43. fejezet

Sziasztok. Először is elnézést, hogy ilyen későn, de most annyi minden közbejött, hogy azt sem tudom hol vagyok...A lényeg ami lényeg, megjöttem, és olvassátok sok szeretettel a blogot! :D 

Dorinaa és Lena: Köszönöm, és azért mert most már sokkal bátrabb mint volt. Hála a mi kis Zayn Malikunknak! ;) Zayn biztatta őt, és bízik is benne és támogatja. Remélem így érhető már! :) 

Stefii: Köszönöm! :D 

Izii: Háháháh.... Köszönöm, és a bonyodalom.... Szerintem még odébb van, de lesz! :D 

Trixi: Kérlek szépen a JW felsőt kaptam, és majdnem szívrohamot kaptam maikor megláttam! xDD Raj vagyok? jehh de a kis Rajok is tudnak így írni mint én! :) 

/Karácsony előtt/

Holnap karácsony, de már most mindenki teljesen be van zsongva. Én már kevésbé. Taylorral még inkább összevesztem, és még Harryvel is. Nagyon de nagyon kiosztottam Harryt, mert láttam, hogy bánik a csaja a srácokkal, de Harry csak koslat utána. Nem akartam összeveszni vele, de egyszerűen nem bírtam nézni, amit csinál, meg amiket mondd, és ezért a sarkamra álltam, és megtettem amit megtettem. Most meg persze valamerre New York felé tanyáznak, amit nem is bánok.

Luce és én felvettük a karácsonyi videónkat, és ma este vagy holnap reggel fel is teszem netre. Mind a ketten nagyon örültünk , hogy felvettük, nah meg a forgatás... Azt hiszem az vitte a pálmát a legjobban. Egész végig nevettünk, és késő estig forgattunk, ennek hatására, de mindenki nagyon élvezte. Persze páran kijelentették, hogy nem vagyunk komplettek, de megérte.

Reggel korán keltem fel, mert ma hosszú nap lesz. Zaynnél leszek, és segítek neki a karácsonyi készülődésben, amit nagyon várok. Anyuék is megengedték, meg mondták délután átjönnek majd, hogy megnézzék minden rendben megy-e.

Felvettem egy melegítő nadrágot, egy pántos felsőt, és Zayn egyik pulcsiját, amit pár napja hagyott itt. Ez olyan vicces. Szinte mindegyikünknél van valami a másiktól. Szóval ha csak oda tévedek, és ott ragadok, van miben lennem, mert van mindenkinél valami ruha. Hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam, mert Zayn így sokkal jobban szereti. Egy pici táskába belenyomtam pár dolgot, majd lementem. Lent elköszöntem, majd fogtam  a kulcsokat, és már mentem is át. Zayn azt mondta, mire megyek márt bent lesz a fa, és neki is lehet esni, amire kíváncsi is vagyok, főleg amennyire nehezen tud reggelente felkelni.

Amikor beértem a házba, kellemes meglepetés ért. A fa már teljes életnagyságba bent állt, és Zayn egy hatalmas dobozt hozott le, majd mosolyogva jött oda hozzám.

- Ez a fa hatalmas. - mondtam.

- Tetszik? - karolta át a derekamat.

- Nagyon. Soha nem volt még ilyen nagy fa karácsonykor! - gyönyörű szemibe néztem.

- Ezt örömmel hallom.

Szorosan magához húzott, és egyből ajkaimra tapadt. Kiéhezve csókolt, de nem bántam. Kezei a fenekemre csúsztak, majd belemarkolt, amitől egy picit megugrottam.

- Inkább azzal foglalkozzunk, hogy van itthon minden, hogy én most nekikezdjek főzni? - szakadtam el tőle.

- Összeírtam... - nagyot nyelt.

Éreztem a dudorát, és láttam rajta, nagyon bánta, hogy itt befejeztük.

- Este kapsz. - duruzsolta a fülembe.

Felnevettem, majd a konyhában lévő cetlit felkaptam, s együtt indultunk el. Láttam, hogy fogja a slusszkulcsokat, majd rám kacsint.

- Gratula, de miért nem szóltál, hogy vezetni tanulsz? - kérdeztem tőle.

- Csak, gondoltam megleplek.

