képes leszek rá.
Amint megittuk az italt, Zayn fizetett, majd indultunk is. Elég sokan voltak már a nyomunkban, ami engem egy kicsit zavart. Zayn szorosan ölelt, és szedtük a lábunkat.
Amikor beléptünk a lakásába, már kellemes Zayn illat csapott meg. Amikor utoljára itt jártam, még a cigi szag uralkodott itt, de most nem, egyáltalán semmi jele nem volt ennek. Elmosolyodtam, majd lehúztam a cipőmet, és beljebb mentünk a házban. Rend van az egész házban, ezek szerint Zayn végre összekapta magát, aminek nagyon is örülök. Leült Zayn a kanapéra, majd az ölébe ültem. Elmosolyodtunk, majd csak csókolózni kezdtünk. Amint nyelve utat tört a számba, egy kellemes bizsergés járta át a testemet, és átkaroltam a nyakát, ő a kezét a derekamra tette, és finoman simította a hátamat. Hirtelen fog és lehúzta rólam a zöld felsőmet, de a csókot egyszer sem szakította meg. Amikor a felsőmet kezdte el felfelé tűrni, egyből megszítottam a csókot, és a kezeit is megállítottam.
- Ne... - motyogtam.
- Bízz bennem. Nem azt akarom... - nézett a szemeimbe.
Nem engedtem el a kezeit, féltem.
- Kérlek picim... - mondta.
Picimnek hívott... A kezeim leroskadtak, ezzel utat adva neki. Lehunytam a szemem, majd Zayn lehúzta a felsőmet. Nem mertem kinyitni a szemem. Egy picit remegtem, majd csak azt éreztem, hogy a fenekemnél fogva felemel, és finoman leengedi a lábamat.
- Nyisd ki a szemedet... - suttogta a fülembe.
Félve kinyitottam, majd megfordított és egy hatalmas tükör előtt álltunk, amiben teljesen látszottam, és olyan furcsa volt ez az egész. Zayn mögöttem állt, és csak végig méregetett.
- Most őszintén mint látsz? - kérdezte.
- Egy lányt... Semmi önbizalommal... - suttogtam lehajtott fejjel.
- Megmondjam én mit látok?