- Hát sikerült. - adtam egy puszit az arcára.

Elmosolyodott, majd beültünk a kocsijába, és elindultunk bevásárolni. Az út csendben telt, el, de nem is bántam, kellemes csend volt. Alig indultunk el mikor megszólalt a telefonom, mait azonnal fel is vettem.

- Szia Luce! - mosolyogtam.

- Szia édes, csak annyit, hogy feltettem a vidót mert nem bírtam ki. - röhögött a telefonba.

- Semmi baj! Remélem azért nézni fogja valaki. - kuncogtam.

- Sokan is!

- Ha te mondod. Na de most leteszem!

- Rendben, holnap még beszélünk remélem! Szia.

- Szia! 

Nevetve letettük.

- Luce feltette a vidót! - mosolyogtam Zayn felé.

- Biztos nagy sikere lesz! - mosolygott rám, majd újra az utat nézte.

Én is csak mosolyogtam, és kifelé bámultam az ablakon. Kint is érezhető volt a december, de az egyetlen dolog ami hiányzott az a hó volt, de majd egyszer úgy is lesz.

Amikor megérkeztünk, Zayn finoman leparkolt, majd mind a ketten kiszálltunk, de ő egyből a kezem után kapott, s kezünk finoman kulcsolódott össze. Fogott egy kosarat, aztán nekivágtunk. Elég hamar megtaláltunk mindent, aminek roppant mód örültem, de nem úsztuk meg a rajongókat. Elég sokan megállítottak minket, de én addig elmentem egy-két dologért. Nem volt értelme ott maradnom, mert úgy sem velem voltak elfoglalva. Beledobtam a kosárba pár pudingport, majd láttam, hogy Zayn is odaér.

- Nagyon sajnálom... - motyogta.

- Semmi baj, ez ezzel járt! - mosolyogtam.

- De baj.... - egyik kezével átölelt, majd átvette a kosarat.

Odahajolt, és megcsókolt, míg én a szabad kezemmel, az arcát simítottam meg.

- Na induljunk! - mosolygott.

Én is csak mosolyogtam, de haladtunk tovább. Elég púpos kosárral mentünk a pénztár felé, mert közben még másfelé is elkalandoztunk, de nem is bántam. A pénztárnál állva, egymást karoltunk, és csak nevettünk egymás hülyeségén. Láttam, hogy mögöttünk egy csapat lány remegő kézzel teszi le a földre a kosarukat, amin elmosolyodtam.

- És akkor otthon mi lesz a program? - kérdeztem.

- Te főzöl valami finomat, én addig rendezem a fát, de szerintem délután a srácok átjönnek.

- Pár díszt azért hagy meg nekem. - kuncogtam.

- Akkor segítek a konyhában.

- Azt nem, mert abból nem főzés lesz! - nevettem.

- Az mondjuk igaz! - nevetett ő is.

Közelebb húzott magához, és egy puszit nyomott a fejemre, mire én csak a pulcsijába markoltam.

- Holnap újságban leszünk, annyian fotóznak mint a fene. - kuncogott a fülembe.

-  A lényeg, hogy mi leszünk! - mosolyogtam.

- A világ legszebb barátnője! - kacsintott, majd egy kis puszit nyomott a számra.

- Lizzy! - hallottam meg a nevemet, és csak azt vettem észre, hogy valaki egyenesen a nyakamba borult.

- Bazd meg Luce... - motyogtam.

- Inkább nem, ő a tied! - kacsintott Zayre.

- Te egy hülye vagy! - röhögött Zayn, és megölelte ő is Lucet.

Elég hamar véget ért a beszélgetésünk, mert mennie kellet,t majd mi is pakoltunk fel, és alig vártam, hogy végre otthon legyünk, és nyugi legyen. A rádióban felcsendült a Live While We're Yong, én pedig csak dúdoltam.

 - Ne... - röhögött Zayn. 

Erre én is csak nevettem, de annyira jó volt. Miután fizettünk, nagy szatyrokkal mentünk a kocsihoz, betettük a csomagtartóba, aztán pedig már mentünk is haza. Én közben azon gondolkodtam, hogy mit is kéne ma megcsinálnom, hogy holnap már ne kelljen. Javában a sütiket az biztos. Meg még pár dolgot.